Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-05 / 18. szám

Szovjet

SZÁNTÓ GYÖRGY

A „ZEBRA“ ONYE

ÉS HÁTRÁNYA

Sokan feltették már a kérdést, hogyan honosodott meg a „zebra“ elnevezés, amellyel a gyalogátkelő helyeket jelző fehér csíkos részt nevezik. Bizonyára a hasonlat szülte az ötletet, amint azt képünk is igazolja.

Az egyre növekvő városi forgalom tette szükségessé, hogy a gyalogosok részére megjelöljék azokat a helyeket, ahol állítólag biztonságosan átmehetnek az út túlsó oldalára. Azért írtuk, hogy „állítólag“, mivel már több országban is latolgatják, hogy megszüntetik a zebrákat az útkeresz- • tezödéseknél. A szakemberek állítólag arra a meggyőződésre jutottak, hogy ezek több balesetet okoznak, mintha nem lennének. A gyalogjárók magabiztosan és szinte figyelmetlenül kelnek át rajtuk a túloldalra, élve - és sokszor ráfizetve - előnyükkel. A járművezetők gyakran le sem tutinak fékezni a zebrán hirtelen elinduló járókelő előtt.

Persze ez csak azokra az országokra vonatkozik, ahol a zebrán közlekedő gyalogosnak van előnye. Nálunk elég sokat bosszankodnak a gyalogosok azért, hogy nincs abszolút előnyük a zebrán a gépkocsivezetőkkel szemben. Lehet, hogy ez saját biztonságukat szolgálja? Kénytelenek körültekintőbben közlekedni, sok esetben várakozni is, ami természetesen nem kellemes dolog. Talán mégis a közmondásnak van igaza, hogy minden rossz valamire jól?- PP KEVESEBB A SZEMÉLYAUTÓ

Csökkenő személyautógyártásról ad hírt az Automobil Revue’ 82-es katalógusa, amely az 50. Genfi Autókiállítás alkalmából jelent meg. 1981- ben a világ autógyárai összesen 2 millió 256 ezer 687 személyautót készítettek, 3,5 százalékkal kevesebbet mint az 1980-as évben. Nagyon tanulságos megnézni az elmúlt három évtized autógyártásának az alakulását: 1950 - 8 millió 174 ezer; 1960-12 millió 942 ezer; 1970 - 22 millió 473 ezer; 1975 - 25 millió 54 ezer; 1978 - 31 millió 669 ezer; 1980 - 29 millió 286 ezer kocsi. Az 1981-ben legyártott 28 millió kocsival a világ személyautó-állománya túllépte a 300 milliót. A svájci statisztika szerint jelenleg kb. 320 millió személyautó közlekedik a világon, ebből 104 millió Nyugat-Európában, 19 millió a szocialista országokban és 137 millió az Észak-Amerikai földrészen (USA, Kanada és Mexiko.) Érdekesen alakul egy-egy országban az 1000 lakosra eső kocsik száma. A legtöbb kocsi, 545 db jut 1000 lakosra az Egyesült Államokban, az NSZK-ban 377, Franciaországban 357, az NDK-ban 151, Jugoszláviában 103 és Lengyelországban 63. Európában a legtöbb személyautó az NSZK-ban található - 23 millió db. A személyautó gyártás 1981-ben jó néhány országban visszaesett 1980- hoz képest, ezek közé tartoznak: USA, Kanada, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Brazília, Lengyelország, Csehszlovákia és

Jugoszlávia. Viszont néhány százalékos emelkedés tapasztalható Mexikóban, Angliában, Svédországban, Japánban, a Szovjetunióban, az NDK-ban és Romániában. A szocialista országok 1981-ben 2 millió 227 ezer személyautót gyártottak, 2,2 százalékkal kevesebbet, mint 1980-ban. A Szovjetunió autóipara 1 millió 327 ezerről 1 millió 345 ezerre emelte a személyautók gyártását.

A múlt évihez hasonlítva lényegesen nem változott az autóipart uraló nyolc nagy autókonszern termelési sorrendje. (Zárójelben a termelt mennyiséget közöljük.) 1-Generál Motors (5 millió 693 ezer);

2- Ford (3 millió 177 ezer);

3- Toyota (2 millió 334 ezer);

4- Nissan (2 millió 77 ezer);

5- VW-Audi (1 millió 887 ezer);

6- Renault (1 millió 551 ezer);

7- Peugeot/Citroén (1 millió 539 ezer); 8-Fiat (1 millió 472 ezer). Érdekesen alakult az un. fejlődő-országok autóiparának a termelése az 1981-es esztendőben: Mexikó - 353 ezer; Kína - 10 ezer; Dél-Korea - 60 ezer; Tajvan - 34 ezer; Fülöp- szigetek 15 ezer; India - 41 ezer; Törökország - 26 ezer; Brazília - 596 ezer; Argentina -134 ezer; Venezuela - 68 ezer; Chilié - 1700 (!); Equa- dor - 1050 és Dél Afrika - 310 ezer személygépkocsi.

Egy gyárban a legtöbb kocsi a Toyotánál készült - 2 millió 240 ezer db, viszont a világon a legkevesebb kocsit a svájci Carville gyártott, mindössze 8 db-t (!).

TAMÁS GYÖRGY

Tavaly a Szovjetunióban több mint kétmillió gépkocsit gyártottak. Noha ez a szám így szerénynek tűnik, figyelembe kell venni, hogy Szovjet-Oroszországban az első teherautót 1924 végén bocsátották ki. Jelenleg a tehergépkocsit gyártó ágazatban mintegy 300 üzem működik: magukat a gépkocsikat, aggregátorokat, csapágyakat és más, egyéb alkatrészeket előállító üzemek, amelyek futószalagjairól 230 féle típus kerül le.

A Szovjetunióban a teherautóknak kivételesen fontos szerepük van, hiszen sok esetben az egyetlen lehetőséget jelentik, hogy az áruk a távoli körzetekben is eljussanak. A tehergépkocsinak monopolhelyzete van a helyi szállításban, ugyanakkor kiegészíti a vasúti- vízi- és légiközlekedést.

A gépkocsival történő szállítás átlagos távolsága 20 kilométer. Az ilyen szállítás, viszonylag kevés áru esetén, még 500-700 kilométeres távolságra is gazdaságos. Még gazdaságosabb azonban, ha növekszik a teherbírás. Az elmúlt ötéves tervben ez az átlag 4,5 tonnáról, 5,6 tonnára, a pótkocsit is figyelembe véve 6,4 tonnára növekedett.

A feladat végrehajtásában nagy szerep jut a kámai gyárkomplexumnak, ahol olyan tehergépkocsikat állítanak elő, amelyek teherbírása - négy, illetve kétkerekű pótkocsival - eléri a 16-20 tonnát. Ezen kívül Nyizsnyekamszkban felépült egy gyár, amely elsősorban építőipari fuvarozásra alkalmas, 10 tonnás tehergépkocsikat gyár. Készítenek itt három oldalra billenthető kocsiszekrénnyel kamionokat is, speciálisan a mezőgazdaság számára.

A Minszki Autógyár si több kamiont fog kibocsátani. A Kremen- csugi Autógyárban 14,5 tonnára növelték a tehergépkocsik teherbíróképességét. A Belorussziái Autógyárak Egyesülése 120 tonna teherbírású dömpereket gyárt, amelyeket a külszíni fejtéseknél használnak, és már folyik a 180 tonnás dömperek kipróbálása is.- Az elkövetkezendő években a fcada, a Moszkvics, és a Zaporo- zsec gépkocsikat elsökerék-meg- hajtással fogják előállítani. Ilyen konstrukciót először alkalmaznak a szovjet személygépkocsik gyártásában.

DMITRIJ SZASZOROV

(APN)

Múltheti számunkban a régi és az új kormányszerkezetet hasonlítottuk össze. Ma a reflektorok kerülnek sorra. Már az első pillanatban is mosolyra késztet ez a régi autó lámpa.

Magosix lámpák 1926-ból...

.. .és halogénlámpák az egyik legkorszerűbb Mercedesen.

AZ ÉGÉSI SÉRÜLÉSEK ELLÁTÁSA

A tűzveszélyre és az égési sérülés lehetőségére a gépkocsik és motorkerékpárok vezetőinek mindig gondolniok kell. A megelőzést a garázsban és a jármüvek karbantartásán kell kezdeni.

Igen sok tüzeset és sérülés fordul elő gondatlanság miatt. Saját garázsunkban kell elkezdenünk a tűzbiztonsági előírások ellenőrzését és gondoskodnunk arról, hogy a tulajdonunkban levő jármű üzemeltetéséért önmagunknak és családunknak ugyanolyan felelősséggel tartozunk mint a vállalati vagy a szövetkezeti kocsi működéséért a munkáltatónak és a társadalomnak.

A megelőzhető tüzesetek okozói lehetnek felnőttek, de gyermekék is, akiket személyes példaadással kell nevelnünk. Magángarázsban sem szabad dohányoznunk, mert könnyen lángrakap- hat a gyúlékony anyagokkal bővelkedő környezet.

Hőhatás következtében bekövetkezhet égési sérülés tüzeset nélkül is. Ez fordulhat elő például, ha autókirándulás során az emelkedőn leállva az apa a hűtő átforrósodott vizének tartályát gyermekével nyittatja ki, aki tapasztalatlanul megégetheti vagy leforrázhatja ujjait. Enyhe égési sérülést okozhat a motor áthevült fémrészeinek értintése is.

Baleseteknél, de akár üzemzavar következtében is, tűz üthet ki a gépkocsiban. Ily esetben is uraljuk a helyzetet, nyomban álljunk le az út jobb szélén, mindenki szálljon ki haladéktalanul a kocsiból s aki nem vesz részt a tűz oltásában, helyezkedjék el biztonságos távolságban. A jármű felszerelését képező kézi tűzoltókészüléket vagy ennek hiányában kabátot, takarót, homokot használjunk fel a motor tüzének eloltására.

Égés esetén mindenekelőtt az elsősegély műszaki jellegű teendőire irányul figyelmünk. Égő garázs, kigyulladt motor, lángbaborult jármű a sérülés veszélyével fenyeget mindenkit, aki a helyszínen van. Ezért minden rendelkezésünkre álló eszközzel, lehetőleg az előírt s a gyakorlatban bevált módon megszüntetjük a tűz terjedését, ill. a hó továbbhatását, eloltjuk a tüzet, eltávolítjuk a sérült közvetlen környezetéből a forró vagy gyúlékony anyagokat, a parázsló vagy füstölő tárgyakat elszigeteljük, hogy semmi se veszélyeztesse biztonságát.

Arra is emlékeztetnük kell, hogy néha nem égési, hanem más, esetleg igen súlyos sérüléssel kell kimentenünk egy vagy több személyt oly gépkocsi roncsából, amely tűz vagy robbanásveszély fenyeget. Ilyen sérültet a veszélyhelyzetből a tanfolyamunk előző szakaszaiban átvett irányelvek szerint kell kimenteni. A sürgős tennivalók során is legyünk tekintettel a sérültek állapotára, sebeikre, fájdalmaikra s a balesetnek első látásra esetleg fel sem ismert következményeire.

Ha tűzesetnél vagy más balesetnél többen szenvedtek égési sérülést, állapotukat a helyszínen mérjük fel s ellátásuk sorrendjét sérülésük foka szerint határozzuk meg. Ezért kell ismernünk a szempontokat, amelyek szerint az orvosok az égés kiterjedését és fokozatát osztályozzák. Induljunk ki a sérült testfelszín nagyságából és az égés mélységéből.

A mérce - a sérült tenyerének felülete, amely a testfelület kb. egy százalékát teszi ki. A Weidenfeld-Zumbusch féle táblázat szerint a fej 5, az arc 2, a nyak 2, az egyik felkar 5, az egyik alkar 3,5, az egyik kéz 2, az egyik comb s a fél ülep 12,5, az egyik lábszár 6, az egyik lábfő 3,2, a törzs pedig 27 százalékát teszi ki a test összfelületének. Az égés felületi kiterjedéséhez hozzá kell „számítani“ a szövetsérülés fokát.

Elsőfokú égést megperzselés, de már erősebb napsütés is előidézhet. A bőr megpirosodásával jár.

Másodfokú égésnél, amelynek előidézéséhez elegendő, hogy a hőtényezőnek hatvan Celzius fokon hatvan másodpercig hasson a szervezetre, már hólyagképződés is társul. Az égett felületen a sérült csípős fájdalmat érez.

Első- és másodfokú égés, ha kiterjedése nem haladja meg a testfelszín tíz százalékát, nem szokott sokkot előidézni s a sérültet nem kell kórházba szállítanunk.

Harmadfokú égés kiváltásához nem kell több öt másodpercig tartó 100 °C hőhatásnál. A sérülés ily fokát az égett felszínen a bőrszövet szürkésfehér színe, a hámló pörkök s a képződő piszkoszöld kráterek jelzik - a sérült rész cserzett bőrhöz hasonlít. Ennél a foknál a fájdalmasság már nem oly nagy, aminek az a magyarázata, hogy az égett felületen károsodást szenvednek az érzőidegek, de emellett a bőr hőszabályozóképessége is, valamint ellenállása a fertőzéssel szemben.

Tilalmak és teendők a segélynyújtás során:

Az égett felületről nem szabad letépni a rátapadó ruházatot vagy egyéb anyagot. Mély égési sérülésnél, kráter- vagy fekélyképződésnél is csak a felhevült, izzó anyagot kell azonnal eltávolítani.

Ha a lángok a környezetről átterjedtek a sérült ruházatára, hajára, nyomban pokróccal vagy felöltővel igyekszünk azokat elfojtani. Megfelelő anyag hiányában az égő embert a földön kell meghengergetni.

Ha a baleset nyomán kielégítő az égést szenvedett sérült állapota, az égett részt lehűthetjük tiszta víz sugarával vagy a végtag tiszta hidegvízbe mártásával legalább tizenöt-húsz perc tartamára. Hűtésre szennyezett folyadékot vagy valamily vegyszert ne használjunk. A szemet tiszta vízzel vagy bórvízzel öblögetjük.

A lehűtött felszínt tiszta, lehetőleg vasalt zsebkendővel, vászonnal vagy gézzel fedjük s ilyen anyaggal be is burkoljuk a sérült testrészt.

Ha a lángokból vagy egyéb hőhatás alól kimentett sérült életét létfontosságú szervrendszerek működésének fennakadása veszélyezteti - pl. pára, forró levegő vagy lángok fulladást okoznak - azonnal alkalmazni kell a tüdőből tüdőbe légzés, ill. a külső szívmasszázs műveleteit. Ha a törzs mellkasi része, szenvedett égési sérülést, a szegycsont tájékára az előírt módon tiszta kendőn át gyakorolunk nyomást.

A segélyben részesített sérültet meg kell nyugatnunk. Pokrócba burkoljuk, hogy megelőzzük megfázását. Folyadékot csak kivételesen, kisfokú felületi sérüléseknél, kortyonként adagolhatunk a sérültnek, ha kielégítő az állapota és maga kér inni. Komolyabb esetekben kifejezetten csak forró lég vagy pára belégzése után, hideg vízzel öblíthet a sérült, kis mennyiséget ihat is. Súlyos sérülteknek általában szájon át semmit ne adjunk be az elsősegély során. Az égéssel járó nagy ű i oyá folyadékveszteség pótlása orvosi feladat.

(Következik: A SZEM ÉS SÉRÜLÉSEI)- P. 1982. V. 7.