Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-09 / 14. szám
tili szú 5 1982. IV. 9. Tárgyalási szünet Genf ben ELMOZDULÁST A HOLTPONTRÓL Alig múlt egy éve annak, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán a Leonyid Brezsnyev által beterjesztett beszámolóban elhangzott ez a kulcsfontosságú mondat. „Nem engedhető meg, hogy a világ népeinek életét beárnyékolja a nukleáris háború kirobbanásának veszélye.“ Ez a mondat tömören fejezi ki az aggodalmat az emberiség jövőjéért és a készséget a cselekvésre. Ezt bizonyítják többek között az Európában elhelyezett atomfegyverek kolátozásáról Genfben folyó tárgyalások, amelyeknek megkezdését a Szovjetunió kezdettől fogva szorgalmazta. Európa népei és kormányai különösen nagy fontosságot tulajdonítanak e szovjet-amerikai megbeszéléseknek, hisz ez az első alkalom, hogy komoly, magas szintű tanácskozások kezdődtek a két atomnagyhatalom között erről a kérdésről. Abban, hogy a múlt év őszén létrejöhetett a megállapodás a tárgyalások megkezdéséről, a Szovjetunió állhatatos diplomáciai küzdelmen kívül szerepe volt az USA nyugateurópai szövetségesei aggodalmának a Reagan-kormány fegyverkezési politikája miatt. Nyugat-Euró- pában magasra csaptak az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek telepítésének tervével szemben megnyilvánuló elégedetlenség hullámai, amit a múlt év őszén a hatalmas békemenetek és politikaüiltakozások juttattak kifejezésre. A békemozgalomra reagálva a NATO európai tagországai nyomást gyakoroltak az Egyesült Államokra annak érdekében, hogy kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval, hogy éljen a Szovjetunió által felajánlott kezdeményezéssel. A tanácskozások múlt év november 30-án kezdődtek meg, néhányhetes szünet után ez év januárjában ültek ismét tárgyalóasztalhoz — szovjet részről Julij Kvicinszkij, amerikai részről pedig Paul Nitze tíz-tíz tagú együttesük élén. Még tavaly, a megbeszélések kezdetén, az amerikai nagykövet, Paul Nitze javaslatára a felek megállapodtak, hogy hetente kétszer - az Egyesült Államok, illetve a Szovjetunió missziójának épületében - sorra kerülő hivaltalos találkozókról nem tájékoztatják az újságírókat. Nem árt az óvatosság Természetesen csak üdvözölni lehet a szovjet-amerikai párbeszédet. Különösen a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben kell méltányolni azt, hogy a két nagyhatalom a tárgyalóasztal mellett megkísérli közös nevező megtalálását a fegyverkezési verseny korlátozása érdekében. Számos jel figyelmeztet azonban arra: nem szabad túlbecsülni az amerikai tárgyalási készség értékét. Az amerikai „igent“ - mutat rá például a No- voje Vremja - voltaképpen kikényszerítették, mégpedig az ország közvéleménye és az Egyesült Államok szövetségesei - mégpedig az újabb szovjet kezdeményezés alapján. A szovjet hetilap ebből kiindulva óvatosságot tanácsol. „Meg kell vizsgálnunk - írja nem rejtözik-e az amerikai «igen« mögött az a szándék, hogy időt nyerjenek, és ilymódon alkalmat is a tervezett fegyverkezési programok véghezviteléhez.“ Mint emlékezetes, Washington tárgyalási hajlandóságát már eleve számtalan feltételtől, egyenlőtlen megközelítést tükröző politikai megszorításról tette függővé — kikötéseket azonban a szovjet fél természetesen nem fogadhat el. Csak a becsületes, tárgyszerű légkörben folyó tárgyalások vezethetnek eredményre, a különböző feltételekhez kötött tárgyalásokról már előre elmondható: az ilyen út nem járható. Az amerikai álláspont ismeretében sokszor az a benyomás keletkezik, hogy Washingtonnak nem annyira a tárgyalások eredményei fontosak, hanem az, hogy ne bírálhassák óketatárgya- lási kézség hiánya miatt. Világos szovjet álláspont A közepes hátótávolságú rakéták tárgykörében a Szovjetunió az utóbbi hónapokban, hetekben ismételten bizonyítékát adta rugalmasságának és annak, hogy konkrét lépésekkel is kész elősegíteni a megegyezést. Leonyid Brezsnyev a múlt év szeptemberében újból megerősítette: a Szovjetunió kész leszerelni az országa nyugati területén levő közepes hatótávolságú rakétáinak egy részét, ha a NATO lemond rakétatelepítési döntésének 1983-ra tervezett megvalósításáról, vagyis a nagyarányú nyugat-európai rakétatelepítésekről. Nyilvánvaló, hogy ez a Nyugaton is figyelmet keltő szovjet kezdeményezés késztette Wa- ' shingtont arra, hogy belemenjen a genfi tárgyalásokba. A szovjet küldöttség Genfben előterjesztett javaslatainak célja világos és egyédelmü, arra irányulnak, hogy rövid időn belül kidolgozzák a jövendő megállapodás alapvető elemeit tartalmazó dokumentumot. Ezek az elemek a következők:- a szerződésnek - az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek megfelelően - számításba kell vennie és ki kell terjednie minden közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetre, azokra, amelyeknek hatósugara 1000 kilométer vagy annál több, s amelyek Európa területén, illetve a környező vizeken vannak elhelyezve vagy európai felhasználásra szolgálnak;- az említett eszközök szintjének maximális csökkentése érdekében a szerződésnek elő kell irányoznia azt, hogy a jelenlegi (a NATO-nál és a Szovjetuniónál egyaránt mintegy 1000 egységet jelentő) szintről 1990 végéig 300 egységre csökkentik azokat, közbeeső célként 1985 végére 600 egységre;- a feleknek jogukban áll, hogy maguk határozzák meg a csökkentésre kerülő fegyverzet összetételét, s a megállapított • Párbeszéd a Pentagonban: - Mi acélcsövek nélkül is gázhoz juttatjuk Európát... (A Novoje Vremja karikatúrája) kereten belül saját megítélésük szerint hajtsák végre a fegyverzet cseréjét és korszerűsítését, ennek keretét külön állapítják majd meg; — a fegyverzet csökkentésének fő eszköze a közepes hatótávolságú eszközök megsemmisítése lesz, ez azonban nem zárja ki, hogy a fegyverzet egy részét egy megállapítandó határon túlra vonják ki;- kidolgozzák azokat a határozatokat, amelyek biztosítják, hogy a tervezett szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését megfelelően ellenőrizzék; a tárgyalások idejére a felek tartózkodnak attól, hogy új közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetet telepítsenek Európa körzeteibe; a felek mind mennyiségi, mind minőségi téren befagyasztják ebben a körzetben jelenleg már meglevő közepes hatótávolságú fegyverzetüket. Ha ezekben az elvi kérdésekben mihamarabb sikerülne megegyezésre jutni, akkor ez megbízható iránytűt jelentene a szerződés elkészítéséhez szükséges további munkához, célratörő konkrét jelleget adna a tárgyalásoknak — állapítja meg a szovjet állásfoglalás. Amerikai katonai célok A katonai kiadások példátlan méretű, egy év alatt 20 százalékos növelésétől az amerikai kormányzat azt reméli, hogy jelentős lépést tehet előre a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult katonai erőegyensúly megbontása és a katonai fölény kivívása felé. A fegyveres erők és a fegyverzet óriási mériékű növelését, új még pusztítóbb erejű fegyverfajták - nukleáris és vegyi fegyverek - gyártását Washingtonban azzal próbálják indokolni, hogy az Egyesült Államoknak válaszolnia kell az állítólagos szovjet kihívásra. Valójában azonban a hadikiadások újabb, ugrásszerű növelése a legtömörebb formáiban juttatja kifejezésre a Reagan-kormány harcias kalandorpolitikájának a lényegét. Az amerikai kormány kategorikusan elutasította a közepes hatótávolságú rakéták számának kétharmados csökkentésére vonatkozó javaslatot, amelyet a szovjet küldöttség február elején terjesztett elő a genfi tárgyalásokon. Nyilatkozatában mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a Szovjetunió az Európában telepített és szintén szovjet célpontokra irányuló francia és brit közepes hatótávolságú rakéták korlátozását is szükségesnek tartja. Á washingtoni hivaltalos állásfoglalás ezzel szemben ahhoz ragaszkodik, hogy az Urálon túl telepített szovjet közepes hatótávolságú rakétákat ugyanúgy kezeljék, mint az európaiakat. Bár a szovjet javaslat nem tartalmaz ilyen kikötést, Re- aganék azt állítják, hogy a szovjet előterjesztés alapján csak a régebbi típusú (szovjet) közepes hatótávolságú rakétákat szerelnék le, míg a legújabb típusúa- kat meghagynák. Az amerikai delegáció a genfi tárgyalások eddigi szakaszában az ún. nullaváltozathoz ragaszkodott, amely egyáltalán nem irányozza elő az amerikai vagy nyugat-európai rakéták leszerelését egy feltételezett egyezmény keretében. A nullaváltozat lényege az, hogy a Szovjetunió szerelje le az összes korszerű közepes hatótávolságú nukleáris eszközeit cserében azért, hogy a NATO lemond 572 újabb közepes hatótávolságú eszköz telepítéséről. Nagy horderejű döntés A Szovjetunió újra meg újra békekezdeményezésekkel válaszol a tárgyalásokat hátráltató magatartásra, a párbeszéd megszakításával való nyugati zsarolásra és fenyegetőzésre. Leonyid Brezsnyevnek a szovjet szak- szervezetek kongresszusán elhangzott beszéde, amelyben nyilvánosságra hozta a szovjet vezetés nagy horderejű döntését, újólag bizonyította: a Szovjetunió a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságúnak tartja a genfi tárgyalásokat. Az úgynevezett „eurorakéták“ ügyében korábban előterjesztett kezdeményezéseket új fontos elemekkel egészítette ki A döntés értelmében a szovjet fél kész egyoldalúan moratóriumot, vagyis halasztást elrendelni európai területén a közepes hatótávolságú fegyverzet telepítésére Befagyasztja védelmi erejének korszerűsítését az adott szinten, hogy példával járjon elől, sőt, ha az amerikai fél jó szándékának bizonyítékául felhagy a nemzetközi helyzet további élezésével, akkor a Szovjetunió közepes hatótávolságú rakétáinak számát egy meghatározott mennyiséggel még egyoldalúan is hajlandó csökkenteni. Mindenekelőtt az egyoldalú telepítési és fejlesztési moratórium, valamint a közepes hatótávolságú rakéták számának már az idén várható csökkentése jelent a genfi tárgyalások jövője szempontjából nagy fontosságú új kezdeményezést. A Szovjetunió tehát ismét tanujelét adta jóindulatának, és annak, hogy kész a másik fél érdekeit is szem előtt tartó ésszerű kompromisszumra. Ugyanakkor Leonyid Brezsnyev nagyon határozottan figyelmeztet arra, hogy ha mégis megvalósulnának a NATO nagyszabású rakétatelepítési tervei Nyugat-Európában, a Szovjetunió számára merőben új, biztonságát nagymértékben fenyegető helyzet alakulna ki, a szövetségeseivel együtt le kellene vonni a megfelelő következtetéseket. Ha a népek békeakaratának figyelmen kívül hagyásával mégis megvalósítják a több száz új amerikai rakéta európai telepítésének tervét — ezek a rakéták képesek arra, hogy a Szovjetunió területén levő célpontokat semmisítsenek meg —, akkor az eddigiektől eltérő hadászati helyzet jönne létre a világban. Ez arra kényszerítené a Szovjetuniót, hogy olyan válaszlépéseket tegyen, amelyek hasonló helyzetbe hoznák a másik felet, beleértve az Egyesült Államokat, annak közvetlen területét is. Széles körű visszhang Világszerte élénk visszhangot keltettek az újabb, hogy horderejű szovjet békejavaslatok. A békeszeretö erők természetesen megnyugvással és reménnyel fogadták, a nyugati országok sajtója, kormánykörei eltérő módon reagáltak a moszkvai bejelentésre. Alighogy értesült az amerikai közvélemény Leonyid Brezsnyev javaslatairól, a Fehér Ház már el is marasztalta az újabb szovjet kezdeményezést. Reagan kijelentette: az Egyesült Államok kitart korábban tett saját javaslata, az ún nullaváltozat mellett. A New York Times szerint a kormányzat sietős elutasító válasza ama növekvő aggodalommal függ össze, hogy a Leonyid Brezsnyev által megfogalmazott elképzelések Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is kedvező fogadtatásra találnak. Vezető amerikai közéleti személyiségek sora úgy értékeli a szovjet államfő bejelentését, hogy az lehetővé teszi az elmozdulást a tárgyalási holtpontról. William Fulbright volt demokrata párti szenátor, a törvényhozás külügyi bizottságának volt elnöke hangsúlyozta: „Meg kell vitatnunk a szovjet indítványt, s el kell gondolkoznunk azon, hogyan érhető el ennek alapján a megállapodás." Thomas O'Neill, a képviselöház elnöke ugyancsak üdvözölte a Leonyid Brezsnyev által bejelentett moratóriumot, megállapítva, hogy helyes irányba tett lépésekre került sor. Edward Kennedy szenátor szerint a nézetkülönbségek az amerikai és a szovjet álláspont között a bejelentéssel nem tűntek el, de lehetőség nyílt arra, hogy szélesebb körű előrehaladást le- hessén elérni. Leahy szenátor, a szenátus hírszerzési bizottságának albizottsági elnöke, olyan nagy jelentőségű, pozitív gesztusként méltatta a szovjet rakétamoratórium bejelentését, mint amely az atomfegyverkezési hajsza megfékezéséhez vezethet. Leahy egyike azoknak a szenátoroknak, akik javasolták a kormánynak, hogy a Szovjetunióval együtt fagyassza be a jelenlegi szinten az atomfegyverzeteket. Az amerikai kongresszus 139 tagjának indítványát, amelyet vezető közéleti személyiségek sora ajánlott elfogadásra, Reagan elutasította. Ugyancsak tárgyalásra szólító felhívással fordult Reaganhez Charles Mathias, a külügyi bizottság tagja A szenátusi határozattervezet, amely a párbeszéd azonnali megkezdését indítványozza, arra vall, hogy a Fehér Ház elutasító magatartása nem a washingtoni politikai körök egységes véleményét tükrözi. Rossz hír és jó hír A Le Monde című francia lap, figyelemre méltónak tartva a szovjet moratóriumjavaslatot, találóan mutatott rá, hogy a bejelentés éppen akkor hangzott el, amikor az amerikaiak a genfi tárgyalások felfüggesztését közölték. Így tehát - írta- a rossz hír Washingtonból érkezett, a jó hír pedig Moszkvából. Március 16-án — az amerikai fél indítványára - kéthónapos szünet kezdődött Genfben. A tárgyalások folytatását ugyancsak Washingtoni óhajra május 20- ára időzítették, vagyis a NATO-külügymi- niszterek értekezlete (1982. május 17.) utáni időpontra. Az amerikai kormányzat- amint ez a szovjet javaslatokra tett azonnali negatív reagálásából is kitűnik- szövetségeseit minden eszközzel igyekszik majd rábírni, hogy a NATO 1979 decemberi „kettősdöntéséből“ csupán az a rész valósuljon meg, amely az új amerikai rakéták Nyugat-Európában telepítését irányozza elő. A küldöttségek vezetői tehát hazautaztak Genfből és kormányaikkal tanácskoznak a megbeszélések eddigi eredményeiről Ha majd újra kezdődik az érdemi munka, feltehetően már tükröződni fog a nagy jelentőségű újabb szovjet kezde- ményezésekneka visszhangja, amelyeket Leonyid Brezsnyev jelentett be. Éreztetni fogja hatását az is, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza elleni mozgalom most már nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is egyre jobban szélesedik. Az elmúlt évben a békemozgalom erősödése kényszerítette a washingtoni kormányt arra, hogy Genfben leüljön a tárgyalóasztalhoz, s rá lehet kényszeríteni Washingtont arra is, hogy komolyan tárgyaljon. A Szovjetunió gesztusa, töretlen békeakaratának újabb konkrét megnyilvánítá- sa reménnyel tölti el Európában és szerte a világon mindazokat az erőket, amelyek a nukleáris háború veszélyének elhárítását óhajtják, és még nagyobb lendületet ad küzdelmüknek. PROTICS JOLÁN
