Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-21 / 20. szám
ÚJ szú 3 KOMMUNIZI ISKOLÁJA tervezésében; a káderek képzésében és elosztásában; az üzemek és intézmények irányításával kapcsolatos kérdések megvitatásában és rendezésében; a munka- és az életkörülmények megjavításában; a termelés fejlesztésére, a szociális és kulturális intézkedésekre, valamint az anyagi ösztönzésre szánt összegek felhasználásában. Fejlesztik a szocialista munkaversenyt, terjesztik a haladó munkamódszereket, szilárdítják a munkafegyelmet, a tagokat az új, szóA közelmúltban tartotta a csehszlovák szakszervezeti mozgalom X. kongresz- szusát. A kongresszus előtti kampány során a szakszervezetek tagjai elgondolkodtak arról, hogyan lehetne továbbfejleszteni a dolgozók aktivitását a fejlett szocialista társadalom építésével kapcsolatos feladatok megvalósítása során, hogyan lehetne magasabb szintre emelni a szocialista munkaversenyt, meggyorsítani a tudományos műszaki haladást, hogyan lehetne kielégíteni a dolgozók jogos szükségleteit és igényeit, szocialista öntudatuk egyidejű elmélyítésével. Ebben a helyzetben egyre időszerűbben lép előtérbe annak szükségessége, hogy visszatérjünk a szakszevezeteknek' a szocializmusban betöltött szerepével és feladataival, a kommunista párt és a szakszervezetek viszonyával kapcsolatos ma is élő lenini eszmékhez. Lenin a szocialista forradalom és az új rendszer felépítésének történelmi feladatai szempontjából közelítette meg a munkásmozgalom, s amellett a szakszervezeti mozgalom kérdéseit is. Mivel a kapitalizmusban a szakszervezetek főleg gazdasági osztályharcot vívnak, a szocialista forradalom győzelme után feladatuk az új élet építése, a dolgozók millióinak nevelése. A történelemben bekövet- , kezett óriási fordulattal, amikor a proletariátus kezébe vette az államhatalmat, a szakszervezetek tevékenységében is nagy változásra került sor. Az új társadalom fő alkotóivá váltak. A feladat az volt: meg kell tanítani a tömegeket irányítani, de nem könyvekkel, előadásokkal és gyűlésekkel, hanem tapasztalat-adással. A szocialista forradalom győzelme után Lenin meghatározta a szakszervezetek tevékenységének fő területeit: a szocializmus és a "kommunizmus építése során a dolgozók nevelőjévé és szervezőjévé kell válniuk; a munkások és a kisparasztok köréből kiválasztani a tehetséges szervezőket, s felkészíteni őket; harcolni a munka termelékenységének és a munkafegyelemnek a megerősítéséért; terjeszteni a haladó termelési tapasztalatokat; kulturális és művelődési tevékenységet folytatni; minden erővel törekedniük kell arra, hogy felkeltsék a munkásoknak a gazdasági tervek teljesítése iránti érdeklődését, támogatni és fejleszteniük kell a dolgozók kezdeményezését és aktivitását. Leninnek a szakszervezetek szocializmusban betöltött szerepével kapcsolatos tanítása ma is rendkívül időszerű. Több százmillió ember tudja, hogy a szakszervezetek a kommunizmus iskolája. Sőt, Lenin a szakszervezeteket a dolgozók egyesítése, szolidaritása, érdekvédelme iskolájának, a gazdálkodás és az irányítás iskolájának tekintette. A szakszervezetek küldetése Ha a szakszervezetek eleget akarnak tenni küldetésüknek a szocializmusban, látniuk kell helyzetük dialektikus jellegét a szocialista forradalom győzelme után. A szakszervezetek lényegében minden munkást és alkalmazottat maguk köré tömörítenék, vagyis az uralkodó munkás- osztály szervezetévé válnak. A hatalmat azonban nem a munkásokat, parasztokat és az értelmiséget tömörítő tömegszervezet gyakorolja, hanem a munkásosztály élcsapata, amely képes az egész osztály és a dolgozó tömegek egyesítésére, nevelésére, szervezésére. Ez az élcsapat képes szembeszállni a tömegek törvényszerű ingadozásával, a különböző maradi hagyományokkal és előítéletekkel. Egyedül a kommunista párt képes politikailag vezetni a munkásosztályt, és segítségével a dolgozó tömegeket. E nélkül elképzelhetetlen a proletárdiktatúra. A proletárdiktatúrát egyedül csak az élcsapat valósíthatja meg, amely magába szívta a munkásosztály forradalmi energiáját. Lenin rámutatott, hogy a munkásosztály államhatalma megvalósíthatatlan a haladó osztály élcsapatától való néhány „átvétel“ nélkül. így jött létre a szükséges kétoldalú kapcsolat: a kommunista párttól a tömegekig, a tömegektől a pártig. A kommunista párt másképp nem vezetheti a munkásosztályt, az pedig a tömegeket. A párt a szakszervezetek segítségével gyakorolja a kommunista befolyást a munkásosztály tömegeire és a többi dolgozóra, a szakszervezetek segítségével valósítja meg politikáját. Ezért szükséges, hogy a szakszervezetek munkájában biztosított legyen a kommunista irányvonal. A szakszervezetek a szocializmusban is a munkásosztály anyagi és kulturális érdekeinek védelmezői. A kérdés csupán az: kivel szemben és hogyan védik a szakszervezetek a munkásosztály érdekeit abban az államban, amelyben az államhatalom ennek az osztálynak a kezében van? Elsősorban az államapparátus, a gazdasági szervek munkájának bürokratikus értelmezésével szemben, az adminisztratív-bürokrata praktikákkal, valamint az állami és gazdasági apparátus egyes dolgozóinak önkényével szemben. A szakszervezetek, mint a munkásosztály tömegszervezete nem áll a szocialista állammal szemben, hanem védelmezi a munkásállamot, szakszervezetét, kommunista pártját. Védi magát és az államot, szakszervezetét, kommunista pártját. Védi magát és az államot a bürokratizmustól, saját választott képviselőinek esetleges önkényétől. A szakszervezetek a szocializmusban védelmezik a munkásosztály érdekeit a gazdasági elmaradottság ellen és az ellen, hogy ne csökkenjen a munka termelékenysége, hogy tovább fejlődjön a szocialista munkaverseny, javuljon a termelés minőséae. Amikor a termelőeszközök a kapitalisták tulajdonát képezik a szakszervezetek természetesen nem a kapitalisták javát szolgáló termelésnövekedésre gondolnak, hanem arra, hogy megvédjék a munkásokat a kizsákmányolás fokozásától, és megdöntsék a burzsoázia állam hatalmát. Ennek érdekében, nemcsak gazdasági, hanem fokozatosan politikai harcot is vívnak. Azonban a munkások, amint megszerzik szocialista hatalmukat, tudják, hogy sajátjukért dolgoznak! Ezért törekszenek a munka termelékenységének növelésére, a munka minőségének javítására. A szakszervezetek védik a munkás- osztályt a szakmai elmaradottságtól, a trehányságtól. Feladatuk, hogy megteremtsék az új munkafegyelmet, a társadalmi kapcsolatok új formáit, az emberek megnyerésének módszereit. Ma is időszerű Lenin felhívása: Vezesd pontosan és becsületesen a költségvetést, gazdálkodj takarékosan, ne lustálkodj, ne lopj, és a munkában tarsd meg a legszigorúbb parancsolatot is. Olyan jelszavak ezek, amelyeket a proletáriátus joggal mosolygott meg akkor, amikor a burzsoázia hasonló intelmekkel próbálta leplezni uralmát, a kizsákmányoló osztály uralmát. Most, a burzsoázia megdöntése után, fő jelszókká váltak ezek a követelmények. Amint látható, a szakszervezetek a gazdálkodás iskolái. Különleges iskola ez, mert nincsenek benne tanítók és diákok, hanem egyedi kombinációja annak, ami megmaradt a kapitalizmusból, s ami nem maradhatott meg annak, ami a proletáriátus forradalmi élcsapatából és a kommunizmus rügyeiből fakadt. Lenin ezért a szakszervezeteket a kommunizmus iskolájának nevezte. A szakszervezeteket nem lehet szembeállítani a kommunista párttal. Feladatuk: a munkásosztály és élcsapatának minél szorosabb kapcsolatára törekedni - a munkásosztály harca jövőjének érdekében, amelyet a kapitalista műit öröksége ellen vív. Aktívan részt kell venni az irányításban Alapvetően helytelen követelmény az anarcho-szindikalizmus, vagyis a népgazdaság irányítása ún. közvetlen termelőkkel. Az ilyen irányvonal a gazdaság szétforgácsolásához vezet, az állam gazdasági szervezői szerepének, s ezzel együtt az egész munkásosztály meggyengüléséhez, a kommunista pártnak a gazdaságban betöltött vezető szerepének tagadásához, a szocializmus politikai és gazdasági pozícióinak aláásásához, a kommunista távlatok elvesztéséhez vezet. A szakszervezetek részvételének növekedése az igazgatásban, az irányításban nem jelenti az államhatalom helyettesítését a gazdaság irányításában. Az ilyen követelmény elméletileg helytelen és gyakorlatilag káros, mert a munkás- osztály legnagyobb szervezete a szocialista államhatalom. Egyedül a szocialista államhatalom - a kommunista párt vezetésével - irányíthatja a termelőerőket a munkásosztály és a többi dolgozó nevében. A termelőeszközök pedig nemcsak a vállalati kollektíva, hanem az egész dolgozó nép tulajdonát képezik. A szovjet alkotmány ezért a következő fő feladatokat állítja az össznépi állam elé: megteremteni a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát, tökéletesíteni a szocialista társadalmi viszonyokat, azokat kommunista viszonyokká változtatni, kommunista szellemben nevelni az embereket, emelni a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát, hozzájárulni a béke megszilárdításához és a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. A szakszervezetek és a társadalmi szervezetek feladataikkal összhangban részt vesznek az állami és társadalmi ügyek irányításában, valamint a politikai, gazdasági, szociális és kulturális kérdések megoldásában. Elméletileg és gyakorlatilag is világos, hogy a szocializmus, mint új társadalmi rendszer, a dolgozók aktivitására és kezdeményezésére támaszkodik, hogy az új társadalmi és állami rendszerrel - a kom- minista párt vezető szerepének helyes érvényesítésével -, a tömegszervezetek munkájának javításával eltűnik a bürokratizmus, mint a korábbi, burzsoá rendszer népellenes terméke. Öntudatos harc a társadalmi érdekekért A dolgozók államhatalmának megteremtésével, a kapitalizmus felszámolásával, a szocializmus felépítésével meglazultak a bürokratizmus politikai és szociális-gazdasági gyökerei. Ennek ellenére még a szocializmusban is találkozunk bürokratikus jelenségekkel, amelyek néha elszaporodnak. Főleg akkor, amikor az irányító apparátus elszakad a tömegektől, amikor gyengül a népi ellenőrzés az államigazgatás apparátusa vagy a gazdasági vállalatok fölött. Ezért a fejlett szocialista társadalom építése során a korábbiaknál sürgetőbben áll elő a feladat: tökéletesíteni kell az ellenőrzés formáit és módjait, de nemcsak az állami szervek ellenőrzésével, hanem a kommunista párt vezette néptömegek ellenőrző tevékenységével. A szakszervezetek, mint az irányítás és a gazdálkodás iskolái a következő, egymással összefüggő feladatokat oldja meg: részt vesz az állami és társadalmi ügyek megvitatásában és megoldásában; a termelés és a szociális fejlődés gondoskodnak a tagok politikai öntudatának, kulturális színvonalának és szak- képzettségének tökéletesítéséről. Ebben rejlik a szocializmusban végzett szak- szervezeti munka sajátossága. Kettős feladatot kell teljesíteniünk: gondoskodni a népgazdaság fejlesztéséről, ugyanakkor a dolgozók érdekeinek védelméről, jogainak tiszteletben tartásáról, munka- és életkörülményeiről. Ez a kettős feladat meghatározza a szakszervezeti munka stílusát: szüntelenül kapcsolatban kell lenni a dolgozókkal. A tömegekkel való kapcsolat megköveteli, hogy a szakszervezeti aktivisták tanítsák a tömegeket, ugyanakkor tanuljanak a tömegektől, hogy figyelembe vegyék javaslataikat és bíráló megjegyzéseiket (ennek érdekében az SZKT 14. plenáris ülése feladatul adta, hogy az FSZM üzemi bizottságaiban rendszeresen ellenőrizni kell a dolgozók megjegyzéseinek és panaszainak orvoslását), hogy állandóan emeljék a tömegek politikai öntudatát, hogy a tudományos világnézet szellemében neveljék őket, hogy a gyengébbeket a legjobbak szintjére emeljék, hogy gondoskodjanak a tömegek anyagi és szellemi igényeinek kielégítéséről. A szakszervezeti tanácskozásokon, de főleg az SZKT 12. plenáris ülésén elhangzott, hogy a szakszervezeti tisztség- viselőnek mélyen elkötelezettnek kell lennie a szocializmus ügye iránt, öntudatosan harcolnia kell a társadalmi érdekekért, el kell sajátítania a munkájához szükséges ismereteket, önfeláldozónak és érzékenynek kell lennie az emberek és azok szükségletei iránt. A CSKP XVI. kongresszusán meghatározott feladatok teljesítése a szakszervezeti munkában csak olyan szakszervezeti tisztségviselőket tűr meg, akiket forradalmi lelkesedés hajt, fogékonyak a haladás iránt, elvhűek, határozottak, következetesek, konfliktushelyzetekben pedig elszántak az igaz és helyes ügy érdekében'. Amint azt a kongresszust megelőző időszakban lezajlott szakszervezeti tanácskozások is igazolták, az elmúlt időszakban sok szép siker és eredmény született. Ugyanakkor bírálták, hogy néhány szervezet a tervet nem köti össze kellőképpen a konkrét problémák megoldásával. Ezért szükséges, hogy elgondolkodjunk a tömegpolitikai munka színvonaláról, hogy leküzdjük azt a helyzetet, amikor a napi tömegpolitikai munka az általános politikai oktatásra és az adott munkahely problémáira szűkül. A nem kielégítő politikai munka oka többek között az, hogy szavakban ugyan elismerik a népgazdaság hatékony fejlesztésének szükségességét, de a gyakorlati tettek az adott munkahelyen ellentétben állnak a termelés hatékonyabbá tételét, a gazdaságosságot célzó alapvető változás szükségességével kapcsolatos általános nyilatkozatokkal. Nem egy munkahelyen találkozunk különféle visszaélésekkel, felelőtlenséggel és bürokráciával. Sok a panasz a munkaerőhiányra is. S hány és hány panaszt vált ki a rossz munkaszervezés és a rossz munkaerkölcs. Az említett hiányosságok elleni harcban a szakszervezetekre is nem kis munka vár, ugyan-úgy, mint a dolgozókról való gondoskodás tökéletesítésében, a szocialista nevelésben, a munka és életkörnyezet megjavításában, mondotta Gustáv Husák a CSKP XVI. kongresszusán. ★ ★ ★ A szakszervezetek a dolgozók legszélesebb szervezete, a párt támasza a munkásosztály és a néptömegek érdekeiért vívott harcban. A CSKP a szak- szervezeti munkában úgy jár el, hogy ez a munka a fejlett szocialista társadalom építését szolgálja, s hogy fejlessze a szakszervezetek szervezeti önállóságát és alkotó aktivitását, hogy még sikeresebben teljesíthessék sajátos feladataikat, hogy valóban a kommunizmus legszélesebb tömegeinek iskolájává váljanak. FRANTIŐEK HAVLÍŐEK 1982. V. 21.
