Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-22 / 3. szám
ÚJ szú 5 £ Azzal, hogy az Egyesült Államok eltűri az országban élő külföldi diplomaták üldözését, A legalább három nemzetközi szerződést sért I meg: a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó W bécsi szerződést, az államok nemzetközi Á szervezeteknél betöltött képviseletének sok▼ oldalú egyezményét, valamint az ENSZ és az A Egyesült Államok kormánya között az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyéről A kötött egyezményt. Mit szólnának a Szovjetunióban dolgozó külföldi diplomaták, ha Moszkva belvárosában fényes nappal egy csomó ember körülfogná valamelyik kollégájukat, és a rendőrség elnéző magatartása mellett, leszámolással fenyegetné, gorombáskodna vele, gyalázná? Vajon, mit írnának a Moszkvában dolgozó külföldi újságírók, ha mondjuk családostól sétálnának valahol - például az egyik parkban - és huligánok támadnának rájuk, fizikai leszámolással fenyegetnék őket, gúnyt űznének feleségükből és gyermekeikből? És megint csak a rendőri szervek képviselőinek tétlensége közepette... Aki ismeri Moszkvát, elképzelni is nehezen tud hasonló helyzetet. Márpedig a Szovjetunió képviselői az Amerikai Egyesült Államok területén manapság tűrhetetlen helyzetben kénytelenek élni és dolgozni. 1981. május 3-án New Yorkban, a szovjet ENSZ- képviselet épületénél mintegy 150 bandita verődött össze. Lármázni kezdtek, és fenyegető szavakat kiáltoztak. Ütemesen skandálták: ,,A véretekben fogtok fetrengeni a New York-i utcákon!“ A közelben tartózkodó rendőrök nem léptek közbe. 1981. május 4-én, ugyancsak New Yorkban fasisztabarát suhancok körülfogtak egy szovjet diplomatát, sértő szavakkal illették, gorombáskodtak vele, autóját pedig gyalázkodó röpcédulákkal ragasztották tele. A hatóságok nem avatkoztak közbe. 1981. május 5-én a hírhedt „Zsidó Védelmi Liga" tagjai az Aeroflot New York-i képviselete előtt botrányt rendeztek. Erőnek erejével arra bujtogatták a járókelőket, hogy csatlakozzanak a rendbontáshoz. A járókelők azonban sietve távoztak. A rendőrök pedig ott álltak a közelben és mosolyogtak... Május 12-én maguk a hatóságok vetemedtek provokációra. Az amerikai főváros Dulles repülőterén a speciális szolgálatok képviselői csaknem négy órán át visszatartották az Aeroflot Moszkvába induló menetrend szerinti járatát, erőszakkal eltávolították a személyzetet és az utasokat, a poggyászt kidobálták a földre és feltúrták. Mint később kiderült, hiába kerestek, kutattak, a garázdaság célja az volt, hogy az Egyesült Államokban szovjetellenes hangulatot szítsanak. A szovjet emberek ellen irányuló ellenséges kirohanások szemmel láthatóan gyakoribbakká váltak az Egyesült Államokban, mióta új elnököt választottak. A Reagan- kormányzat az erőszak kultuszát a hivatalos állami politika rangjára emelte, és tüntetőén ösztönzi a szovjet állampolgárok elleni rosszindulatú garázda- és terrorcselekményeket. 1980. december 22-én a washingtoni szovjet nagykövetség lakótömbjének ablakait kövekkel zúzták be. Másnap az egyik szovjet diplomata autóját felnyitották és tönkretették: egy cédulát is hagytak ott, amelyen fizikai leszámolással fenyegették meg a diplomatát. New Yorkban 1981. február 1-én rátámadtak a szovjet hivatalos szémélyek egy csoportjára. Szoros gyűrűbe fogták őket, hogy ne hívhassák segítségül a rendőrséget, ne ülhessenek taxiba, a járdáról lelökdösték őket az úttestre, s ezzel életüket veszélyeztették. 1981. február 3-án aljas tettet hajtottak végre a New Yorkban élő szovjet képviselők családja ellen. A „Zsidó Védelmi Ligá“-hoz tartozó hisztériás alakok körülvették az egyik parkban sétáló asszonyokat és gyerekeket, illetlenségeket kiáltoztak, az arcukba köpdöstek, fizikai leszámolással fenyegetőztek. Március 17-én megpróbálták feltörni a szovjet képviselet Glen Cove-i nyaralójának kerítését és kapuját Március 29-én Washingtonban négy fegyveres megtámadott egy szovjet diplomatát, a pisztoly agyával leütötték, és úgy tettek, mintha kirabolták volna. Még folytathatnánk a sort. Olyan „apróságokról“ már nem is beszélve, hogy állandóan szovjetellenes röpcédulákat terjesztenek, huligán telefontrükkökhöz folyamodnak. Az Egyesült Államokban levő szovjet intézményeknél néha 350 olyan telefonhívás is előfordul naponta, amikor nyomdafestéket nem tűrő szitkok hallatszanak a kagylóban, és olyan fenyegetések, hogy „megölik az első vöröst“, aki kilép a kapun. Az amerikai kormányzathoz tartozó hivatalos személyiségek azzal próbálják igazolni tétlenségüket, hogy az Egyesült Államok törvényeinek demokratizmusára hivatkoznak. ... A moszkvai Szuvorov körúti újságíró-székházban egy ízben szokásos baráti találkozót tartottak a Szovjetunióba akkreditált külföldi tudósítók és a moszkvai újságírók között. Az egyik amerikai kolléga tréfásan megjegyezte: lám, a New York-i polgármesteri hivatal már régóta panaszokkal ostromolja a szövetségi hatóságokat a városi pénztár nyomorúságos állapota miatt, holott jóformán arannyal teli zsákon ülnek. New York állam törvényei szerint ugyanis mindenkit, aki huligán rendbotásban vesz részt, ezerdolláros pénzbírsággal kell sújtani. Ha a rendőrség teljesítené ezt az előírást, akkor New York város pénztára a leggazdagabb lenne Amerikában. Nemcsak New York államában, hanem a főváros Columbia kerületén és Kalifornia államban is - ezeknek a területén vannak a szovjet képviseletek - a törvény az erőszakoskodást és a rendbontásra uszítást a büntetőjogilag üldözendő cselekmények közé sorolja. A hatóságok azonban egyetlenegyszer sem alkalmazták ezt a törvényt, hogy véget vessenek a szovjet állampolgárok és a Szovjetunió hivatalos képviseletei ellen irányuló, garázda cselekményeknek. Az Egyesült Államok több tömegtájékoztatási szerve megállapítja: a jelenlegi kormányzat elhatározta, hogy minden módon akadályozza az Egyesült Államokban élő szovjet emberek normális munkáját, s ehhez zöld utat adott a CIA-nak és a FBI-nak. Azoknak a FBI-ügynökök- nek a száma, akik közvetlenül ellenséges tevékenységet folytatnak a washingtoni szovjet képviselőkkel szemben, nemrég újabb 115-tel gyarapodott. Ezt nyíltan közölték. A hatóságok közvetlen felbujtására állandó lélektani nyomást fejtenek ki a szovjet állampolgárokra, tüntetőén figyelik őket. Gyakoribbá váltak a provokációk: leplezetlenül ajánlják fel egyeseknek, hogy ne térjenek vissza hazájukba, hanem legyenek árulók és dolgozzonak a CIAnak. Az üzletekben, a benzinkutaknál, a vendéglőkben, a mozikban az amerikai titkosszolgálatok ügynökei valósággal rátámadnak a szovjet emberekre, zsarolják őket. Ilyesmi még az ENSZ épületében is előfordul, ahol az FBI- nak és a CIA-nak sűrű ügynökhálózata van. Gyakorta megtörténik, hogy az ENSZ amerikai állampolgárságú, magas beosztású tisztviselői azt javasolják a szovjet munkatársaknak, „vegyék alaposan fontolóra“ ajánlatukat, maradjanak az Egyesült Államokban. Logikusan felmerül a kérdés: vajon ki mentette fel az Egyesült Államok hatóságait a nemzetközi jogi kötelezettségek alól? Talán az a szándékuk, hogy nemcsak a kétoldalú szovjet-amerikai szerződéseket és egyezményeket vizsgálják felül, hanem azokat a nemzetközi okmányokat is, amelyeket a Fehér Ház az ENSZ-szel kötött, s hosszú érvényű megállapodások keretében írt alá? Washingtonban átlátszó célzásokat tesznek: nincs mit tenni, a Reagan-kormányzatnak a nemzetközi ügyekért felelős, új emberei még nem eléggé jártasak... Tegyük fel, hogy Haig, a volt négycsillagos tábornok, a jelenlegi külügyminiszter, valóban nem jártas a jogtudomány és a nemzetközi jog árnyalataiban. De hiszen más, vezető beosztású személyiségek is vannak - ők feltehetőleg ismerik a törvényeket. Az erőszak eszkalációja, az Egyesült Államokban, sót közvetlen részvétele ebben - nemcsak a Szovjetunió, hanem más országok képviselőit is nyugtalanítja, akik hadüzenet nélküli háború légkörében kénytelenek dolgozni. Nem véletlen, hogy az ENSZ mellé akkreditált küldöttségek biztonságára vonatkozó kérdéseket nagy aggodalommal tárgyalták az ENSZ-közgyűlés XXXIII. ülésszakán. Meghallgatták az Egyesült Államok, a szervezet házigazdája hatóságaival fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó bizottság beszámolóját. A delegátusok felháborodással fogadták azokat a híreket, melyek szerint a kubai képviselet elleni terrorakciót a CIA készítette elő és finanszírozta, hogy a rendőrség behatolt a Fülöp-szigetek képviseletének irodájába, továbbá a hatóságok durva provokációt rendeztek Vietnam diplomáciai képviselője ellen. Az ülésszakon megállapították: az Egyesült Államok hatóságai, fogadkozásaik és ígéreteik ellenére továbbra sem tesznek semmit azért, hogy megakadályozzák a hasonló eseteket. Sőt mi több, maguk is terrorakcióra ösztönöznek, szabad kezet adnak a szélsőséges elemeknek. Az idén tavasszal például New York állam legfelső bírósága - ebben az államban történik a legtöbb provokáció a külföldi missziók ellen - még érvényteleníteni is akart bizonyos korlátozásokat, amelyek legalább valamennyire gátat vethetnek annak, hogy a Szovjetunió ENSZ-képvise- lete közelében ellenséges tüntetéseket tarthassanak... A Palesztinái Felszabadítási Szervezet egyik képviselője a Neue Kronen-Zeitung című osztrák újságnak adott interjújában kijelentette: New Yorkban nemcsak az ENSZ- diplomaták ellen irányuló huligán támadások váltak megszokott jelenséggé, hanem az is, hogy az Egyesült Államok kormánya politikai nyomást fejt ki velük szemben. Megemlítette továbbá még, hogy Kreisky osztrák kancellár Bécsben kedvező feltételeket teremtett a nemzetközi szervezetek tevékenységéhez, majd amellett foglalt állást, hogy az ENSZ főhadiszállását New Yorkból azonnal helyezzék át Bécsbe. Kijelentette, hogy a harmadik világ országainak diplomáciai köreiben ez a gondolat általános támogatásra talál. Az említett szempontot az OPEC köreiben is helyeslik. A szervezet egyik képviselője kijelentette, hogy az ENSZ főhadiszállásának áthelyezése lényegesen fokozná Európa fontosságát a világpolitikában. Az OPEC, hangsúlyozta ez a megbízott, megvizsgálhatná azt a kérdést, hogy „a Bécsbe költözés megkönnyítésére“ a szükséges anyagi eszközöket rendelkezésre bocsássa. Az OPEC képviselőjének ezeket a kijelentéseit Irán ausztriai nagykövete is támogatta. „Az Egyesült Államok - mondta - a világválság fő oka, és ezért lelkesen üdvözölném az ENSZ főhadiszállásának Ausztriába költözését“. Az Egyesült Nemzetek Szervezete eléggé tekintélyes és önálló szervezet, hogy munkaszervei számára a legalkalmasabb székhelyet válassza ki. Egy feltétel vitathatatlannak látszik: ennek civilizált országnak kell lennie, ahol tiszteletben tartják a törvényt, és nem használnak fel megrögzött banditákat a politikai akciók végrehajtására. VIKTOR PONOMARJOV (Izvesztyija) A DOLGOZÓ NŐK MUNKAKÖRÜLMÉNYEINEK JAVÍTÁSA ÜZBEGISZTÁNBAN A közelmúltban Taskentben konferenciát tartottak az üzbég szakszervezetek. Az értekezlet témája a nők munkakörülményeinek további javítása volt. Az eddig elért eredményekről, megoldásra váró feladatokról nyilatkozott az APN helyi tudósítójának Hakima Pulatova, a szakszervezetek köztársasági tanácsa mellett működő nöbizottság elnöke: „A köztársaság munkaviszonyban álló lakosságának 43 százalékát képviselik a dolgozó nők. Ma a munkaügyi törvények figyelembe veszik az anyaságot és számolnak a női szervezet sajátosságaival. Ezért a dolgozó nők számos kedvezményt élvezhetnek a munkában. Munkakörülményeikre a szokásosnál is jobban ügyelnek, a rájuk vonatkozó munkavédelmi normák is szigorúbbak, mint a férfiaknál. Bizonyos munkák nőkkel egyáltalán nem végeztethetek el. A szakszervezetek ügyelnek arra, hogy az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt biztosítsák a nők részére ezeket a kedvezményeket. Vizsgálataink azonban kimutatták, hogy egyes ágazatokban - sajnos - még mindig nem elég kedvezőek a feltételek. Néhány gyapottermesztő gazdaságban nem fordítanak elegendő gondot a higiéniára, több gyapottisztító és selyemgombolyító üzemben - ezekben főleg nők dolgoznak - a megengedettnél magasabb a zaj- és a porszint. Ilyen és hasonló problémák miatt rendeztünk külön „női“ konferenciát, amelyen felhívhattuk a minisztériumok, gazdasági szervek, vállalati vezetők figyelmét a még megoldatlan kérdésekre. A konferencia fő célja az volt, hogy föltárja a problémákat, a tudósok, a gazdasági és szakszervezeti vezetők együttes erőfeszítésével ajánlások készüljenek a gondok megoldására. Ezek közül sok már megvalósulóban van. Megkezdődött több gyapottisztító üzem és selyemgombolyító gyár rekonstrukciója, elsősorban azoké, ahol még nem szervezték meg kielégítő módon a nők védelmét. Egyes könnyű- és élelmiszeripari vállalatoknál megkezdték azoknak a segédüzemeknek a gépesítését, ahol főként nők dolgoznak. A tervezők újabban olyan gyapotbetakarító kombájn kidolgozásával foglalkoznak, amelynek kezelése a nők számára sem megerőltető. A konferencia legfontosabb döntései a nők munkafeltételeinek megjavítására vonatkozó, 1981-1985. évi programokban tükröződnek vissza. Ezeket a szakszervezetekkel egyeztetve a köztársaság valamennyi gazdasági ágazatában kidolgozták és jóváhagyták. A megvalósításukhoz szükséges anyagi eszközöket az állami költségvetésből folyósítják. Előfordul az is, hogy a munkahelyi vezetők megszegik a nőkre vonatkozó rendelkezéseket. Ilyen esetekben is sokat tehetnek a szakszervezetek. Az elmúlt évben például a munkaügyi törvények és a kollektív szerződések megszegése miatt a szakszervezetek követelésére Üzbegisztánban több mint 1800 vezetőt bírságoltak meg, 350-et pedig - művezetőtől kezdve egészen az igazgatóig - felmentettek beosztásából. Természetesen nem az a célunk, hogy a problémák így rendeződjenek. Sokkal fontosabb a mulasztások megelőzése, vagyis az, hogy a munkások és a mun- kásnók számára legfontosabb kérdéseket mindenütt a kollektív szerződések előírásainak megtartásával oldják meg.“ (APN) 1982. I. 22.
