Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-28 / 21. szám
ÚJ szú 5 1982. V. 28 összesen több mint ezer év börtönbüntetést kér... Az idei tavasz egyik nagy pere Isztambulban kezdődött és tart még ma is: a Török Kommunista Párt 44 tagját állították katonai bíróság elé. Az ügyész egyelőre négy vádlottra kért halálbüntetést. A Dev-sol nevű szélsőséges nacionalista szervezet (tagjainak lelkiismeretét gyilkosságok, robbantások százai terhelik) különböző csoportjai ellen Izmirben, Isztambulban és Adanában voltak március-áprilisban bírósági tárgyalások. Az izmiriek közül ötöt ítéltek halálra és 43-at súlyos börtönbüntetésre. Az isztambuli perben, amelynek befejeződését júliusra várják 428 vádlott közül 146-ra kért az ügyész ,,államellenes szervezkedés, politikai gyilkosság és terrorcselekmények“ miatt halálos ítéletet. Az isztambuli tárgyalásnak volt egy olyan különleges mozzanata, amelyet a világsajtó külön is kiemelt, Dursun Karatas, a Dev-sol egyik vezetője bejelentette: a börtönbeli kínzások következtében több társa életét vesztette. Néhány nappal később azonban llhan özdrak államminiszter, a kormány szóvivője rendkívül éles hangú nyilatkozatot tett és visszautasította azt a nyugati lapokban megjelent vádat, hogy a börtönökben a katonai hatalomátvétel óta 70 személy vesztette életét. ,, Kínzások következtében mindössze 15 fogoly halt meg“- mondotta a kormányszóvivő és hozzátette: 9 börtönőr ellen indítottak eljárást, mind a kilencet el is ítélték. Április utolsó napjaiban beterjesztették a konzultatív gyűlés elé a katonai bíróságok helyébe lépő úgynevezett állambiztonsági bíróságok megalakításáról szóló törvényjavaslatot. Cevdet Mentes igazságügyminiszter a törvényjavaslat beterjesztésének alkalmából fogadta az Agen- ce France Presse ankarai tudósítóját és ÍCm-PER cmjvmm Ecevitet ezúttal újra azzal vádolták, hogy megszegte a török nemzetbiztonsági tanácsnak a politikai tevékenységet tiltó rendeletét. Ebben a vádiratban két ügyet részletezett az ügyész. Az első egy február 11 -én képmagnószalagra vett interjú volt; az interjút a holland televízió munkatársai készítették Ecevittel, a második bűncselekménynek minősített tevékenység pedig az, hogy Bülent Ecevit március 22-én cikket írt a Nyugat-Német- országban megjelenő Der Spiegel című hírmagazinban. Most kiderült, hogy Bülent Ecevit néhány órával a vádirat átvétele után beadvánnyal fordult a katonai bírósághoz és közölte: cikkét hibásan fordították és ez okozott olyanfajta félreértéseket, amelyeket az ügyész „kormány- ellenes kijelentéseknek“ tekintett. Leszögezte: ó a cikket angol nyelven írta, nem látta a német fordítást, és csak a lapból tudta meg, hogy egyes megfogalmazásait a fordító megváltoztatta. A bíróság elfogadta a volt miniszterelnök beadványát és elrendelte: szakértők vessék össze az eredeti angol szöveget és a német fordítást - ezért napolták el a már kitűzött tárgyalást. Letartóztatás: egy napon kétszer • A betiltott hetilap • Miről beszélt volna a publicista Wakeforest egyetemén? • Jörgensen nem utazik • Az igazságügyminiszter a letartóztatottakról • Novemberben: alkotmány-népszavazás Május elsején nem volt felvonulás Törökországban. A közhangulatot - túl a hivatalos tilalmon - erőteljesen befolyásolják azok a folyamatban lévő perek, amelyek egyáltalán nemcsak a jobboldali terroristák, Alparslan Türkes ezredes „szürke farkasai“, a legkülönbözőbb - nemritkán nyíltan anarchista vagy még Kínában is idejét múlt maoista elveket hirdető- szélsőbaloldali szervezetek tagjai, hanem a valódi baloldal harcosai ellen is folyamatban vannak. Még május elseje előtt rendkívül érdekes kis közlemény jelent meg a török napilapokban. Bejelentették, hogy- egyelőre - június 4-ig elnapolták Bülent Ecevit volt miniszterelnöknek, a betiltott Köztársasági Néppárt elnökének a perét. Az elnapolás közvetlen oka az volt, hogy az ankarai katonai bíróság a vizsgálat kiegészítését kérte. A tárgyalásra már tulajdonképpen minden előkészület megtörtént és benyújtották a vádiratot is, amelyben a katonai ügyész kétévi börtönbüntetést kért a volt miniszterelnökre, aki egyébként pályáját költőként és műfordítóként kezdte. hetilapját, az Arayist. (A lap az utóbbi időben húszezer példányban jelent meg, elsősorban értelmiségiek olvasták és betiltásával a török újságosbódékból eltűnt tulajdonképpen az utolsó szókimondó, baloldalinak nevezhető sajtótermék.) Március derekán a volt miniszterelnöktől megtagadták az útlevelet azzal az indoklással, hogy vizsgálat folyik ellene. Ecevitnek, mint kiderült, tulajdonképpen volt érvényes útlevele, csak óvatosságból fordult az illetékesekhez és a válaszból tudta meg, hogy nem fogadhatja el az észak-karolinai Wakeforest egyetem meghívását négy előadásra. (Az előadások témája állítólag a modern török irodalom lett volna - de ezt az amerikai sajtóban felröppentett, nyilván Ecevit „védelmére“ szolgáló hírt sem az érintett előadó, sem az egyetem vezetősége nem erősítette meg - sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy egy volt miniszterelnök és gyakorló publicista csak líráról és drámáról beszéljen külföldön...) Törökországi hétköznapok • A volt miniszterelnök egy régebbi tárgyalásán a vádlottak padján Április második hetében egyébként volt egy olyan nap, amikor huszonnégy óra alatt kétszer tartóztatták le Ecevitet. Első letartóztatása után pár órával már katonai bíróság elé is állították, mert volt ellene egy kész vádirat. Az ügyész, egy katonatiszt, vádiratában leszögezte: az egykori miniszterelnök a norvég televíziónak adott nyilatkozatában félrevezető adatokat közölt. A tárgyalás zárt volt, néhány családtagnak és barátnak azonban megengedték, hogy a katonai bíróság tárgyalótermének folyosóján várakozzon. A tárgyalás mindössze fél órát tartott. Ecevit mosolyogva lépett ki a tárgyalóterem ajtaján és közölte a rá várakozókkal: szabadon bocsájtották. Ugyanezen a napon két és fel órával később újra letartóztatták - de ekkor már semmiféle tájékoztatást nem adtak ki a katonai hatóságok arról, hogy miféle ügy miatt került ilyen rövid idő után újra zárkába az ország egykor oly nagyhatalmú politikai vezetője. , 1980. szeptember 12-e, a katonai hatalomátvétel óta Bülent Ecevit - és a tegnapi Törökország jó néhány vezető politikai személyisége és egyáltalán nemcsak a Köztársasági Néppárt tagjai, hanem Demirel volt miniszterelnök és úgynevezett Igazságpártjának hívei is - többször állt már katonai bírák elé. Legutóbb.1981. november 3-án ítélték kéthavi börtönre, mert engedély nélkül, a kormányzat szerint „rágalmazó jellegű információkat adott külföldi újságíróknak“. 1982. márciusában a hatóságok kétszer is foglalkoztak a volt miniszterelnökkel. Először hivatalosan és végleg betiltották a már több alkalommal is elkobzott Ecevitnek még egy ügyét tárgyalta elég részletesen a világsajtó - tervezett találkozóját Anker Jörgensen dán miniszterelnökkel. A dán miniszterelnök azért akart szociáldemokrata elvbarátjával beszélni, hogy megvitassák: küldjön-e akár a Szocialista Internacionálé, akár a dán párt ügyvédet a sorra kerülő perek védőiéként Ankarába. Jörgensen bejelentette, hogy mikor érkezik Ankarába - egy athéni látogatáshoz kapcsolta volna a török- országi utat is - amikor hírét vette, az előbb említett különös huszonnégy órának, amikor Ecevitet egy napon kétszer tartóztatták le. A dán miniszterelnök a hír vétele után közölte, megkérdezte a török nagykövetet, vajon lehetővé teszik-e a letartóztatott Ecevittel való találkozást, s mivel a válasz nemleges volt, döntött úgy, hogy lemondja az utat. A török kormányzat nemcsak ismert és vezető politikusokkal szemben lép fel. Csak márciusban, azaz egyetlen idei hónapban 52 török forradalmi munkásszervezeti vezető isztambuli perében kért a katonai ügyész 52 halálos ítéletet - a munkásszakszervezet vezetőit a rendszer megdöntésére irányuló összeesküvéssel és a proletárdiktatúra megteremtésének kísérletével vádolják. Erzerumban 98 személy ellen indítottak pert - van közöttük a baloldali népi fel- szabadítási front (ez egy anarchistának tekinthető szélsőbaloldali szervezet) néhány tagja, de akadnak soraikban jobboldali nacionalista csoportosulások tagjai is. A vád: terrorcseiekmenyekben való részvétel és az ügyész a vádlottakra elmondotta neki, hogy az 1980. szeptember 12-i katonai hatalomátvétel óta politikai okból letartóztatott több mint hatvanezer ember közül jelenleg 46 721 -el tada- nak börtönben és folyik ellenük eljárás, egyelőre katonai bíróságok előtt. Köztörvényes bűncselekmények miatt mintegy nyolcvanezer ember tölti börtönbüntetését Törökországban. (Törökország lakosainak száma valamivel meghaladja a negyvenötmilliót.) A húsz hónapja irányító katonai vezetés egyébként novemberben népszavazásra terjeszti elő az új török alkotmányt. A kormányzat által életre hívott konzultatív gyűlés alkotmányelőkészítő bizottságának elnöke, Orhan Aldakacs pár napja jelentette be: hamarosan elkészül az alkotmánytervezet. Aldakacs elmondotta: az alkotmány biztosítja majd az alapvető szabadságjogokat, ám az Ecevit és Demirel volt miniszterelnökök ellen még 1980 szeptemberében hozott intézkedéseket nem függesztik fel. Ők az elkövetkezendő tíz évben tartandó választásokon nem vehetnek részt - mondotta Aldakacs. Tíz év múlva Ecevit 67. Demirel 68, a jelenlegi elnök Kenan Evren tábornok pedig 74 éves lesz. Ez a jövő. A jelen viszont az, hogy özal miniszterelnökhelyettes bejelentette: 1981-ben az ország gazdaságában 4,4 százalékos volt a növekedés és az idén elérik a tervezett 5,6 százalékot. Az infláció az 1980-as 107 százalékról 36 százalékra esett... GÁRDOS MIKLÓS Az ENSZ-BEN A LESZERELÉSRŐL New Yorkban befejezte munkáját az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli ülésszakát előkészítő bizottság. A június 7-től július 9-ig tartó leszerelési ülésszak- qak a bizottság elfogadásra ajánlott két fontos dokumentumot. Az egyik átfogó leszerelési programot tartalmaz, a másik összegez minden egyéb problémát és döntést. A közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakának 14 pontból álló napirendtervezetében kiemelkedő helyet foglal el az általános vita a nukleáris háború veszélyének elhárításáról. Az előkészítő bizottság javasolta továbbá, hogy a rendkívüli ülésszak megnyitásakor hirdessenek meg világméretű kampányt a leszerelésért. Az előkészítő bizottság tanácskozása, amelyben 78 állam képviselői vettek részt, világosan arról tanúskodott, hogy a Szovjetunió konstruktív békekezdeményezései a világ közvéleményében széles körű támogatásra találnak. A vitában számos küldött rámutatott arra a tényre, hogy a fegyverkezési hajsza megállítására irányuló komplex szovjet javaslatok kifejezik a népek békevágyát, az enyhülés, a biztonság megőrzésének szükségességét. Kétségtelen, hogy a világszervezet közgyűlésének második leszerelési ülésszaka az idei év egyik legfontosabb nemzetközi eseménye lesz. Jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy munkájában 56 nemzetközi szervezet is részt vesz, közöttük a Béke-világtanács, 23 különböző béke- és leszerelési kutatóintézet, valamint az ENSZ szakosított intézményei, hanem elsősorban a jelenlegi nemzetközi helyzet. Az ENSZ-közgyűlés négy évvel ezelőtt megtartott első rendkívüli leszerelési ülésszakától mindenekelőtt abban különbözik, hogy tekintettel a nemzetközi légkör megromlására, az amerikai, a NATO- körök által szított fegyverkezési hajsza következtében a háborús veszély fokozódására, a világ közvéleménye, minden békeszerető ember megkülönböztetett figyelme és várakozása kíséri majd a tanácskozást. Már az előkészítő tárgyalások során megnyilvánult, hogy a résztvevők túlnyomó többsége tudatosítja a fő kérdésnek a kulcsfontosságát, azt, hogy konkrét lépéseket kell tenni az atomháború megakadályozására. A számos nyugat-európai országban, de magában az Egyesült államokban is egyre hatalmasabb méretekben és erővel megnyilvánuló tiltakozás a fegyverkezés fokozásával szemben hatással van számos nyugati ország állásfoglalására, amelyek most kénytelenek a leszerelés kérdéseinek nagyobb figyelrqet szentelni, mint a múltban. Andrej Gromiko, a szovjet küldöttség vezetője az ülésszakon előterjeszti országa új időszerű leszerelési javaslatait. Ami Reagan amerikai elnöknek a hadászati fegyverzetek korlátozására vonatkozó javaslatait illeti Viktor Israejan már az előkészítő bizottság ülésén kijelentette: a Szovjetunió kész tárgyalni valamennyi amerikai javaslatról, de csak akkor, ha azok a két nagyhatalom egyenlőségén és egyenlő biztonságán alapulnak. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a leszerelési világkonferencia összehívásának jelentőségét. Ennek az értekezletnek célja az volna, hogy valamennyi résztvevő állam számára kötelező megállapodásokat dolgozzon ki és fogadjon el. Az ENSZ keretében a Szovjetunió, a szocialista országok, köztük hazánk, az elmúlt évek folyamán már nem csekély erőfeszítéseket, kezdeményező, konstruktív javaslatokat tettek a lázas fegyverkezés megfékezésére, az egyetemes béke megőrzését célzó, az enyhülési folyamatot előmozdító lépések megtételére. A mostani második rendkívüli leszerelési ülésszakon olyan deklaráció elfogadására törekszenek, amelyet az ENSZ valamennyi tagállama támogatna, beleértve az atomfegyverrel rendelkező öt országot. Ebben a törekvésben nélkülözhetetlen segítséget nyújt az egyre szélesebben kibontakozó béke-világmozgalom, azoknak a tömegeknek mind erőteljesebben hangzó szava, amelyek a nukleáris háború veszélyének elhárításáért lépnek fel, hatékony leszerelési intézkedéseket követelnek. P. J.
