Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-16 / 15. szám
Vasárnap 1982. április 18. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.39, nyugszik 19.30 Közép-Szlovákia: 5.47, nyugszik 19.38 Nyugat- Szlovákia: 5.55, nyugszik 19.46 órakor A HOLD kel - 3.43, nyugszik 13.06 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANDREA ÉS VALÉR nevű kedves olvasóinkat 1882-ben született Leopold STOKOWSKI világhírű lengyel származású amerikai karmester (f 1977). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AMI RAJTUK MÚLIK FÜLOP IMRE RIPORTJA BÚTORGYÁRTÁS PIACKUTATÁS NÉLKÜL? KESZEU BÉLA RIPORTJA NEM VAGYUNK OLYAN GAZDAGOK JOZEF SLUKA CIKKE HÁROM TELEPÜLÉS KÖZÖS IGYEKEZETE NÉMETH JÁNOS RIPORTJA VERES PÉTER ÉS A MAGYAR NAP urban Mónika írása A NEGYEDIK LORD RÉSZLET KLÁRA JARUNKOVÁ A CSAVARGÓ CÍMŰ REGÉNYÉBŐL ROMÁNIAI MOZAIK P. VONYIK ERZSÉBET RIPORTJA Kislány Hát persze, mint minden gyermek, mi is hamarabb akartunk felnőttek lenni annak idején, gyakran játszottuk, adtuk komolyan a nagyot. De beletelt még egykét év, amíg például húsvét hétfőjén osztálytársnőnk és édesanyja nem hímes tojással, öt-tíz koronával köszöntötte meg tisztelettevésünket és rózsavizünket, hanem vendégül láttak, borral vagy pálinkával kínáltak, mint ahogy férfiakat illik. Nem emlékszem arra. hogy valamelyik házban is alkoholt tettek volna elénk, amíg nem édünk középiskolás korba. Ez jutott eszembe, amikor a mostani húvéti ünnepek előtt a tévében fölhívták a felnőttek figyelmét: ne adjanak alkohol tartalmú italokat a gyermek öntözőknek. A figyelmeztetés, kell-e mondani, nem ok nélkül hangzott el, hiszen köztudott. hogy az utóbbi években megdöbbentő méreteket öltő alkoholfogyasztásból nem kevésbé megdöbbentő mértékben,,veszik ki részüket “ a tizenévesek is. És nem ok nélkül szólt a figyelmeztetés elsősorban a felnőttekhez, szülőkhöz. Hogy miért hozzájuk, annak boncolgatása helyett pedig egy nem éppen keovderítő élményemet adnám közre. Személyvonatban volt benne részem. Egy apa utazott kislányával, aki körülbelül hároméves lehetett. Az apa sörösüveget bontott, a kislány zacskós üdítőt szipókázott. Aztán egy új utas személyében ismerősre talált az apa, és egyúttal társra a sörözésben. Sör volt bőven a táskában, üdítő, úgy látszik, csak azzal az egy zacskóval, mert amikor a kislány újra szomjas lett és egyre hangosabban kö- nyörgött - apia egy teli sörösüveget nyomott a kezébe. Ezzel a sörösüveggel aztán a kislány elkezdett letel sétálgatni az ülések közti folyosón, időnként szájacs- kájához emelve, ..megmeghúzva" az üveget. Ahogy fogytak a kilométerek és az üvegből a sör. a kislány úgy vált mind pirosabbá, tekintete mosolygás közben is mind álmosabbá. Az utasok fejüket csóválták, rosszalló szavakat és pillantásokat vetettek az apa felé. aki ügyet sem vetett rájuk. sőt. büszkén emelgette a fejét. A kislánynak hamarosan helyet kellett csinálni az ülésen: feküdni. aludni vágyott. Azon nyomban mély álomba merült. arca tüzelt, mintha negyven fokos lázban égett tolna. Elfáradt, szegényke - mondta az apa. és mielőtt kiitta volna, megnézte, mennyit hagyott az üvegben a kislány. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiii Anti nosztalgia Sors szavunk az Értelmező szótár szerint életkörülményeink alakulását jelenti - vagyis a sors az akaratunktól független, az egyén életének véletlennek tűnő alakulása. Nos. az én életem véletlenül úgy alakult. hogy Érsekújvárban (Nővé Zámky) születtem. Büszke is vagyok szülővárosomra, főleg azért, mert szép. modern vasútállomása van. Az idősek mesélik, hogy az újvári állomás (nem ez az új épület, hanem a régi. de azt mondják, az is szép volt) valamikor arról volt híres, hogy a vágányra érkező vonatokat cigányzenével fogadták. Igazán kedves szokás lehetett... Ámbár, ki tudja? Nem biztos, hogy mindig mindenkinek kedvére való nótát húztak... Egyáltalán nem biztos, hogy a nóta mindig illett az utasok lelkiállapotához. Mert előfordulhatott, hogy temetésre érkezett a rokonság. talpig feketében, koszorúkkal. s a banda rázendített, hogy „Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc“... Vagy amikor a nászutasokat azzal fogadták, hogy „Te mész jobbra, hűtlen babám, én meg megyek balra, sárba taposom a fényképedet, nem veszlek el soha“... S mit szólt az imádott anyós, amikor lekászálódva a vonatról, megpillantotta virágcsokrot szorongató vejét. s a zenekar máris húzta a kedvenc nótát, hogy „Bakkecskének nagy szakálla van, az én anyósomnak nagy pofája van“... A megye jegyzői is kényelmetlenül feszenghettek. amikor tanácskozásra érkezve azt hallották“ Nem loptam én életemben, csak hat tinót Debrecenben“... Mennyivel jobb ma! Ma az érkező vonatokat nem várják zenével: vönek. férjnek. menyecskének nem kell izgulnia, hogy esetleg helytelen nótára zendít rá a banda. Ma az utasok nyugodtak lehetnek, mert a technika óriási vívmánya, a hangosanbeszélő fogad és búcsúztat minden egyes be-, illetve ki robogó vonatot. S attól aztán végképp nem kell félni, hogy amit a hangszóró kürtöl. esetleg félreérthető. Nem. Ugyanis nemcsakhogy félre nem érthető, hanem egyáltalán nem érthető. .. Ossszzzzooo- obnnnnnnnni vlllllk zzzzoo- ooo nnn pistya házáááá..." Ugye felesleges izgulni?! lllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll IDŐSZERŰ GONDOLATOK > Tudjuk, hogy az irányítási rendszerben még nem hoztunk intézkedéseket, amelyek hatékonyabban elősegítették a tudományos- műszaki haladás döntő szerepét a gazdaság intenzifikálásában. Ezért a Központi Bizottság Elnöksége és a kormány úgy döntött, a központi szervek terjesszenek elő javaslatot a tudományos-műszaki fejlődés szerepének megerősítésére. Ezekkel a kérdésekkel szorosan összefügg külkereskedelmi kapcsolataink hatékonyságának növelése is. Ennek feltétele a jó minőség, a magas műszaki színvonal, a külkereskedelem és a termelés jobb egybehangolása és általában a kereskedelmi munka javítása. Nagy figyelmet szentelünk az integrációs folyamatoknak, főleg a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával folytatott kooperációnak és szakosításnak. El akarjuk érni, hogy az irányítási rendszer az eddiginél jobban támogassa a szocialista országok központi és gazdasági szerveinek közvetlen kapcsolatait. A beruházások területén is bizonyos intézkedéseket tervezünk. Elsősorban módosítjuk a beruházási munkák és szállítmányok számlázásának és fizetésének módját, ezzel is gazdasági nyomást gyakorolva az építési határidő megtartására, a megkezdett építkezések számának csökkentésére, a tervmutatók megtartására. A kivitelező csakis az átvehető, befejezett létesítményekért kap majd pénzt. Azt akarjuk elérni, hogy a határidők meg nem tartása és a rossz minőségű munka befolyásolja a kivitelezők pénzügyi helyzetét. Újból ki kell emelnünk, hogy az embereket szélesebb körben kell bevonni a népgazdaság igényes feladatainak megoldásába. Az ezzel kapcsolatban a szakszervezeti taggyűléseken és konferenciákon elhangzott észrevételek többsége jogos volt. A gazdasági vezetők egy része elfeledkezik arról, hogy az irányításban nemcsak a technológiai eljárások igazgatása a lényeges, hanem az emberek befolyásolása is, és a mi viszonyaink között ők a nép megbízottjai, a nép a döntő igazgató és gazdálkodó erő. Ha ebből a szempontból értékeljük a kezdeményező tervek hatékonyságát, nem lehetünk elégedettek. A pozitív példák egyelőre egyedülállók, és általában nem érjük el azokat az eredményeket, amelyeket feltételeztünk. A kitűzött út azonban helyes és amit nem sikerült eddig elérnünk, meg kell valósítanunk holnap. (Lubomír Strougal elvtársnak a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája 4. együttes ülésén mondott beszédéből) KLIMM'- Tudom, furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy még ma sem tértem napirendre a kitüntetés fölött, de így van, ez az igazság. Nem és nem megy a fejembe... Aztán ugye, az a nagy ünnepség a várban... bocsássa meg, hogy zavarban vagyok, de rég nem voltam ennyire meghatódva. A kitüntetett: Kulcsár Ilona, a Bakai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanítónője, aki a közelmúltban Érdemes Pedagógus lett. Szavaiból, magatartásából arra következtetek, szerény és lelkiismeretes ember, aki a jól végzett munka után inkább a háttérben marad, minthogy egyetlen lépést is tegyen az érdeklődés középpontja felé.- Ismeri a falunkat? Ezerkétszáz lakosa van, ami igazán nem sok, de az utóbbi években egyre több fiatal költözött el innen. A legtöbben Dunaszer- dahelyre vagy Somorjára mentek, ahol nagyobbak a munkalehetőségek, mint nálunk. Ezért aztán évről évre kevesebb az első osztályosunk. Ebben a tanévben én másodikosokat tanítok, jövőre viszont ismét első osztályosokat kapok. De nehogy azt higgye, hogy könnyebb dolgom lesz, hiszen a követelmények mind nagyobbak. Ha valamilyen hasznom mégis lenne az alacsonyabb létszámú osztályból, akkor az, hogy többet foglalkozhatom egy-egy tanulóval. S akkor még nem beszéltem a közéleti tevékenységemről, pedig szabad időm nagy részét az tölti ki. Húsz éve hnb-képvíselö vagyok, a kulturális bizottság tagja, hatodik éve a nöszövetség heiyi szervezetének elnöke, ami azt jelenti, hogy minden rendezvényen ott vagyok. Megterhelő, persze hogy az, de szíwel- lélekkel csináltam mindig és nemcsak azért, mert egy pedagógus sosem ülhet ölbe tett kézzel, s főleg nem falun. A közös ügyért én is szívesen hozok áldozatot. Hogy mióta tanítok? Harminckét éve. Itt kezdtem a szülőfalumban, s két kisebb megszakítás után itt is folytattam. A közbeeső éveket Vámosfalun és Pódafán töltöttem. 1956-ban végleg hazakerültem, s azóta itt tanítok az alsó tagozaton. Ide köt a családom is; két felnőtt fiam közül az egyik pedagóguspályát választott, a másik pedig gépesítő a helyi szövetkezetben. Lehet, hogy közhely, amit most mondok, de én valóban élek-halok a hivatásomért. Mindig is az volt a vágyam, hogy taníthassak; hálás vagyok a szüleimnek, hogy megértettek és támogattak. Ha belegondolok, sokféleképpen tanítottunk az elmúlt három évtized alatt, hiszen minden változás új oktatási módszert hozott magával, de annyira igényes, mondhatom, még egy sem volt. mint a mostani. Az elsők között kezdtem tanítani az új tervezet szerint, s bizony nem volt könnyű az átállás. A gyerekek lelkesedése, érdeklődése azonban nagyot lendített rajtunk. Ez adott erőt ahhoz is, hogy tanítás után otthon, néha a fiam segítségével, a másnapi segédeszközökkel bajlódjak. Mivel nem nélkülözhettük őket, kezdetben kénytelenek voltunk saját kezűleg elkészíteni. Ma már szerencsére mindenünk megvan, amire szükségünk van, sőt menet közben az is kiderült, hogy a túl sok segédeszköz sem jó, mert elvonja a tanulók figyelmét. Nagy segítségünkre van az óvoda is, ahonnan jó alapokkal érkeznek hozzánk a gyerekek, így az első osztályban már van mire építeni. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, milyen hasznosnak találjuk az együttműködést az óvoda és az iskola között, a kölcsönös óralátogatásokat, amelyek mindkét fél számára fontos tapasztalatokat nyújtanak. És én annak örülök igazán, ha a közös fáradozás eredménye a gyerekek felkészültségén is lemérhető. TÖLGYESSY MÁRIA Együttműködve az óvodával ÚJ szú 1982. IV. 16.
