Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-18 / 24. szám
Vasárnap 1982. június 20. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.32, nyugszik 20.41 Közép-Szlovákia: 4.40, nyugszik 20.49 Nyugat-Szlovákia: 4.48, nyugszik 20.57 órakor A HOLD kel - 3.52, nyugszik 19.38 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük RAFAEL és VALÉRIA nevű kedves olvasóinkat • 1892-ben született Szer- gej Mihajlovics TRETYAKOV szovjet-orosz költö, drámaíró (fi 939) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL TEGYÜK MÉG TÖKÉLETESEBBÉ A KOMMUNISTÁK MARXISTA- LENINISTA OKTATÁSÁT ÍRTA: CZAKÓ JÓZSEF NÉZNI VAGY LÁTNI? HAJDÚ ANDRÁS ÍRÁSA MEGTÉRÜLŐ BEFEKTETÉS DEÁK TERÉZ RIPORTJA ELTÖRÖLHETÓ-E A HALÁL- BÜNTETÉS? FEKETE MARIAN CIKKE MUNKA UTÁN, PIHENÉS ELŐTT RBI SÁNDOR ÍRÁSA A HÉTALVÓ CENTERCSATÁR DÚBA GYULA NOVELLÁJA AZ ÜNNEPÉLYES ÁTADÁS FRANTlőEK SKORUNKA ELBESZÉLÉSE Az CHomouci Sigma konszernvállalat dolgozói 1967 és 1981 között 8222 öntözöbe- rendezés-komplexumot szállítottak a Szovjetunióba. Az idei exporttervük értelmében a Szovjetunióba 550 darab öntözőberendezés-komplexumot és 150 típusú sávos Öntözőberendezést szállítottak, ami csaknem háromszorosa a tavalyi ezirá- nyú kivitelnek. A felvételen Járom ír Bazinek szocialista munkabrigád-vezető a szovjet megrendelésre készülő PZT-67 típusú öntözőberendezésen végzi az utolsó simításokat. (Felvétel: Vladislav Galgonek) Seg ítőkészség Ma reggel vagy tíz percet vártam a 104-és autóbuszra, mely dúbravkai lakótelepünkről Bratislava szívébe, azaz a Prior áruház elé visz. Közben azt néztem, hogy az út túlsó szélétől alig néhány méterre levő jegyárusító bódé előtt milyen csalódott meglepetéssel veszik tudomásul az oda érkezők, hogy zárva van. A kis bódé ablakában zsebkendönyi papírlap hirdette a váratlan zárás okát. Hogy az mi volt, nem tudom, de korábbi tapasztalatokból ilyesmire gyanítok: „A postára mentem .. .Mindjárt jövök... Betegség miatt zárva“. A lényeg az, hogy akinek nem volt buszjegye, bosszankodva ballagott a megállóhoz, ahol (más megoldás híján) az ott várakozókat kelleti megkérdeznie, ki adna el neki jegyet. Esetleg a buszra felszállva, az utasoknál próbálhatott szerencsét. Az utóbbi azonban kockázatos, mivel ha közben jön a jegyellenőr, nem kerüli el a bírságolást, s még (hiába ártatlan) restelkedhet is. Az egyik asszony egy ötven év körüli férfihoz fordult az előkészített egykoro- nással.- Kérem, nincs véletlenül egy fölösleges menetjegye? - De van - válaszolta a megszólított. Az asszony szeme felcsillant.- Csak éppen nem adok- folytatta a hölgy és a közel állók megöbbenésére a férfi. Észre is vette, milyen hatást váltott ki, ezért szükségesnek tartotta megmagyarázni bizonyítványát.- Tegnap én is így akartam jegyet venni, de senki sem adott. Elhatároztam hát, hogy máskor én sem segítek senkinek. A ,,magyarázatot“ senki sem találta valami túlságosan elfogadhatónak, hiszen lehetséges, hogy akiknél a mogorva ember próbálkozott, azoknak tényleg nem volt fölösleges jegyük. S ha másban csalódott is, arról ez a rászoruló asz- szony vajmi keveset tehet. Egy fiatalember meg is szólalt:- Tessék, nekem van! Talán mondani sem kell, hogy nemcsak a koronást a kezében tartó asszonynak esett jól a segítség, mindannyian megkönnyebbültünk. Annál is inkább, mert közben a várt autóbusz is megérkezett. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szocialista építés éveiben a lakások és a lakásalap minősége jelentősen javult. A la- káfeok több mint 60 százaléka 1945 után épült. A XVI. pártkongresszus határozatai ebben az ötéves tervidőszakban is megkövetelik a központi, állami és gazdasági szervektől és a nemzeti bizottságoktól, hogy tovább javítsák a lakosság lakáskörülményeit és a lakásépítéssel hozzájáruljanak a munkaerő célszerű elosztásához. El kell érni, hogy a nemzeti bizottságok, az összes beruházó és építőipari vállalat az új lakások tervezett építésével párhuzamosan következetesebben biztosítsa a komplex lakásépítését, a műszaki és kommunális ellátottságot és lényegesen jobb minőségű munkát végezzen. Ugyancsak fontos, hogy behozzuk a tavalyi lemaradást és már ma megkezdjük a területi és műszaki előkészítést a következő komplex lakásépítéshez. A konkrét feltételekből kell kiindulni és a meghatározott limitek keretében kell fedeznünk a döntő fontosságú szükségleteket. Ennek érdekében a központi állami szerveknek már a tervekben meg kell alapozniuk a lakásépítés mennyisége, valamint a műszaki és kommunális ellátottság közti egyensúlyt. Az építőipari minisztériumok kötelessége, hogy a nemzeti bizottságokkal együtt végrehajtsák a szükséges változásokat az építőipari kapacitások struktúrájában és az irányítás gazdasági eszközeit módosítsák a komplex lakásépítés szükségleteinek megfelelően. A lakáskörülmények javítása iránti gondoskodásban lényegesen nagyobb szerepet kell tulajdonítani a lakásalappal való jobb gazdálkodásnak, a karbantartásnak, a rekonstrukciónak, és a régebbi lakások és házak korszerűsítésének. Ezen a téren sok a fogyatékosság, a kar- bantartásra előirányzott összegeket sokszor átgondolatlanul használják fel, a javításokat elkésve, rosszul, és vontatottan végzik el. Ezekben a fogyatékosságokban nagy részük van a lakásgazdálkodási vállalatoknak, a túlburjánzott adminisztratív munkáknak és egyes esetekben az elévült rendeleteknek. A járási építőipari vállalatok kapacitását aránytalan mértékben elnyelik a beruházások, és részben a Z-akció feladatainak teljesítésére is felhasználják. Mindez ahhoz vezet, hogy rosszul gazdálkodunk a lakásokkal és épületekkek, ezek idő előtt tönkremennek, amit az állampolgárok jogosan bírálnak. (A CSKP KB 6. ülésén elhangzott beszámolóból) liNMáiNor Csak nehezen állt rá a beszélgetésre.- Nem tettem, nem teszek semmi különöset. Dolgozom legjobb tudásom szerint - jelentette ki Anna Spisiaková, a Bratislavai Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadó dolgozója. Hogy milyen volt az élete? Amikor a gyermekkoráról beszél, könnyek szöknek a szemébe. Vajon mi jut ilyenkor az eszébe? A sok nélkülözés, a szegénység, az édesanyja, az önmaga és négy testvére rettegése, mikor zárják börtönbe édesapját, aki Kun Béla oldalán harcolt, aki Tóketere- besen (Trebiáov) megalapította a kommunista párt szervezetét. Vagy az illegalitásban végzett munkája, amikor az elvtársakat kísérte a gyűlésekre, vagy az a tizenkét ejtőernyős, akik az apai házban bujdostak a háború alatt? Onnan hozta, szívta magába a munkaszeretetet, a kitartást, az akaratot, becsületességet, és az emberekbe vetett hitét. Lelkesen beszél akkori munkájáról, arról, amikor fiatal lány létére szülésznőként nyugtatta a vajúdó anyákat, amikor végighallgatta bizalmas vallomásaikat, amit csak ilyenkor vall be egyik nő a másiknak.- Nem volt, és nincs olyan festő a világon, aki képes lenne lefesteni azt a boldog mosolyt, ami az anya arcán tűnik fel gyermeke világrahozatala után. En sok ilyen boldogságtól sugárzó arcot láthattam. Talán már ekkor is egy picit pszichológus voltam, hiszen a helyesen kiválasztott szavak, a megnyugtató hangnem is hozzátartozott a munkához - emlékezett vissza. Tanulni akart és tanulhatott. Igaz, hogy nehéz évek voltak azok, de a lelkesedése, tenniakarása fűtötte, hajtotta a kitűzött célok felé. Közben férjhez ment, gyermeke született, s az utolsó szigorlatainál ismét egy új élet dobbant a szíve alatt. Már 18 esztendeje dolgozik a Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadóban, volt szervezési igazgatóhelyettes és osztályvezető. Tanult és tanított. Szívesen emlékszik vissza az eltelt évekre.- A mi munkánknak nincsenek kézzelfogható eredményei. A gyerekkori viselkedési zavarok kezelhetők, ha összefog a szülő és a pedagógus. Nem törhetünk pálcát senki felett csak azért, mert nehezen kezelhető. Hiszen az élet mindenkit arra kényszerít, hogy megfontoltabb, nyugodtabb, higgadtabb legyen, hogy bizonyos helyzetekben változzék. Munkám során nem győztem eléggé hangsúlyozni a család, a szülő szerepét. Fontos a jó családi háttér, az, hogy a szülő a gyermek fámasza legyen! Veréssel, kiabálással nem megyünk semmire. Hány tanulni nem akaró gyereket szoktattunk rß a rendszeres tanulásra! Hány rosszul tanuló gyermek nyitotta ki dolgozó- szobám ajtaját és jelentette sugárzó arccal, hogy jó osztályzatot, dicséretet kapott? - mondta csillogó szemekkel. Aztán még valamiről beszélt. A munkához való viszonyáról. Arról, hogy mindig minden munkatársától elvárta, hogy a lehető legtöbbet adja magából. Arra tanította a fiatalokat, hogy a munkához való hozzáállás egyenlő a társadalomhoz, az élethez, a párthoz való hozzáállással. Mert ezek a dolgok természetesek számára. Már 38 éve párttag, és az, hogy bekapcsolódott a pártmunkába, az is természetes volt számára.- Hogy aktívan dolgoztam a mozgalomban, voltam tíz évig pártelnök? Másképp nem lehetett volna, én ezt szoktam meg már otthon. S ehhez tartom magam ma is. A jól elvégzett munka erőt ad - mondta Anna Spiéiáková végezetül. Munkája elismerésének bizonyítékai azok a kitüntetések is, amelyeket megkapott, a „Kiváló munkáért“ és az „Építésben szerzett érdemekért“. Két hónapja mint nyugdíjas dolgozik, átadva tudása legjavát fiatalabb munkatársainak. Mert mindent átadni a fiataloknak - ez jelenti élete értelmét. PETERFI SZONYA % ÚJ SZÚ 2 1982. VI. 18. Átadva tudását, tapasztalatait
