Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-16 / 15. szám

elnökkel, a reggeli műszak mesterével és Antonín Vávrával, a helyettesével foly­tattuk. Mind a ketten kihangsúlyozták, hogy a megkérdezettek a törzsgárdához tartoznak, őszinte véleményt mondtak a gyárrészleg problémáiról.- Ugyanezekkel a kérdésekkel - vette át a szót - alapszervezetünk februári értékelő taggyűlése Janák elvtárs, kerületi vezető párttitkár jelenlétében foglalko­zott. Ott is a munkadíjazás körül folyt a legtöbb vita. Sokan hangsúlyozták és magam is azt tartom, hogy az érvényben lévő órabérrendszer elavult. Nem tesz különbséget a 16 éve itt dolgozó és a tegnap érkezett új munkás díjazása között. Ebből ered aztán, hogy a szak­munkások, mihelyt letöltötték tényleges katonai szolgálatukat és családot alapí­tottak, rendszerint búcsút intenek a gyár­nak. Szinte fáj, hogy főleg az R-5-ös bérosztályba sorolt, a cellulóz- és a papír­ipari szakmunkás-bizonyítvánnyal ren­delkezők válnak meg tőlünk, akiknek a 8,5 koronás órabér mellett, ha a mű­szakpótlékot és a ritkán juttatott prémiu­mot is figyelembe vesszük, 90 koronát nem haladja meg a napi keresetük. Az agilis elnök a pártmunka tartalékai­ról is elvi-szakmai megalapozottsággal beszélt. Elmondta, hogy az alapszerve­zetben magasabb színvonalra kell emelni az eszmei-nevelő munkát, a kommunis­táknak példamutatással kell élen járniuk mind a termelésben, mind pedig a magán­életben Az 53 tagú pártalapszervezet kommunistái, mint például Rák János, Anton Sáfár, Gonosz József, Ondrej Du- fek, Mária Öuroviőová, Laszab Béla és Pathó Sándor, valamint a többi élenjáró dolgozó elvi elkötelezettséggel teljesítik munkaköri és pártmegbízatásaikat, nagy tekintélyt vívtak ki a pártonkívüliek kö­rében. Ök és az éjjeli műszakban dolgozók mondták el, hogy a munkaerő-hullámzás­nak a korlátozottabb anyagi érdekeltség nem az egyedüli oka. A munkások egy ré­széből hiányzik a patriotizmus, a bizalom, jóllehet nappal szívesen dolgoznak a gyárban, de otthon várja őket a háztáji, a fóliázás, amely nem hogy kiegészíti, hanem sokszorosan meghaladja a gyári keresetüket. Ezt érzi a kívülálló, ezt látja a gazdasá­gi vezetés és a pártszervezet, de tudják a törzsgárdatagok is, akik ugyan létszám­ban megcsappantak, ám megmaradtak munkahelyükön és kitanult szakmájuk­ban megtalálták számításaikat. A gyár politikai és gazdasági vezetői, tisztségvi­selői az üzemrészlegek gyakoribb láto­gatásával, a munkáskollektívák lelkesíté­sével, problémáik megoldásával eredmé­nyesen befolyásolhatnák ezt a kötődési folyamatot. SZOMBATH AMBRUS A hivatalos belépő és az előzetes adatok hosszadalmas beszerzé­se folytán a délutáni műszakot fogtam ki a párkányi (Stúrovo) Cellulóz- és Papír­gyár 03-as üzemegységében.- Végeredményben semmit sem ve­szített. Nálunk folyamatos a termelés, mind a három műszak alatt egyenlő ütemben folyik a munka - igyekeztek vigasztalni a dolgozók, akiknek bizony meg kellett feszíteni izmaikat, hogy a sú­lyos kartonpapír-tekercseket a gépről a mérlegre helyezzék. Az üzemelő két gépsor monoton zaja a hatalmas csarnok minden zegét-zugát betöltötte. Itt csak túlkiabálva értik meg egymást az emberek. Úgy látszik, ezt már megszokták, a zajra senki sem pa­naszkodik.- Bezzeg hallaná, ha a hengeren el­szakad a papír - magyarázta az egyik borostás arcú fiatal munkás. - Ilyenkor a Hulladékgyűjtő Vállalat ,.szentjeit“ is emlegetjük. Az adagolónál foglalatoskodó lányok azonban elmondották, hogy erre csak igazán ritkán kerül sor, mert ha a massza minőségi összetételében rendellenessé­get tapasztalnak, tüstént figyelmeztetik az operátorokat. A vitának a gépmester vetett véget.- Nem titok ugyanis - érvelt Mikus Árpád -, hogy a papír farostból, hulladék­papírból és rongyból készül. Ha ezek az összetevők nincsenek egyenlő arányban a masszában, nyomba bekövetkezik a szakadás. Olykor-olykor persze ezt sem lehet teljesen kivédeni. Hiszen a nagy tömegű rongy és hulladékpapír között más idegen anyagok - cement- és cukormaradék, drótdarabok - is találha­tók. Ezért a válogatásnál nagy gondot kell fordítani a minőséget károsító anya­gok eltávolítására. .Természetesen ez becsvágy kérdése is, hiszen gyártmánya­ink mennyiségi és minőségi mutatóit te­kintve, az első helyet foglaljuk el a válla­latban. Hasonlóképpen fogalmazták meg vé­leményüket a nyersanyagok előkészítői is. Tamás János ezzel kapcsolatban kije­lentette, hogy a minőség szinten tartása állandó figyelmet, folytonos éberséget követel mindnyájuktól, mert tulajdonkép­pen a legrosszabb hulladékból kell jó minőségű árut gyártaniuk.- Eddig siker koronázta fáradozásun­kat - kapcsolódott a gondolathoz Baka Béla rangidős élmunkás. - Főleg az utóbbi öt év folyamán értünk el jó ered­ményeket, 91 784-ről 98 083 tonnára növeltük a kartonpapír előállítását, gyárt­mányaink csaknem 98 százalékát az első osztályú termékek közé sorolták.- Kiknek az érdeme, hogy üzemrészle­güket a legjobbak között emlegetik?- Tapasztalataim szerint a törzsgárdá­hoz tartozó tagjainak. De állandóan fo­gyatkozunk. Tavalyelőtt például 21-en, a múlt évben 13-an hagytak itt bennün­ket. Gyárrészlegünkön legalább tízen hi­ányoznak a tervezett munkáslétszámból.- Mi ennek az oka?- A kereseti és az érvényesülés lehe- tőség hiánya.- Hogyan pótolják a hiányzó munkáso­kat a termelésben?- Természetesen hajtanunk kell. Sze­rencsére akad olyan is köztünk, aki egy­szerre két gép körül elvégzi a teendőket, és a két műszak vállalásától .sem riad vissza. Ilyenek között említette Veszprémi Já­nost, az anyagelőkészító fiatal kommu­nista szakmunkást, aki váltásra, éppen az éjjeli műszakra érkezett. Most is két gépen fogok dolgozni - mondotta félreérthetetlen természetes­séggel. — De elég gyakran megesik, hogy 16-ost húzok egyfolytában.- Milyen jutalmat kap, hogy két gépen dolgozik?- A hiányzó keresetének eddig az 50 százalékát, az idei kollektív szerződés szerint pedig már csak a 40 százalékát fizetik.- Bírja erővel?- Harminchárom éves vagyok és há­rom kisgyermek apja. Bár a feleségem is a gyárban dolgozik, kell a pénz, mert újjá szeretnénk építeni családi házunkat. A várható nagy kiadásokat pedig csak többletmunkával tudom biztosítani. • A kartonpapír gyártása nagy odafi­gyelést követel, tartja Baka Béla törzs- gárdatag, aki az üzemrészleg dolgozóinak és a pártalapszervezet körében nagy tekintélynek örvend- Jancsi megbízható, derék ember - szólt róla dicsérőleg Pilusz András, az éjjeli műszak mestere. - Egyébként nem mindenkire lehet rábízni a gépeket. Főleg az adagolásra kell nagyon ügyelni. Ha valaki ebben az esetben eltéveszti az egyenletes adagolást, befulladnak a gé­pek, sok munkást kárhoztat kényszerál­lásra.- Üzemrészlegük lépést tud-e tartani a gyártási tervvel?- Éppen az imént érdeklődtem telefo­non a végtermékek osztályán dolgozó műszakosoktól. Azt mondták, hogy adél- utánosok 57 tonna kartonpapírt gyártot­tak, hat tonnával túlszárnyalták a normát. Reggelig mi is megközelítjük teljesítmé­nyüket, sokat pótolunk az év eleji napok­ban a nyersanyaghiányból keletkezett le­maradásból. Reánk tehát igazán nem lehet panaszuk a gyár vezetőinek. Az éjjeli eszmecserét Szurdi Béla párt­up MŰSZAKON ■ AGYARBAN • Hogyan tovább a termelésben és a pártmunkában? Erről a kérdésről gyakran tanácskozik Szurdi Béla mester és az alapszervezet elnöke, Antonin Vávra elvtárs • Rák János az üzemrészleg villanyszerelő-karbantartó csoportjának élenjáró munkás-mestere, példaképe a vállalat dolgozóinak (a szerző és Puskailerová Éva felvételei) 1S

Next

/
Thumbnails
Contents