Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-22 / 3. szám
A utóbuszunk még az SZNF hídon „szeli át“ a Dunát, s a nyüzsgő forgalomban Bratislava központja felől a Petrzalka városrész irányába halad. Mellettem a hídépítők egyike élményeit elve- níti fel az azóta dominánssá lett híd „őskorából“. Furcsa sztorikat, dicsérő és elmarasztaló véleményeket sorol gyors egymásutánban, miközben a túlsó partra jutva utunkat a Duna folyásának irányában folytatjuk. Vagy tízpercnyi járás után, több száz méterrel arrébb már az újonnan épülő, sorrendben harmadik bratislavai híd körvonalai rajzolódnak ki előttünk. Ott, a csendesen hömpölygő Duna 1866,4-es folyamkilométerénél, a nagy természeti akadály fölött napról napra közelebb kerül egymáshoz a két oldalról egyszerre nyújtózkodó acélkolosszus. Közelebb érve magunk is bekerülünk a hídépítők sajátos világába. Ideiglenes barakkok, különböző előkészítő munkákat végző telepek maradnak mögöttünk, mire egy óriási földrakás közelébe érünk. Körülöttünk a majdani hídfeljáró katonásan sorakozó tartóoszlopai ágaskodnak a magasba. A háttérből Petráalka lakóinak ezrei figyelik árgus szemekkel a nagy építkezés szinte naponta az eléggé költséges, de rendkívül sókat segítő szerkezetet. Legfőbb előnye, hogy a két pillér közti áthidalás betonozása során a zsaluszerkezet alá nem kell oszlopokat helyezni, s így - az előzetes számítások szerint - a betonozás termelékenysége körülbelül tízszerte nagyobb (főleg a nagy időmegtakarítás miatt), mint az előtte használt módszer esetében volt. PILLÉRKOZELBEN A betonkeverő részleg mellett elhaladva a Duna-parthoz érünk, ahonnét ideiglenes híd vezet a kettes számú pillérhez, melyet egy, a lerakását elősegítő mesterséges sziget vesz körül. Ugyanis a híd öt alappillére közül ez az egyetlen marad csak a folyóban, és rögzítésére a többiekétől eltérő technológiát alkalmaztak. A bratislavai Hydrostav dolgozói a megadott helyen kör alakú föld alatti betonfalat építettek a Duna „gyomrában“, erre helyezték a pillért. Amikor teherbíróképességét próbálták, rájöttek, hogy az még nem éri el a megkívánt paramétereket, s ezért mintegy ráadásként injektálással további különleges keveréket juttattak a betonfal alá. Ezzel ugyan sikerült az Híd a Duna 1866,4-es folyamkilométerénél változó képét. Nagyon várják már azt a napot, amikor ezen a helyen jutnak majd át a város túlsó részébe, s ezáltal jóval kevesebb idő alatt érnek munkába, vagy onnét haza. A legújabb bratislavai híd építésének határideje 1985-ben jár le, de az érintett építők és szerelők megígérték, hogy a híd egy részét a jövő év első felében átadják a forgalomnak. Legalábbis ez szerepel közös kötelezettségvállalásuk papírra vetett soraiban. TOLHATÓ HÍDBOLTOZATZSALU A PILLÉREKEN Felkapaszkodunk a nagy földrakás tetejére. Nem is olyan régen még a hídboltozatzsalu súlyos terhe nehezedett rá, s a rakáson fordították ellenkező irányba az óriási acélkolosszust, hogy aztán áthelyezhessék a közúti esztakád második elöhídjának pilléreire. Működése leegyszerűsítve a logarléc használatát juttatja eszünkbe. Két oldalsó tartórésze a pilléreken nyugszik, s előrehaladásában egy mozgó nyelvre hasonlító szerekezetrész segíti. A Po- lenszky-Zöllner cégtől vásárolt technológia alapján a bratislavai Doprastav készíttette el, s jelenleg ezen az építkezésen, a későbbiekben máshol hasznosítják majd előirt teherbíróképességet elérni, de közben a rögzített pillért 16 milliméterrel megemelték. Elenyészőnek tűnik ez a néhány milliméter, azonban a hídszerelés itt használt technológiája még ezt sem engedi meg, mivel a hídtestet egyszerre három oldalról kezdték szerelni, s egy megadott helyen kellene az egész szerkezetnek pontosan „összenőnie". Hogy ez sikerüljön, ahhoz ezek után az építés során bizonyos korrigálási „manővert“ kell majd végrehajtani. A hátralévő hídtartó vasbeton pillérek közül hármat különleges eljárás nélkül rögzítettek megadott helyén; a sorrendben ötös számú, mely atipikus építmény, pedig levert cölöpökön nyugszik. HÍDSZERELÉS A DUNA FÖLÖTT Még mindig a szigeten tartózkodunk, amikor kísérőink a hídszer- lőkre hívják fel figyelmünket. Né- hányan a bátrabbak közül fel is másznának közéjük a keskeny létrán, ha megengednék nekik. Lenn is eléggé erős a légáramlás, hát- még mi lehet fönn, az acélkonstrukció „végén“. Talán még harminc méteres magasságban sincsenek tőlünk a szerelőmunkások, mégis eltörpülnek a nagy hídszerkezet és a kétágasként mozgó daruk között. Állandó szélben több tonnás hídelemeket mozgatnak és illesztenek helyükre az Ostravai Kohószerelő Vállalat dolgozói. Tekintetem percekig ott ragad a magabiztosan forgolódó és összehangoltan dolgozó hídépítőkön.- Csak látszólag tűnik olyan egyszerűnek ott fönt minden- szólal meg valaki mellettem.- Az erős légáramlás, magasság, s annak tudata, hogy alattuk egy folyó hömpölyög, no meg, az ütemtervben rögzített feladatok teljesítése egyszerre teszi naggyá a hídszerelóket...- Ez emeli őket napjaink hősei közé! - csúszik ki számon a gondolatsor poénja, miközben továbbra is fölfelé bámészkodom. A hídtest acélkonstrukciójának szerelése az egész beruházás külön, s talán a legérdekesebb szakaszát jelenti. Már a kétszintű híd (felső részén autópálya, alul kétvágányú vasút halad majd) szerelési technológiájának megválasztásánál néhány lehetséges variánssal számoltak. Végső meghatározásában aztán a szerelővállalat műszaki feltételei, a rendelkezésre álló gépek és gépi berendezések, a szerelési fázisok lehető legjobb összekapcsolási módja és a munkálatok legrövidebb idejének megválasztása játszott szerepet. Végül is úgy döntöttek, hogy a hídtest szerelését három oldalról indítják meg; azaz fokozatosan ugyaneny- nyi helyen kezdik el az acélkolosz- szus elemenkénti összerakását. Mindhárom szerelőgárda legnagyobb segítőtársa a Demag márkájú, külön erre a munkára átalakított autódaru lett, de kívüle a szerelés alatt még további háromszáz egyszeri használatra szolgáló eszközre - a nagy méretű csavarhúzóktól kezdve egészen a különleges szerszámokig - van szükségük a szerelőknek. A megválasztott szerelési technológia legkézenfekvőbb előnye, hogy míg az eddigiek során a klasszikusnak mondható hídszerelő berendezésekkel ez a munka 44 hónapig tartott volna, addig a három átalakított autódaru alkalmazásával ezt a határidőt tíz hónappal lerövidíthették. Az ilyen megoldás kulcsában persze az is benne van, hogy a rövidebb idő nagyobb követelményeket támaszt a munkaszervezés összehangolására, a metallizált hídelemek és egyéb szállítmányok folyamatos biztosítására. Már ebből is érezhető; összetett feladat a hídszerelés, annak esetleges akadozása nem írható egyöntetűen a szerelőmunkások számlájára. Ha a dolog gazdasági oldalát nézzük, akkor is néhány pozitívum már rögtön szembetűnővé válik. Mégpedig elsősorban az, hogy az új szerelési technológia alkalmazása eleve tízmillió korona megtakarítást jelent a hajóforgalomnak, miközben a Duna az építkezés alatt is hajózható maradt.- Hát ezért választottuk a hídszerelés ez újszerű módját! - ezzel a megállapítással tesz pontot az Ostravai Kohószerelő Vállalat ▲ A készülő hídtest jobb parti, petrzalkai része (Milos Kobliska felv.) mérnökeinek egyike a kettes pillér tövében elhangzott párperces szóváltásnak. ÖSSZEGYŰJTÖTT SAJÁTOSSÁGOK Jegyzetfüzetemben számtalan adat és sokféle jelző sorakozik az épülő új hídról. A kilenc évre tervezett építkezés során összesen 13 200 tonna acél és több mint 91 300 köbméter betont használnak majd fel, s a beruházás költségeit előreláthatólag megközelítik az 1 milliárd 70 millió koronát. Az objektum néhány sajátosságára is érdemes odafigyelni. Míg az SZNF hídon, melyet ugyanaz az építő- és szerelőgárda kivitelezett, egyetlenegy nagyméretű csavar sincs, addig a mostani egyes részeit 330 ezer ilyen csavarral kapcsolják össze. A híd acélkonstrukciójának minden egyes része me- tallizáláson esik át, s így az építmény legalább harminc évig rozsdamentessé válik. Az építkezést sokan a hozzá hasonlóak között európai méretekben jelenleg a legnagyobbak közé sorolják. Emiatt már rengeteg külföldi és hazai szakember, vagy laikus csodálta meg legalább távolból az épülő hidat. A beruházás főkivitelezóje a bratislavai Doprastav Nemzeti Vállalat. Legpatinásabb alvállalkozói közé tartozik az Ostravai Ko- hószereló Vállalat, melynek dolgozói a hídszerkezet szerelését végzik. Kívülük még számos alvállalkozó tehet sokat azért, hogy Bratislava legújabb hídját még a határidő letelte előtt adják át a forgalomnak. J. MÉSZÁROS KÁROLY A felfelé vezető út A hazai bútoripar gondjai közismertek, s a közelmúlt termelési és értékesítési nehézségei nem kerülték el a füleki (Fil'a- kovo) bútorgyárat sem. Igaz ugyan, hogy a most lezárult esztendő hozott némi előrelépést, hiszen a legfontosabb termelési mutatókat, ezen belül ^ az exportfeladatokat sikerült teljesíteni. A több mint három évtizede a gyár élén álló igazgató szavai szerint azonban ennek olyan ára volt, amivel nem illik dicsekedni. Az óv eleji üresjáratok - amelyek a központi tervezés fogyatékosságaiból és a krónikus nyersanyaghiányból egyaránt adódtak - az év utolsó harmadában csak kíméletlen munkaütemmel, szombati, vasárnapi munkával sikerült teljesíteni. l!= A sok nehézséget, bosszúságot okozó 81-es esztendőben azonban pozitkr eredmények is születtek. A kényszer olykor saját munkaterületünkön is töprengésre, gondolkodásra késztette a dolgozókat, s ezeknek az önmarcangoló vívódásoknak sokszor nem várt haszna is volt. Példaként a gyár villanyszerelőinek karbantartó brigádját hozták fel a gyár vezetői, mely Gáspár Ernő irányításával az elmúlt esztendőben egy sok hasznos javaslattal, észrevétellel állt elő. S mivel a hasznos kezdeményezést, az önköltség csökkentésére irányuló törekvéseket itt "is szívesen fogadták, már az elmúlt esztendőben több százezer koronás megtakarításról beszélhetünk. A javaslatokat követő takarékossági intézkedések az energiaigényes bútorgyártás szinte minden fontos mozzanatát érintették. Az energiatakarékossági program -ateljesít- mény és kapacitás csökkenése nélkül 465 ezerkilowattóra villanyáram megtakarítást eredményezte. A másik figyelemre méltó eredményt a BK 4000 típusú kombinált kazánok fűtésénél érték el Micsuda László vezetésével a kazánházi munkabrigád tagjai. A korábban jórészt veszendőbe menő fü- részpor hasznosításával ugyan már vagy három éve próbálkoznak, az elmúlt esztendeihez hasonló eredményt azonban soha még csak megközelíteni sem tudták. Az elmúlt évben 643 tonna fűrészport égettek el, s azáltal 236 tonna fűtőolaj megtakarítását érték el. Az említett nagy teljesítményű fűtőtesteken már el is végezték az évenként esedékes karbantartási munkálatokat, s a 11 tagú brigád tagjai vállalták, hogy az idén a tavalyinál 150 ezer koronával nagyobb megtakarítást érnek el. A gyár újítómozgalmának felelőse, Molnár Mária elvtársnő szerint eredményes esztendő van az újítók és a feltalálók mögött is. Tavaly tizenkét elfogadott javaslat hasznosítását kezdték meg igen gyorsan, bürokráciamentesen, ami 954 ezer koronás önköltségcsökkentéssel járt, Tóth pál és Singlár István javaslatai munkaerőmegtakarítás szempontjából jelentősek. Egy tiplizőgépet, mely korábban pneumatikusan működött, elektromossá alakították át, s ily módon a teljesítőképesség szintentartása, sót tokozása mellett dolgozó munkáját tudták pótolni. Ludovít Kasper mérnök, a fiatal újítók egyike javaslatának a lényege pedig az volt, hogy a korábban tőkés importból származó nyersanyagot helyettesített egyenértékű hazaival, s ez már az elmúlt esztendőben 293 ezer koronás költségmegtakarítással járt. Ajharmadik újítás Zagyi István nevéhez fűződik, aki egy drága szigetelőanyag kiiktatásával próbálta összeállítani a konyhaszekrényeket. Hogy nem eredménytelenül, ezt különjutalma, s ma már az egész vezérigazgatóságon belül általánossá vált munkamódszer bizonyítja. A füleki szakmunkás lett versenykategóriájában a vállalat legjobb újítója is. A fenti példákból is kiviláglik, hogy a füleki bútorgyár dolgozói a mindennapos nehézségek ellenére sem adják fel a küzdelmet, hisznek a szakma, az iparág fellendülésében. Talán mert tudják, hogy még a legmélyebb hullámvölgyből is van felfelé vezető út. HACSI ATTILA ÚJ szú 6 1982. I. 22. %
