Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-25 / 25. szám
Ú gy mondja Szakái Lajos elvtárs, a dercsikai (Járóvá) Barátság Efsz pártelnöke, hogy ez a hamleti kérdéshez hasonlatos mondat fontos, és érvel: aki csak néz, nem biztos, hogy meglátja a dolgokat, a problémákat, cselekvésére sem lehet bizonyossággal számítani.‘Látni többet jelent a szemlélésnél. Maga dolgában is, főként, ha ellenőrzésről van szó, a meglátást tartja fontosnak. Helyzetelemzést pedig sohasem terjeszt a gazdasági vezetők elé csak adatok alapján. Előbb ellenőriz, és mivel ezt a dolgozók nevelése, mozgósításuk, meg a kölcsönös tájékoztatás eszközének tartja, rendszerint úgy ellenőriz, hogy minél többet lásson. Mégpedig a helyszínen. Most a bakai részleg kertészbrigádjához készül. Fejből sorolja az ezüstérmes szocialista munkabrigádra vonatkozó adatokat, hogy 21 tagja van, 2 hektáros fóliázott területen, 50 hektárnyi szántón gazdálkodik, üvegházban maguk nevelték a palántákat. Vele tartok, merthogy a munkabrigád kommunistáinak adott megbízások, pártfeladatok teljesítésének ellenőrzése soronkövetkező tennivalója. Vele együtt szeretném meglátni a problémákat. Nekem tetszik, nagyon tetszik, hogy az üvegház körül ágyásokba ültetett virágokat látok. Magamban dicsérem is az itt dogozók szép érzékét, ízlését, de a pártelnök többet lát, s úgy kérdi tőlem, hogy mások i§ meghallják: Nem vízre szomjasak ezek a virágok? A párás levegőjű üvegházban Csömör László, a kertészeti technikus éppen most ellenőrzi a hőmérsékletet. Krascse- nits Ágnes, a brigádvezető meg a túlsó oldalon uborkaszedéssel foglalatoskodik.- Mi újság? Ezzel a kérdéssel kezdődik hármójuk beszélgetése, amiből megtudom, hogy tegnap, vasárnap délelőtt a temető melletti terület rendezésénél, társadalmi munkában dolgozott a munkabrigád, és senki sem hiányzott. Holnap befizetik a Szolidaritási Alap folyószámlájára a felajánlott háromszáz koronát, a csekket Bözsi töltötte ki, a pénzt Anni viszi majd a postára.- A feladatok megoldása nem azt jelenti - magyarázza a brigádvezető -, hogy mi, kommunisták mások helyett akarunk dolgozni, mert a munkában bizonyítunk mi mindig, de az ilyen apró megbízatásokat már csak a bizalom megerősítése miatt is dologként kell kiadni. Azután a salátaszállítmányok ügye kerül szóba, mert az idény véget ért, ismeretes az eredmény.- Minden rendben - mondja a brigádvezető. Csömör László közli az adatot: 230 000 fej salátát vittek el.- Úgy tudom - jegyzi meg a pártelnök -, hogy a minősítéskor nyolcvan százalék volt első osztályú, csak azt nem tudom, hogy sok ez, vagy kevés... Kínosan hangzó a kacajos válasz:- Tudja pedig...! Mert ugyebár sokszor volt szó az igényességről, meg a minőségről. Bekiált valaki: - Itt az autó! - Vége hát a beszélgetésnek, mert a brigádvezetö fogja átvenni a ládákat, Csömör elvtárs pedig még nem fejezte be a hőmérséklet ellenőrzését, folytatja a másik üvegházban. Az udvarra traktor érkezik. Csánó Pál ül rajta. Ö a munkabrigád egyetlen férfi dolgozója, kommunista. Beosztása traktoros, karbantartó, a kazánok ellenőre. Vagy ahogyan a pártelnök mondja: a munkabrigád mindenható mindenese, mert sok géppel, sokféle talajművelő eszközzel dolgozik a munkabrigád, mindennel nem szaladhatnak javítóhoz. Közvetlenül mellettünk megáll a traktor. Rákönyököl a pártelnök, s úgy kérdi:- Még mindig érvényes, hogy nem szabad megfeledkezni a kis kertészeti traktor megrendeléséről? Rámosolyog a traktoros.- No persze! — mondja. - Ahogy érvényes jelenteni, hogy a pártfeladat, a minőségi karbantartás, meg a többi teljesítése kétszáz százalékos addig is.- Nem kevesebb valamicskével?- Nem, de ha mi most sokáig beszélgetünk erről, csak száznyolcvan lesz. Megyek is tovább egy házzal, akarom mondani, a másik kertészeti brigádhoz. Tőlem kérdi a pártelnök: Hogy is mondják újságírónyelven, hogy jogos büszkeséggel válaszolt? A mérlegházból kiszólnak:- Tessék bejönni, folytassuk! Persze, kellemesebb itt, ahol a munkabrigád szokott tízóraizni, uzsonnázni, mint a párás üvegházban. Itt még arra sincs szükség, hogy a munkabrigád vállalását, felajánlását elővegyük, hiszen ott látható a faliújságon. Csak pontról pontra haladva kérdezni kell. Szóval, terven felül 90 000 korona értékű termelés. Vetett paradicsom 22 hektáron, csemegekukorica 8 hektáron, őszi karfiol 5 hektáron, uborka, befőzésre 10 hektáron, meg 5 hektáron salátauborka. Tessék csak tervezve számítani, hogy már véget ért a salátaidény, mintegy 40 000 virágpalántát is elszállítottak. Másik pont: megtakarítás 6400 korona értékben. Előkerül a kazánok fűtésére használt fogyasztásról készített kimutatás. Nem kétséges, a tervezettnél jóval kevesebb. Mosolyog a pártelnök.- A mindenható mindenes érdeme. Harmadik pont: három véradás. Az egyik, önkéntes, ingyenes véradó Ambrus Júlia. Ö is kommunista, nem várt hát hívásra, felszólításra. Következő pont a környezetrendezési akció, 300 órás társadalmi munka, aminek értéke 3000 korona. Erről, meg a további felajánlásokról már szó volt az előbb, az üvegházban, ezért a pártelnök egészen más ügyről beszél. A rend kedvéért számbaveszi a munkabrigád kommunistáit: Krascsenits Ágnes, a brigád- vezető, Csánó Pál, a traktoros, Ambrus Júlia, Németh Mária.- Igen, a kertészeti technikus is kommunista - mondja de hát ó két munkabrigádhoz is tartozik, mert ö szervezi a munkát, irányítja a munkaversenyt, így hát kevesen vagytok, illetve többen is lehetnétek. • Csánó Pál traktoros (A szerző felvételei) És kérdezi:- Nem látjátok, hogy milyen sok, ügyes fiatal dolgozik a munkabrigádban? Kit lehetne közülük megszólítani? Választ nem vár. Mondja is.- Ne szóljatok most egy szót se, de nézzetek körül jól, lássátok meg! Azután sorolja, hogy a művelődés, a szakmai képzés^ meg a munka utáni pihenés, szórakozás ügyét is megvitathatnák munka közbeni beszélgetéskor a lányokkal, meg az asszonyokkal.- Tudni, látni kell - magyarázza hogy mennyi lehetőséggel számolhatunk. Mikor elmennek a többiek, nekem magyarázza, hogy más ám csak nézni, más látni, meglátni a dolgokat, a problémákat. Tehát nem is hamleti a kérdés - Nézni, vagy látni? - hanem a gazdaként gondolkodó munkabrigád, minden kommunista kérdése. HAJDÚ ANDRÁS • Csömör László kertész, Krascsemozd Ágnes, brigádvezetö, Szakái Lajos pártelnök-i v TIEN-SAN -'■■■ Múlt és jelen Kirgizia Minisztertanácsa Állami Tervbizottsága elnökének, Sobu- bek Begalijevnek a szülei csak negyvenéves korukra tanultak meg írni-olvasni. Ő maga nehéz paraszti sorból indulva köztársasági szintű vezetővé, a kormány tagjává nőtte ki -magát. A tervbizottság elnökének pozíciójával együtt jár, hogy a Minisztertanács elnökhelyettesének tisztét is betölti.- A szövetségi köztársaságoknak - mondja - közös érdekük a gazdasági együttműködés, a Kirgizia gazdasága is beletartozik az ország egységes népgazdaságába. Ezt elsősorban a vidék energetikai fejlődése példázza. A hegyvidéki Kirgizia vízenergia-készletét 135 milliárd kilowattórára becsülik. Csupán a Narin folyón huszonhárom vízierőmü felépítését tervezik. Négy már működik is. Sobubek Begaljev épp most tért vissza a Narin folyón épülő kirp- szani vízierőmütől. Tele van élményekkel.- Nemcsak vízierőmüvek létesítéséről van itt szó - mondja Sobubek hanem arrófis, hogy a kirgiz nép felzárkózott az ipari haladás eredményeihez. A tegnapi nomádok gyermekeiből építészek, mérnökök, hatalmas gazdasági szervezetek irányítói lettek. Az Állami Tervbizottság elnöke elmeséli, Mamaszali Szabirov történetét, akit nemcsak mint építő- munkást ismer jól, hanem úgy is, mint a köztársaság Legfelsőbb Tanácsának képviselőjét. Mamaszali nem tűnt ki az iskolában jó eredményeivel és magaviseletével. A nyolcadik után abbahagyta a tanulást, és egy barátjával felutazott Moszkvába. Hallotta, hogy ott érdekes, nagy építkezés folyik. Ott aztán megtudta, hogy alighanem hiába tette meg a nagy utat. Otthon, a Tien-San- hegységben viszont most kezdődik a legérdekesebb építkezés - vízieröművet építenek. A barátok gyalogszerrel haladtak éppen a hegyi ösvényeken - akkoriban még nem vezetett út a leendő toktoguli vízierömühöz -, s a kutatók elé toppantak. Azok éppen abbahagyták a munkát, mert hegymászók nélkül nem tudtak tovább dolgozni. Mamaszalinak pedig azt mondták, hogy tanuljon. Ö mégsem hagyta ott az építkezést. A többiekkel együtt kitanulta a szerelószakmát, aztán pedig beiratkozott az erőmű építőinek telephelyén létesített műszaki főiskola esti tagozatára. Elsajátított egy teljesen új szakmát, a magashegyi szerelőét. Mamaszali most egy speciális hegyvidéki munka- csoport vezetője. Elvégézte a főiskolát, mint alpinista megszerezte a Szovjetunió Kiváló Sportolója kitüntetést. Feleségével, Ajgüllel együtt egy kisfiút és egy kislányt nevel. A Toktoguli Vízierőmű, a Narin alsó folyásának vízesésére épült első erőmű átadása a népszokásoknak megfelelően ünnepséggel zárult. Ideutaztak az akin énekesek is. A hallgatók Aman Orazbe- kov dalát tartották a legjobbnak.- Réges-régen - szólt az akin dala -, élt ezen a tájon egy gyönyörű lány és egy fiú, akik a gonosz mostoha akarata ellenére egymásba szerettek. Elhatározták, hogy megszöknek a haragja elől. Meg is szöktek, de a mostoha üldözésükre küldte a gonosz és álnok Narin folyót, amely bősz áradatával elvágta egymástól a szerelmeseket. Megkövültek a bánattól, sziklává változtak. A toktoguli vízierőmü gátjának két széle valóban két sziklára támaszkodik, amelyek nagyon hasonlítanak egymásra, csak az egyik egy kissé magasabb a másiknál. Es lám, erős emberek jöttek, a mi társaink. örökre egyesítették a szerelmeseket, a Narin folyó pedig megbékélt és most maga ringatja őket szüntelen dúdolással. Napjainkra a nehéz földrajzi körülmények dacára is befejeződött a legeldugodtabb kis falvak villamosítása. Fejlődnek az energia- igényes ágazatok. Az elektromos energia egy része Közép-Azsia és Kazahsztán egységes energetikai rendszerébe jut. A vízenergián kívül a köztársaságban foglalkoznak a szénlelőhelyek hasznosításának tervével is. A tervbizottság elnöke megjegyzi, hogy most, amikor a nemzetiségi köztársaságok gazdasági fejlettségi szintje kiegyenlítésének a feladata alapjaiban már megoldódott, módunkban áll, hogy elsősorban az össznépi érdek, a Szovjetunió egész népgazdasága hatékonysága emelésének szempontjából közelítsük meg a gazdasági kérdéseket, természetesen a szövetségi és az autonóm köztársaságok érdekeinek szem előtt tartásával ARKAGYIJ PÁL X ÚJ SZÓ 1982. VI. 25.
