Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-05 / 18. szám

II ' 1 ■ ........................................... 111 * SZ LOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA " VASÁRNAPI KIADÁS 1982. május 5. XV. évfolyam 18. szám Ára 1 korona ég ha jogos aggodalommal tölt el bennünket a jelenlegi világpoliti­kai helyzet veszélyes kiéleződése, akkor is nagy megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a béke immár 37 éve tartós időszak a világ, különösen Európa népei életében, A második világháborúban mérhetetlen áldozatok árán aratott győzelem évfordu­lójáról megemlékezve tudatosítanunk kell azonban azt is: ameddig kénytelenek vagyunk tömegpusztító fegyverek fenye­getésének árnyékában élni, addig egy pillanatra sem hagyhatunk fel békevédő erőfeszítéseinkkel. Az emberiségnek az atomkorszakban, a tudományos-technikai forradalom kö­zepette fokozottabban kell felismernie, mennyire értékes a béke. Csak azok beszélhetnek „korlátozott atomháború­ról“, csak azok számítgathatják, hány százmillió ember pusztul majd el egy atom­konfliktusban, akik a közvélemény jogos aggodalmát szeretnék lecsitítani, és mint­egy hozzászoktatni a nukleáris össze­csapás gondolatához. Világos azonban, hogy semmiféle meggondolás nem indo­kolhatja a nukleáris fegyverek vagy bár­milyen más tömegpusztító eszköz beve­tését, hisz ez jóvátehetetlen katasztrófá­val járna az egész emberiség jövője szempontjából. « Ezért nő egyre az ellenállás azokkal a döntésekkel szemben, amelyeket az Egyesült Államok kormányzata hozott a fegyverzet növelésének és korszerűsí­tésének új, hosszú lejáratú programjáról, mindenekelőtt a tömegpusztító fegyverek további felhalmozásáról és tökéletesíté­séről. kérdésében, és így elkerülni a fegyverke­zési hajsza új, még veszedelmesebb for­dulóját. Harmadszor: fel kell újítani és elmélyíteni a politikai párbeszédet, bele­értve az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokat is. Napjaink egyik igen fontos kérdése, hogyan alakul a szovjet-amerikai vi­szony, létrejön-e Moszkva és Washing­ton csúcsszintű párbeszédének a lehető sége. E csúcstalálkozó kérdésében - amelyet Brezsnyev elvtárs már az SZKP >Ó<VI. kongresszusának szónoki emelvényéről javasolt a Reagan-kor- mányzatnak - vitathatatlanul a Szovjet­unió ragadta magához a kezdeménye­zést. A moszkvai Pravdában nemrég kö­zölt Brezsnyev-interjú - miközben Wa­shington vonakodott érdemben foglal­kozni a javaslattal s Reagan is csak kötetlen találkozóra utalt - újra világosan, konkrétan leszögezte: a vitás kétoldalú és szélesebb nemzetközi problémák ren­dezésének legalkalmasabb útja a gondo­san előkészített csúcstalálkozó. Hazánk, amely 37 esztendővel ezeló.t szabadságát s az azóta eltelt évtizedek­ben szocialista országépítésének sikereit köszönheti a Szovjetuniónak, következe­tes, aktív külpolitikájával száll síkra a szovjet békeprogram megvalósításáért, s a különböző nemzetközi fórumokon, leszerelési tárgyalásokon a Varsói Szer­ződés országaival vállvetve kezdemé- nyezóen lép fel az újabb háború veszé­lyének elhárításáért. Erről tanúskodnak azok a konstruktív javaslatok, amelyeket a csehszlovák küldöttségek terjesztettek ' Kanadában is egyre gyakoribbak a béke­tüntetések. A lakosság elsősorban a szomszédos Egyesült Államok konfron- tációs politikája ellen tiltakozik és követe­li a Cold Lake-i katonai támaszponton folyó amerikai atomfegyver-kísérletek megszüntetését. Képünk Torontóban ké­szült (A ÓSTK felvétele) A Szovjetuniónak, a szocialista közös­ség országainak szilárd meggyőződése: felelőtlenül kockáztatja az emberiség sorsát az az állam, amely a nukleáris háborúra akarja építeni politikáját, arra számítva, hogy győzhet egy ilyen hábo­rúban. A legfőbb teendő ma elhárítani a háború veszélyét. Az egyetlen út a tü­relmes, konstruktív szellemű tárgyalások útja, ezen kell haladást elérni. Ehhez azonban az kell, hogy valamennyi részt­vevő szigorúan tartsa magát az egyenlő­ség és ez egyenlő biztonság elvéhez, ahhoz az elvhez, amely a Szovjetuniót, a szocialista országokat vezérli a lesze­relést célzó valamennyi tárgyaláson. A Szovjetunió úgy véli, hogy az értelem­nek diadalmaskodnia kell az esztelenség felett, amíg még nem késő. ,,A szovjet vezetés, az egész szovjet nép - jelentette ki Leonyid lljics Brezsnyev - legfonto­sabb céljának tekinti a nukleáris háború kitörésének elhárítását. Nukleáris hábo­rút kezdeményezni abban a reményben, hogy bárki is győztesként kerülhet ki belőle, egyenlő az öngyilkossággal“. A Szovjetunió sem háborút, sem katonai fölényt, sem pedig fegyverkezési hajszát nem akar. Az SZKP a békés egymás mellett élés lenini politikáját követve XXVI. kongresz- szusán kidolgozta a nyolcvanas évek békeprogramját, amely három alapvető irányt határozott meg. Az első hogy elfojtsák a háborús konfliktusok tűzfész­két és megbízható politikai garanciát nyújtsanak az újabb robbanásveszélyes helyzetek kivédésére. Másodszor: tény­leges haladást kell elérni a fegyverkezési hajsza megfékezésében, elsősorban a nukleáris fegyverek tekintetében. Le kell állítani a neutronfegyverek gyártását és meg kell állapodni a közepes hatótá­volságú rakéták európai telepítésének elő Genfben, Bécsben, az ENSZ fóru­mán, mindenütt, ahol a fegyverkezési hajsza megfékezéséért folyik a küzde­lem. Mint Vasil Bil'ak elvtárs a CSKP KB 6. ülésén ismét megerősítette: a béke­kezdeményezések, amelyeket Leonyid lljics Brezsnyev legutóbb a szovjet szak- szervezetek XVII. kongresszusán a köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyverek európai telepítése kérdésében jelentett be, megfelelnek a csehszlovák nép létér­dekeinek és békevágyának is, s ezért fenntartás nélkül támogatjuk és készek vagyunk cselekvőén elősegíteni megva­lósulásukat. A béke értékét azonban nemcsak a szocialista országok népei tudatosítják és küzdenek megőrzéséért. Egyre na­gyobb tömegek ismerik fel világszerte a háború, s elsősorban a nukleáris hábo­rú veszélye elhárításának létfontosságú szükségességét. S ha az Egyesült Álla­mok és a NATO vezető körei nem hajlan­dók számolni a Szovjetunió új békejavas­lataival, a békeszerető erők milliói támo­gatják és támogatni fogják ezeket az indítványokat. A békemenetek méretei és földrajzi eloszlása meggyőz arról, hogy a háborúellenes mozgalom olyan politikai erővé vált, amelyet a földkerekség min­den reálisan gondolkodó emberének számításba kell vennie. A militarista hul­lámmal szemben - amelyet Washington, a NATO katonai körei indítottak el - a til­takozás hatalmas hulláma hömpölyög. A nukleáris háború ellenzőinek széles frontja, amely határokat nem ismerve, Európából átjutott az Atlanti-óceánon is és széleskörűen kibontakozik, realitássá vált. Ezért a Győzelem napjára emlékez­ve bízunk abban, hogy célunkat elérjük s a békét megőrizzük a jövő nemzedékek számára is. PROTICS JOLÁN Nyugat-Boriin lakosainak tízezrei tiltakoztak a NATO fegyverkezési tervei és főként az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítése ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents