Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-04 / 22. szám
A parányi méretű fémalkatrészek ezredmilliméternyi pontosságú köszörüléséhez, tökéletesen sík felületeik tükörfényesre való csiszolásához, valamint annak az eléréséhez, hogy ezek az alkatrészek a több száz fokos hevítést és az oíajfürdöben való hirtelen lehűtést is a legcsekélyebb deformálódás nélkül viseljék el, különleges szakmai hozzáértésre, gyakorlatra és anyagismeretre van szükség. Ilyen színvonalú mesterségbeli tudással bizony elég ritkán találkozhatunk, hiszen az ügyeskezű szakmunkások is csak évek hosszú során át sajátítják el. Az ilyen emberi képességek, termelési tapasztalatok kihasználása a sikeres, versenyképes termékek gyártásának egyik alapvető feltétele. Ezt a világpiacon tapasztalható fejlődés, valamint a Prága melletti Jinonicei Ipari Automatizációs Gépgyár tapasztalatai is bizonyíthatják, ahol az elmúlt évben legyártották a számítástechnikában alkalmazott gyorsnyomtatók első sorozatát. Az új EC 7039-es gyorsnyomtató nemcsak nálunk, hanem a KGST-országok viszonylatában is a csúcsszínvonalú termékek közé tartozik, s a maga nemében összehasonlítható a világszínvonalat képviselő termékekkel. Percenként 1500 sort nyomtat ki, s a leggyorsabb gépek sem érnek el 2000 sor nyomásánál nagyobb sebességet. A gyorsnyomtatók működési sebessége az egyik legfontosabb minőségi mutató. Ez azzal függ össze, hogy a leggyorsabb nyomtató működési sebessége is ezerszeres mértékben marad el a számítógép működési sebességétől, amelyhez van kapcsolva. Ha fontolóra vesszük, hogy a számítógép egyórás munkája több ezer koronába kerül, ebből arra is következtethetünk, hogy milyen jelentős megtakarításokat eredményezhet a nyomási idő lerövidítése. Ezek a gazdasági szempontok a számítástechnikai berendezések gyártóit arra ösztönzik, hogy állandóan növeljék azok munkasebességét. Ezért a hetvenes évek közepén előtérbe került az új sornyomtató gyártásának a gondolata. A szocialista országok közül Lengyelországban és Magyarországon kezdettől fogva a licencvásárlás mellett döntöttek, ezért itt aránylag gyorsan kielégítették a somyomtatók belföldi szükségleteit. A licenc azonban minden gép gyártásánál állandóan megújuló devizaterhe- ket is jelent. Tény azonban, hogy ahol ennek a szakágazatnak nem voltak hagyományai, ott a licencvásárlás volt az egyedül lehetséges megoldás. Az NDK-ban és a Szovjetunióban eleinte a saját fejlesztés koncepcióját választották, de ezt mindkét országban beszüntették és a behozatalra tértek át. így aztán a KGST-országok közül csak Csehszlovákia jutott el a saját fejlesztés teljes befejezéséig, éspedig a Jinonicei Ipari Automatizációs Gépgyárban. Habár a sornyomtatóba bonyolult elektronikai rendszer van beépítve, alapjában véve ez finom mechanikai szerkezet. Az EC 7039-es gép például 650 különféle alkatrészből áll, amelyek gyártása folyamán több mint 5000 műveletet kell elvégezni. Egyetlen hiba is elegendő ahhoz, hogy a háromnegyed millió koronát érő gép működésében zavar keletkezzen. Az Ipari Automatizációs Müvek jinonicei vállalatában szintén 1975-ben merült fel a nagy kérdés, hogy hozzáfogjanak -e sornyomtató kifejlesztéséhez, vagy pedig licencvásárlás mellett döntsenek. Számos érv szólt a hazai fejlesztés ellen. Kevesen bíztak benne, hogy ebben a szerény méretű vállalatban, amely ráadásul túl van terhelve a hagyományos gyártási feladatok teljesítésével, képesek lesznek egy ilyen igényes probléma megoldására. Ezért sokan a licencvásárlás, vagy a behozatal mellett foglaltak állást. Leginkább azzal érveltek, hogy a fémalkatrészek hőkezelése annyira igényes és csekély mértékben elterjedt művelet, hogy a tapasztalatcsere hazai és külföldi viszonylatban is szinte teljesen ki van zárva. A külföldi cégek éberen őrzik a gyártási titkokat. A saját fejlesztés pártfogói viszont a finommechanikai gyártásban szerzett sokéves tapasztalatokban bíztak. Az üzemben a fémedzők, köszörűsök, szerszámkészítők valódi mesterek a saját szakmájukban. Emellett jelentős tapasztalataik is voltak a kevésbé igényes nyomtatók gyártásában. A vitát végül is a vezérigazgató döntötte el. Helyeselte azt a gondolatot, hogy ki kell használni a gyár hagyományait, s egyúttal azt is megígérte, hogy az egész termelésigazdasági egység részéről megszervezi a segítséget. A fejlesztés 1975 őszén teljes mértékben elkezdődött, s az új gép alkotóinak elképzelései fokozatosan konkrét forrná- « kát öltöttek. A somyomtató elektronikai részének szerelése, amelybe több száz hazai gyártású integrált áramkört helyeztek. A KEZDEMÉNYEZÉS A feladat bonyolultságát A korlátozó feltételek is fokozták. Elsősorban mellőzni kellett a sornyomtató alapelvét védő szabványok egész sorát. Figyelembe kellett venni továbbá az üzem szűk gyártási feltételeit, főleg a precíziós és nagy teljesítményű gépek elégtelenségét. Az is problémát jelentett, hogy a hazai elektronikai alkatrészgyártásból kellett kiindulni, melynek a fejlett elektronikai iparral rendelkező országokéhoz hasonlítva aránylag szűkebb a választéka. E nehézségek ellenére már 1979-ig befejezték a feladat megoldását, s 1980 első felében az első tíz gép el is hagyta a szerelőcsarnokot. Az első sorozatot nemzetközi vizsgálatoknak vetették alá, amelyek megállapították, hogy a gép eléri a nemzetközi standard színvonalat. Az új sornyomtató a működési sebesség, a nyomás minősége és a megbízhatóság szempontjából kitűnőre vizsgázott. Az egyes fogyatékosságokat, például a nemzetközi bizottság részéről kifogásolt magas zajszintet a konstruktőrök utólag megszüntették. Az EC 7039-es sornyomtató így megérdemelten kapta meg az 1980-as őszi brnói vásár egyik aranyérmét. A nemzetközi vizsgálatok eredményei alapján a gépet besorolták a KGST-országok elektronikus számítógépeinek egységes rendszerébe. Az EC 7039-es sornyomtató nemcsak nálunk, hanem külföldön is felkeltette az érdeklődők figyelmét. A sorozatgyártás beindításánál azonban további problémák merültek fel. Amíg a mintapéldányok gyártásában csak a legtapasztaltabb szakemberek vettek részt, a sorozatgyártáshoz további szakmunkásokat kellett bevonni, illetve betanítani. A dolgozók szakmai megoszlása ennél a termelésnél egyébként is különleges, hiszen mindössze egyharmad részük foglalkozik az alkatrészek gyártásával, míg kétharmad részük a szerelési, a beindítási és az ellenőrzési feladatokat látja el. Ez a helyzet általában jellemzi az elektronikus-mechanikus számítástechnikai berendezések gyártását, s emiatt a gyártók száma is állandóan csökken. Csak kevés cégnek sikerül kinevelnie és megtartania a megfelelő összetételű szakembergárdát. Érthető, hogy a sorozatgyártás bevezetése a jinonicei üzemben sem ment símán. A fémedzők például eleinte nem tudtak eleget tenni a technológusok követelményeinek. A deformálódott alkatrészek százai komoly aggodalomra adtak okot. Ha a probléma megoldását valamelyik kutatóintézetre bízzák, az több éves kiesést jelentett volna a termelésben. Ezzel az eljárással egyetlen más hazai üzemben sem szereztek még tapasztalatokat. így aztán nem maradt más hátra, az üzem legtapasztaltabb mechanikusai a munkaórák százait töltötték az edzőkemencék mellett, míg a sikertelen kísérletek százai után végre rájöttek a dolog nyitjára. Ezt az akadályt tehát sikerült leküzdeni. A probléma azonban rendszerint nem jár egyedül. Amikor elkészült az első sorozat 32 példánya, akkor azt kellett tapasztalniuk, hogy a gépek nem működnek az elképzeléseknek megfelelően, ami számos reklamációhoz vezetett. Kiderült, hogy a nyomószerkezet pontos beállítása bizonyos műszaki akadályokba ütközik. Az okot ismét a tapasztalatok hiányában lehet keresni. A fejlesztési műhely dolgozói minden erejüket a technológiai folyamatban tapasztalt hiba elhárítására összpontosították, s az eredmény nem maradt el, bár saját munkájukat utólag kellett bepótolniuk. Az idén már zökkenők nélkül folyik a gyártás, semmi sem emlékeztet a kezdeti nehézségekre. A sornyomtatók működésével a megrendelők teljesen elégedettek. A hónapokon át tartó feszült légkört most a megnyugvás időszaka váltotta fel az üzemben. A műszaki igazgatóhelyettes, a főkonstruktőr, a fejlesztési műhely vezetője és a kereskedelmi igazgatóhelyettes egy csésze kávé mellett szívesen elbeszélgetnek az újságíróval az elért eredményekről, a kezdeti nehézségekről azonban csak hozzávetőlegesen tesznek említést, inkább a jövő lehetőségeit fejtegetik. Az üzem még az idén 40 sornyomtatót szállít az NDK- ba, s a Szovjetunió részéről is igen jelentős az érdeklődés. Beszélgetésünk során önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy milyen haszon származik a saját fejlesztéséből; nem lett volna esetleg gazdaságosabb megoldás a licencvásárlás, mint a feltalált dolog újbóli feltalálása? A válasz egyértelmű: nem. A Jinonicei Ipari Automatizációs Gépgyárban eredményesen megbirkóztak a nehéz feladattal, s ma az igényeknek megfelelő színvonalon gyártják a sornyomtatókat. Bizony, helytelenül jártak volna el, ha nem használják ki az üzemi kollektíva hatalmas alkotó potenciálját. Ezzel kapcsolatban érdekes hasonlatot is tehetünk. Eléggé elterjedt már az a nézet, hogy a korszerű, számjegyvezérlésű szerszámgépeket teljesen ki kell használni, lehetőleg három műszakban, s főleg olyan alkatrészek gyártásához, amelyeket egyszerűbb, olcsóbb gépeken nem lehetne elkészíteni. Csak így lehet gazdaságos az ilyen drága gépek üzemeltetése. Ugyanakkor az emberi képességek hasznosításáról nem gondolkozunk ugyanilyen értelemben, s ha igen, az inkább csak jelszavakban nyilvánul meg, s nem a gazdasági gyakorlatban. Pedig az ilyen eljárás gazdasági haszna számokban is kifejezhető. Az amerikai IBM cég 3811 -es sornyomtatója például 75 000 dollárba kerül. A jinonicei gép pedig 750 000 koronába. Ez azt jelenti, hogy mindössze tíz koronába került egy dollárnyi költség megtakarítása, ami mélyen a csehszlovákiai átlag alatt van. Az EC 7039-es sornyomtatók gyártása tehát jelentős importkorlátozó intézkedéseknek számít, s előreláthatóan jól érvényesülhetünk vele a szocialista országok piacain. A termelés 1985-ben a feltételezések szerint eléri az évi 300 darabot. Gazdaságunk természetesen nem függetlenítheti magát a behozataltól, s nem gyárthat mindent. Teljesen önellátó állam gyakorlatilag nincs is a világon. Minden behozatal a nemzetközi munkamegosztást is tükrözi, s nem lenne gazdaságos a behozatal minden áron való csökkentésével korlátozni ezt a munkamegosztást. Ezért objektiven kell mérlegelni erőinket, tapasztalatainkat, hagyományainkat, a dolgozók szakértelmét, hogy minden kiváló minőségű, jól eladható, s minél kisebb alapanyagfelhasználást igénylő termékek gyártásában hasznosuljon. MILAN ADÁMEK Az EC 7039-es sornyomtató szerelése a Jinonicei Ipari Automatizációs Gépgyárban A sornyomtató egyes láncszemeinek a méreteit mikroszkóppal ellenőrzik (A szerző felvételei) ÚJ SZÚ 6 1982. VI. 4.
