Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-09 / 14. szám
r t ÚJ SZÚ 15 1982. IV. 9. Brazília ABERTÚRA - AZAZ A NYITÁS (ÉS KORLÁTÁI) Március 31-én ünnepelhették a brazil KaionaK 18-adszor, hogy ők vezetik Latin-Amerika legnagyobb és legnépesebb országát. A szélsőjobboldali magas rangú katonatisztek 1964-ben erőszakkal távolították el a civil Goulart elnököt, s azóta „sikerült megőrizniük a fegyveres erők tekintélyét“. A politikai és gazdasági eredmények mérlege azonban aligha ad okot optimizmusra. Az 1964. április 15-én hivatalba lépett Castello Branco tábornok-elnök ugyan „demokráciát, törvényességet“ ígért, azonban az egymást követő katonai kormányzatok idején épp á demokratikus szabadságjogok szenvedtek csorbát, majd valamiféle ingadozási időszak következett, amely a jelenlegi elnök, Figueiredo politikájába torkollott (ezt nevezik most „politikai enyhülésnek“, „abertúrának“, ami portugál nyelven nyitást jelent). RIO - A GYILKOSOK VÁROSA Castello Branco egyik első intézkedése volt, hogy megszakította a dipolomáciai kapcsolatokat Kubával. Olyan elnyomó rendszert dolgozott ki, amelyben az alkotmánynak és az állampolgári jogoknak nem volt helye. A juntán belüli nézeteltérések azonban távozásra kényszerítették. A következő elnök, Costa e Silva bevezetett néhány, a központi hatalmat erősítő törvényt, s bizonyos érdeklődést mutatott a törvényességhez való visszatérés iránt. Az alkotmányos látszatok biztosítása céljából az ő elnöksége idején hozták létre a rendszer híveiből az ARENA nevű kormánypártot (tagjai elsősorban természetesen katonák). Felső utasításra szintén ekkor alakították meg a rendszerrel lojális ellenzéket: a Brazil Demokratikus Mozgalmat (MDB). Ez - megismételjük - csak látszatintézkedés, ui. a valódi ellenzék, a baloldal ellen kegyetlen hajtóvadászat folyik, a halálbrigádok szabadon tevékenykedhetnek. A legnagyobb megtorló akciókat a politikai, szakszervezeti és diákszervezetek képviselői ellen Garrastazu Medici idején (1969-74) hajtották végre. Már korábban fokozatosan alakult ki az a rendszer, hogy az államapparátusban, a gazdasági posztokon katonák tevékenykedtek, s így a hadsereg tulajdonképpen az ország mindennapos életét ellenőrzése alatt tarthatta. Medici elnök igyekezett fokozni a katonáknak ezt a szerepét: Mellesleg (vagy éppen ez volt a fő cél!) ez azzal az előnnyel járt, hogy a tisztek még csírájában elnyomhatták az elégedetlenség bármilyen megnyilvánulását. Ilyen körülmények között sikerült bizonyos eredményeket elérni a gazdaság területén, s a junta ezt nevezte „brazil csodának“, a katonák civil tevékenységére épülő „brazil modell“ sikerének. Nem utolsósorban az olajár- robbanás következtében (kőolajból Brazília behozatalra szorul) az ipari fejlődés üteme lelassult, a gazdasági gondok súlyosbodása felszínre hozta az elégedetlenséget. Az MDB-n belül csoportosulni kezdtek a valóban junta-ellenes erők. A nekik tett engedménynek fogható fel, hogy 1974-ben Ernesto Geisel foglalta el az elnöki posztot. Ekkor kezdődött meg az óvatos és felülről szigorúan ellenőrzött „abertúra“, a nyitás. Bizonyos liberalizálási folyamat indult meg, polgári személyek nagyobb részt vállalhattak a gazdaság irányításában, enyhítették a sajtócenzúrát, sőt még választásokat is tartottak a helyi közigazgatási és törvényhozási szervekbe. (Ekkor kapták a katonák az első figyelmeztetést, ui. több helyen az MDB szerzett szavazattöbbséget az ARENA jelöltjeivel szemben). Figueiredo elnök 1979 óta van hatalmon, s úgy tűnhet, hogy az elmúlt 2-3 évben nagyobb sebességre kapcsolt a demokratizálási folyamat. Figyelemre méltóak a politikai változások: számos elnyomó törvényt eltöröltek, megszüntették a cenzúrát, részleges amnesztiát hirdettek, politikai foglyokat bocsátottak szabadon, olyan személyiségek térhettek haza, akik 10-15 évig éltek külföldön emigrációban (köztük Carlos Prestes, a kommunista párt elnöke), lehetőség nyílt új politikai pártok megalakítására, s tágabb teret biztosítottak a szakszervezetek tevékenységének is. A nagy kérdés az, hogy meddig megy el a nyitás politikájában Figueiredo. Mindenesetre ígéretet tett arra, hogy még az idén (november 15-én) általános választásokat tartanak, két év múlva pedig polgári személynek adja át az elnöki tisztséget. Főleg az általános választásokon mérhető majd le, hogy a katonák komolyan vissza akarják-e vezetni Brazíliát a polgári demokráciához. A kétkedés nem alaptalan. Már az 1980-as és az azóta ismétlődő - főleg ellenzéki személyiségek, szervezetek ellen irányuló - bom• Figueiredo bamerényletek, az újra éledő terrormozgalmak is azt bizonyítják: egyes jobboldali (katonai) köröknek nincs ínyére a nyitás, szerintük az eddigi engedmények is túl erősek. „Megszállott ember vagyok- mondotta egyik interjújában Figueiredo. - Amint valamint kigondolok, azt a lehető legkövetkezetesebben végre is hajtom. Olyan vagyok, mint a rák, amely egy kőhöz tapadt. Az én kövem pedig a politikai nyitás“. Tudjuk viszont, hogy a rák visszafelé halad, ha igazán nem tapad éppen valamelyik vízalatti kőhöz. Nos ez a „visszafelé haladás“ érzékelhető már néhány hónapja Brazíliában is. Különösen azóta, hogy (tavaly szeptemberben) Golbery do Couto e Silva tábornok- a rendszer szürke eminenciása, az „abertúra“ egyik atyja, s vezérkari főnökként két államfő politikai tanácsadója - távozott (vagy eltávolították), s helyébe az a Joao Leitao de Abreu került, aki már „SZÍNES A két domb között, amelyeken a riói Joaquin de Queiros nevű favella terül el, folyik a Fekete Szalag - a helyi lakosok így nevezik a piszkos és bűzös patakot. Amikor esik - s Rióban kiadósak a záporok -, az alacsonyabban fekvő barakkokat elönti a víz. A kunyhók közvetlen szomszédságában van a városi szeméttelep, ahol a nap minden órájában görnyedt alakok kotorásznak: ételmaradékokat keresnek. Mintegy 30 ezer ember „lakik“ e favellá- ban, - ez az általánosan használt portugál elnevezése a minden higiéniai berendezést és közszolgáltatást nélkülöző „kunyhóvárosoknak.“ Az UPI amerikai hírügynökség helyszínen járt tudósítója beszámol arról, hogy Rio dombjain összesen 309 hivatalosan bejegyzett ilyen favella van, s többségüket hegyek és strandok veszik körül. A favellákban 1,7 millió ember él. 1965 óta a riói kunyhóvárosok lakosainak száma 319 százalékMedici elnök idején betöltötte ezt a magas posztot. A személycsere jogosan aggasztja a liberalizálás híveit. Leitao „székfoglaló“ beszédében ui. a nyitásról egy szót sem szólt, ehelyett hangsúlyozta: „Nem lehet demokrácia rend nélkül. A rendetlenséggel szemben előnyben részesítem az igazságtalanságot.“ Leitao - vagyis a „kemény vonal“ képviselőinek - színre lépése meghozta már a „gyümölcseit“ is. Olyan választási törvény lépett ui. érvénybe, amely a kormányzó - szociáldemokratának átkeresztelt - párt jelöltjeinek győzelmét biztosítja. Egyebek között megtiltották a választási szövetségek létrehozását, s ahhoz, hogy egy pártot töröljenek a listáról, elég annyi, ha nem indít jelöltet a 395 körzetből egyben (az' ellenzéki pártok, legyenek bármilyen jól szervezettek, nehezen „fedhetik be“ a nagy kiterjedésű országot). A választási szabályok megváltoztatása azonban nem biztosítja a sikert a hadsereg számára. Inkább azt bizonyítja, hogy a katonák valóban tartanak attól: a novemberi választásokon az ellenzéki erők képviselői kerülnek be többségben a parlamentbe. A gazdasági bajok eközben súlyos teherként nehezednek a lakosságra, s állítják megoldhatatlan problémák elé az ország vezetőit. Mivel Brazília nyersanyegbe- hozatalra szorul, nagymértékben eladósodott (a külföldi adósság 60 milliárd dollárt tesz ki), az infláció tavaly 100 százalékos volt, a munkanélküliség rohamosan növekszik (becslések szerint 3 millióra rúg az állandó munkával nem rendelkezők száma). A mostani gazdasági válság talán a legsúlyosabb az ország történelmében. Azt is bizonyítja, hogy a 18 évvel ezelőtt megteremtett katonai rezsim tulajdonképpen kudarcot vallott. A társadalmi feszültségek ilyen helyzetben tovább fokozódnak, s félő, hogy még a robbanás előtt működésbe lép a híres latin-amerikai kaszárnyareflex, vagyis nem a politikai élet további liberalizálása felé történik nyitás, hanem a laktanyák kapui nyílnak meg. . PAPUCSEK GERGELY NYOMOR“ kai nőtt, míg az egész város polgárainak száma összesen csak 44 százalékkal lett nagyobb. Néhány brazil építész ezért beszél Rio „fa- vellizálásáról“, annak ellenére, hogy a nagyvárost még mindig az ország kulturális és turistaközpontjának tartják. A riói Ipanema luxusnegyed A Copacabanán, Rio de Janeiro egyik negyedében, egy autóbuszra két férfi szállt fel, a vezetőt pisztollyal kényszerítették arra, hogy az autóbuszt egy mellékutcába vezesse. Egy idősebb férfi felugrott helyéről és káromkodni kezdett. A gengszterek egyike hidegvérrel a halántékára szegezte pisztolyát és lelőtte. A két bandita ezután kifosztotta az utasokat és eltűnt. Az Ipanema strandon egy férfi lépett az egyik fürdőruhás nőhöz. Kést rándott elő, s azt követelte tőle, hogy adja át neki gyűrűjét és nyakláncát. A hölgy el akart menekülni, ám a bandita hátába szúrta kését. A haldoklót ezután kifosztotta, elrabolta ékszereit. A Flamengo negyedben három férfi csöngetett be az egyik lakásba. Amint a háziasszony ajtót nyitott, pisztolyt rántottak. Ketten közülük az előkészített zsákba aífed- ték össze az értéktárgyakat, a harmadik közben megerőszakolta az asszonyt. A nyugatnémet Quick riportere a fenti példákkal illusztrálja Rio de Janeiro hétköznapjait, amely ma már a bűn metropolisa. A cukorsüveg, Jézus Krisztus szobra, a végtelenbe nyúló strandok és a hatalmas felhőkarcolók csak a kulisszái a létfenntartásért folytatott, kegyetlen harcnak, amely közben naponta nő a bűncselekmények száma. A 8 milliós városban csak 1980- ban 2826 embert gyilkoltak meg, tehát 1040-nel többet, mint az alvilágáról hírhedt New Yorkban. Rio minden hetedik lakosa fegyveres támadás áldozatává vált A napi hét gyilkossággal, a heti 45 bankrablással, 10 emberrablással és 25 utcai lövöldözéssel ez a város „kivívta“ a világ legveszélyesebb metropolisa címet. Egy közvéleménykutatás eredményei szerint a város gazdagabb strandjaihoz tartozó területen vannak talán a világ legdrágább parcellái. Senkit sem zavar, hogy csak 4-5 tömb választja el őket a favelláktól. Messziről nem is nyújtanak nagyon csúnya látványt ezek a kunyhóvároskák. Az egyes bódék különböző színűek, s ez gyakran megihleti a helyi művészeket, akik azután a külföldi turistáknak adják el a színes nyomor képeit. negyedei lakóinak 70 százaléka félti életét és vagyonát, s aki csak teheti, pisztolyt vásárol, ha kell, a fekete piacon. Amikor a Novo Iguacu negyedben két bandita megtámadott egy autóbuszt, a 20 utas közül 18-an pisztolyt rántottak, és a támadókat szó szerint szitává lőtték. Egy gengszter által megtámadt teherautó vezetője segítségért kiáltott - egy másik sofőr üldözőbe vette a banditát és lelőtte. .. És mit tesz a bűncselekmények ellen az állam? Szinte semmit - válaszol a kérdésre a Quick riportere. Az állami szervek tehetetlenek, ugyanis kevés a pénz. A szokásos razziák során több • A riói rendőrség naponta találkozik ilyen esetekkel... száz gyanús személyt visznek De a rendörlaktanyákba, majd a kihallgatás után általában ismét szabadon engedik őket. A börtönök ugyanis reménytelenül túlzsúfoltak. És ami a legszomorúbb, a rosz- szul fizetett és kiábrándult rendőrök gyakran megfeledkeznek esküjükről és a bűnözők oldalára állnak. Megvesztegetni hagyják magukat a kábítószer-kereskedőktől, az autótolvajoktól és a vizsgálat során az esetek többségében mindkét szemüket behunyják. .. A Rocinha favella az Atlanti óceán partja fölött, két luxushotel szomszédságában terül el. Fertőzés következeiében itt hetente több gyermek hal meg, s a piszkos víz, az el nem takarított hulladék sok betegség forrása Oscar Niemeyert, a világhírű brazil építészt idézve az UPI tudósítója megállapítja: a favellák lakosainak száma rohamosan nő, mivel Brazília a szörnyű diszkrimináció rendszerében, a felbecsülhetetlen gazdagság és a súlyos nyomor között él... A favellák nem építészeti, hanem elsősorban társadalmi problémát jelentenek. A kunyhóvárosokban főleg az elmaradott és szegény észak-keleti országrészből érkezett családok laknak. Ha egyáltalámmunká- hoz jutnak, többségük csak minimális bért - heti 20-25 dollárt- kap. Walter de Morais riói jogász, aki- gyakran eredménytelenül a favellák lakosainak érdekeit védi, azt mondja, hogy „a 100 százalékos infláció közepette a brazil dolgozók nem tudják fizetni a rendkívül magas lakbért, és ezért a szegényebb rétegek nagy része fa- vellákba költözik...“ • Betegségek, fertőzések forrása
