Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-16 / 15. szám
Az alábbiakban közöljük NYI- KOLAJ OVCSARENKO profesz- szor cikkét a proletár és a szocialista internacionalizmus jelentőségéről a forradalmi mozgalomban, valamint a fejlődésben betöltött szerepéről. ÚTJ SZÓ 3 Korunk társadalmi fejlődésében, de elsősorban azon erők fejlődésében, amelyek a világ forradalmi folyamatát alkotják, egyre nagyobb jelentőséget kap a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, a dolgozók legszélesebb rétegeinek nyújtott támogatása, amelyek nemzeti felszabadító, forradalmi, demokratikus és antiimperialista harcukat vívják. A felszabadító mozgalom történelmi tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi szolidaritás szervező és összefogó erejét a kommunisták alkotják. Ők a proletár internacionalizmus általános elvének hordozói. A szocialista világ- rendszer keletkezésével kapcsolatban a proletár internacionalizmus minőségileg új tartalmat kapott. A szocialista országok közössége újabb ösztönzéseket adott és segíti a forradalmi demokratikus mozgalmak előrehaladását. A proletár internacionalizmusnak a munkásosztály és a szociális haladás forradalmi mozgalmában betöltött történelmi szerepét és objektív tartalmát tudományosan Marx, Engels és Lenin fogalmazta meg. Bebizonyították, hogy a proletár internacionalizmus nem az ideológusok találmánya és a politikusok rögeszméje, hanem a munkásmozgalom fejlődésének objektív törvényszerűsége, a proletár forradalom győzelmének, valamint a szocializmus és a kommunizmus építésének egyik meghatározó feltétele. Az internacionalizmus mély gazdasági és szociális alapjai a munkásosztálynak a kapitalizmusban betöltött szerepében gyökereznek. A kommunista mozgalom alapítói a forradalmi mozgalom valamennyi szakaszában érvényesítették az internacionalizmus elveit. Arra tanították a munkás- osztályt, hogy vegyék figyelembe ezeket az elveket. A proletár internacionalizmus, mint a kommunista munkásmozgalom világnézetének és politikájának alapelve válaszként született a burzsoázia nacionalizmusára és kozmopolitizmusára. Akkor keletkezett, amikor az osztályharc színpadán a munkásmozgalom megjelent, vagyis az elmúlt évszázad közepén. A proletár internacionalizmus történelmi küldetésének és szellemi alapjának megteremtése szempontjából jó iskola volt az /. Internacionálé, amelyet Marx és Engels alapított. Megmutatta, hogy a munkásosztály és annak mozgalma internacionalista erő. Az internacionalizmus világnézetének és politikájának fejlődésében az új szakasz Lenin nevéhez és az új típusú párt tevékenységéhez fűződik. A társadalmi fejlődés objektív folyamata a proletariátus osztályharcában előtérbe helyezte a kapitalizmus megdöntéséért és a proletariátus hatalmáért vívott harcot. Mindez érintette a forradalmi mozgalom elméletének és taktikájának alapvető kérdéseit, amelyekre Lenin és a bolsevizmus történelmi gyakorlata adta meg a választ. A proletár internacionalizmus nem dogmák és hajótörést szenvedett tézisek gyűjteménye, hanem szüntelenül fejlődő világnézet és politikai gyakorlat, a nézetek és tevékenységek rendszere, melyek meghatározzák a kommunista pád elvi irányvonalát nemcsak az országon belül, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban és a világ forradalmi folyamatában is. A proletár internacionalizmus a marxiz- mus-leninizmus, valamint a kommunista és munkásmozgalom egyik fő alapelve. A marxista-leninista világnézet és politika olyan formája, amely kifejezi a különböző nemzetiségű munkások közös érdekeit és közös céljait. Az internacionalizmus a forradalmi proletár pártok ideológiája, amely meghatározza az egyik alapvető osztály, a munkásosztály humánus célját: egyesíteni a különböző országok dolgozóit a békéén, a demokráciáén és a szocializmusért vívott harcban Az internacionalizmus a forradalmi pártok és a munkásosztály szervezeti felépítésének meghatározó elveként, valamint kölcsönös kapcsolataik elveként lép fel. Az internacionalizmus a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak, barátságának és együttműködésének normája, a legfontosabb elv, amely áthatja a kommunista pártok, a kormányok, a társadalmi szervezetek, valamint a szocialista országok más demokratikus intézményeinek tevékenységét. Emlékeztetni kell arra, hogy a burzsoá propaganda és a revizionisták a hetvenes évek elején új keresztes hadjáratot indítottak a proletár internacionalizmus ellen, „elavultnak“ és az új feltételeknek „nem megfelelőnek“ tartották. Néhány kommunista pártban a revizionista csoportok ún. új internacionalizmust kezdtek hirdetni, amelyek a kommunista mozgalom egységének szétverését, a létező szocializmus és a nemzetközi munkás- mozgalom proletár szolidaritásának felszámolását, valamint a nyugati országok kommunista pártjai egységének megbontását célozták Az ún. új internacionalizmus hirdetői igyekeztek szétforgácsolni a különböző szociális osztályerők demokratikus mozgalmában a munkásosztály osztályjellegű mozgalmát, és igyekeztek megfosztani azt osztály-önállóságától. A proletár internacionalizmustól való elhajlás revizionizmushoz vezetett, csökkent a tömegekre gyakorolt politikai hatás, s elszaporodtak a nacionalista irányzatok. Hogy hová vezet ez az irányvonal, erről elsősorban az Olasz Kommunista párt vezetőségének állásfoglalása tanúskodik. A proletár internacionalizmus a szocialista közösség elméletében és gyakorlatában, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban a fejlődés új szakaszán ment keresztül. Növekvő jelentőségét hangsúlyozta az SZKP XXVI. kongresszusa, valamint a testvéri kommunista és munkáspártok 1980-81 -ben megtartott kongresszusai. Az egyes országokban a szocialista forradalom győzelmével és a szocialista világrendszer létrejöttével a proletár internacionalizmus nem tűnik el. Ellenkezőleg, új teret kap, új szociális politikai tartalmat és új szerepet a szocialista társadalomban, valamint a világ forradalmi folyamatában. így született meg a proletár internacionalizmus új formája, a szocialista internacionalizmus. Azóta, hogy a szocializmus a világ társadalmi fejlődésének reális tényezője lett, első alkalommal vált a szocialista internacionalizmus nemcsak a kommunista pártok politikájának elvévé, hanem a szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak alapjává is. Ez az elv meghatározó a szocialista országok és a szocialista orientációjú fejlődő országok kölcsönös kapcsolataiban is. A szocialista internacionalizmus tehát hatalmas lépést jelent előre a proletár internacionalizmus elveinek és feladatainak megvalósításában, azon feladatok megvalósításában, melyek a munkás- osztály világméretű történelmi küldetésének tartalmát alkotják. A szocialista internacionalizmus gazdagítja a proletár internacionalizmus tartalmát és a győztes munkásosztály internacionalizmusaként lép fel, amely a kommunista párt vezetésével a szocializmus és a kommunizmus szervezőjeként szerepel. Említsük meg a szocialista országok népeinek szolidaritását, a létező szocializmus sokoldalú ' segítségét a chilei és a portugál forradalomnak, azt a nagyfokú támogatást, amellyel a vietnami, az angolai, a mozambiki és más országok népét segíti. Elképzelhető, hogyan alakultak volna az események a népi Lengyelországban, ha a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom nem nyújtott volna segítséget ennek az országnak, s ha az Olasz Kommunista Párt vezetőségének a lengyelországi helyzettel kapcsolatos álláspontjára helyezkedtek volna. A létező szocializmusban - valameny- nyi országban és a népek szocialista közösségében - a történelemben első alkalommal fonódtak egybe a népek nemzeti és nemzetközi érdekei a burzsoá társadalom antagonizmusainak leküzdése és eltávolítása után, első alkalommal valósult meg az a tartalom, amely ma a proletár nemzetköziség egyik alapelve, és a jövőben is az marad. A szocializmusban a nemzeti és nemzetközi érdekek szerves egysége gyakorlatilag a szocialista társadalom életének minden területén, minden országban és a szocialista országok közösségében megtalálható. Ez elsősorban szilárd gazdasági alapon áll. Az egység legfontosabb mozgató ereje a KGST, amelyben a tagállamok jelenleg a szocialista gazdasági integráció hosszú távú komplex programját valósítják meg. Ennek eredményeként a KGST-államok ipari termelése 1971-75-ben 46 százalékkal, nemzeti jövedelmük pedig 36 százalékkal emelkedett. Ha a szovjet nép internacionalizmusáról beszélünk, akkor meg kell említenünk a nagyon meggyőző tényeket, pl. azt, hogy a Szovjetunió segítségével a szocialista országokban 1977. január 1-ig 2540 ipari és más létesítményt építettek. A testvéri országok és pártok együttműködésének egyik legfontosabb formája a Varsói Szerződés Politikgj Tanácskozó Testületé. Ez a testület a szocialista országok külpolitikai törekvései összehangolásának megbízható eszköze a békéért, a biztonságért és a népiek együttműködéséért vívott harcban. A szocialista országok szoros együttműködésének mozgató ereje és szervezője a szocialista országok kommunista pártjainak megbonthatatlan harci szövetsége. Erről tanúskodnak a testvérpártok fő- és első titkárainak kétoldalú és sokoldalú krími találkozói. A testvérpártok sokoldalúan támogatják az ideológiai együttműködést, a szellemi és kulturális értékek cseréjét, a szocialista országok népiéinek közeledését. A szocialista internacionalizmuson alapuló együttműködést szorgalmazó kommunista pártok a szocialista országok kapcsolatainak általános elveit is kidolgozták, amelyeket az alkotmányban és más állami dokumentumban rögzítettek. Ezek az országok a békéhez, a szocializmushoz, a demokráciához és a nemzeti függetlenséghez való odaadásból indulnak ki, fejlesztik a sokoldalú együttműködést és a barátságot, kölcsönösen tiszteletben tartják az egyenlőséget és a szuverenitást, nem avatkoznak be más államok belügyeibe, s megtartják a baráti kölcsönös segítségnyújtás elveit. A Szovjetunió új alkotmánya rögzíti a szocialista internacionalizmus elvét, amely a szocialista világrendszer szocialista külpolitikájának és kölcsönös kapcsolatainak egyik legfontosabb pillére A kapitalizmus általános válsága megmutatta, hogy a burzsoá társadalomnak nincs jövője. A kommunisták és a demokratikus erők elé a létező rendszer demokratikus és szocialista alapon való átalakításával kapcsolatos nemzeti és nemzetközi feladatokat állít. Ma már nem beszélhetünk a kommunisták valamiféle tiszta nemzeti szerepéről, mert ez a szerep bizonyos módon kapicsolódik a nagyszabású nemzetközi feladatok megoldásáért vívott harchoz. Vegyük például korunk oly fontos kérdését, mint a fegyverkezési verseny elleni harc, a nemzetközi kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés elvein alapuló átépítéséért vívott küzdelem. Ez nemcsak a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak kérdése, hanem a nemzetközi munkásmozgalom és a nem szocialista országokban a munkásosztály osztályharcának egyik köz- pcnti problémája. Ennek megoldása a dolgozók nemzetközi szolidaritási akció- in kívül közvetlenül kapcsolódik a hadipari komplexum, a multinacionális monopóliumok, az agresszív katonai tömbök és a szabadságért küzdő országok belügyeibe való erőszakos beavatkozás elleni harchoz. A nemzetközi kommunista mozgalom új forradalmi tartalommal gazdagította az internacionalizmust. Az európai kommunista és munkáspártok 1976-os berlini találkozójának záródokumentuma például a következőket rögzíti: A résztvevők fejleszteni fogják internacionalista, baráti, önkéntes együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján, minden párt egyenlőségének és szuverenitásának következetes tiszteletben tartásával, a belügyekbe való be nem avatkozással, a haladó társadalmi változásokért és a szocializmusért vívott harcban a különböző utak szabad választásának tiszteletben tartásával. A szocializmusért vívott harc egy adott országban, és a párt felelőssége munkásosztályával szemben szorosan kapcsolódik minden ország dolgozóinak kölcsönös szolidaritásához, a haladó mozgalmak és népek szolidaritásához a szabadságért, a függetlenség megszilárdításáért, a demokráciáért, a szocializmusért és a békéért, vívott harcban. A proletár internacionalizmus egyik elvének marxista-leninista meghatározása reális alapot teremt minden ország munkásosztálya nemzeti érdekeiért vívott harc helyes összekapcsolásához, internacionalista kötelességeik teljesítéséhez. Az internacionalizmus sosem tett egyenlőségjelet a ,,nemzeti" és a ,,nacionalista" közé, sosem tévesztette össze ezeket az ellentétes fogalmakat, de a ,,nemzetit" és a ,,nemzetközit" sem állította szembe egymással. A kommunisták értik, hogy a párt politikájában nem érhető el automatikusan a nemzeti és a nemzetközi helyes összekapcsolása, s hogy csak a társadalmi élet jelenségeinek osztály- szempcntból való megközelítése teszi lehetővé a bonyolult internacionalista feladatok megoldását. A berlini értekezlet megállapította, hogy az internacionalizmus mozgatóereje elsősorban a szocialista világrendszer. Ez a rendszer a békeerők és a haladás erőinek javára történő eröviszonyválto- zás meghatározó tényezője, s ezzel új, kedvezőbb feltételeket teremt a forradalmi mozgalom minden felszabadító egysége számára. Ez a rendszer nemzetközi kommunista mozgalom, korunk legbefolyásosabb politikai ereje, valamint a nemzetközi munkásosztály és szövetségeseinek forradalmi mozgalmai. A proletár internacionalizmus legfontosabb szövetségesei a következők: a fejlődő országok nemzeti felszabadító mozgalmai, a kapitalista országokban zajló különböző demokratikus és antiimperialista mozgalmak A munkásosztályhoz a nemzeti és a nemzetközi impierialista töke elleni harc közös érdekei kötik ezeket az erőket. Az antikommunista koncepciók között említsük meg az ún. eurokommunizmus elméletét. Ennek legfontosabb jellemvonása a szovjetellenesség és az álcázott nacionalizmus. Osztálycélja a létező szocializmus és a proletár internacionalizmus lejáratása, valamint az, hogy meggátolja a nyugateurópai munkásosztálynak a szocializmusért vívott harcát, hogy a keleteurópai népiek történelmi útján haladjanak. Ezek a népek a szocializmust az elméletből és a politikai mozgalomból valósággá változtatták. Nem véletlen, hogy az imperialista „eurokommunista“ propagandát támogatják a pekingi maoista vezetők is. A pekingi vezetőség fellép az enyhülési folyamat és a leszerelés ellen, s ezzel együtt szembekerül saját népének nemzeti érdekeivel. A proletár internacionalizmusért folytatott küzdelem napjainkban rendkívüli jelentőségű. Ez a harc nem öncélú, hanem a társadalmi változások döntő és megha- . tározó eszköze. Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán többek között kijelentette: „A proletár internacionalizmustól való elfordulás azt jelentené, hogy a kommunista pártot és a munkás- osztályt megfosztanák hatalmas és kipróbált fegyverétől. Mi, szovjet kommunisták a proletár internacionalizmus védelmét minden marxista-leninista szent kötelességének tartjuk" xxx A forradalmi változások folyamatai a legjobban tanúsítják a proletár és a szocialista internacionalizmus történelmi értékeit és állandó jelentőségét. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi szakasza sok újat hoz a forradalmi harc feltételei és feladatai szempontjából, tehát a kommunista párt stratégiája és taktikája számára. Az új feladatok sikeres megoldásának legmegbízhatóbb forrása a kommunista mozgalomban felhalmozódott forradalmi tapasztalatok általánosítása. A megismerés és a forradalmi változások forrása : -J ‘ K . . v. ................ ■ .. ’ ■■ *: . • - : .. ■ ~ k -■ ' ■ .. . ■ ‘ >■ .. •••' ■ - . .. . 'a.-V "'■ív -::':' ■. .: ■ < -' *> :í~:- - .* 5». - ' •' h'
