Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-28 / 21. szám
Mikola Anikó PÓCZIK GÁBOR /A Párkányi (Stúrovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola IV. B osztályos tanulója/ ISKOLA Volt egyszer egy iskola, benne nagyon sok irka. Én is kaptam harmincat, teleírtam hatvanat. VOLT EGYSZER... Volt egyszer egy bolt, benne sok-sok Józsa. Sok-sok Józsa ha-ha-ha, megette a kiscica. tásunk a Dunamenti Ta- a nemzetközi gyermekmából készült ILLAT Illatos a Józsa, akárcsak a rózsa. Illatos a rózsa, feleségem Józsa. KICSI CICA Kicsi cica, bébike, dédelgeti dédike. Dédike, dédike, kicsi cica bébike. TÖRTÉNET JÓZSÁVAL A múlt nyáron történt. Elké- redzkedtem a fürdőbe. Vittem magammal búvárszemüveget és úszogumit. A fürdőben találkoztam Jó- zsával és barátnőjével. Jutkával. Megkínáltam őket mézescukorral. Józsa vett. de Jutka nem. mert nem szereti. Aztán bementünk a vízbe, ami 120 cm mély. Józsa azt mondta, csúszós a medence. Ezért átmentünk a legsekélyebb vízbe. Ott lubickoltunk sokáig. Estefelé a kétlépcsősbe mentünk,' ahol kölcsönöztem Józsának az úszógumit, Jutkának pedig a szemüveget, amit hamarosan vissza is adott. Zárásig voltunk a kétlépcsősben. Józsa sokat úszkált a gumival, én meg a szemüveggel csiklandoztam a lábát. Záráskor találtam egy ötfillérest. Míg Józsáék öltözködtek, én megszöktem előlük. Otthon jót nevettem a kalandon. Dénes György B A csallóközi vicinális fújtatva döcögött a zöld mezők mentén. A vonat utasai szemükbe fogták a kerek síkságot, a hátrafelé szaladó fákat, a lobogó bokrokkal szegett füzeseket. Csöndes zsongás töltötte be a fülkét. Az er- nyesztö, pihentető csöndbe csak olyankor robbant lárma, amikor a kis állomásokon meghorkant a gőzös és új utasok kapaszkodtak föl a lépcsőkön. Az egyik megállóhelyen kreolo- san barna bőrű öregasszony nyitott be a kupéba. Talpraesett, sűrű gyerek markolta szoknyáját. Négyéves lehetett. A szemközti pádra telepedtek. Az öregasszony nyütt szatyort szorongatott kezében. Alig helyezkedtek kényelembe, a gyerek hirtelen mozdulattal belekotort a szatyorba. Az öregasszony a kezére legyintett.- Eriggy, te szalonnagyugó! Csak nem eszó még itt is. A gyerek meghunyászkodott, míg nagyanyja csöndesen dohogott.- Mindég csak a szalonnát gyugná magába. Pedig olyan hasábokat evett früstökre is, mint a tenyerem. Ki győzné ezt az étvágyat kielégíteni? Amíg a nagymama azon a csodálatos nyelven szidta unokáját, amely inkább simogatott, mint bántott, szemügyre vettem a kis , ,szalonnaqyugót‘ ‘. Olyan gömbölyű volt ez a kis emberke, mint a homoki dinnye. Barnapiros arcából élénken villollene nyújtania a kisujját íyújtja ki, truccból sem. kisebb gyerek nélkül vi- 3het meglenni, ez világos, ill magyarázni. lár csak kevesen tudják, előcsalogatni a rejtekéből. ilág legegyszerűbb dolga. eki mondani: y a világ legeslegkisebb ere elő! módja annak, hogy a felcseperedő gyerekek helyére legeslegkisebbek kerüljenek. HOGYAN KELL REPÜLNI? Behunyod a szemed, kitárod a karod, aztán azt mondod jó hangosan: lány szeme, zöld pöttyök a fák, a gyerekek meg rohangáló hangyák. Azért jó repülni, mert akkor igazándiból gyerek lehetsz. Labdázhatsz a napkoronggal, leszállhatsz a tévétoronyra, átruccanhatsz a hetedik faluba esküvői menetet nézni. És ami a fő, nem kell hajtási engedély, sem drága benzin az utazáshoz Csak behunyod a Szemed, kitárod a karod és azt mondod. gott ki zöldesszürke szeme, élesen és pajkosan, akár a kölyökku- tyáké. Tele volt energiával minden mozdulata. Hirtelen és kiszámíthatatlan mozgású gyereknek látszott. Keze feje vörös, széltől cserzett, cipője bokáig sáros. A nagymama abbahagyta a do- hogást és ki-kipillogott az ablakon. A kisfiúnak csak ez kellett. Nyomba lecsapott a szatyorra és halászta volna ki az elemózsiát.- Tibi, Tibi! - ijedt meg a nagya- nyó s megint rácsapott unokája keze fejére. De a szalonnagyugó nem akarta elengedni zsákmányát. Huzakodtak néhány pillanatig. Végül mégis a nagymama győzött és Tibi kezét kilódította a szatyorból. Már minden utas őket nézte. Nagyobbrészt Tibinek drukkoltak és sajnálták, hogy a szalonnáért folytatott párviadalban alulmaradt. Egy fiatalasszony - talán, hogy a vesztes fiúcska keservét enyhítse - hamvaspiros almát halászott elő táskájából és odanyújtotta Tibinek.- Edd meg! A gyerek megragadta az almát és nyomban belemélyesztette aprócska egérfogait. Nagyanyó rámordult.- Hallod-é? Hát nem tudod megköszönni?! Tibi csak hallgat és majszolja az almát. Sandán, laposan néz a nagyanyjára. De nagyanyó nem tágít és már emeli csontos^ inas kezét. A kisfiú látja, hogy ennek a fele se tréfa. Nehezen préseli ki a foga közt.- Köszönöm szépen. A nagymama diadalmasan pillant körül és szinte kiabálja a tekintete. ,.Látjátok? Az én unokám!“ A vonat lassítani kezd. Ők is szedelőzködnek. A nagymama kifelé indul, nyomában a kisfiú. De lám, a gyerek keze megint a szatyorban kotor. A szalonna úgy vonzza, mint vasat a mágnes. Már az ajtón is túl vannak, amikor ismét felcsattan a nagymama.- Hagyod azt a szatyrot, te szalonnagyugó! Furulyás Palkó (Részlet) Mintha még el sem ment volna, harnadszor is - láss csudát - az ősz öregember újra ott terem és rákiált: Hé legényke, még egy borjút! Nem bánod meg, nem bizony, futóbogár lesz az ára s zeneszó a lagzimon! Ám Palkót a pulykaméreg futja el és így kiált: Meg ne lássam, apó, többé, tüstént hordja el magát! Hogy az ördög vinné már el egerét meg bogarát! De az apó csak nem tágít mellőle és kérleli, ígéri, hogy szerencséjét e cserével megleli. Adta hát a borjút végül, pedig megvolt bogár nélkül, szegény feje, mit tegyen? Akassza fel magát étkül a hollóknak a hegyen? Egy szem árva borjacskáját , már ezüstért adja ő- fogadkozik így magában, míg beáll a délidő. Előveszi tarisznyáját, de nem ízlik az ebéd, még a könnye is kicsordul, úgy bánja már a cserét. S ekkor mint a sebes szélvész váratlan és hirtelen, szegény Palkó bánatára öregapó ott terem: Hé, te legény, az utolsó borjacskád is add nekem elpusztul az istenadta itt e száraz réteken. Cserébe egy álomzacskót tartogatok még neked. Látja Palkó, az öregnek tán igaza is lehet; Egy borjúval se vásárba, se haza már nem mehet, Kezet csapnak és a cserét megejtették a felek. Palkó kedve búra fordul szíve nehéz, mint a kő arra gondol, édesanyja mit tesz, hogyha megjön ő. Négy borjúért húsz ezüstöt kellett volna kapnia, most se pénz, se jószág többé, csak egy kicsiny furulya van az általvetőjében meg egy rút futóbogár, meg egér, meg álomzacskó, lesz haddelhadd, tudja már. Látja az ősz öregember Palkó nagy-nagy bánatát, s így szól: menj csak haza, fiam, igaz, megver majd anyád, s nem lesz otthon maradásod, oly nagy lesz a szégyened, búcsúzóul annyit mondj csak: édesanyám, én megyek. Nagy a világ, szőttében is hosszában is, meglehet, de azért csak - majd meglátja - benne én el nem veszek. Addig engem többé nem lát, míg királlyá nem leszek. Azzal szedd a sátorfádat- így az apó - s ne feledd vinni, amit tőlem kaptál, meglásd, még hasznát veszed. lozzá kell tenni: n jössz, a fülednél fogva elő. elenik és így szól: vagyok a legeslegkisebb 1 ráncigálnátok meg a fülozzáteszi: »legkisebb gyerek a föld de nem láthatjátok, mert m dugja ki. Hőiről kell kezdeni az elö- .tékot. erek, aki legutoljára volt isebb, így kiált: y a világ legeslegkisebb rere elő! Ha nem jössz, >gva ráncigálunk elő. jjön, meg sorra a többi is. ä dolog, de ez az egyetlen- Repülök! Repülök! Repülök!!! Addig kell mondanod, amíg a házak, a rétek meg a tavak nem kezdenek el úszni alattad. A többi már magától megy, csak előbb még el kell döntened, milyen madár akarsz lenni. Én mindig gólya szerettem lenni, mert nekem az volt a legigazibb. Áprilisban hazajöttem Afrikából, kiráztam tolláim közül a tavaszt, aztán meg kelepeltem. A napot is majdnem lenyeltem, annyira kelepeltem. Ha eluntam a kelepelést, úsztam egyet a levegő langyos vizében, akár egy világbajnok az úszómedencében. Föntről minden érdekesebb: a rét egy kis hímzett terítő, a lakótelep pirinyó kockavár, az országutak kék hajszalagok. A tó olyan mint egy kisRepülök! Repülök! Repülök!!! Addig kell mondanod, amíg a falvak, a mezők, a városok nem kezdenek el úszni alattad. A többi már magától jön, csak előbb még el kell döntened, milyen madár akarsz lenni. Mert a gólyán kívül lehetsz még . Nem mondom meg, milyen madár lehetsz még a gólyán kívül, mert te igen sok madarat ismersz, s neked kell eldöntened, melyik szeretné! lenni. Ebbe senki nem szólhat bele Mit? Hogy repülőgép is lehetnél? Hát persze. De az már egy másik mese végképp nem illik ide. «
