Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-30 / 17. szám
A legjobbak mindig galambot engednek légi útjára... (Archív-felv.) Élő legenda a sportág történetében. Egyéniben négyszer, csapatversenyben háromszor nyert Békeversenyt, 49 nap során versenyzett sárga trikóban. Ez mind szupercsúcs! Ráadásul háromszoros világbajnok, de az olimpiákon „csak“ két ezüstérmet tudott szerezni. Csak. Igen, az ö esetében ez így helytálló, mert az utóbbi három évtized legeredményesebb amatőr kerékpárosa az országúton. Esztendők óta nézi az ember a televízió képernyőjét. Újságírók lökdö- sik egymást folyamatosan, hogy az embergyürü közepén fáradtan mosolygó győztesnek legalább egy kérdést feltehessenek. Friedensfahrt... Fotóriporterek kapkodnak, hogy a stadion mögött felállított sátrakban, az alkalmi laboratóriumokban a lehető leggyorsabban elkészíthessék képeiket. Course de la Paix... Az össsze- tettben vezető kerékpáros, meg az aznap épp az élen álló legénység H BEKE IIIZÁGUTJAN I A naptár 1948. május elsejét mutatott, délután 14.30 órakor rajtolt a kerékpáros Békeverseny mezőnye. A jelenlevők közül bizonyára akkor kevesen gondolták, hogy történelmi jelentőségű esemény szemtanúi lesznek. A Rudé právo a varsói Trybuna Ludu és a berlini Neues Deutschland testvérlapokkal vállalta a világ legnagyobb, legjelentősebb amatőr kerékpáros versenyének védnökségét. „Közép-Európában egyedülálló versengés indul a szocializmus útját járó népek közötti szorosabb és őszinte barátság jegyében“ - írta a Rudé právo. „A verseny kialakításánál egyenlőségre törekedtünk, igyekeztünk kiküszöbölni a profizmus szellemét, az üzlet helyett a sport került előtérbe.“ A Békeverseny tulajdonképpen a második világháború romjain született. A barátság és a lelkesedés erőteljes megnyilatkozása volt, egyúttal bizonyítéka annak, hogy mire képes az új világ, a szocializmus világa. 1948 tavaszán a lelkesedésen kívül szinte minden hiányzott a verseny lebonyolításához, hiszen csak három esztendő telt el a háború befejezése óta. Hiányoztak az anyagi eszközök, akadozott az élelmiszerellátás, kevés volt a szálloda, s természetesen hiányoztak a tapasztalt szakemberek is. Ennek ellenére útnak indult a többnemzetiségű tarka mezőny. Kezdeti szerény versengésből óriási versennyé nőtt a Békeverseny. Manapság a világ legjobban megszervezett és legnehezebb amatőr kerékpáros versenye. A béke és a barátság ünnepe, az esztendő legszebb hónapjának, a májusnak legnagyobb sporteseménye. A győztes mezét Picasso békegalambja díszíti, a nyerteseknek kijáró kupát minden esztendőben a Béke-világtanács adományozza. A kerékpáros Békeverseny egyetlen sportdíj, amelyet e testület alapított. Es hogy miért éppen a Békeversenyre írták ki, azt aligha kell külön magyarázni. A verseny 1952-ig két ország, Lengyelország és Csehszlovákia országútjain folyt. Ekkor az NDK is bekapcsolódott a rendezésbe. Bár 1949- ben a csehszlovák Vesely győzött, utána évekig északi kerékpárost ünnepelhettek a stadionok tízezres közönsége a dán Emborg, Olsen, Pedersen, Dalgaard és az angol Steel személyében. A verseny évről évre nőtt, néhány esztendő alatt a szakaszok száma tizenötre emelkedett, az össztáv pedig meghaladta a 2000 kilométert. És a magas követelmények révén nagy lett a verseny híre és rangja, a kezdeti tíz résztvevő ország helyett 1956-ban például már 24 csapat 141 kerékpárosa szállt nyeregbe. A mostoha időjárás és az egyre hosszabb távok ellenére a 60-as években a győztes óraátlaga megközelítette, sőt túl is lépte a 40km/órát. És bár az óraátlag az időjárás, a táv, a terep vagy éppen a mezőny taktikai megmozdulásainak is függvénye - tehát mozoghat negatív irányban is - ez esetben hü képet ad az óriási verseny óriási iramáról. Az NDK 1952-ben indította először legjobbjait és 1953-ban már az NDK nyerte a csapatversenyt! 1955-ben Gustav Adolf Schur, a legendás hírű Távé első ízben állt a dobogó legfelső fokára. Utána olyan világnagyságok következtek, mint Hagen, Ampler, Eckstein, Peschei (NDK-beliek), Vesely, Ruáiőka, Kubr, Smolik, Moravec (csehszlovákok), Krolak, Gazda, Ha- nusik, Szozda, Szurkowski (lengyelek). Micsoda nevek! A Szovjetunió 1954-ben szerepelt először a nemzetközi porondon, mindjárt a Békeversenyen, s újoncként a hatodik lett. Az akkor még tapasztalatlan, de csupa szív legénység jó bemutatkozása után már nem is lehetett csodálkozni, hogy a szovjet gárda két esztenővel később első, majd 1958 és 1959-ben rádupláz a sikerre. Sőt, újabb két év múlva Jurij Melihov révén az egyéni győzelmet is megszerzi. A szimpatikus grúz Gennagyij Szajdhuzsin aztán 1962-ben folytatja a sort, majd jön Lebegyev, Pikkuus, Averin, Szuhoru- csenkov, Barinov... A béke országútjai megállás mélkül ontják a nagyságokat. Nemzeti hőst, vagy legalábbis sportpéldaképet szállít az egyes országoknak. Itt van például Ryszard Szurkowski. tagjai sárga, illetve kék mezben versenyeznek; a váll magasságában stilizált galambfigura. A dobogóra állva egy-egy szakasz, első, második és harmadik helyezettje mindig galambot enged légi útjára. Závod míru... Az élcsoport már nemcsak hogy réges- rég célba ért, de már szállodai szobájában piheni ki a kilométereket okozó fáradságot - a stadion azonban még tele. Mert nincs vége az eseménynek, mert néhány fiú kinn kínlódik az ellenszeles országúton, vagy épp valaki egymaga tapos a macskaköves utcákon. Még nincs vége a versenynek, s ezért az egy fiúért vár az a 20-30 ezer vagy éppen 100 ezer ember, aki kilátogatott a stadionba. Türelmesen várakozik. És amikor imbolyogva, elgyötörtén megtér hosszú útjáról, akkor ugyanúgy feldübörög a taps, mint jóval korábban Szurkowskiért, Schu- rért, Stajdhuzsinért, Smokkért, Szu- horucsenkovért, Barinovért szóltak a tenyerek. Carrea de la Paz... Békeverseny. .. A világ legcsodálatosabb kerékpár- versenye. Mert győztesei ugyan vannak, csak éppen vesztesei nincsenek. Néhány nap múlva 35. alkalommal rajtol a Békeverseny, amelynek egyik legkedvesebb, sokat idézett történetét egy francia újságíró írta meg. „Hatéves lányom kérdezte tőlem: - Apu, mindig lesznek háborúk? A meglepetéstől szóhoz sem tudtam jutni: hogyan juthat ilyesmi egy csöppség eszébe?!- Elmegyünk vasárnap kerékpározni? - kérdezte ezután.- Nem tudok elmenni, kislányom.- Miért nem?- Mert nem leszek Párizsban.- És hol leszel?- Prágában...- És mit csinálsz ott?- Békeverseny kezdődik.- No látod, akkor nem lesz háFORRADALMI HAGYOMÁNYOK Május elseje. A világ dolgozói, a tavasz, az ifjúság ünnepe. Az utóbbi években immár hagyománnyá vált, hogy az ezen a napon rendezett ünnepi manifesztáció élén a sportolók menetelnek, a Csehszlovák Testnevelési Szövetséget, ezt a több mint egymillió tagot számláló szervezetet képviselő 100 kiválasztott versenyző. Nem véletlen ez, hisz a csehszlovák testnevelés szocialista jelenünk, szocialista életmó- í dunk, sőt szocialista kultúránk elválaszthatatlan része. A Munkás Testnevelési Egyesületek Szövetségének, a X/ybojnak első számában Jirí Chalou- pecky a következőket írta: „Az én ifjúkorom nélkülözte a gyöngédséget, a szépet, ezért nem írhattam minderről. Csak a keletről nyugat felé terjedő nagy forradalom hozott lázba bennünket, az 1921-es nemzedéket, sodort a szocialista forradalom hullámával. 1921-ben nemzedékünk olyan tetteket vitt végbe, amelyeket ti, boldog unokák, már csak elbeszélésből ismertek. De mindazt, amit akkor tettünk, rátok gondolva cselekedtük“. A Munkás Testnevelési Egyesületek Szövetsége (FDTJ) megalapítójának szavai találóan jellemzik a forradalmi munkástestnevelés értelmét, szerepét. Ezek a szavak jelenünkhöz és a jövőhöz is szólnak. A munkástestnevelési mozgalom, amely 1921-ig a Munkás Testnevelési Egyesületek Szövetségében, 1926-tól a Proletár Testnevelési Szövetségben (FPT) tömörült, folytatója volt azoknak a hagyományoknak, amelyek a 19. században a munkástestnevelést létrehozták. Mindkét szövetség ‘ aktív segítőtársa volt Csehszlovákia Kommunis- \ ta Pártjának abban az igyekezetében, hogy a kapitalizmus ellen folyó küzdelméhez kemény harcosokat neveljen, olyanokat, akik győzelemre viszik a munkásosztályt. Mindkét szövetség tevékenységével a proletár internacionalizmus elveinek megvalósításáért küzdött. A forradalmi munkástestnevelési mozgalom harcban állt a nacionalizmus, a sovinizmus, a testnevelési mozgalomban megnyilvánuló burzsoá ideológiai irányzatokkal, az apolitikussággal. A forradalmi munkástestnevelés egyik fontos feladatának tekintette a szétforgácsoltság elleni küzdelmet. Az egyesítésre tett törekvések, főként a fasizmus elleni, az ország védelméért folytatott harc időszakában kerültek előtérbe. Az egyesítési folyamat kiindulópontját a Proletár Testnevelési Szövetség megalapítása jelentette. Olyan szervezet jött létre, amely ideológiai irányzatával, tevékenységével, szocialista testnevelésünk előfutára lett, amely a szovjet testnevelés tapasztalataira épült. A burzsoá kormányszervek nem nézték jó szemmel a forradalmi testnevelési mozgalom tevékenységét. Betiltották működését, tagjait megbüntették, megfélemlítették, a szövetség vagyonát elkobozták, egyesületeit feloszlatták, betiltották az általa szervezett különböző akciókat, így például 1928-ban a 2. országos sparta- kiádot. A Proletár Testnevelési Szövetség tisztségviselőit elbocsátották a munkából. A legnagyobb megpróbáltatásoknak a húszas évek végén, majd a fellépő gazdasági válság idején volt kitéve a munkástestnevelés. 1938-ban, a müncheni diktátum után a CSKP-val együtt a Proletár Testnevelési Szövetség tevékenységét is betiltották. A fasisztaellenes harc idején fontos feladat volt egy egységes testnevelési szervezet létrehozása. A CSKP erre vonatkozó követelésével BeneS kénytelen volt egyetérteni a Klement Gottwalddal folytatott 1934-es moszkvai tárgyalásokon. A megvalósítás azonban a reakció komoly ellenállásába ütközött, s ezért csupán 1948 Győzelmes Februárja után válhatott valóra a CSKP erre vonatkozó óhaja. Február megteremtette a szocialista testnevelési rendszer létrehozásának feltételeit. Testnevelési mozgalmunk a CSKP vezetésével jelentős sikereket ért el. A szocialista testnevelés létrehozásában fontos szerepük volt a Munkás Testnevelési Egyesületek Szövetsége, valamint a Proletár Testnevelési Szövetség hagyományainak. Most, amikor a boldogságtól ragyogó arcú fiatalokra tekintünk, a tarka öltözetű sportolók I vidáman menetelő hadára, gondoljunk egy pillanatra a háború előtti május elsejékre is. A München előtti köztársaság harci májusi elsejei felvonulásaira, amelyek nem gyöngédséget, boldogságot, szépet tükröztek, hanem mindenre elszánt harcot. Ez a mai május elseje tulajdonképpen a győzelem ünnepe is, emlékezés azokra az évekre, amikor a tavasz ködbe burkolózott. De elsősorban a ma, szocialista jelenünk, a béke ünnepe. RUDOLF MAREK # ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-19, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fónyszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon: 577-10. 532-64. Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanskóho nábreíie 15, II. 9melet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta -a vasárnapi kiadással együtt - Kőc 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.
