Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-14 / 19. szám

Kameraközeiben • Egy amerikai tévéállo­más show-műsorában, amely az Emlékezések Ca- rusóra címet viseli, Placido Domingo alakítja a hajdani nagy tenoristát. A műsor ér­dekessége, hogy napjaink legnépszerűbb és legjobban fizetett énekes sztárja nem­csak klasszikusokat, nem­csak operaáriákat énekel benne, hanem - tangót is. Sőt, John Denver country- énekes társaságában Placi­do Domingo popduettet ad elő. • Harry Belafonte huszon­öt éves lánya, Shari nagy sikerrel mutatkozott be a te­levízió képernyőjén. A Van, aki forrón szereti című film új változatában azt a szerepet fogja játszani, amellyel an­nak idején Marilyn Monroe aratott nagy sikert. • Nem mindenkinek tet­szik, hogy a kairói televízió bemondónői európai öltö­zetben jelennek meg a kép­ernyőn. Mahmud Nafeh parlamenti képviselő azt kö­vetelte, hogy az iszlámnak illő ruhát vegyenek magukra. Ha a javaslatát elfogadják, a hölgyeknek el kell rejteniük hajzatukat, alsó karjukat és a bokájukat. Ebben az eset­ben a kopt nők vagy áttérnek a muzulmán hitre, vagy elbo­csátják őket az állásukból. A világ egyik legnagyobb te­levízióé vállakózásaként emlegetik Tony Palmer most készülő alkotását, amely nyolcszor egy órában mutatja be Richard Wag­ner életét. Az angol tévé produkci­ója - a jövő évi New Yorki-i világ- premier után - Európa összes tv- képernyőjére eljut, sőt szó van egy négy és fél órás moziváltozatról is. A nagyszabású filmsorozatban olyan világsztárok vállaltak szere­pet, mint Laurence Olivier, John Gieigud, Raph Richardson, Martig Keller és Vanessa Redgrave. Wagnert, a neves operareformá­tort Richard Burton, 111 Lajos bajor meg, amelyre eredetileg kiszemel­tek, hanem II. Lajos szerepével. Ezek után már csak egyeztetni kellett a Vígszínházzal, hogy a tél­től nyárig tartó forgatással párhu­zamosan a színházi szerepeimet is játszani tudjam.- II. Lajos alakja újabb jelentős állomása pályafutásának, ráadá­sul homlokegyenest eltér eddigi szerepeitől. Még a történetírók is különc királyként emlegetik ezt a bajor uralkodót, hiszen egész életét ifjúkori ábrándjaira tette fel. Kezdetben arról volt híres, hogy nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatta Wagnert, Fél év alatt há­romszor történt csoda velem il. Lajos: Gálffi László királyt pedig Gálffi László kelti életre.- A hír, hogy főszerepet kapott egy angol produkcióban, futótűz­ként terjedt el, de arról, hogyan kapta meg a szerepet, még ma is csak kevesen tudnak.- A múlt év végén Budapesten járt a forgatócsoport néhány tagja és szóltak, hogy meg akarják néz­ni Rimbaud-estemet. Biztosan tet­szett nekik az előadás, mert rög­tön utána szóba hozták a Wagner- filmet, de akkor még nem tudtam, hogy melyik szerep lesz az enyém. Aztán megnézték a IV. Henriket, Esztergályos Károly té- véfimjét és úgy döntöttek, nem azzal a kisebb feladattal bíznak később már csak tékozló őrültnek tartották, mert legnagyobb kedvte­lése az volt, hogy várakat építte­tett.- Várakat építtetett, mert Wag- nerhoz hasonlóan ő is maradan­dót akart alkotni. Érezte, hogy neki is olyasmit kell létrehoznia, amit az utókor csodálni fog. így születtek aztán ezek a furcsa, számomra mégis nagyon egyértelmű „em­lékművek“.- Mit érzett, amikor megkapta ezt a parádés szerepet?- Most mondjam azt, hogy iz­gultam? Igen, féltem. Egyszer job­ban, máskor kevésbé. Hetekig más sem járt a fejemben, csak az, hogy fognak elfogadni. Laurence TARTALMAS ÉLETRE NEVELNI GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI MŰSOROK A SZOVJET TELEVÍZIÓBAN Jó barátnak és tanítónak kell lenni .. .Talán ez az egyik legfontosabb feladat, amelyet a szovjet televí­zió gyermekműsorainak szerkesztői maguk elé tűz­nek. A moszkvai Központi Televízióban e progra­mok készítésével külön szerkesztőség foglalkozik; évente 260 órát töltenek meg. A nézők kor szerinti összetétele a legkisebbektől egészen a serdülőko- rúakig terjed. Az Orbita típusú távközlési szputnyi- kok segítségével a Központi Televízió gyermekmű­sorai a Szovjetunióban majdnem mindenütt lát­hatók. A műsor összeállításához elsősorban a levelek nyújtanak segítséget. A szerkesztőség évente mint­egy 200 000 levelet kap az ifjú tévénézőktől. Ezek módot nyújtanak egyik-másik rovat népszerűségé­nek megállapítására, tartalmának helyesbítésére. A levelek alapján ítélve a legbuzgóbb nézők: a 3-6. osztályos tanulók. A nagyobb gyerekek az Ébresz­tőóra című vasárnapi szórakoztató műsort részesí­tik előnyben, ebben népszerű énekesek, humoris­ták és bohócok szerepelnek. A Vidám start című sportműsor is sikernek örvend, különösen pedig az Előre, fiúk! - ez a műsor azokról az érdekes szakmákról szól, amelyek között az iskolából kike­rülő gyerekek válogathatnak. A felső osztályosokat nemcsak az izgatja, hogy milyen pályát válasszanak, hanem az is, hogy milyen emberek legyenek. Nyilván ezért rendkívül népszerű a Vitaklub rovat, amelyet - nagy tapintat­tal és megértéssel -Fto/an B//covszovjetfilmszínész és rendező vezet. „A Vitaklub - állapítja meg a szerkesztőséghez beküldött egyik levél - lehető­séget nyújt számunkra, hogy őszintén beszélhes­sünk a legizgalmasabb témákról - az életről, a ba­rátságról, a szerelemről, a hűségről, az igazi és a vélt értékekről... “ Még kiszámítani is nehéz, hány gyereket nevelt a munka tiszteletére az Ügyes kezek műsor. Ha pedig az iskolapadban olyasvalaki ül, aki tudomány nélkül el sem tudja képzelni az életét, akit a legkülönfélébb problémák érdekelnek - az a gye­rektelevízió Sasfiók című műsorától kaphat választ. Ebben híres tudósok, mérnökök, a termelés gyakor­lati szakemberei szerepelnek, akik spk érdekes dolgot mondanak el a modern tudományról és technikáról. A szovjet tévé gyakran hívja múzeumokba és képtárakba a gyerekeket. Ismert művészek, kritiku­sok könnyen érthető módon magyarázzák el a szép törvényeit, világítják meg a művészet jelentőségét. A Barátaink arca című műsorban, amelyet Anatolij Alekszin gyermekíró vezet, az új könyvekről, meg­alkotásuk folyamatáról esik szó. Ennek és a többi, hasonló műsornak a szerzői nem fogadják el azok­nak az aggályait, akik azt állítják, hogy a tévé elveszi a nézők kedvét az olvasástól. Ellenkezőleg: ha egy új könyvet érdekesen ismertetnek, akkor- a szovjet tapasztalatok tanúsága szerint - a tele- víziómüsor után a könyvtárakban és a könyvüzle­tekben ugrásszerűen megnövekszik a kereslet iránta. Minden este, ugyanabban az időben, a legkiseb­bek ülnek a televízió képernyője elé, hogy megnéz­zék a Jó éjszakát, apróságok című műsort. A be­mondó, két báb-segítőtársával együtt, mesét mond nekik, majd rajzfilmet mutatnak be, amely a termé­szet és az ember szeretetére tanít olyan filmet, amelyban a jó mindenkor legyőzi a rosszat ... Mit kínílt például a szovjet televízió ifjú nézőinek azon héten, amikor ezek a sorok íródtak? A legki­sebbeknek 12 rajzfilmet mutattak be. Azonkívül, velük egyidős apróságok szerepeltek a gyermek zenei együttesek Vidám hangok című versenyében, az ifjú festőművészek pedig a Minden rajzból a nap sugárzik című műsorban tettek tanúságot művésze­tükről. Majdnem valamennyi állandó rovat műsora is képernyőre került. Az ifjú nézők két gyermekfilmet láthattak. Ugyanezen a héten a gyerekek olyan műsorokat is megnézhettek, mint Az állatok világá­ban és a Filmutazások klubja, amelyek a tévéné­zők valamennyi korcsoportja körében népszerűek. Mindez a Központi Televízió gyermekműsoraira vo­natkozik. De a soknemzetiségű szovjetország vala­mennyi szövetségi köztársaságának, sok városá­nak és területének tévéstúdiói is készítenek gyer­mekműsorokat. S ezek a programok a Szovjetunió népeinek valamennyi nyelvén szólalnak meg. Azonkívül, a Központi Televízió négy műsora közül az egyiket, amely az oktatási-művelődési és tudo­mányos adások célját szolgálja, nem annyira az egyetemi és főiskolai hallgatóknak és tanároknak szánják, hanem inkább az általános iskolák felső osztályos tanulóinak. A népszerű tudományos fil­mek, a világ valamennyi népe kiváló íróinak, költői­nek, művészeinek életét és alkotó tevékenységét ismertető műsorok közvetlenül a fiatal nézötábor- hoz szólnak. Makszim Gorkij, a szovjet irodalom egyik megalapítója, azt mondta, hogy „a ma eszté­tikája - a holnap etikája“ Amikor a televízió gyakor­lati szakemberei ma szépérzékre nevelik a gyerme­ket, ezzel segítséget nyújtanak az új nemzedékek formálásához, ezért számára a szépség törvényei a magatartás és az erkölcs mindennapos normájá­vá válnak. A szovjet televízió nem minden gyermekműsora egyformán sikeres, de van egy közös vonásuk: a gyerekek nem láthatnak a képernyőn olyan műso­rokat, amelyek tönkretehetik lelkivilágukat, egész­ségtelen ösztönöket ébreszthetnek bennük, meg­vetést kelthetnek a más bőrszínű emberekkel szemben, az erőszak megszokását olthatják be­léjük. G. GY. feldolgozása Olivier, Burton, Gielgud és a többi­ek. Aztán az első forgatási napon minden félelmem elszállt. Kiderült, az igazán nagy művészek között könnyen feloldódik az ember. És erre vagyok a legbüszkébb. Ezek után már csak azzal kell törőd­nöm, hogy jól játsszam a szerepet. A szövegem angolul mondom és nem is fognak szinkronizálni.- Hazai kollégái közül gondo­lom, sokan árgus szemmel figyelik pályafutását.- Eddig is voltak, akik irigyked­tek rám, de ez az angol film még jobban kihozta belőlük a szakmai féltékenységet. Nézze, nekem nem az a dolgom, hogy azt les­sem, hányán szeretnek és hányán nem. Nekem a munkám a fontos. Az Eguus próbáin is a szerepem­mel törődtem, és nem azzal, hogy hányán fordultak ellenem. Egy biztos, pokoli szerencsés vagyok, hiszen fél év alatt háromszor tör­tént csoda velem. Kezdődött a Hamlettel, aztán jött az Amade­us és most II. Lajos.- A film forgatása során fél Európát bejárta, s úgy tudom, még tenger alatti felvételek is lesznek.- Életemben nem utaztam any- nyit, mint mostanában. A hajsza meg is keseríti a napjaimat, mert magamra alig jut időm, s ha van egy-két üres órám, akkor az angol szöveget tanulom.- A mai napja sem lehetett könnyű, hiszen csak éjjel fél tizen­egykor tudtunk találkozni.- Tegnap este, előadás után utaztam Münchenbe és reggel fél hatkor már ott állt a kocsi a szálló előtt, hogy Lajos rezidenciájára vi­gyen. Két jelenetet vettünk fel: a magára maradt király sétáját a tükörteremben és a film utolsó kockáit, amikor a király megöli or­vosát, hogy kiszabadulhasson fogságából és a tó jeges vizében önmagával is végez. Aztán gyors öltözés és irány München. Ponto­san hat óra volt, amikor a frankfurti repülőgép leszállt Ferihegyen, hétkor pedig Mozart jelmezében léptem színpadra a Vígszínház­ban. Hát ilyen volt a mai napom De ne sajnáljon, tényleg ne, csak egy kicsit fáradt vagyok. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tévénotesz „FELVÉTELRŐL ADUNK KÖZVETÍTÉST... ti A televízió adásidejének nagyobbik részét konzervmüso- rokkal töltik ki, sőt, manapság már gyakran olyan programokat is felvételről visz a képernyőre - vetélkedőt, kerekasztal- beszélgetést, szilvesztert, színházi előadást, pop-hangver­senyt stb. -, amelyeket korábban szinte kivétel nélkül élőben adott. Nyilván sok előnye van ennek, gazdasági szempontból is, a szerkesztést tekintve is. Például nem kell (annyiszor) megbontani a közvetítési struktúrát, olykor még a nem a tévé által kezdeményezett-szervezett országos jelentőségű ese­mények miatt sem. Hanem ezekről (is) felvételek készülnek, melyeket aztán egy későbbi időpontban szépen beillesztenek a műsorszerkezetbe. Természetesen többnyire már Szerkesz­tett - megvágott, megtisztított, esetleg kíséröszöveggel, alá­festő zenével kiegészített - formában. És éppen ez az, amitől nem ritkán konzervízt kap a legelevenebb esemény is. Az élő adás képernyőn is érzékelhető varázsa hiányzik a felvételről sugárzott műsorokból. Az a varázs, melyet az egyidejűség, a stáb és a szereplők fokozott izgalma, a várat­lan mozzanatok felbukkanásának lehetősége jelent, mindaz, amit a korántsem mindenkor kiszámítható élet gyönyörű véletlenjei tudnak produkálni, nemcsak próbára téve, olykor meg is tréfálva a közreműködőket. Esni kezd az eső, elszakad egy szoknya, bakizik valamelyik szereplő, kutya fut át a szí­nen, eltéved egy telefonhívás, összekeverte papírjait a műsor­vezető, valaki tüsszent háromszor egymás után. Vagyis: mint akármikor a mindennapi életben. Egy-egy esemény felvételről közvetített változatából ezek a „be nem tervezett“ életes helyzetek többnyire hiányoznak, vagy ha benn is hagyják őket (feltéve persze, ha egyáltalán előfordultak ilyenek), akkor sem hatnak már úgy, mint az élő adásban. Tulajdonképpen biztos műsorok ezek, ahol nincs kockázat, és biztos lehet a néző is, semmi olyan nem történik, amit esetleg nem kellene látnia. Nem rajongok (már) a cirkuszi előadásokért, különösen nem, ha a tévében látok ilyeneket - felvételről. Legyen az bármilyen hajmeresztő mutatvány, biztos vagyok benne, hogy kifogástalanul sikerül. Még csak izgulnom sem kell, hogy valamelyik akrobata melléfog a trapéznak. (bodnár) DJ SZÓ 14 1982. V. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents