Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-04 / 22. szám
EGY KÜLÖNÖS MENTŐAKCIÓ Az ügyeletes helikopter legénysége jelentést kapott: „Szahalin keleti partján veszélybe került az Oha fúróberendezés. Az embereket meg kell menteni!“ A irányt változtatott és a megadott körzet fölé repült. Az idő szemlátomást romlott. A helikoptert ide-oda dobálták a havas széllökések. Hamarosan megtalálták az ,,Ohát“. Leereszkedtek, és óvatosan körbejárták az erősen megdőlt berendezést, amely a parttól fél kilométernyire fagyott be. Életnek semmi nyoma a fedélzeten. Az elébük táruló látvány elképesztő volt: minden összetörve, megdőlve, a hegesztés „tövestül“ kiszakadt, a fedélzeti nyílás beomlott. A helikoptert a sziget felé kormányozták és alacsonyan repülve végigkutatták a parti sávot. A szerencsétlenség helyétől mintegy két kilométernyire élénk narancssárga folt csillogott: egy motorcsónak. Leszálltak, odaszaladtak a kivetett motorcsónakhoz. A hajócska falában rés tátongott. Benéztek a nyitott hajóablakon: a vészjelző tábla alig pislákolt, szétdobált holmik tömkelegé, a nehéz gázolajjal elkeveredett víz csobogott. Sehol egy lélek. A parton sincs egyetlen nyom sem. Folytatták a kutatást. Végre radiogram érkezett: ..Gyertek vissza. Az embereket megmentették. “ ...Az önkiemelös úszó fúróberendezés legénysége az ohotszki-tengeri Csajvo lelőhelyen befejezte a munkát, és a téli állomáshelyre készülődött. Bár az időjárás-jelentés a következő két napra jót ígért, sietni kellett. Az Ohotszki-tengeren az ősz a heves tájfunok és a tomboló viharok időszaka. Georgij Miljutyin, az „Oha“ kapitánya parancsot adott a szállításra való felkészülésre. Felemelték a százméteres pilléreket, a tízezer tonnás gigantikus szerkezet könnyedén siklott a vízre. A vontatókötél alig engedett, az „Oha“ kissé meginogva úszott a nyomában. Másnap a fúróberendezés tájfunba került. A széllökések időnként a másodpercenKenti 32 méteres sebességet is elérték. A hatalmas hullámok átcsaptak a fedélzeten, és ringatták a fúróberendezést, mindinkább megnehezítve előrehaladását. Az orrban levő helikopter-leszállópálya elmerült a tomboló tengerben. Az ellenállás csökkentésére a 200 tonna fenéksúlyt átrakták a hajótartályokba. A berendezés orra felemelkedett, ám a hullámok még magasabbra csaptak. Egész éjjel küszködtek a hullámokkal. Reggelre a helikopter-leszállópálya támasztékai, nem bírván a megM Harminc napig tartott az „Oha“ úszó fúróberendezés kimentése terhelést, eltörtek. Körülbelül 60 mérföld volt még a partig, mikor a pálya leomlott, és elvágta a vóntatókötél kábelét. A fúróberendezés a parti köves zátonynak ütközött. Az újabb kábelek felszerelése sorra meghiúsult a vihar és a helikopterleszállópálya törött darabjai miatt, amelyeket Viktor Szmoljakov hegesztőmunkás megpróbált levágni. A jeges víz szüntelen ostromában mindaddig dolgozott, míg világossá nem vált: ha öt percen belül nincs új kábel, ott kell hagyni a berendezést. A part egy kilométernyire volt. A berendezés „lába“ hamarosan leér a fenékig, s akkor a hullámok feldönthetik. A legénység átszállt a mentőcsónakba. Húsz perc múlva az „Oha" zátonyra futott. Az emberek mind megmenekültek, a segítségükre küldött vontató vette fel őket. Most már a berendezés kimentése volt soron. A Georgij Szedov és a Fjodor Litke jégtöröhajók megérkeztek a baleset színhelyére. Jöttek a búvárok és a robbantok. A mentő- brigád és a legénység önkéntesei át szálltak az „Ohára“, kimerték a vizet, és kijavították a gépeket. Az időjárás ellenük dolgozott: fagyos szél fújt, havas eső esett. Váratlanul új erővel támadt fel a vihar. Már a mentőknek is el kellett hagyniuk a berendezést. Amikor három nap múlva elcsendesedett a vihar, kiderült, hogy a berendezés 150 métert közeledett a parthoz. A búvárok jelentették, hogy az egyik pillér egy sziklás tömbbe fúródott, és megakadt. A másik két pillért a vihar vastag homokréteggel fedte be. Az első erős lökés elpusztította volna a berendezést. Új tervet dolgoztak ki. Az egyik mentőhajó szorosan farral a berendezés mellé állt, és teljes sebességre kapcsolta a motort. A csavarok keltette hullámtörés lemosta a homokot a két pillérről. A harmadikkal nem boldugultak ilyen könnyen. Most, bármilyen furcsán hangzik is, viharra volt szükség, hogy megrázza és megemelje a fedélzetet, kirántsa a harmadik lábat a hasadékból. A jégtörő hajók hullámokat keltettek. Ezalatt az „Ohát“ vontatókötelekkel orrával a tenger felé fordították. A csikorgás az alapoktól a csúcsig átjárta a berendezést, mikor lekerült a zátonyról. Kivontatták a mélybe és pilléreire állították. (SZOVJETSZKIJ SZAHALIN) AZ AMERIKAI RENDŐRSÉG NEM TUD MEGBIRKÓZNI A BŰNÖZÉSSEL ÚJ SZÚ 15 Az amerikai rendőrség az aktáiban szereplő ügyeknek csak egy töredékénél eszközöl letartóztatásokat. A letartóztatott személyek nagy részénél pedig az államügyészek nem emelnek vádat vagy „felhígítják“ a vádpontokat. Még kevesebb személyt ítélnek el, ha végül bíróság elé kerülnek. A büntetések kiszabása következetlen, és a legtöbb jogsértőt, aki valóban börtönbe kerül, idő előtt szabadlábra helyezik, bár közülük sokan - egyes becslések szerint 70 százalékuk, vagy ennél is több - később újabb bűncselekményeket követnek el. Egy vizsgálat során megállapították, hogy a több mint egymillió súlyos bűncselekmény közül, amelyet New York városban évente elkövetnek, csupán 5000 - vagyis 200 közül egy - vezet egy évnél hosszabb szabadságvesztés kiszabásához.- Annak a valószínűsége, hogy valakinek valóban három évet kell börtönben töltenie, mert Manhattanben súlyos bűncselekményt követett el, olyan csekély, hogy szinte említésre sem méltó - panaszolja Kenneth Conboy, a New York-i rendőrség tisztviselője. Bár a New York-i viszonyokat nem lehet általánosítani, kevés olyan hely akad, ahol a várható büntetés valóban elrettent a bűnözéstől. A következmény: Sok bűnöző nem tiszteli a bűnüldözés rendszerét, nem fél tőle - panaszolja William Callow bíró, Wisconsin állam legfelsőbb bíróságának tagja. Egyszerű statisztikai adatok bizonyítják, mennyire korlátozott az amerikai rendőrség hatékonysága: letartóztatásokat a bejelentett súlyos bűncselekményeknek átlagosan csupán 19 százalékánál foganatosítanak. A jogvédelmi rendszernek ezen az első fokán tehát minden öt bűnöző közül négy elkerüli az államügyészek, az esküdtek és a bírák beavatkozását. Miért olyan kicsi a letartóztatások aránya? A válasz lényege: a rendőrségnek túl sok munkája, és személyzethiánnyal küszködik. A bűnügyi rendőrség szervei szintén túlterheltek. A televíziós krimik hőseitől eltérően, akik lankadatlanul követnek minden nyomot, míg végül a bűnözőt elkapják. Amerika igazi Kojakjeinek csupán néhány órájuk van arra, hogy támpontokat keressenek, miközben iratkosaraikban halmozódnak a bűncselekményekről szóló jelentések. Baltimore County-ban. egy tipikus elővárosi bírósági körzetben (Maryland állam) száz bűnügyi szakembernek évente 45 000 bűncselekménnyel kell megbirkóznia. Még ha a rendőrség letartóztat is egyeseket, az hogy folytatódásának valószínűsége az 1:3 aránynál nem nagyobb. A Jogi és Szociális Kutatóintézet (központja Washingtonban van) 10 városban nemrég végzett vizsgálata megállapította, hogy egyes területeken az erőszakos bűncselekmények miatt foganatosított letartóztatásoknak csak egyharmada vezet bírósági ítélethez. További bonyodalom: miközben a rendőrkapitányságok a fokozódó bűnözés ellen harcolnak, a komunális költség- vetés megnyirbálása akadályozza a rendőrség továbbfejlesztését, sőt több helyütt leépítésekhez vezetett. Az ügyek nagy többségét vallomás-üzlet néven ismert eljárással intézik el. Ennél az államügyész enyhíti a vádat annak fejében, hogy a vádlott elismeri bűnösségét. Az áldozatok panaszkodnak, hogy a várható szigorú büntetést gyakran lealkudják enyhébbre. A legmagasabb beosztású amerikai jogászok közül egyesek az elterjedt vallomás-üzletet a bűnözésre való kifejezett felhívásnak tekintik. A bírák végkövetkeztetései nem egyeznek meg egymással. Még ugyanazon a bíróságon is az ítéletben kiszabott büntetésnél 15 év különbség is lehetséges, attól függően, hogy a vádlotatt melyik tárgyalóterembe küldik“ - jegyzi meg Martin Schwartz, a Cincinnati Egyetem büntetőjog-professzora. Ha az idő előtti szabadlábra helyezést is tekintetbe vesszük, amelyet a kegyelmi kérvényeket elbíráló hatóságok eszközölnek, akkor a börtönben töltött idő terén mutatkozó különbségek óriásiak lehetnek. A National Law Journal egyik vizsgálata megállapította, hogy az az idő, amelyet az elítélt bűnözök átlagosan börtönben töltenek, 13 hónap (Dél-Dakota) és 53 hónap (Massachusetts) között van. Vajon megfordulhat-e a kocka a bűnözés ellen vívott harcban? A legtöbb szakértő abból indul ki, hogy a bűnözés ellen folytatott harcra szánt kiadások nagymértékű emelése nem lehetséges. így a rendelkezésre álló lehetőségek jobb kihasználására irányuló ötletekkel kísérleteznek. Egyes rendőrkapitányságok nem hajlandóak a viszonylag jelentéktelen feljelentéseket átvenni, hogy a komoly bűncselekményekre összpontosíthassák figyelmüket. Egy példa: a New York-i rendőrkapitányság nagyfokú túlterheltsége miatt ritkán küld tisztségviselőket a tényállás megállapítására a tetthelyre, ha a betörésnél 5000 dollárnál kisebb összegről van szó. A reformerek alapvető céljának lényege - mint Robert McKay, a New York-i Egyetem professzora mondja - az, hogy „a jogi eljárásokat gyorsabbá és a letartóztatás és a büntetés valószínűségét biztosabbá“ tegyék. (VOLKSSTIMME) A szocialista országok valutáris-pénzügyi együttműködése: új jelenség a nemzetközi valutáris-pénzügyi kapcsolatok rendszerében. A legutóbbi évtizedekben ez az együttműködés jelentősen kibővült és megerősödött. A szocialista országok között a kereskedelmi és' ipari ügyletek jelentős részét manapság két bankon - a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankján és Nemzetközi Beruházási Bankon - keresztül, különleges valutában, a transzferábilis rubelben bonyolítják le. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az egyik ország számlájáról pénzt lehet átutalni a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankjába, egy másik ország számlájára. Képzeljük el, hogy Bulgária berendezéseket exportált Magyarországra Miután transzferábilis rubelben bizonyos összeget utaltak át a bankban vezetett számlájára, ezen - mondjuk - szovjet olajat vásárolhat, a Szovjetunió pedig a kapott valutáért magyar,, Ikarus “autóbuszokat szerez be. Ily módon szükségtelenné válik az, hogy mindegyik országgal külön-külön elszámolást végezzenek. Ez jelentősen meggyorsítja az elszámolás idejét. Minthogy a KGST-országok kölcsönös kereskedelmigazdasági üzleteiket készpénz fizetés nélkül. A KGST BANKJAI transzferábilis rubelben bonyolítják le, s ehhez,nem veszik igénybe arany- és konvertibilis tőkésvaluta- készleteiket - világos, hogy mennyi arany- és valutatartalékot takarítanak meg ennél. A KGST-országok valutáris-pénzügyi együttműködési mechanizmusában fontos szerepet játszik a transzferábilis rubelben nyújtott hitel. A Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankjának keretei között a hitel elsősorban a sokoldalú elszámolások egyensúlyának megteremtését segíti elő. A bank kétfajta hitelt nyújt: elszámolási és határidős hitelt. Az elszámolási hitelt a bank tagországa automatikusan kapja, akkor, ha számláján hiány keletkezik. A hitel nagysága attól függ, mekkora évi áruforgalmat bonyolít le az illető ország a bank más tagországaival. Bulgária számára például eredetileg 35 millió transzferábilis rubel összegű hitelt folyósítottak, 1976-ra azonban ez az összeg már 108.2 millió transzferábilis rubelra emelkedett. A határidős hitelt főként a Bank tagországai ideiglenes szükségleteinek fedezésére szánják. Ilyen ország például Kuba. amelynek exportja idényjellegű. Az elszámolási hitel túlsúlyban van a Bank által nyújtott hitelek egész összegével. 1979-ben részaránya 90,3 százalék volt. A hitelek az áruforgalom fokozódásával együtt növekednek. 1964 és 1980 között a Bank összesen 64.2 milliárd összegű hitelt folyósított. A szocialista valutáris-pénzügyi rendszer másik; fontos láncszeme a Nemzetközi Beruházási Bank. Beruházásainak segítségével nagy ipari objektumok építése és rekonstrukciója valósul meg. E bank legfontosabb feladata az, hogy hosszú lejáratú (15 évig terjedő) és középlejáratú (5 évig terjedő) hiteleket nyújtson. Az 1971-1979-es időszakban 45 olyan objektumot helyeztek üzembe, amelynek építését a Bank finanszírozta. Ugyanezen időszak alatt az általa nyújtott hitelek egész összege 3,2 milliárd transzferábilis rubel volt. A Nemzetközi Beruházási Bank legnagyobb finanszírozási objektumai: az Orenburgi Gázipari Komplexum, a Szövetség-gáz- fővezeték. az Ikarus gyár stb. Fontos, hogy kiemeljük a Bank valamennyi tagországának egyenlőségét. Mindegyik országnak egy szavazata van, függetlenül attól, mekkora hányaddal vesz részt a két bank tőkéjében. Mongólia hozzájárulása a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankjának tőkéjéhez például az egész összeg 1 százaléka volt, a Szovjetunió pedig 38 százaléka. Mindkét ország jogai azonban egyenlő- ek. A transzferábilis rubel-hiteleket is az illető ország hozzájárulásának összegétől függetlenül nyújtják. A KGST-országok valutáris-pénzügyi rendszerének előnyei különösen világosan megnyilvánulnak a tőkés valutarendszer válságának háttere alapján A KGST-országok nemzetközi valutáris-pénzügyi rendszere kiszolgálja a kölcsönös gazdasági kapcsolatokat és elősegíti a szocialista integráció fejlődését. A két bank tagországai érdekeltek, abban, hogy általuk más államokkal is együttműködjenek. Nemrég új kereskedelmi partnerük lett Jugoszlávia 1974-ben (a Nemzetközi Beruházási Bank) és 1977-ben (a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankja) egyezményt irt alá az együttműködés alapelveiről ezzel az országgal. Jugoszlávia számára az első hitelt a Gradiskában levő „TANG“ gyár korszerűsítésére és rekonstrukciójára folyósították. Ennek következtében az üzem termelési volumene kétszeresére növekszik (APN) 1982. VI. 4.
