Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-16 / 15. szám
ÚJ szó 1982. IV. 16. Útközben Mochovce felé azon tűnődöm, hogy alig néhány éve még ez a kisközség is mennyire közömbös volt a lakosság túlnyomó része számára, ma meg csaknem naponta ragozzuk nevét a különböző fórumokon. Persze, ahhoz, hogy figyelmünk fókuszába kerüljön, nem volt elég a falu puszta léte, erre inkább a fokozatos, s immár véglegesnek tetsző elmúlásával szolgált rá. Gondolom, nem szükséges részletesen is elemezni, mi a község megszűnésének oka, hiszen már mi is nemegyszer hírt adtunk arról, hogy éppen a falu tőszomszédságában épül Szlovákia harmadik atomerőműve. A biztonsági előírások szigora teszi e községet a földdel egyenlővé, hogy helyét átadja a technika e csodálatra méltó vívmányának. A kanyargós, s a nehéz tehergépkocsiktól megviselt rázós út mentén koros gyümölcsfák várják a tavasz rügyfakasztó oltalmát, s nekem eszembe jut: a gyümölcsöt már nyilván ezekről is jobbára távolról jött munkáskezek szaggatják, hiszen a falu őslakosságának zöme immár szétszórva él a közeli, s távolabbi falvakban, városokban. örömömre elsőként Vincent Leskovskyval a zilinai Vá- hostav itteni központjának vezetőjével futok össze. Vele az utóbbi, innen közölt riportban azokról a nehézségekről beszéltünk, amelyek az építkezés gyatrának mondható előkészítéséből eredtek Akkor elpanaszoltuk, hogy nem kielégítő a gépparkjuk és a tervdokumentációval is olyan gondok voltak, amelyek egyszerűen gátolták a feladatok folyamatos végzését. Akkor szövetségi miniszterhelyettesi szintig vittem panaszát, így most az érdekel, mi lett közös fáradozásunk gyümölcse.- Mi tagadás, az egyik napról a másikra az a benyomásom kelt, hogy én vagyok ezen az építkezésen a legfontosabb ember - mondja élcelődve. - Komolyra fordítva a szót, több fontos, vezető beosztású szakember és tisztségviselő látogatott el ide, rendszerint közösen beszéltük meg, hol szorít a cipő, miben lehetnének segítségünkre. Rövid időn belül beállt a gyökeres változás, úgy a gépellátásban, mint a tervdokumentáció és egyebek ügyében Az egy évvel ezelőtti helyzet és a mostani közötti különbség ég és föld. Ján Rajzinger mérnökhöz, a Szlovákiai Energetikai Beruházó Vállalat itteni üzemének igazgatóhelyetteséhez tehát már ilyen információkkal felruházva lépek be. Először a múlt év eredményeiről faggatom, mert ezektől titokban Vincent Leskovsky szavainak visszaigazolását várom.- Tavaly az egyes számú építkezésen dolgoztunk. Itt elsősorban az építkezést előkészítő földmunkákat végeztük. A terv 76 millió korona értékű munka kivitelezését írta elő számunkra, a valóságban 83 millió korona értékű munkát végeztünk el. Ez azt is jelenti, hogy 1 millió 600 ezer köbméter anyagot mozgattunk meg. Persze, eredeti elképzeléseinkben nem csak ez az egy építkezés szerepelt tavaly. Szerettük volna megkezdeni például a Nagy- kálna és az itteni építkezés.közti iparvágány építését is, ugyancsak meg akartuk kezdeni az utak felújítását, illetve az új szakaszok építését, de nem utolsósorban az új lévai munkásszállón is dolgozni szerettünk volna már. Mindez sajnálatos módon elmaradt. Az ok: nem kielégítő ellátás tervdokumentációból.- A Váhostav képviselői dicsérik a múlt év második felében kialakult állapotot, hogyan lehetséges mégis, hogy ilyen gondok voltak? - szólok közbe.- A Váhostav az egyes számú építkezésen dolgozik, s ezzel kapcsolatban nekünk nincsenek különösebb kifogásaink - panaszkodik. - Csakhogy, engem mint a beruházó vállalat képviselőjét az egész építkezés sorsa érdekel.- Mit várnak tehát az idei évtől?- Sokat, nagyon sokat. Itt egyben azt is kívánom magunknak, hogy legyen elegendő erőnk és türelmünk, ha netán ismét valamiért csatába kéne szánnunk. Mert tavaly hadakozásban is volt részünk elég. Az idén ismét az egyes számú építkezés lesz számunkra a döntő, ahol már a tavalyihoz viszonyítva megnövekedett feladattal állunk szemben. Itt most 2,3 millió köbméter anyag elszállításáról kell gondoskodnunk. Nagyon fontosnak tartjuk az új vízvezeték megépítését, amit Vörösvárról fektetünk majd, a helyi források ugyanis nem adnak elegendő vizet. Elodázhatatlan feladat az idén az iparvágány építése, mégpedig üzemanyagtakarékossági szempontból. Elképzelhetetlennek tartjuk ugyanis, hogy azt az 1,6 millió köbméternyi folyami kavicsot, amire itt évente szükség lesz, egészen a vágkirályfai vízi erőmű építkezéséről tehergépkocsikkal szállítsuk ide. Hasonló súlyú feladat az új gázvezeték megépítése is.- Vajon az elképzeléseik valóra váltásában nem akadá- lyozzák-e önöket ismét a hiányzó, illetve késve elkészülő tervek?- Az egyes számú építkezésen semmi esetre sem, hiszen itt már nemcsak a jóváhagyott bevezető tervdokumentáció, hanem a kivitelezési terv végső változata is elkészült. Viszonylag jól alakul a helyzet a többi építkezésen is. Igaz, hogy több esetben még csak a bevezető tervek készültek el, s köztük vannak olyanok is, amelyeket Tavaly 83 millió korona értékű munkát végeztünk el - mondja Ján Rajzinger mérnök még meg sem vitattunk, de ezzel viszonylag gyorsan elkészülünk A főtervező egyébként a prágai Energopro- jekt bratislavai üzeme, amely eddig még nem végzett ilyen jellegű munkát, így talán a lemaradás okai is a tapasztalatok hiányában keresendők. Személy szerint fenntartásaim inkább a tervekben előforduló pontatlanságokkal szemben vannak. Jó lenne, ha a jövőben a tervező kollégák e téren is javítanának munkájuk minőségén. Mindent egybevetve, az építő vállalatok részéről a felkészülést kielégítőnek tartom, s ha ehhez idejében megérkezik az összes szükséges terv is, akkor az idei feladatok végrehajtásával sem lesznek nagyobb gondok. S hogy milyen feladatokról esett az imént szó, azt csak akkor tudatosítom igazán, amikor belelapozok az 1982-es évi feladatok tervezetébe. Innen tudom meg, hogy az idén úgy elő kell készíteni az építkezést, hogy a közeljövőben már elkezdhessék a majdani atomerőmű fő termelési egysége alapjainak mélyítését. A járulékos építkezéseken is több mint 328 millió korona értékű munkát kell elvégezni Ebből következik, hogy az év vége felé az építkezés jellege is merőben megváltozik, hiszen az eddigi csaknem kizárólagos földmunkák mellé egyéb, gyakran speciális technológiai eljárások, kivitelezési munkák is társulnak. Hogy így legyen, idejében kell elejét venni a múlt évből már ismert nehézségeknek. Hiánycikknek számítottak például az importált gépekhez való pótalkatrészek, de ami még megdöbbentőbb, robbanóanyagból is rendszertelen volt az ellátás, pedig azt idehaza gyártjuk. Ezt a gondot is csak a szlovák vegyipar legfelsőbb vezetőségének közbenjárásával sikerült elhárítani. A teherszállítás terén mutatkozó hiányosságokat például úgy próbálták orvosolni, hogy a Váhostav áthozatott a Gabcíkovo-Nagyma- rosi vízlépcsőrendszer építéséről 10 darab szovjet Belaz típusú gépkocsit. Ezek nagyon jól állják a sarat a négykö- bös kanalú baggerek mellett, hiszen a gépkocsik 12 köbös rakodóterét három merítéssel megrakják. Hátrányuk viszont a magas fogyasztásban jelentkezett. így ismét dilemma előtt állnak Mochovcén. Persze, még így sem biztos, hogy a mérleg serpenyője végül is a hazai gyártmányú Tatra 138-as gépkocsik felé billen, hiszen ezek csupán 4 köbméter anyagot képesek felvenni, ami meg a baggerek jó kihasználását csökkenti. Arról nem is szólva, hogy a 138-asok gazdája, a Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalat egyre kisebb kedvvel adja bérbe a Tátráit, hiszen a szállítandó teher, ami gyakran két-három mészkőtömbből áll, gyorsan tönkreteszi a kocsik rakodóterét is. Hasonló gond van itt még rengeteg- Hogy mást ne mondjak, itt van az ingatlan vagyon kisajátításának esete - mondja Rajzinger mérnök. - Mivel pénzről van szó, igyekeztünk mindenkivel szemben a legigazságosabban eljárni. Négy esetben például az eredetileg megállapított árhoz még hozzá is adtunk, hogy a telek- és háztulajdonosok elégedettek legyenek. A fenti példák az új, gyakran befejezetlen házakra vonatkoznak. Viszont nagyon gyakori akadályként jelentkeztek a mai napig tisztázatlan örökösödési jogi viszonyok. Külön kategóriát képeznek az állami hivatalok helybeli épületei. Ne menjünk messzire, itt van az építkezés igazgatósági épülete, amiről kiderült, hogy magántulajdonban lévő telken fekszik. Vagy az iskola, ami viszont papíron még ma is a reformátusi hivatal vagyona. Ilyen zűrzavarban nem volt más választásunk, kénytelenek voltunk egy kisajátítási és szanálási ütemtervet készíteni. Vörösváron előfordult például, hogy az 1 hektárnyi területnek, amit ki akartunk sajátítani, kereken 339 nyilvántartott, s így törvényes tulajdonosa volt. Köztük zömével voltak az olyanok, akik nem is tudtak már erről a földről. Miután egy négyzetméterért 40 fillért fizetünk, volt olyan örökös, akinek 2 korona 40 fillér járt volna. Csupán az útiköltsége a járási székhelyre többe került volna, mint az öröksége. Érthető módon hajlandó sem volt beutazni. Amíg viszont nem a miénk a föld, mi sem dolgozhatunk. Hasonló ügyekben segítségünkre sietett a járási nemzeti bizottság, amely megtalálta a módját az ilyen ügyes-bajos esetek megoldásának.- Miután a tulajdonjogi viszonyok tisztázódnak, önök lebontják az egész falut?- Nem. Azokat a jó állapotban levő épületeket, amelyek nincsenek az építkezés útjában, járulékos épületekként szeretnénk kihasználni. Tehát raktárnak, irodáknak rendezzük be, azokat az épületeket pedig, amelyek állaga már rossz, vagy amelyek útban vannak, természetesen lebontjuk. Közben tekintetemmel a falu panorámáját pásztázom, azt próbálom felmérni, mit ér egy ilyen több évszázados település, ha „halálraítélt“. Mi az, ami mégiscsak jó lenne, ha megmaradna az utánunk jövő nemzedékek számára, mintegy emlékeztetőül. Akaratlanul is a református templom kimagasló épületén akad meg a szemem.- A templom külön eset. Érthető, hogy a falu idősebb lakossága érzelmileg is kötődik hozzá, így nem lepett meg bennünket nagyon, amikor viszonylag erős ellenállásba • ütköztünk első kisajátítási próbánkkor. Persze, mielőtt ehhez a lépéshez folyamodtunk volna, hozzáértő szakemberekkel megvizsgáltattuk az épület műemléki értékét. Kiderült, a templom épületének nincs kulturális-történelmi értéke. Ilyen értelemben csak a főoltár mutatkozott megmentésre érdemesnek. Azt el is szállíttattuk, tudomásom szerint múzeumba kerül. Sajnos, az ügy még nem zárult le teljesen. E vitát, gyanítom, a gyakorlati élet zárja majd le véglegesen. Az építkezésen lelhető mészkő fejtésénél nélkülözhetetlen robbantások már most több épületen hagytak látható nyomot. A föld rengése a templomot is megjelölte már. Most még csak a torony billent meg egy keveset, de a jövőben épp ezen a helyen húzódik majd a nagyon magas feszültségű áramvezeték is. Hogy mennyire magas ár ma egy hasonló község egy erőműért, nagyon nehéz megmondani, mindenesetre ez is adó a fejlődésért. Duko- vanyban, ahol hasonló atomerőmű épül, három falut szanálnak, és ugyanennyit áldozunk föl Temelínben is, ahová már ezer megawattos blokkokat terveznek. Talán sokakban fölmerül az a kérdés is, hogy miért éppen Mochovce? Nos, annak idején a szakemberek Szlovákiában 260 helyet jelöltek ki, ahol atomerőmű épülhetne. A kör később 60 helyre szűkült, majd végül 12 lehetőség maradt. Érdekes mód ez a 12 hely egytől egyig a lévai járásban fekszik. Végül a legsűrűbb rostán akadt fönn, mint a legmegfelelőbb helyszín. Hogy mit kapunk kárpótlásul érte, nem kell hosszasan magyarázni. Éltető energiát, s ez igazán megéri. KESZELI BÉLA A szürke, kopottas templom ügye még nincs lezárva A gépellátás terén gyökeresen megváltozott a helyzet (A szerző felvételei) HELYZETJELENTÉS MOCHOVCÉRŐL
