Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-30 / 17. szám
A québeci tartományi Nemzetgyűlés palotája 700 tonna hóból építették ezt a várat (A szerző felvételei) _ ÚJ sxú 15 1982. IV. 30. A Rue Saint-Louis-n (a Szent Lajos utcán) és a Grande-Allée-n (a Nagy Fasoron) sétáltam fel ide, a Nemzetgyűlés palotájához, amely késő-reneszánsz stílusban épült. Itt, a parlamenti étteremben beszélgettek most Monsieur Pépinnel és Monsieur Péloquinnel, valamint Madame Girardville-lel. A színhely azonban nem Párizs, nem Franciaország, hanem Quebec (vagy angolosan: Quebec City,) az azonos nevű, javarészt francia ajkúak lakta nagy kanadai tartomány fővárosa. A szomszédos asztalnál René Léves- que tartományi kormányfő ebédel nacionalista Québeci Pártja - a Parti Québé- cois - vezetőivel és kabinetje tagjaival. Nem nagyon hagynak nekik nyugtot. Több ízben turisták mennek oda, hogy lapos kis amatőr fényképezőgépeikkel néhány méternyiről vehessék célba a politikust, azután egy idősebb hölgy kéri meg az ebédjét fogyasztó miniszterelnököt, ugyan nem fényképezkedne-e le vele kettesben. Lévesque készséggel felugrik, és miközben a vállalkozó szellemű asszonyság leányának kezében kattan a gép, a gáláns kormányfő puszit nyom a képkérö arcára. Quebecben (akárcsak Nyugaton másutt) ez is hozzátartozik a népszerűséghez. Lévesque pedig kétségtelenül népszerű a francia-kanadaiak körében, és a jövőben igyekszik még inkább az lenni, hiszen azt vallja: pártjáé a jövő. Hallgatódzás és különösebb fantázia nélkül is kitalálható, hogy miről folyik a szó a szomszédos asztalnál. René Lévesque az előző este tért vissza Ottawából Kanada szövetségi miniszterelnökének, Pierre Trudeau-nak és a tíz tartományi kormányfőnek arról a tanácskozásáról, amelyen az ország gazdasági helyzetét vitatták meg. Az újságok szerint egyébként az értekezlet teljes széthúzással és kudarccal zárult. Kanada közismerten a világ egyik iparilag legfejlettebb, magas átlag-életszínvonallal rendelkező országa. Most mégis - lagalábbis saját adottságaihoz képest - súlyos gazdasági gondokkal küzd. A munkanélküliség meghaladja a munkaerő 8 százalékát, az infláció pedig több, mint évi 12 százalékos ütemben száguld. Mindez különböző mértékben sújtja az egyes kanadai tartományokat. Az általánosnál jobb a helyzet például Albertában és rosszabb Quebecben. Ami helyi szempontból nézve már magában is okot adna az itteni vezetésnek, hogy elégedetlen legyen a központi kormányzattal, de ehhez itt még nacionalista felhangok is járulnak. Nyilvánvalóan ezekről a témákról esik most szó a québeci kormánypárt vezetőinek ebédjén. A tv-riporterből pártvezérré és államférfivá lett René Lévesque - mint említettem - fölöttébb népszerű a francia-kanadaiak körében. Mégis van valaki, akiért ebben a pillanatban valószínűleg többen rajonganak Quebecben, mint őérte. Johanne Richard húszéves joghallgatóra gondolok. Egy héttel ezelőtt bizonyára csak szomszédai, évfolyamtársai ismerték és egy-két hónap elteltével valószínűleg már szintén csak ők fogják tudni, hogy kicsoda. Ezekben a napokban azonban a szépséges Johanne kisasz- szony képe díszeleg a helyi újságok címlapján, őt mutatja lépten-nyomon a televízió, és neki integetnek, amerre udvarhölgyei kíséretében elhalad, a québeci utcák mentén felsorakozott tízezrek. A karnevál majdnem olyan nagy ünnep Quebecben, mint Rio de Janeiróban vagy New Orleans-ben. És a mostani 28. Québeci Téli Karneválon a hét hercegnő közül Johanne Richard-t választották királynővé. Azt mondják, hogy a québeci karneválok hagyománya még a múlt századra nyúlik vissza. Annyi bizonyos, hogy az 1950-es évek óta rendszeresen megrendezik, egyre több ötlettel, résztvevővel és vendéggel. Mert természetesen az utóbbiak is nagyon fontosak, hiszen a tartománynak és fővárosának gazdasági vérkeringését nem kevés dollárral pezsdítik fel a Kanada más tartományaiból, továbbá a szomszédos Egyesült Államokból és Nyugat-Európából érkező turisták. A téli karnevál rengeteg vendéget vonz. Ilyenkor zsúfolásig megtelnek a szállodák, a motelek, a kiadó szobák. Az esemény sikerét elősegítendő csupán társadalmi munkában 1200 tolmács, idegenvezető, segítő sürög-forog ilyenkor a vendégek körül. dúló idején katolikus, franciaajkú miniszterelnöke volt, és hogy Ottawában azóta is váltogatják egymást az angol- és francia-kanadai kormányfők. Féléves szünettel immár tizenkét esztendeje ma is egy montreali francia kanadai, Pierre Trudéau áll az ország élén. Mások viszont azt említik fel, hogy Quebec tartomány két és fél milliós ipari központjában, Montrealban a gyártulajdonosok nagyrésze mindmáig angolul beszél, a munkások többsége viszont franciául. Ami pedig ennél is lényegesebb: megbízható elemzések szerint A Nemzetgyűlés épületével szemben a karnevál tiszteletére várat építettek hóból. Tizennégy-tizenöt méter magas lehet és 700 tonna „építőanyagot'' használtak fel hozzá. A québeci Alsóváros szivében, a Szent Teréz-utcában a hószobrok kiállítását tekinthetik meg a műfaj kedvelői. Az utca lakói - hivatásos szobrászok és műkedvelő családok - több tucatnyi alkotást lapátoltak - pofoztak - csiszoltak össze hóból, azután leöntötték vízzel, az ráfagyott és most márványként, sőt üvegként csillog a tél végi napsütésben és megmarad talán még áprilisig is. Van itt Miki-egér, absztrakt alkotás, torzó, négylovas hintó. A turistákkal együtt a zsűri tagjai is itt tapossák most a térdig érő havat: dönteniök kell a díjak odaítéléséről. Mert a hószobor-kiállitás a karnevál hivatalos rendezvénye. Van ezenkívül (az ünnepi felvonulásokat nem számítva) motorosszánverseny, táncbemutató, jégkorong-bajnokság, tangóharmonika-kon- cert, patkódobó, zsákbanfutó, sífutó, műkorcsolyázó és lékhalász-verseny a Szent Lörinc-folyón. xxx Tulajdonképpen maga Quebec, sőt az egész észak-amerikai francia hódítás is a Szent Lörinc-folyóval kezdődött. A XVI. század első felében itt hajózott fel és nyilvánította a vidéket a francia király tulajdonává Jacques Cartier. Később, amikor ez a vidék már az Új Franciaország névre hallgatott, előbb francia prémvadászok és -kereskedők, azután az óhazából más okok miatt távozott, vagy elűzött telepesek vették birtokukba a korábban az irokéz indiánok lakta gazdag földet. Száz esztendőn át váltakozó sikerrel hadakozott az Észak-Amerikát ugyancsak gyarmatosítani igyekvő angolokkal, míg végül is 1760-ban a túlerőben lévő brit hajóhad bombázta, majd bevette a máig is álló vádallal körülvett Que- becet. A XIX. század második felében brit domíniumként megalakult, majd 1931- ben szuverén állammá lett Kanadának Quebec szerves része. Itt él az ország lakosságának több mint az egynegyede: mintegy hat és fél millió lélek. Ezeknek a négyötöde franciaajkú. (Egyébként viszonylag kisszámú francia-kanadai él még több más keleti tartományban is.) A kétnemzetiségű országban a közelmúltig az angolajkúak elnyomták a f rancia- ajkúakat. Politikai, kulturális és jóformán minden más egyéb területen. Ezt senki sem tagadja. Legfeljebb azt, hogy mikor volt az a közelmúlt. Égyesek ugyanis arra hivatkoznak, hogy Sir Wilfrid Laurier személyében Kanadának már a századfora csaknem az egész kanadai gazdaságot ellenőrző amerikai tőkén kívül Quebecet alaposan kizsákmányolják Kanada nyugati, angol nyelvű tartományai is. Mindez együttesen vezetett a francia- -kanadai nacionalizmus fellángolásához, az autonómia, majd a függetlenség követeléséhez. Az autonómiát még a hamarosan életbe lépő új szövetségi alkotmány sem biztosítja Quebecnek, amely ellen a kilenc angol nyelvű tartomány egységesen lépett fel ebben a kérdésben. A 70-es évek elején még politikai merényleteket is követtek el Montrealban a kiválás, a szeparatizmus jegyében. Ezt a mozgalmat a hatóságok nagyon gyorsan felszámolták. Azóta sem jelentkezett, amiből valóban az következik, hogy nem voltak mélyebb gyökerei. De ez csak a terrorizmusra vonatkozik, nem a függetlenség gondolatára. 1976-ban René Lévesque a szakadást nyíltan hirdető Québeci Pártja került kormányra a tartományban. A Nemzetgyűlés elfogadta az egyesek által sokat dicsért, mások által sokat szidott 101 -es törvényt, amely egyedül a franciát nyilvánította a tartomány hivatalos nyelvévé. Montrealban, ahol a lakosság legalább egyharmada angolul beszél, csaknem kizárólag francia nyelvűek a feliratok és a bevándorlók nem választhatnak angol és francia iskola között: az utóbbiba kötelesek gyermekeiket beíratni (A Parti Québécois hívei erre azt mond|ak: Korábban a bevándoroltak döntő többsége az an- golajkúakhoz asszimilálódott. Ök, úgymond, csak ennek akarnak véget vetni.) Azután következett az 1980-as népszavazás, ahol Lévesqueék nem kapták meg a felhatalmazást a Kanadából való kiválást célzó tárgyalásokra. (Igaz, ebbe az eredménybe belejátszottak az angolajkúak szavazatai is. A franciaajkúak éppen fele-fele arányban oszlottak meg, Egy Ottawában dolgozó francia-kanadai ismerősömet megkérdeztem annak idején, hogy hova szavaz. A szívem - felelte - ott maradt Quebecben. Az agyam viszont itt van és azzal tudom, hogy Kanadának egységes föderációnak kell maradnia.“) Ezek után sokak meglepetésére 1981- ben, a tartományi választásokon a Parti Québécois ismét győzött, méghozzá több szavazatot és mandátumot kapott, mint öt évvel korábban. Ezt a szavazási eredményt sokféleképpen értelmezik. Hiszen ne feledjük, ez a tartomány a fő bázisa a föderalista eszme bajnokának, Pierre Trudeau szövetségi miniszterelnöknek, akinek liberális pártja - mint mindig - két évvel ezelőtt is itt, Quebec tartományban szerezte meg azokat a szavazatokat az országos parlamenti választáson, amelyeknek segítségével többségbe került. A csupán tartományi szinten működő Parti Québé- coís tagjai viszont azt mondják: a tartomány lakosai csak a konzervatív angolajkú nyugati tartományok ellen, jobb híján szavaznak a franciaajkú Trudeaura, de végső soron a függetlenség hívei. Vagy hamarosan azzá lesznek... xxx Most Quebecben egyik ebédpartnerem - egyébként az eseményeket nem a résztvevő, hanem a tárgyilagos megfigyelő szemével figyelő tudós - ezt modta:- A függetlenség eszméje állandóan ott motoszkál a québeci francia-kanadaiak fejében. Vagy ha úgy tetszik: állandóan melegszik. Csakhogy hol nagy lángon, hol takarékon. Tavalyelőtt, a népszavazáskor a takaréklángra csúszott, mert sokan megijedtek. Lévesque-ék túl hirtelen állították őket választás elé. A Parti Québécois most arra számit, hogy az idő neki dolgozik. Alkalmam volt beszélgetni a párt egyik vezető képviselőjével.- Legközelebb - mondotta - nem írunk ki külön népszavazást. Ha pártunk a következő tartományi választáson elnyeri a szavazatok több mint ötven százalékát, azt felhatalmazásnak vesszük arra, hogy megkezdjük a tárgyalásokat Ottawával és a kilenc másik tartománnyal Quebec függetlenségéről.- És mikor esedékesek ezek a választások? - kérdeztem.- Legkésőbb négy év múlva, de a törvény értelmében bármikor korábban is kiírhatjuk, ha úgy találjuk, hogy a helyzet számunkra kedvező. Nézze, először is itt van az új szövetségi alkotmány, amely tiltakozásunk ellenére sem ad nekünk autonómiát. Ez kifejezetten a konföderáció, az angolajkú tartományok uralma ellen hangolja a franciaajkú lakosságot. Másodszor, arra számítunk, hogyTrudeau és liberális pártja megbukik a következő országos választáson és a nyugati angolajkú tartományok képviselője, egy angol-kanadai lesz a szövetségi miniszterelnök. Ettől a Québeciek még inkább veszélyben érzik majd nemzeti létüket és Ottawa ellen fordulnak. Ki kell várnunk ezt, no meg azt, hogy véget érjen a gazdasági pangás, hogy csökkenjen a munkanélküliség, és akkor megtarthatjuk az új tartományi választásokat. Mi győzünk.- Hogyan képzeli el Quebec kiválását a kanadai konföderációból? - tettem fel a kérdést.- Független állam leszünk, saját hadsereggel, diplomáciai szolgálattal. Bizonyos értelemben azonban társulni kívánunk Kanadával. Például valószínű, hogy vámunióban maradunk vele és talán közös marad a valutánk is. Hiszen nyilvánvaló, hogy a gazdasági kapcsolatainkat nem téphetjük szét. Nem is akarjuk. Mint ahogyan katonai elkötelezettségünk is marad a jelenlegi. A független Quebec tagja lesz a NATO-nak.- Képviselő úr - érdeklődtem -, amikor Önök eltervezték a következő tartományi választást és az azt követő lépéseiket, végit)sakkozták-e, katonai nyelven szólva: lejátszották-e terepasztalon, hogy minderre mi lesz a szövetségi kormány és a másik kilenc tartomány ellenlépése?- Nem - felelte beszélgetőpartnerem. - Még korai lenne... Odakint azonban sötétedik - mutatott ki a parlamenti dolgozószoba ablakán. - A királynő, a hercegek, a bolondok már készülnek felölte- ni ruhájukat, maszkjukat. A rendőrség rövidesen lezárja az utcákat a forgalom elől. El ne késsé a québeci karnevált! KULCSÁR ISTVÁN . ■ v ^uJyrr '»J-.-.Ji Várkastélyra emlékeztető szálloda a Felső-, lakóházak az Alsóvárosban
