Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-14 / 19. szám

K icsit hűvösre fordult az időjárás, és ilyenkor, ha csökken a hőmérséklet, a hasonló hatalmas vegyi üzemek, mint a novákyi Wilhelm Pieck Vegyi Művek is, egészen más látványt nyújtanak, mint jó időben. Rendsze­rint a több helyütt elillanó pára válik láthatóbbá, s ennek köszönhetően egyes részlegek fehér, csak néha-néha áttetsző felhőzetbe burkolóznak.- Tudja, az efféle, látszatra szép szinhatásokat rendsze­rint a filmesek és fotósok szeretik megörökíteni - mondja Marián Habéuda mérnök, föenergetikus, a kísérőm. - Megérteném, ha arra szeretnének rámutatni, hogy az elillanó gőz ugyancsak értékes energia. Csakhogy tapasz­talataim szerint az operatőr, illetve a fotós elsősorban a nézőt akarja kiszolgálni valamiféle „szép" felvételekkel. Minden elillanó gőzt azért nem szabad úgy értékelni, hogy az az ablakon kidobott pénz - energia formájában. A ter­melésben ugyanis vannak olyan szakaszok, ahol időnként szükséges például csökkenteni az atmoszferikus nyomást, ilyenkor az egyetlen lehetőség, hogy a szelepen kienged­jünk egy bizonyos mennyiségű gőzt. Az ésszerűsítés, illetve karbantartás szempontjából nekünk csak az állandó jellegű kitöréssel érdemes és kell foglalkozni. Itt van például az energiára és a tüzelőre fordított évi összeg, ami csak erősíti az imént elhangzottakat. Nováky- ban ez az összes termelési költség 30 százalékát teszi ki, pénzben 400 millió korona évi kiadást jelent. Érthető tehát, irányításnak is újszerű eljárásokhoz kellett folyamodnia, így jött létre például az ún. energetikai bizottság is, amely tiszteletreméltó munkát végzett például a fogyasztási nor­mák pontos meghatározásában. Ennek munkájáról ma is csak a legjobbakat mondhatják. S mert arra kérem Hab­suda mérnököt, soroljon föl néhány figyelemre méltó változást vagy újítást, aminek segítségével a fogyasztást mérsékelték, elsőként a maximumört említi, joggal fel­keltve érdeklődésemet. Habsuda mérnök a vállati áram­elosztó és vezérlőterembe vezet, ahol Pavol Benadik mérnök gondjaira bíz, aki a maximumőr egyik tervezője. A műszerek között ismerős a kistévé, ami részleteiben egy kicsit elüt az üzletekben kaphatóktól, és az írógépre emlékeztető nyomógomb-rendszer. Persze, van itt még más is.- Egy, a gyárban meghirdetett tematikus feladat nyo­mán kezdtünk el foglalkozni a maximumőr felépítésének gondolatával - mondja Benadik mérnök. - Ezt sikerült is olyan jól megvalósítani, hogy a megoldást a Slovchémia Tröszt keretén belül elfogadták újítási javaslatként, Így a terjesztésére is szerzői jogot kaptunk. Két éve vált igazán égetővé a fogyasztásszint pontos megtartásának kérdése, ekkor ültünk le mi is Ludovit Trajtel' mérnökkel, a Banská Bystrica-i számítástechnikai Vállalat dolgozójával egy asz­talhoz a feladatot megoldandó szándékkal. Az elérhető berendezések csak a negyedórás fogyasztást jelzik, azt is Pavol Benadik mérnök a kistévé képernyőjén hívja elő a szükséges adatokat minket egy megawattóra többletfogyasztásért ezer korona pönáléval büntetnek. Amióta itt van ez a berendezés, ilyesmire nem volt példa.- Milyen visszhangot váltott ki más vállalatoknál ez a berendezés? Eljutott-e a híre egyáltalán a gyáron túl?- Persze. Azonnal jelentkeztek például a nyitrai Plasti- kából, a 2iar nad Hronom-i Alumíniumfeldolgozó Vállalat­ból, de távolabbról, így a cadcai Slovenából is eljöttek megnéznj. Sajnos, mi nem tudjuk befolyásolni, hogy ki mi kapjon ilyet. A dokumentációt természetesen rendelke­zésre tudjuk bocsátani, de ha nem sikerül az egyes elemeket beszerezni, akkor máris kár a fáradságért. TAKARÉKOSSÁGI MÉRLEGVONÁS hogy bármiféle energiatakarékos megoldás, vagy új eljá­rás, ami a termékek minőségének és mennyiségének rovására sem megy, a gyár számára fölöttébb fontos. Csakhogy hol keressék a hatékonyabb megoldásokat egy folyamatosan termelő üzemben? Az energiafogyasztási grafikon is csak olyan enyhén hullámzik a három műszak között, hogy látszólag rajta már módosítani sem lehet.- Pedig, mint az a következőkből kiderül, lehetett még ezt a fogyasztást is módosítani - mondja Habsuda mér­nök. - Miután már gyáron belül a kisebb megoldásoktól eltekintve csaknem kimerítettük a pillanatnyi lehetősége­ket, elhatároztuk, hogy egy új módszerhez folyamodunk; az üzemközi együttműködéshez. Annak bizonyítására, hogy a szocialista vállalkozásrendszerben hogyan képes két üzem együttműködni, álljon itt a zilinai Közép-szlovákiai Villamosmüvek és a köztünk kötött és ápolt szerződés. Közös megegyezésünk lényege, hogy ha jó az általános energetikai helyzet, és ha nálunk is zökkenőmentes a ter­melés, á partnervállalatunk engedélyezi, hogy termelé­sünk továbbfokozására a megegyezett grafikonon túl még 6 MW villamos energiát vételezzünk a hálózatból. Ezt a mennyiséget aztán ott használjuk föl, ahol éppen szük­séges, illetve jónak látjuk. Ellenszolgáltatásként, ha romlik az általános energiaellátási helyzet, akkor mi képesek vagyünk 22 MW-tal csökkenteni fogyasztásunkat. Ezt a mennyiséget a partnervállalatunk a helyzetnek megfele­lően osztja szét a fogyasztók között. Számunkra az is haszon, hogy szükség esetén magunk határozhatjuk meg, hol s mit állítunk le, illetve hol csökkentjük a termelést. Mert ha kívülről, tehát kevésbé hozzáértő féltől jönne a beavat­kozás, bizony komoly károkkal járó következményekkel is számolhatnánk.- Kimutathatóak-e ennek az együttműködésnek az előnyei például az elmúlt időszak egy meghatározott szakaszában?- Természetesen. Vegyünk egy több szempontból is figyelemmel kísért időszakot, teszem azt az elmúlt ötéves tervidőszakot. A 6. ötéves tervidőszak első évében 1 milli­árd korona értékű bruttó termelésre 357 ezer tonna kőszénegyenértékü tüzelőanyagot használhatunk fel. 1980-ban viszont ugyanannyi termékre már csupán 317 ezer tonna kőszénegyenértékü tüzelőanyagot fordítottunk, vagyis hasonló mennyiségű energiával 1980-ban 560 millió korona értékű termékkel többet adtunk, mint az ötéves tervidőszak elején. Az elmúlt ötéves tervidőszakra Novákyban még egy oknál fogva emlékeznek szívesen. Nagyon jól helytálltak a tüzelőanyag- és energiamegtakarítási állami célprogram teljesítésében is. Az öt év alatt 37 ezer tonna köszénegyen- értékü fűtőanyagot takarítottak meg, ami az időszak elején tett vállalásuknál is 5 ezer tonnával több. Persze, ehhez az emberek szemléletén is változtatni kellett, és az a periódus letelte után. Akkor már viszont késő minden beavatkozás, ha az előző ciklusban esetleg túlléptük a fogyasztást. Elhatároztuk, kezünk alól csak olyan beren­dezés kerülhet ki, amiről bármelyik pillanatban leolvasható a fogyasztás. Nos ez az, itt van előttünk - mutat a műsze­rekre, s hogy bebizonyítsa az elhangzottakat, leül a képer­nyő elé, előhívja a kívánt adatokat, és tovább magyaráz. - Pontosságáról tanúskodik, hogy általa a fogyasztásunk a megawattóra tizedrészével közelítheti meg az engedé­lyezett maximumot. Ekkora fogyasztásnál, mint amilyen a miénk, ez nem általános jelenség. Egyébként úgy használjuk, hogy beléprogramozzuk a napi fogyasztást, s ehhez igazodva méri a tényleges fogyasztást. Ha túllé­pésveszély áll fönn, jelez. Arról, hogy milyen gyorsan dolgoztunk a fejlesztéskor, csak annyit, hogy 1980. december 25-én már itt volt és működött is a maximumór.- Miért kellett ehhez fölvenni a kapcsolatot a Számítás- technikai Vállalattal?- Azért, mert a berendezés legtöbb részegységét náluk gyártják. Persze, más céllal, mi pedig módosítottuk az elemeit. Banská Bystricában adatgyűjtő és továbbító rend­szereket gyártanak, és az ilyen funkcióra itt is szükség volt. Csak ilyen együttműködéssel érhettük el, hogy az egész berendezés hazai alkatrészekből épüljön. Es így nem került sokba sem, hiszen csupán 130 ezer koronát fizet­tünk érte, ami a nyújtott szolgáltatásért könnyen elvisel­hető összeg. Ezt akkor érti meg igazán, ha tudja, hogy xxx A karbantartásról itt már esett szó korábban is, hiszen ezen az úton hatékonyan befolyásolható az energiafo­gyasztás. Michal Oravec mérnökkel, az állóeszközökről való gondoskodással megbízott osztály vezetőjével beszélgetünk erről a kérdésről.- Tavaly feladatul tűztük ki például, hogy alkatrészfelújí­tással megtakarítunk 930 ezer koronát. Azelőtt is láttuk, persze, hogy gyakran még megjavítható alkatrész kerül a hulladékba, de mert nem volt megfelelően kiépítve az érdekeltségi rendszer, senkinek sem bántotta a lelkiisme­retét az így kidobott érték. Miután az irányításban megol­dottuk a fogyatékoságokat, már a múlt év első negyed­évében több mint 380 ezer koronát takarítottunk meg ily módon. Ez az arány az év végéig érvényben maradt, s így a kitűzött tervet is jóval fölülmúltuk. Rendszerint azokat az alkatrészeket óvtuk, amelyek tőkés importból valók. Per­sze, nemcsak fölújítottunk, hanem berendeztünk egy műhelyt, ahol teljesen új alkatrészeket is képesek vagyunk elkészíteni. Figyelemre méltó például az is, hogy mi idehaza sokszor négy-ötszörösen olcsóbban készítünk el egy alkatrészt, mintha ugyanazt importálnánk. Jóleső érzés, hogy az efféle bajokra szünet nélkül keresik a haté­kony orvosságot, mert mi tagadás, gyógyítanivaló egy ekkora gyárban ezek után is lesz. KESZELI BÉLA Ha kell, jelentő­sen csökkente­ni tudják a fo­gyasztást (A szerző felvé­telei) Hasznos beruházás A Nővé Mesto nad Váhom-i Légtechnikai Vállalat hőcserélő berendezéseket gyártó részlegé­be lépve az volt az érzésem, hogy egy egészségügyi rendelőintézet­ben vagyok. A tiszta, tágas csar­nok berendezései korszerűek, gé­pei úgyszólván kifényesítettek. A légtechnikai vállalatban a múlt év októberétől 28 millió devizakoronáért vásárolt új gép­soron gyártják a hőcserélőket. A több mint fél esztendő már ele­gendő idő ahhoz, hogy véleményt mondjanak a berendezésről - ér­demes-e volt megvásárolni, vagy sem. Dusán Kozic mérnök kész­ségesen elmondja ezzel kapcso­latos kérdéseimre válaszolva, hogy a múlt év októberétől az év végéig a gépsoron 400 hőcserélőt gyártottak a vállalatukban készülő számítóközpontok szellözőberen- dezéseinek fontos részegysége­ként, további 2350 hőcserélőt pe­dig a Libereci Légtechnikai Müvek részére szállítottak.- Persze, e gépsor esetében nem elégszünk meg azzal, hogy másfél esztendő alatt megtérülnek a vásárlására fordított anyagiak - mondja Kozic mérnök. - Ez érthető, éppen ezért arra törek­szünk, hogy a gépsort a lehető leghatékonyabban kihasználjuk. Az idén a saját vállalatunkban gyártott klímaberendezésekbe már 1100 hőcserélőt adunk, és szállítási lehetőségeink bővítésére újabb termelőkkel, partnerekkel tanácskozunk; többek között az érsekújvári Elektrosvittel, a kolíni Frigera vállalattal vettük fel a kap­csolatot. Feltételezzük, hogy az idén ezen a gépsoron mintegy 800 ezer méter rézcsövet dolgozunk fel, a berendezést 20-25 száza­lékra kihasználva. Jövőre azon­ban már az előírt 70 százalékos kihasználással számolunk.- Őszintén szólva, kevésnek tű­nik számomra a 20-25 százalékos kihasználás. Ha előbb gondos­kodtak volngi a megrendelők tábo­rának kiépítéséről, akkor valószí­nű, hogy már az első évben job­ban kihasználhatnák a korszerű gépsort.- Igen, ezt a lehetőséget meg­engedem, de a helyzet az, hogy a megrendelő előbb látni szereti a termék mintáját, amelynek alap­ján dönt, hogy vasáról-e belőle, vagy sem. Mintát a gépsor felsze­relése és próbaüzembe helyezése előtt nem tudtunk készíteni, így - érthetően - a megrendelések is késnek.- Véleménye szerint a gépsort már most is jól kihasználják?- Mi elégedettek vagyunk a gépkihasznáíássaí, mert az jobb, mint azt a gépsor vásárlásakor feltételeztük. Ezek a szavak feljogosítanak a derűlátásra. Főleg azért, mert • Működésben a gépsor. A terelőlemezeit vágja ki a devizaeszközökkel ezúttal jól gazdálkodtunk. Ha pedig a Nővé Mesto nad Váhom-i Légtechnikai Vállalat dolgozóinak sikerül meg­höcserélök alumíniumból készülő (A szerző felvétele) tartani az említett devizamegtérü­lési időt, akkor valóban hasznos beruházásról adhatnak számot. MARIÁN FUSEK ÚJ szú 6 1982. V. 14

Next

/
Thumbnails
Contents