Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-21 / 20. szám

N álunk bizonyára nem mindenki tud­ja, mi a machete, vagy ahogy ejtik macsete. Nem is kell érte restelkedni, hiszen olyan szerszámról (egy hatalmas késről) van szó, melyet cukornád kézi aratására, őserdők sűrű növényzetének vágására használnak elsősorban. Az itte­ni ember tehát tudja nélkülözni, bár (s ezt az utóbbi időben megnyilvánuló érdeklő­dés tanúsítja) idehaza is megnőtt iránta a kereslet. Néhány évyel ezelőtt talán még a palástiak (Plástovce) sem sejtet­ték, hogy mi fán terem ez a kardhoz is hasonlítható szerszám. Arra meg aligha gondoltak, hogy nemcsak megismerik, hanem gyártani fogják, s a világ különbö­ző országaiba szállítani. Ugyanis ez tör­tént. De ne vágjunk az események elébe! A gyártó neve: A Palásti Efsz Machete Melléküzeme. Erről az üzem bejárata feletti vasból készült és stílusszerüen machetékkel díszített felirat is árulkodik. Az üzem berendezése Brnóból került a lévai (Levice) járás nagyközségébe. A morva vásárvárosban végleg beszün­tették a machete gyártását, s most már csak Paláston foglalkoznak vele.- Mi szereltük szét Brnóban a gépeket, majd raktuk össze nálunk - mondja Gye­nes István, az üzem vezetője, aki renge­teg munkája és gondja ellenére talál némi időt a beszélgetésre. Elfoglaltsága abból is adódik, hogy ö a faluban a Nemzeti Front és a CSEMADOK helyi szervezeté­nek az elnöke. Másnap reggel Budapest­re szervezett kirándulást, melyre az üzem dolgozói közül is többen jelentkeztek. Gyenes István pillanatnyi elfoglaltságá­hoz az is hozzájárult, hogy látogatásom­kor éppen egy vaskonstrukciót állítottak fel az üzem udvarán, ahol hatalmas ,,ka­zalban“ áll a szalagvas, melyből a ma­chete készül. A különböző vastagságú vasat a Brnói Ferona szállítja Palástra. A temérdek vasat nézve sehogy sem tudom elképzelni, hogyan lesz a több méter hosszú vasszálakból a keresett áru. S hogy mennyire keresett, arról Gye­nes István így vélekedik:- Nem győzzük kielégíteni az érdeklő­dést. Reklámra egyáltalán nincs szüksé­günk. Éppen most kért tőlünk a prágai Bílá Lábút 2800 darabot. Ezt a nyitrai OPKS-n keresztül értékesítjük. Két hét alatt utánvéttel 19 csomagot küldtünk szét magánmegrendelőknek. A magánmegrendelők különösen azó­ta jelentkeznek, amióta (a múlt év végén) a televízió riportot sugárzott az üzemről. Megírják nekik, milyen célra szeretnék a machetét (például sátorozáshoz, indák, bokrok, irtására), s ők elküldik nekik a megfelelő méretüt és alakút. Üzleti ára 31-34 korona. Sokat rendelnek az erdé­szetek. A belföldi megrendelők az Agro­technikán keresztül kapják, külföldre pe­dig a Pol'nohospodárske potreby közvetí­tésével jut el. A machete nem lebecsü­lendő devizaforrást jelent. Tavaly 250 ezer darabot gyártottak, s a terv ugyan­ennyi erre az évre is. Ez annál inkább figyelemreméltó, mivel kisebb mennyi­ségben szecskavágó késeket, bárdokat, cukrászkéseket is gyárt a 75 személyt, zömében asszonyokat, betanított munká­sokat foglalkoztató melléküzem.- Kilencféle machetét gyártunk - tájé­koztat Jánoska Irén, az üzem fiatal min­denese, aki irodai munkát végez, de egyben raktáros is. Sőt, az egyes gyártá­si folyamatokat is kiválóan magyarázza. Igaz, ezt nem egyedül teszi, hanem a rendkívül készséges Gyenes Irén rak­tárossal. Elmagyarázzák, hogy az egyes tipuso­Ennek a nyele fából készült - mutatja Gyenes Irén Kondel László megjavítja a gépet MINTA MACHETE ACÉLJA kát a machete alakja határozza meg. A méretük háromféle. Általában 40-60 centiméter hosszúak.- Ez a 114-es - vesz a kezébe egy kész darabot Jánoska Irén. - Hosszúsá­ga 22 col. Ez meg a 208-as. Ugyanez műanyagnyéllel a 280/323-as. Műanyag- nyéllel csak ezt az egy fajtát gyártjuk. A műanyagnyelet készen kapjuk a nyitrai Plastikától. A többi fajta mind fanyelű. Ugyan kinek jutna eszébe, hogy az üzem udvarán tornyosuló keményfapal- lókból nyelek lesznek? Előbb azonban mintegy 10 centiméter széles lecekre vágják, illetve simára gyalulják őket. Az asztalos műhelyben a lecek egy gépbe kerülnek, amelyből már megfelelő méretű és alakú nyélként hullanak ki. Egy másik gépben a nyelekre egyszerre három lyu­kat fúrnak, s csak azután viszik a fűrész alá, hogy hosszanti irányban szétvágják őket. Következő állomásunk abban a csar­nokban volt, ahol a hosszú szalagvasat egy gép segítségével megfelelő méretűre és alakúra vágják. Ezt a munkát asszo­nyok végzik. Itt találkoztunk Kondel Lász­Szabó Tibor, aki a formákat készíti ló müszakmesterrel, akinek éppen orvo­solnia kellett a meghibásodott masina baját.- Sok a javítás - panaszkodott. - Hiá­ba, már öregek a gépek. Szerencsére a munka egykettőre foly­tatódhatott.- Ma 270 pengét vágtam ki - mondja Márton Márta, aki most itt, de máskülön­ben a hengernél dolgozik. Amikor mun­kája felől érdeklődöm, nem sokat ma­gyaráz:- Csak meg kell szokni. Ezután az ügyes mozdulatokat igénylő nyélcsiszolást, a nyél fém részének lyu­kasztását bámulom meg, majd a kemen­cét és a hengereket, ahol a kivágott pengéket megfelelő szélességűre és vastagságúra nyújtják. A villanykemen­cénél Bobor Erzsébet teljesít szolgálatot. Egyszerre tíz penge van a 920 fokos kemencében. Hatalmas fogóval veszi ki a tüzes pengéket, majd hideg olajjal teli kádba helyezi őket. Vagyis edzi a vasat, amely innen még az utóedzőbe kerül, ahol visszanyeri rugalmasságát, s kiváló acél lesz belőle. (A szerző felvételei)- öt éve dolgozom itt. A régi munkahe­lyemet, a kertészetet is szerettem. Az a jó, hogy itt nyolc órát dolgozunk. Néha elgondolkozom azon, hova is kerülnek a machetéink. Jó volna eljutni azokra a helyekre, például Etiópiába. Amott két asszony a pengéket csiszol­ja. A köszörükönek tartott acél milliónyi szikrát hány. Közben a nittelők közé érünk. A mű­anyagnyeleket kézzel szegecselő asszo­nyok szaporán verik a vaskalapácsot. Kissé odább Megyesi Ilona géppel szegecsel.- Nem nehéz a gép kezelése - szól szerényen -, hisz majdnem olyan, mint a varrógép. Csak sokkal nagyobb. Soha­sem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom végezni. Már hat éve csinálom, s ez számomra érdekesebb, mint a me­zőgazdasági munka. Pedig parasztlány voltam. Munkabaleset még nem ért., A keresettel is elégedett vagyok: 80-90 koronára naponta ki lehet jönni. A Szövet­kezetben pedig levonás nincs. Ha jó a gép, öröm ezt a munkát végezni. A munkámon kívül főleg olvasni szeretek. Ha hazamegyek, első dolgom, hogy átfu­tom az újságot. Könyveket is szívesen veszek a kezembe. Sokat olvastam azok­ról a távoli országokról, ahova a mache- téinket viszik. Arra már öreg vagyok, hogy egyszer el is látogassak valame­lyikbe. Néhány lépéssel odább a fiatal Kiss Tibor fémköszörüs munkát végez: a pen­géket vágó formákat élesíti. Korábban gépkocsivezető volt. Ez nyugodtabb munka - válaszolja, amikor megkérdem, miért hagyta abba a gépkocsivezetést. - Egy formának a köszörülése négy órát tart. Azért ilyen sokáig, mert a köszörű századmilliméte­renként halad. A lakkozás egyszerű művelet: a ma- chetét belemártják a lakkba. Kivéve a müanyagnyelet. Ezután már a csoma­golás következik. Onnan az áru a raktár­ba kerül, ahol acélszalagokkal kötik át a ládákat, melyek mindegyikébe 120 da­rab machetét helyeznek. A hazai üzletek részére 30 darabot tartalmazó csomagok készülnek.- A külföldre irányuló árut vagy Ipoly­ságra vagy Tompára viszik a vasútállo­másra - mondja végül Jánoska Irén. így jut el a kis, falusi üzemben készülő machete a világ számos más országába és a hazai vásárlókhoz. FÜLÖPIMRE Alacsony-Tátra völgyében, a Lopér-hegy ge­rincére vezető út mentén, Predajná (Garam- péteri) községben még emberöltővel ezelőtt rostálással és mosással, vagyis széreléssel próbáltak aranyat nyerni, merthogy néha sikerült. Viszont a fasiszták ellen harcoló partizánok magukat, a lakosokat tekintet­ték igazi értéknek, még az aránynál is értékesebbnek, küzdöttek, harcoltak értük. Beszédesen bizonyítják ezt a völgyben található, partizánharcokra emlékezetetó bunkerek, meg az elesett hősök tiszteletére állított emlékművek. Es mintha csak az ó hitüket, meggyőző­désüket hangoztatná, úgy mondja Jozef Beniak, az állami gazdaság pártbizottságának alelnöke:- A mi aranyfedezetünk az ifjúság. Nem idős ő sem. Csak jövőre lesz 35 esztendős, el is vállalta a SZISZ üzemi szervezetének elnöki tiszt­ségét. Az ifjúsági szervezetnek 21 tagja van, közülük tíz kommunista, illetve pártunk tagjelöltje. Kiválóan dol­goznak, mindenben megbízhatók. Példaként Milan Pocklan esetét említi:- Fiatal, az állattenyésztési részleg vezetője, tagje­lölt és tisztségviselő az ifjúsági szervezetben, feladatul adtuk neki, hogy gondoskodjék a tejtermelési terv teljesítéséről... Azon nyomban közbeszól ám a jelenlevő, alig 30 éves részlegvezető:- Szájáról fejik a tehenet, akkor tejel jól, ha jól táplálják. Kimagyarázkodás? Az objektív nehézségekre, a megoldhatatlannak minősíthető okra, problémára való hivatkozás ez? Nem, mert a részleg a téli és a kora tavaszi hónapokban is teljesítette a tej beadás tervét. Persze, jó minőségű szénáról idejében, még tavaly MINDENBEN SZÁMÍTHATNAK RÁJUK gondoskodtak a fiatalok. Társadalmi munkában, kézi­kaszával dolgozva, 54,9 tonna szénát gyűjtöttek.- Az ő kezdeményezésére - mondja Beniak elvtárs -, az idén is vállalták a fiatalok, hogy személyenként legalább fél tonna szénát begyüjtenek.- S a fiatalok ideológiai nevelése?- Elsősorban a tagjelöltek világnézeti nevelésére helyezzük a fő hangsúlyt. Természetesen a többi fiatal ideológiai nevelését is nagyon fontosnak tartjuk - mondja a SZISZ üzemi szervezetének ideológiai nevelésével megbízott Daniela Budeliniová. Hallgat egy sort, aztán így folytatja: - Idősebb elvtársaink sokat segítenek. Ok az előadók és a viták, megbeszélések szervezői, irányítói. Jegyzetembe pillantok, az előzetes tájékozódás nyomán gyűjtött adatokra, feljegyzésekre: 4400 hektá­ron gazdálkodnak, amiből 1400 hektár szántó, hegyes területen, főleg tavaszi árpát, takarmánynövényeket termesztenek. Marha- és juhtenyésztésben közepes eredményt érnek el. A járási mezőgazdasági igazgató­ság így értékeli e tekintetben a gazdaságot: Korántsem élenjárók, sok problémával küszködnek, szakosításra, jobb szervezésre van szükségük, főként a fiatal veze­tők kezdeményezésére számítunk. Nem meglepetés, amit mondok. Ismerik ezt a véle­ményezést egyetértenek vele- Folyamatos e probléma megoldása is - mondja Beniak elvtárs -, hat központba, termelési egységbe csoportosítjuk a dolgozókat. Néhány kimondottan ifjú­sági központ, és általában fiatalok a vezetők. Ami az elvárást illeti, meghatározó elvünk, hogy csak annak a fiatal vezetőnek a munkája minősíthető politikailag is jónak, sikeresnek, aki a termelésben is jó eredménye­ket ér el.- Természetesen, az ifjú kommunisták, a tagjelöltek élenjárók. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÚ 1982. V. 21. Jánoska Irén az elszállításra váró lá­dák raktárában

Next

/
Thumbnails
Contents