Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-28 / 21. szám
TELEFONSZÁMUK: 3351-2184 Munka közben Jozef Tazky szerelő, az ifjúsági munkabrigád legfiatalabb tagja Az aranyjelvényes szocialista munkabrigád kommunistái. Bal oldalon a szélső Baka Sándor brigádvezető. Jobb oldalon a szélső, Ján Borovic, a fiatalok elnöke. (A szerző felvételei) A fejünk feletti futódaru mozgóhídjá- nak a keresztirányban haladó függöho- rogjáról most eresztenek le egy konzolszerkezetet. Jozef Tazky gyorsan kesztyűt húz, óvatosan mozgatva igyekszik beilleszteni, s mikor ez sikerül, megkérdezem tőle:- Mit tud a vállalásról?- Megmondtuk, két hét - válaszol. -Csak szoljának. Ahol a daruk kinyúló karjának, a gémnek rúdjait hegesztik, megismételem a kérdést, s bizony meglepődöm, amikor felemeli a védősisakot az ifjú hegesztő, mert egy vietnami fiatal, Chu Duong Nang válaszolja:- Tudom, a vállalás. Én is brigád. Akkor mondják, és én, Chu Duong Nang fog még jobban dolgozni. Több hegesztést... Es mosolyog olyan derűsen, ahogy a vietnamiak szoktak. Benézünk a csarnok melletti terembe is, ahol szórópisztollyal festik sárgára a daruk vázát, és Miroslav Kysel elvtárs- tól, a munkabrigád kommunistáinak csoportvezetőjétől is megkérdezem:- Állják szavukat? Leteszi a szórópisztolyt, meg kesztyűjét, kezét nyújtja, s úgy mondja:- Megtakarítottuk a szükséges festéket. Az már nem kerül pénzbe. A munkát, vagyis a szerelést, meg a festést felajánlásként vállaltuk. Kezeskedünk érte. Két hét. Csak szóljanak. Megszorítja a kezemet, és azt indítványozza:- Hívjuk össze a többieket is néhány percre. Mind a hetet. A kezdeményezőket, a kommunistákat. Megmondják. Nem értem most sem, miként történt, de mire a csarnok túlsó bejáratához juA SZISZ üzemi bizottságának elnöke, Ján Borovic tunk az elnökkel, a 21 tagú munkabrigád kommunistái már várakoznak reánk Baka Sándor, a brigádvezető, aki Palástról (Plástovce) származik, húsz évvel ezelőtt, ifjú munkásként, lakatosként került a gyárba, szabadkozik:- A legidősebb vagyok, és bár én vagyok a brigádvezetö, de mivel ifjúsági brigád vagyunk, szóljanak a fiatalok. így hát Ján Pőbis mondja:- Ahány munkanap van egy hónapban, annyi darut szerelünk össze. Ez a teljesítmény valamivel száz százalékon felüli ugyan; de kiszámítottuk, hogy két szabad szombaton végzett munkával növelhető ez a teljesítmény. Mégpedig oly módon, hogy a terven felül készítendő darut is összeszereljük két hét alatt. Csak szóljanak! Alijuk szavunkat, a vállalást teljesítjük. Ezért írom hát címként a SZISZ üzemi bizottságának telefonszámát, hiszen várják, hogy melyik ifjúsági építkezés képviselője, melyik ifjúsági munkabrigád küldötte jelentkezik náluk megrendelőként. Tessék bátran tárcsázni! HAJDÚ ANDRÁS U o valaki feltárcsázza ezt a szá- l Cl mot, egészen bizonyos, hogy a hívott fél így jelentkezik: Hídgyár. ifjúság. Ugyanis, a hívás nyomán a Breznói Hídgyár nemzeti vállalat SZISZ üzemi bizottságának irodájában csöng a telefon. Ha éppen ott tartózkodik Ján Borovic, az elnök, ö jelentkezik, ha történetesen a műhelyeket járja, vagy tanácskozik, gyülésezik, valamelyik munkatársa. Nekem is azt mondták, mikor a gyárkapu irodájából felhívtam, hogy elment a szerelőkhöz, nem tudni, mikor jön visz- sza, de mert jeleztem: fontos ügyről, a vállalásként elkészítendő, MB100-160 típusú toronydaruról lenne szó, bíztattak, csak jöjjek. Még hozzá is tették:- Mostanában ennél fontosabb ügyről aligha lehetne neki szólni. Persze, várakoznom kell rá, mert a gyorsan kapcsoló gyári telefonon sem könnyű utolérni. Negyedórával előbb még az esztergályosok brigádvezetőjével beszélt a faültetési akcióról. Onnan a 3- as számú raktárba ment megtudni: lesz-e elegendő kézikasza a szénakaszálásra készülő munkacsoportok számára. Ott azt mondta, hogy a vietnami fiatalok brigádvezetöjéhez megy, meghívja őket az ifjú turisták találkozójára. Közben a hídgyár fiataljainak a SZISZ III. kongresszusa tiszteletére bejelentett vállalását tanulmányozom. Maga a vállalás, melyet vörös bőrkötésbe foglaltak, alig féloldalnyi szöveg. Csupán felsorolja a legfontosabb tételeket, köztük a toronydaru terven felüli elkészítésének vállalását. Hozzácsatolták azonban a munkatervet is, ahogyan ók mondják: a teljesítés ütemtervét, s ezt bizony tanulmányozni kell. így viszont magyarázat nélkül is megtudom: ebben az óriás gyárban 536 tagja van a SZISZ üzemi szervezetének, ami azt jelenti, hogy a 30 éven aluli dolgozók 96 százaléka szervezett fiatal, s közülük 98 ifjú kommunista, illetve párttagjelölt. Az ifjúsági alapszervezetek száma 28, az ifjúsági munkabrigádoké 22. Közülük nyolc aranyjelvényes szocialista munkabrigád, három pedig várományosa a kitüntető címnek. A teljesítés ütemtervében két, ceruzával aláhúzott bejegyzés szerepel. Egyik: 3 tonna, 1440 korona értékű vashulladék, mert a toronydaruhoz szükséges szerelvény elkészítéséhez legalább ennyi kell. A másik: a szerelők munkájának értéke 35 000 korona, mivel felajánlás a toronydaru összeszerelése, munkadíja nem kerül a bérlapokra. És ekkor rám köszön az elnök ezekkel a szavakkal:- Mikorra és hová küldjük el azt a toronydarut? Csodálkozom. Hogyne csodálkoznék, hiszen csak hónapok múlva tartják az ifjúsági kongresszust, a vállalást nemrégiben jelentették be, s ha nem is vagyok szakmabeli annyit tudok, hogy a közel egymillió korona értékű (pontosan: 960 000 korona) toronydaru elkészítése nem gyerekjáték. Hitetlenkedtem:-Terven felül? Akármikor?- Úgy ahogy mondja.- Ha történetesen megrendelő lennék, valamelyik ifjúsági építkezés képviselője, és most azt mondanám, hogy kérem, küldjék, akkor mi történne?- Két hét múlva a megjelölt helyen állna!- Kezeskedik ezért?- Kezeskedünk...! Többes számban mondja, és mert kérdő pillantásomat észreveszi, mindjárt magyarázni kezdi a vállalás történetét:- Márciusban, az ifjúság üzemi konferenciáján javasoltuk elfogadásra ezt a vállalást, ekkor már ismerték a teljesítés ütemtervét is a munkabrigádok. Jóváhagyták, elfogadták. Akkor még úgy volt, hogy augusztus végére készítjük el. Két hét múlva, a fiatal kommunisták aktívaülésén azonban szóba kerül a tartalékok mozgósításának kérdése, mire az Ifjúsági Fényszóró egyik őrjárata megállapította: a toronydaruhoz szükséges szerelvényeket már el is készítették a műhelyekben, csak a szerelőkön múlik, hogy mikor állítják össze. Ök pedig megígérték, csak szóljunk, két hét múlva átadják. Megkérdezzük a szerelőktől: Állják szavukat? Nem könnyű azonban a hatalmas szerelőcsarnokban rátalálni az illetékesekre, Baka Sándor elvtársra, az aranyjelvényes szocialista munkabrigád vezetőjére. Igyekszem az elnök nyomában maradni. Egy évvel korábban mesterként még itt dolgozott, és úgy mondja, hogy hetente legalább kétszer, háromszor mostanában is bejár ide, bízom hát helyismeretében. ÜDV A MUNKÁNAK Miért is ne? Mindent, amit múltunk emlékeként örzünk, a munka hagyott ránk. Az, ami emberré tette az embert. Tanagyag ez minden iskolában, az alapfogalmak: termelőeszközök, termelési mód, termelési viszonyok, termelékenység, minőség és hatékonyság. Különben pedig: dolgozni kell, mert élni kell. Csak ennyi lenne a munka? Volt, van, amikor csupán ennyi. Bár a munka örömét azok is érzik, akik csak azért dolgoznak, hogy megélhessenek. összepárosítjuk a munkát és az örömöt? Igen. Még akkor is ha a szép munka örömét még sokan nem kutatják, nem érzik. A CSKP XVI. kongresszusának főbeszámolójában többbek között ez is elhangzott: „Nem titok, vannak olyan emberek, akik a társadalom számlájára élnek, akik nem azért kapják a bért, mert dolgoznak, hanem azért, mert munkába járnak“. Tudjuk hát, hoav az ilyenek nem is keresik a munka örömét. Természetesen, sokan már megtalálták. Elég hozzá a társak bólintása, egy összetartó kollektíva, szocialista munkabrigád, egy erős kézszorítás, néhány mondat műszak után az öltözőben, munka végeztével a szövetkezeti irodában. Olykor még ez sem kell, pusztán csak annyi, hogy magunk tudjuk: jól csináltuk, amit tenni kellett. Növeli az elégedettséget, gyarapítja az örömöt, ha gyűlésen, összejövetelen a nevünket is megemlítik, jutalmat, kitüntetést, dicsérő oklevelet, jelvényt nyújtanak át. Ilyen egyszerű lenne ez? Sajnos, nem mindig. Elveheti, elveszi az öröm hevét a silány anyag, a rossz munkaszervezés, a szentségeléssel ösztökélt kapkodás. A felületesség, a gorombaság, a munka látszatát a munkánál többre tartó ügyeskedés, az üzemi vagy szövetkezeti demokrácia hiánya, esetleges megsértése. Jó lenne úgy dolgozni - úgy kell dolgozni hogy minden rendben legyen. Jó lenne, de a valóságot nem cserélhetjük fel a mesék világával. Ezért mondta ki pártunk XVI. kongresszusa határozatban": „Nagyon fontos, hogy elmélyítsük a párt ideológiai, elméleti, politikai-nevelő, szervező és gazdasági tevékenységének egységét.“ Néha a legszebb munka is teher. Órákra, napokra. Mert az ember nem gép, képtelen magából kirekeszteni a problémákat, a gondokat. Akadnak, akik belefáradnak mindig újrakezdeni, akiknek nincs elég erejük legyőzni az anyagot, a nehézségeket, a hibákat, a körülmények hatalmát, az ismétlődés egyhangúságát. Akik csak azt érzik, hogy dolgozni kell, mert élni kell. Mégis csatlakoznak vállalásaik bejelentésével a jó munka, a szép munka örömét is ismerő kommunistákhoz, akik a CSKP XVI. kongresszusán meghatározott célt hirdetik: „Váljon programunk hatalmas erővé, amely a becsületes és áldozatkész munka további fokozására, a kommunista holnaphoz vezető úton elért újabb sikerekre ösztönöznek minket.“ A vállalások bejelentése igazolja: mégiscsak érzik, sejtik a munka örömét. Holnapunk formálóját, alakítóját, a termelő és alkotó munkát miért ne dicsérnénk? KANIZSA ISTVÁN ÚJ szú 1982. V. 28.
