Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-30 / 17. szám
A Téli Palota, a Szmolníj, a palota előtti tér és a Néva parti világváros megannyi történelmi nevezetességű helye mostanában valóságos filmstúdióvá alakult - itt forgatja ugyanis Szergej Bondarcsuk legújabb kétrészes filmjét, A vörös harangokat. A szovjet-mexikói koprodukcióban készülő szuperfilmben - amelyben részt vállaltak olasz filmesek is John Reed, a kitűnő amerikai publicista alakja áll a középpontban. A forgatókönyv elsősorban a mexikói forradalomról, illetve a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról írott riportjaira épül, köztük a magyarul is több kiadásban megjelent Tíz nap, amely megrengette a világot cimú kötetre. A FORRADALOM FILMJE A címszerepet Franco Nero alakítja, feleségét, az ugyancsak újságírással foglalkozó asszonyt Sydney Rome. Az operatőr Vagyim Juszov, aki többek között Andrej Tarkovszkij munkatársa is volt. Nemrég, egyik nyilatkozatában Bondarcsuk kijelentette: ..John Reed nem volt pusztán passzív megfigyelője az oroszországi és mexikói eseményeknek. A férfi, aki fényes karriert futott be, aki Amerika egyik legjobban megfizetett újságírója volt, az arisztokratikus Harvard egyetem egykori diákja, képes volt szakítani múltjával és aktív részese lett kora társadalmi, politikai változásának. Reedre különösen nagy hatást gyakorolt találkozása Leninnel, amit természetesen a készülő film is felidéz. Természetesen a lehető legnagyobb hűséggel, a tények legkisebb megváltoztatása nélkül közelítünk Reed alakjához." Mexikó lángokban -ez az első rész címe, amelynek forgatása hamarosan befejeződik. Leningrad után Bondar- csukék visszaköltöznek a moszkvai filmstúdióba, ahol ugyancsak megfeszített munka vár rájuk, hiszen A vörös harangokat mindenképpen az idén őszre be kell fejezniük, mert a Szovjetunióban ezzel köszöntik majd a Nagy Októberi Forradalom 65. evTorauioiat. /n\ „lépni is alig bírtam“ (Zuzana Minácová felvétele) E gy hajszálon múlott, hogy nem állt fel az asztaltól. Fázott, álmos volt és egy kicsit fáradt. Azt gondolta, este nyolckor már itt lesz a bratis- lavai Kijev Szállóban, de elszámította magát. Tíz óra is elmúlt, amikor megjött. Alighogy leültünk, éppen hogy csak váltottunk néhány szót, máris megjelent a pincér. Azt hittem, felismerte a moszkvai színésznőt, de nem ez történt. Látom, a ruhatárat elkerülte, mondta fölényesen Natalja Belohvosz- tyikovának címezve, aki erre még szorosabbra fogta magán a kabátot. Szemmel láthatóan fázott. De a pincér lecövekelt az asztal mellett és addig el sem mozdult, amíg ott látta a fekete bundát. Natalja Belohvosztyikova dúlt-fúlt a méregtől. Aztán amilyen gyorsan dühbe gurult, olyan gyorsan túltette magát rajta.- Pályafutásának első évei Geraszimov- val, egykori főiskolai tanárával kapcsolatosak.- Igen, sokat köszönhetek neki, hiszen harmadéves koromban, amikor az osztálytársaim még csak a főiskola házi színpadán játszottak, én már a felvevógép előtt álltam. De be kell vallanom, ma már nem vagyok annyira a hatása alatt, mint annak idején. Tapasztalatok híján akkor mindent újnak, érdekesnek találtam, és még jó pár évig elfogult voltam, ha Geraszimovról kellett beszélnem, hiszen első közös filmünk nagyban befolyásolta pályám további alakulását. Talán tudja, hogy A tónál cimú film Lénájával 1970-ben Karlovy Varyban én nyertem el a női alakítás díját: ezek után nekem Gera- szimov lett a rendezők rendezője. Lénáról csak annyit, nagyon közel állt hozzám, sót azt is mondhatnám, az a lány én voltam.- A Vörös és fekete Mathilde-jában menynyi volt Natalja Belohvosztyikovából?- Kevés, jóval kevesebb, mint Lénában. És amikor Geraszimov felkért a szerepre, még mindig főiskolás voltam. S Mathilde kemény diónak bizonyult. Gőgös, rideg magatartása távol állt tőlem; régmúlt időkre, igazi férfiakra vágyott, közben fittyet hányt az illemre és csak a veszélyben találta fel magát. Ez a többrészes tévéfilm nagy visszhangra talált a nézők körében, én mégis úgy érzem, Léna nyitott utat előttem. Azóta minden szerepet hozzá hasonlítok, s amelyiket kisebb tehernek találom, arról könnyű szívvel le tudok mondani.- A Tyll Eulenspiegel női főszerepét, gonjw/mmin APALHfí TALÁLKOZÁS NATALJA BELOHVOSZTYIKOVÁVAL dolom, ugyancsak jelentős feladatnak ítélte meg.- A Tyll Eulenspiegelt megelőzően sokáig nem filmeztem, mert előtte egyetlen felkérést sem tartottam igazinak, így aztán azt hittem, ezzel a filmmel mindent elölről kell kezdenem. A forgatással egyidejűleg rengeteg könyvet olvastam el, Bach és Vivaldi lemezeit hallgattam, hogy megérezzem a kor atmoszféráját. Aztán egy hideg forgatási napon, amikor úgy átfáztam, hogy lépni is alig bírtam, rájöttem, a valós helyzetteremtésben a külső tényezők is nagy szerepet játszanak Adott esetben az idő, a térdig érő hó, a fagyos szél hozta ki belőlem a szükséges érzelmeket, máskor meg csak a rendezőben és a partnereimben bízhatok.- Akármelyik szerepére is gondolok, nincs oka panaszra, hiszen világhírű partnerei voltak Első filmjében Suksinnal. a legutóbbiban, a Teherán 43-ban pedig Alain Delon- nal, a neves francia sztárral játszott együtt- Hadd említsem meg Vlagyimir Viszockijt is, a moszkvai Taganka Színház egykori Hamletjét, akivel Puskin Kővendégében találkoztam. Suksinról is, Viszockijról is csak felső fokon tudok beszélni, hiszen mindketten végtelenül humánus, zseniális tehetséggel megáldott emberek voltak. Suksin segí- tökészsége életre szóló élmény marad számomra; emlékszem, amikor Geraszimov bemutatott neki az első forgatási napon, egy szó sem jött ki a torkomon a meghatottságtól. Aztán munka közben minden gátlásomtól megszabadultam, Suksin meg csak bíztatott, bátorított. A Teherán kettős női főszerepét, tudom, sokan irigyelték tőlem, hiszen Delon- nal játszottam. Jó, bevallom, én sem hittem soha, hogy valaha partnerek leszünk, s ha nem Vlagyimir Naumov, a férjem rendezi a filmet, szinte biztos, hogy sosem játszottam volna vele. De higgye el, nekem valójában mindegy, hogy ki a partnerem, nem számít, hogyan hívják, csak az a fontos, hogy kontaktust tudjak teremteni vele. Ha ez nincs, sokkal nehezebben megy a munka. Egy biztos: Delon nem mindennapi egyéniség. Emlékszem, amikor Párizsban először beszélgettünk a filmről, úgy örült a szerepének, mint egy gyerek. Nem is vettem észre mellette, hogy én az ízig-vérig orosz ember, francia nőt játszottam vele.- Naumov a fiatalabb, Geraszimov az idősebb szovjet rendezőgárda képviselője. Van-e lényeges különbség kettőjük munka- módszerében?- Persze hogy van. Nem is kevés. Naumov szabadjára engedi a fantáziámat és minden lehetséges megoldást kipróbálhatok nála, Geraszimov pedig sokkal szigorúbb, igy aztán a munka is sokszor nehezebben megy vele. De végül is, súly alatt nő a pálma, nem?- A Teherán '43 után miben látjuk legközelebb?- Jurij Bondarev A part című regényének filmváltozatában Emmát, azaz Frau Herber- tet játszom majd. aki tizennyolc éves korában, 1945-ben a Berlin melletti Königsdorf- ban beleszeret egy orosz hadnagyba, s több mint húsz évvel később újra összehozza őket a sors. Naumov júniusban kezdi a forgatást.- És addig?- Addig semmi mást nem vállalok már, hiszen van egy nyolcéves lányom, akitől mostanában elég sokat voltam távol. De a Teheránban játszott ő is. Látta, ugye? SZABÓ G. LÁSZLÓ Jelenet a tavalyi moszkvai nemzetközi film- fesztivál egyik fődíjával kitüntetett alkotásból, a Teherán '43-ból. A képen: Natalja Belohvosztyikova és Alain Delon Y Csöpi - a szálfa magas, kemény öklú - egy balatoni rendőrkapitányság nyomozója. De aki látta A pogány madonna cimú magyar játékfilmet, annak ez éppúgy nem újság, mint az, hogy Csöpit Bujtor István, a népszerű filmszínész alakítja. A pogány madonna Magyarországon az év egyik leglátogatottabb filmje lett, s kedvezőek a Német Demokratikus Köztársaságból, Lengyelországból, a Szovjetunióból érkező hírek is, a közönség a határokon túl is Csöpi híve lett.. .A film egyébként bemutatásra vár Csehszlovákiában, Bulgáriában, Kubában, Jugoszláviában és több nyugati televízió filmvásárlói is érdeklődnek utána. Ám miközben Csöpi kalandjai még javában bonyolódnak, elkészült már a szálfa magas és kemény öklú nyomozó újabb kalandjairól szóló alkotás is. Csak semmi pánik, itt vagyok! - ez a második Csöpi-film címe. Az újabb kalandok is a Balatonon és a tó festői környékén játszódnak, s a történet a második világháború egyik súlyos összeütközésében, az úgynevezett „Balatoni csatában“ lelőtt náci repülőgép roncsai körül bonyolódik. E roncsok évtizedeken át „bujkáltak" a Balaton mélyén, míg egy nap egy csoport véletlenül rájuk bukkant. Mivel a harci gép egy kétségbeesett náci páncélos ellentámadásban vett részt, szovjet légelháritóágyúk találataitól szárnyát vesztve zuhant a Balaton vizébe, feltehető, hogy tele van fel nem robbant lövedékkel - így életveszélyes. Ezért nyomban megkezdik kiemelésének előkészületeit. Csakhogy ekkor különleges események sora kezdődik a Balaton-parton. A kiemeléssel foglalkozó szakemberek rájönnek, hogy bizonyos emberek módszeresen követik a kiemelés munkáját és rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a roncs iránt. Azután a vízből előzetesen kiemelt tárgyak közül egy és más eltűnik. Es mivel a titokzatos események száma egyre szaporodik, Csöpi és társai is kezdik figyelemmel kísérni a roncs kiemelését. És a figyelem nem hiábavaló. Kiderül: a roncsban egy fekete vaskazettába rejtve, a nácik több évszázaddal ezelőtt élt magyar király mesés kincseit próbálták „megmenteni“ a maguk számára. És az is kiderül, hogy e mesés kincsek megszerzésén nemcsak a magyar roncskiemelők fáradoznak... Többet egyelőre nincs jogunk elárulni-a történtekről, de azt elmondhatjuk: kalandokban ezúttal sincs hiány. Földön, vizen, égen - vitorláson, motorcsónakon, száguldó autókon, sárkány-repülőgépeken, helikopteren, továbbá kerékpáron és gyalogosan - folyik a hajsza és szó szerint a harc, melynek fordulatain jól szórakozhat és izgulhat majd a néző. Bujtor István, a film írója és főszereplője, Csöpi alakítója az alábbiakat mondotta:- Igazán szerencsésnek érezhetem magam: kitűnő partnerek, jókedvű, felszabadult, nekünk magunknak is sok örömet szerző játékával született a film. Nyomozótársam, Kern András, A pogány madonna óta előlépett, így ezúttal közvetlen segítőm a népszerű Bodrogi Gyula lett Persze, azért a volt társsal is találkozunk. Egy bűbájos kislány, aztán a magyar filmekből is jól ismert Dzsoko Roszics, jugoszláv színész, Bánhidi László, Koncz Gábor, Székhelyi József, Medveczky Ilona, Temessy Hédi, Petra Hintze, az NDK-ban jól ismert és népszerű színésznő, Rák Kati és sokan mások lettek partnereim. Ami engem illet - őszinte leszek - Csöpi ezúttal visszatért, de búcsúzik is. Akármilyen örömmel alakítottam a hősömet, a Csak semmi pánik, itt vagyok! utolsó jelenetének felvétele során éreztem: meg kell válnom Csöpi alakjától. Színészként mindig újabb és újabb izgalmas figurákra vágyom. Csépiként viszont már országúton, földön, vízen, égen minden lehetségest megcsináltam, több aligha telhet tőlem - és Csöpi- től sem -, ismételni pedig nem akarok. Szóval új témakör s jóval nehezebb feladat felé indulok. Rejtő Jenő, a 30—40- es évek - és napjaink - népszerű írója, egyik művének megfilmesítése foglalkoztat. Rejtő Jenő, aki P. Howard néven szatirikus hangvételű légiós regényparódiákat is írt, egyik legszórakoztatóbb munkáját Három testőr Afrikában címmel adta közre. Most azt az álmot dédelgetem, hogy ebből a műből írok - és életemben először - rendezek filmet. Persze - mert annyira szeretem a regényt - egyik parádés szerepét magamnak tartanám fent, s úgy érzem, remek móka kerekedhet belőle... De ez még csak álom, mely reméljük valósággá válik. A közelebbi jövő a Csak semmi pánik, itt vagyok! hazai és külföldi bemutatója. Szönyi G. Sándor rendező és Bornyi Gyula operatőr munkája minden ifjabb és idősebb mozinézőnek egyformán jó szórakozást ígér... FENYVES GYÖRGY ÚJSZŐ 14 1982. IV. 30.
