Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-04 / 22. szám
A VISSZAJELZÉS NEM MARAD VÁLASZ NÉLKÜL ÚJ szú Jitona cégtábla - két kerület huszonhárom helységében • Sikeres gyártmányfejlesztés - önerőből • Piackutatás a kereskedelemmel karöltve • Üzemszemlén a fő minőségellenőrrel A dél-csehországi Sobéslavba az ottani bútorgyár jó hírneve csalogatott el, no meg termékeik, melyek változatossága és eredeti kivitelezése több kiállításon magára vonta a látogatók figyelmét. A Ji- tonában négyezren dolgoznak, de ha valaki azt hinné, hogy egy sobéslavi óriásgyárról van szó, akkor tévedne. Hiszen üzemegységei - hazai méretekben kissé szokatlanul - két kerület huszonhárom helységébe kihelyezve termelnek. S ha a Jitona gazdag termékválasztékára pillantunk, egyszerűbbnek tűnik felsorolni azt a néhány bútorfajtát, melyet nem gyártanak, hiszen termelési csarnokaikban különböző kárpitos ülőgarnitúrák, szekrénysorok, konyhaberendezések, hálószobabútorok és más bútordarabok készülnek. Hazai piacra és külföldi megrendelésekre egyaránt. Gyártmányfejlesztés és bútorértékesítés - igazgatószemmel Az igazgatóság épületében a lépcsőkön ballagok fölfelé. Belülről mindent fa borít, magán viselve alkotóinak ötleteit, eredeti megoldásait. Ami az idegen elé tárul: vonzó és reprezentatív. Meglepően fiatal igazgató, Václav Sla- dovnik fogad. Tavaly januárban, alig 32 mindezt a tőkés piacokon való versenyképességünk megtartása diktálja ilyen gyors tempóban. Pedig a valóság mást mutat. Míg az említett időszakban a belpiacra szánt termékeink 25 százalékát innovál- tuk évente, addig a tőkés országokba szállított bútoroknak mindössze 13 és fél százalékát. Tehát a nagyarányú termék- váltás főleg a hazai bútorpiac jobb ellátása érdekében történik. S folytatódik a mostani ötéves tervidőszakban is. A húszszázalékos innoválási ütem előlegezi a négy-vagy ötéves termékváltási ciklus betartását, s ez lehetőségeinkhez képest optimális időszaknak számít.- Mivel tudják ezt a magas ütemet tartani?- önerőből, saját kutató és fejlesztési gárdánk közreműködésével. A gyártmányfejlesztési ötletek, elképzelések tőlük származnak. Ritkán fordulunk kéréssel valamelyik kutatóintézet felé. Egy dolgot azonban máig nem sikerült elérnünk: saját bútortípusainkkal betörni a tőkés piacra; számukra mindössze megrendelésre gyártunk, tehát az ötletet tőlük kapjuk, nálunk csupán a kivitelezés történik.- Mennyi idő telik el az ötlet megszületésétől a gyártás megkezdéséig? Asztalszerelés - kettesben évesen került a gyár élére. Azzal kezdi, amit egy-két éve egyetlen bútoripari szakember sem hagy ki mondanivalójából:- A hazai bútorpiacon-az utóbbi időben - külföldön már korábban - sok minden megváltozott. Alapvető változás abban állt be, hogy ma már nem lehet bármit és bármilyen minőségben értékesíteni. Olyan visszajelzést kaptunk a fogyasztó felöl, amire a bútorgyártás mércéjét emelnünk kellett. Most már nem arra kell törekednünk, hogy mindenáron olyan magas termelésnövekedést érjünk el, mint az elmúlt ötéves tervidőszakok során. A legutóbbiban például 53 százalékos volt a termelésnövekedés, ami a mostaniban a felére csökken. Egyetlen út áll előttünk: kiváló minőségű bútort gyártani, mégpedig a lehető legkisebb anyag- és energiafogyasztással, muriká- igényességgel. Ugyanakkor törekednünk kell a bútortípusok folyamatos kicserélésére, ami a gyártmányfejlesztési program következetes érvényesítésében mutatkozik meg. Más lehetőségünk nincsen; ez az egyetlen út ahhoz, hogy sikeresen helytállhassunk a külföldi piacokon és megtarthassuk jó hírnevünket a hazai vásárlók körében. A bútorválaszték bővülésére és a fogyasztói igények növekedésére csakis termékeink minőségének javításával és a folyamatos termékváltás betartásával adhatunk méltó választ.- Leginkább a gyártmányfejlesztés, a bel- és külpiachoz kötődő kapcsolatuk érdekelne - irányítom beszélgetésünk vezérfonalát szűkebb mederbe. Máshol ilyenkor az érintett területek szakembereit hivatják, vagy hozzájuk küldenek. A Ji- tonában erre is az igazgató válaszol:- A hatodik ötéves tervidőszakban évente a termelési program 21 százalékát újítottuk fel; azaz öt év alatt az inno- válás hulláma minden bútorfajtánkat eléri. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy- Nálunk a Jitonában általában két év. Erre az időszakra föltétlenül szükségünk van. Hiszen ha egy szekrénysorral megjelenünk a brnói tavaszi vásáron, akkor utána egy éven belül legyártjuk a 300-500 darabból álló próbasorozatot, majd intenzív piackutatásba kezdünk. Várjuk az érdeklődés alakulását, s ha az kedvezőre fordul, akkor két év elteltével beindítjuk a sorozatgyártást.- Nem sok ez a két év?- A próbasorozat legyártása ma már egyre elkerülhetetlenebb. Amikor a termelési ütem csökken, de a nyereség terjedelme növekszik, különösképpen nem kockáztathatunk egy esetleges sorozatgyártás beindításával - piackutatás nélkül. Ennek az értékesítési nehézségek folytán komoly gazdasági következményei lehetnének vállalatunkban. Ezért kell előbb alaposan felmérnünk a keresletet, s ennek egyik jelentős állomása a próbasorozat legyártása.- Illusztrálná ezt egy idei példával?- Brnóban a tavaszi vásáron először mutattuk be a Continent éS az Alegro szekrénysorokat. Most dilemma előtt állunk, mert el kell döntenünk, melyik gyártását helyezzük kilátásba. Mindkettőről szó sem lehet, kapacitás híján csupán az egyiket sorolhatjuk termelési programunkba. A kereskedelem minden piackutatás nélkül a Continentből bármennyit átvenne, de a látogatók körében az’Alegro aratott sikert. Nem véletlenül, hiszen formatervezésében néhány eredeti megoldást tartalmaz és sokan azt hitték: kézi munka eredménye. Ez csupán megálmodójának ügyes trükkje, mert ha mégis az Alegrot részesítjük előnyben, minden nehézség nélkül gépsorokon állítanánk elő. Erről azonban még nem született döntés. Tehát hiába növelnénk tovább az innová- lás ütemét, ha kapacitásaink véges volta miatt nem valósíthatnánk meg azt a gyaVáclav Sladovnik: „Egyetlen út áll előttünk...“ korlatban. így aztán előfordulhat, hogy legközelebb megszegjük az elvet, miszerint minden brnói vásáron csupán újdonságokkal jelentkezünk.- Térjünk vissza a piackutatásra, melyben mind a termelő, mind a kereskedelem érdekeinek találkoznia kellene. Milyen tapasztalataik vánnak e téren?- Valóban érdekazonosság köt össze bennünket a kereskedelemmel. Példának felhoznám a kárpitos ülőgarnitúráinkat. Átfogó és viszonylag pontos piackutatásukat véleményünk szerint csupán úgy végezhetjük el, ha az egész választékot valahol kiállítjuk és a kereskedelem dolgozóit felkérjük arra, hogy naponta mérjék fel: milyen az érdeklődés az egyes típusok iránt. Számunkra nem az lesz a mérce, hogy tetszik-e vagy nem valamelyik ülőgarnitúra. Tehát nem a tetszésnyilvánításra van szükségünk, hanem a vásárlási szándék feltérképezésére. S hogy ez mennyire összetett és sokszor kiszámíthatatlan, arra felhozok egy konkrét példát. A Poprad és az Amira nevű kárpitozott ülőgarnitúránkról van szó. Mindkettőt a minőségellenőrző intézet az első osztályba sorolta, s majdnem azonos termelési költségek jutnak úgy az egyikre, mint a másikra. Az árképzésben a lehetőségekhez képest az előbbit 13 ezer, az utóbbit - óvatoskodva - csupán tíz és fél ezer koronában szabtuk meg. És mégis a drágább Poprad a kelendőbb; olyannyira, hogy a nagy érdeklődés miatt még az üzletekbe érkezése előtt szétkapkodják. Az Amira pedig alig fogy, hiába kiváló minőségű és olcsóbb. Beszélgetésünk ezután a minőségre terelődik. Az igazgató véleményét csupán ízelítőül hallgatom meg a sobéslavi üzem megtekintése előtt: Minőségellenőrzés a sobéslavi üzemben- Éppen a legjobbkor indulnak, most van a legnagyobb munkatempó - mondja az órájára pillantva Václav Vavera üzemigazgató, miután dióhéjban bemutatta az üzemet. Náluk összesen ötszázan dolgoznak, ebből százan Pacovban, ahol tőkéspiacra gyártanak. Sobéslavban szekrénysorok készülnek. Általában egy típus, az idei év azonban átmeneti: az Amos helyett az Akcent gyártására térnek át. Jaroslav Hruska, fő minőségellenőr kísér végig az üzemen. Akár annak krónikása is lehetne, hiszen már több évtizedet töltött el mostani munkahelyén. Útközben kiegészíti az igazgató szavait:- Gyártunk még kárpitozott ülőgarnitúrát és asztalokat is. Közben végigvezet a kárpitosmühe- lyen. Onnét a raktár felé tartunk s ezalatt a hozzájuk érkező alapanyagok minőségi ellenőrzéséről mond egyet s mást:- A raktárosokkal együttműködve ketten végzik ezt a munkát. Egyikük a különféle vegyszerek mintáit a laboratóriumban elemzi, a másik szemmértékkel ellenőrzi az alapanyagokat a termelésbe kerülés előtt. Javában tart üzemszemlénk, amikor eszembe jut Václav Sladovnik magyarázata, miszerint a műveletközi ellenőrzést ott végzik, ahol arra a legnagyobb szükség van. Megkérem kísérőmet, hogy álljunk meg egy ilyen helyen, ő azonban nem tudja kérésemet teljesíteni.- Nálunk/a műveletközi ellenőrzést <ülön senki sem végzi - magyarázza a helyzetet. - Minden dolgozó feladata, hogy maga törődjön az általa elvégzett művelet minőségi paramétereivel. Az ellenőrző szerep részben a mesterre is átruházódik. A szerelőműhelyben, ahof az egyes elemekből bútordarabok készülnek, a kész termékek minőségellenőrzéséről beszélgetünk:- Hányán végzik ezt a munkát?- Csupán egy fiatal, szakközépiskolát végzett lány. Megbetegedett, ezért nem találkozhatunk vele, most én helyettesítem.- Mit kell itt naponta ellenőriznie?- Egy műszakban dolgozunk és a nap folyamán 37 szobaberendezés jut ki innét. Kikerekítve ez hétszáz bútorelemet jelent. Lehetetlen lenne, hogy mindent egymaga nézzen át. Aláírása már előre odakerül a címkére, s ezt a csomagolás előtt ragasztják a bútordarabokra.- Ha jól értettem, akkor a minőségellenőr nyakában a felelősség, a minőségről voltaképpen azonban a többiek hozzáállása dönt. Bólintását akár válaszként is elfogadhatom. Az üzem udvarán még elmondja, hogy a minőség fölött beosztásukból kifolyólag mindössze öten őrködnek, de aki bekapcsolódik a termelésbe, az szintén szerepet vállal ebből. Most ismét magasabbra emelték a mércét, hogy a minőség következő lépcsőfokáról válaszolhassanak a kereskedelem visszajelzésére. J. MÉSZÁROS KAROLY (ÓSTK és archív felvételek) 1982. VI. 4. A szekrénysor-elem összerakása - női kézzel
