Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-11 / 23. szám
A világpiacon csak az a termelő tud érvényesülni, aki gyorsan és rugalmasan reagál a piac követelményeire, s új, nem hagyományos termékekkel kelti fel a megrendelők érdeklődését. Ennek nélkülözhetetlen feltétele a konstruktőrök céltudatosan szervezett, alkotó munkája. Ügyes, ötletekben gazdag emberek a mi iparunkban is bőven akadnak, de ötleteiket számos esetben nem tudjuk olyan gyorsan valóra váltani, ahogy azt a világpiaci helyzet megkövetelné. Az erős konkurencia azonban egyetlen napi késlekedést sem enged meg, ezért minden lehetőséget ki kell használnunk arra, hogy az ilyen lassúság ne akadályozza a képességeinknek megfelelő termékek gyártását. Kihasználatlan, vagy csekély mértékben kihasznált lehetőségeink még mindig bőven vannak. Az egyik ilyen lehetőség a szocialista országokkal való kooperációban rejlik az új típusú gépek kifejlesztésében és gyártásában. Arról, hogy az együttműködésnek ez a formája jelentős eredményekkel járhat, konkrétan meggyőződhettünk a Kovosvit Sezimovo Űstí nemzeti vállalatban. A gazdaságosság követelményei E vállalat együttműködése a Leningrá- di Szerszámgépgyártó Egyesüléssel 1977-ben kezdődött. Ebben az évben Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária, Jugoszlávia és a Szovjetunió automatikus esztergákat gyártó vállalatainak szakemberei közös értekezletet rendeztek, amelyen a Szovjetunió javaslatot terjesztett elő számjegyvezérlésű automatikus eszterga közös kifejlesztésére, s az erre vonatkozó munkák tervezetét is bemutatta. A szakemberek második tanácskozá- -V sán, amelyet 1978 márciusában Leningrádban tartottak, a szovjet partnerek már konkrét műszaki terveket is bemutattak, azzal a céllal, hogy megtárgyalják az érdeklődő vállalatok részvételét a baráti országokból a korszerű számjegyvezérlésű eszterga közös fejlesztésében és gyártásában. Az együttműködésre csak Csehszlovákia jelentkezett, éspedig konkrétan a Gépipari Művekhez tartozó Kovosvit Sezimovo üstí szerszámgép- gyár. Az említett időpontig az együttműködés megvalósításában a szovjet partnerek voltak a kezdeményezők, azonban 1978 nyarától kezdve a Kovosvit dolgozói is aktivizálódtak. Amikor a leningrádi egyesülésből 1978 augusztusában elküldték a Kovosvitbe a javasolt gép műszaki terveit, s véleményezést és javaslatokat kértek ezekhez, véleményezés helyett egy kétorsós, eredeti megoldású eszterga gyártására küldtek javaslatot. E gép története tulajdonképpen a hetvenes évek közepén kezdődött. A Kovosvit konstruktőrei akkor egy olyan megmunkáló központ kifejlesztését kapták feladatul, amely több automatikus szerszámgépből áll. Ez a fejlesztési feladat az állami célprogramok közé tartozott. A konstruktőrök sikeresen meg is valósították, az első mintapéldányokat üzembe is helyezték, de felmerült egy komoly probléma, éspedig az ár kérdése. A több tízmillió koronás beruházás célszerű kihasználásához hiányoztak a szükséges r technológiai és szervezési feltételek. S ha bizonyos szervezési változtatásokkal meg is teremtenék ezeket, akkor az anyagellátás terén jelentkeznének problémák, nehezen lehetne elérni, hogy a nagy termelékenységű gépek megállás nélkül dolgozzanak. A Kovosvit konstruktőrei elgondolkoztak ezen a problémán, s egy eredeti megoldást találtak. Kigondoltak egy olyan gépet, amely annyi műveletre képes, hogy három hagyományos géptípust helyettesítsen. Ennek az ára a megmunkáló, központ árának csupán a harmadrésze, s nincs szükség hozzá drága anyagmozgató berendezésre. Így született meg a kétorsós eszterga, ez a gazdasági szempontból nagyon érdekes, s világviszonylatban egyedülálló gép. Megtalálták a megoldást ÚJSXÚ D 1982. VI. 11. De éppen ez a rendkívüliség okozta, hogy egyes vezető dolgozók kételkedni kezdtek: .....kell ez egyáltalán valakinek, hisze n ehhez hasonlót senki sem ismer a világon?“ A próbaüzemelés közben az is kiderült, hogy az új gép csak néhány alkatrésztípust képes a feltételezett termelékenységgel gyártani. Ezért a Kovosvit dolgozói bizonyos piackutatást végeztek, felmérték a nálunk gyártott alkatrészek teljes választékát, s kikeresték azokat, amelyek a kétorsós esztergán előnyösen gyárthatók. A felmérés azonban nem volt teljes, így az eredmények sem bizonyították eléggé meggyőzően a kétorsós eszterga létjogosultságát. Ekkor kapóra jött az együttműködésre vonatkozó szovjet javaslat. Amikor a Kovosvitböl • A kétorsós eszterga szerszámtartójának a szerelése elküldték Leningrádba a kétoréós eszterga műszaki rajzait, arra is figyelmeztették a partnert, hogy meg kell vizsgálni az alkalmazás lehetőségeit. A szovjet piacon, valamint más szocialista piacokon végzett kutatás alapján egyértelműen megállapították, hogy lesz érdeklődés e gépek iránt. Megtörtént tehát az első jelentős lépés az együttműködés keretében. A Kovosvit konstruktőreinek azonban további terveik is voltak. Abból indultak ki, hogy egy új világpiacon éppen elegendő a korábban kivívott pozíciók s a kereskedelmi partnerek elvesztéséhez. Ezek későbbi visszaszerzése azonban sokkal többe kerül, mint a megfelelő megoldás azonnali kihasználása. Szigorú mércével A Kovosvit dolgozói találtak is ilyen megoldást, amely világviszonylatban már eléggé elterjedt, a mi iparunkban azonban ritkaságnak számít. Másodszor is NÉGY ÉVET NYERTEK A FEJLESZTÉSI KOOPERÁCIÓVAL megoldású gép csak akkor érhet el sikereket a világpiacon, ha azt különböző változatokban, s szélesebb árskálában kínálják. Ezért célul tűzték egy egyszerűsített változat kifejlesztését, amely veszít ugyan valamit bonyolult elődjének a képességeiből, de fele annyiba kerül. Az alacsony ár a magas fokú műszaki paraméterek mellett egy kezelő személyzetet nem igénylő gépnél nagyon jó eladási lehetőségeket biztosít. A vállalat fejlesztési kapacitásai azonban erre az új feladatra nem voltak elegendők, mert azokat teljes mértékben lekötötte a nagyobb méretű kétorsós eszterga műszaki tervezésének a befejezése. Úgy tűnt, hogy legalább három-négy évre el kell halasztani ezt a feladatot. Ez olyan idő, amely a gyors ütemben fejlődő felhasználták a Leningrádi Szerszámgépgyártó Egyesülés ajánlatát, s további tárgyalásokba kezdtek a fejlesztési kooperációról. Amikor a szovjet konstruktőrök 1980 augusztusában Sezimovo Ústí- ban jártak, végérvényesen megállapodtak a közös munka céljaiban és tartalmában. Októberben mindkét fél részéről jóváhagyták az együttműködés tartalmi és műszaki feltételeit, valamint az egyes részegységek gyártására vonatkozó munkamegosztást. Ez év kezdetén az egyik novoszibirszki gépgyárban elkezdték az első két minta- példány szerelését, s jelenleg már a próbaüzemelésnél tartanak. Ebben a Kovosvit szakemberei és részt vesznek. Amikor a napokban a Kovosvit műszaki dolgozóival beszélgettünk, megemlítették, hogy • A gép hátsó részében van elhelyezve a hidraulikus szervorendszer a gépeket mindkét fél részéről nagyon szigorú vizsgálatoknak és ellenőrzéseknek vetik alá. Ezt egyébként a megállapodásokban is rögzítették, amellett a szovjet partnerek is ugyanolyan fontosnak tartják a világpiaci érvényesülést, mint mi, s mindenben egyetértenek, ami ezt elősegíti. A közös fejlesztésben figyelemre méltó rugalmasság tapasztalható. A szovjet Vnyesnyetyehnyika és a hazai Gépipari Műveket képviselő Polytechna közötti, 1980 szeptemberében aláírt szerződés csak alapvető kérdéseket tartalmazza, s ezt a továbbiakban fokozatosan fogják kiegészíteni és pontosítani, mégpedig a mintapéldányok üzemeltetésénél szerzett tapasztalatok s a kialakuló helyzet szerint. Még a szériagyártás kérdésében sem született döntés. Gyakorlatilag két lehetőség kínálkozik. Az egyik a közösen kifejlesztett gépek párhuzamos gyártása a Szovjetunióban és Csehszlovákiában, a másik pedig a kétorsós eszterga kisebb változatának szakosított gyártása a Szovjetunióban, a nagyobb változaté pedig Csehszlovákiában. Ésszerű megfontolások Létezhet azonban egy harmadik lehetőség is, a termelési kooperáció, amely világszerte igen elterjedt. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre azonban azt a választ kaptuk, hogy az előzetes gazdasági elemzések szerint a részegységek koo- perácóban történő gyártása az adott esetben nem lenne előnyös. A két együttműködő gyártó vállalat ugyanis mintegy négyezer kilométeres távolságra van egymástól, s a kölcsönös szállítások költségei nagyon megdrágítanák a termékeket. S nemcsak a költségtöbblet jelentene problémát, hanem a szállítással járó időveszteség is, hiszen több mint egy hétig tartana, am iga tehervonat megtenné ezt a távolságot. A partnerek ezzel kapcsolatban azt is figyelembe vették, hogy teljesen új alapelv szerint működő gépről van szó, ezért az üzemeltetés folyamán nyert tapasztalatok alapján állandó tökéletesítésével is kell számolni. A kooperációs gyártásban ez nagyon körülményes lenne, ami esetleg a versenyképesség elvesztését is okozhatná. Mindebből okvetlenül arra a következtetésre jutunk, hogy ezt az együttműködést kezdettől fogva a józan és ésszerű, gyakorlati megfontolások kísérték. Nyomát sem találtuk itt az olyan formális hozzáállásoknak, amelyek korlátok közé szorítják a haladó gondolatokat. Különösen jó benyomást kelt az a türelmetlenség és tenni akarás, amely ezekben a kérdésekben mindkét fél részéről megnyilvánul. Versenytárs a láthatáron A fejlesztési kooperáció az egyetlen lehetőség volt a folyamat meggyorsítására. A gép három évvel korábban készült el, mint ahogy eredetileg feltételezték. Emellett a fejlesztés három évre tervezett idejét is lerövidítették egy teljes évvel, így tulajdonképpen négyéves előnyt szereztek. Ez a négy év p>edig nagyon sokat jelent, mert az elmúlt év őszén a hannoveri szerszámgép-bemutatón megjelent egy hasonló kétorsós eszterga, mégpedig a svájci Tarex cég jelzésével. Igaz ugyan, hogy csak mintapéldányként, de kérdés, hogy mennyi időre van szüksége a svájci gépgyárnak a szériagyártás elindításához. ..? A négyéves előny számunkra az első helyet biztosítja, mert szakembereink véleménye szerint a versenytársként jelentkező gép képességei egyelőre elmaradnak a Kovosvit gépének teljesítményétől és műszaki színvonalától. Ha annak idején az illetékesek kézlegyintései reagáltak volna a szovjet fél kezdeményezésére, s nem fogadták volna el a fejlesztési együttműködésre vonatkozó javaslatot, ma a Kovosvit konstruktőréinek hasznos ötletét csak elmulasztott lehetőségként emlegethetnénk. ■+• 4- -fJóleső érzéssel távoztunk az üzemből. Sok ügyes, rátermett emberrel beszélgettünk, akik nem mindennapi ötleteiket meg is tudják valósítani. Láttuk őket munka közben, s arról is meggyőződtünk, hogy milyen nagyszerű eredményeket lehet elérni ott, ahol az ötletekkel és a kezdeményezéssel ésszerűen gazdálkodnak. A kétorsós esztergák típusait a vállalat konstruktőrei rendkívüli költségek nélkül fejlesztették ki, nem igényeltek drága behozatalokat a tőkés államokból. Ilyen emberek bizonyára máshol is vannak, akik a jó ötletek és megoldások egész tömegét hozzák létre, csupán a gondolataikat kell olyan gyorsan megvalósítani, ahogy azt a világpiac mai helyzete megköveteli, mert minden elmulasztott nap újabb lépéshátrányt jelenthet a külföldi piacokért folyó versenyben. MILAN ADÁMEK
