Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-02 / 13. szám
► ' ÚJ szú 15 1982. IV. 2. • Nyikolaj Travkin tüzér a „Nyugat '81 “ hadgyakorlaton E lvetem a lélektelen fegyelmezést, a drillt Az átgondolt, tudatos fegyelem nevelő szerepében hiszek Gépesített lövészezredünket négyszer tüntették ki, a Nagy Honvédő Háború idején katonáink a Volgától az Elbáig jutottak. Őrizzük a barci hagyományokat, azokat a tapasztalatokat, amelyekre már szert tettünk. Az ezred múzeumtermében megismertetjük a fiatal nemzedéket a csapat történelmével, elmondjuk nekik, hogy Sztálingrád alatt 1942-ben, Ko- szih hadnagy parancsnoksága alatt hat katonánk szinte egy teljes napig állta több száz hitlerista géppisztolyának tüzét. Hatvan válogatott SS katonával végeztek, a többieket pedig visszavonulásra késztették. Megmagyarázzuk az újoncoknak: kizárólag a technikai ismeretek birtokában ilyen hőstettet lehetetlen elérni. Ehhez az ügy igazába vetett feltétlen hit szükséges. És persze tudás. Szüntelenül arra törekszünk, hogy a kiképzés körülményeit a harci helyzethez közelítsük. A háborút követő 36 év alatt a szovjet fegyveres erőknek gyakorlatilag nem volt olyan nagyobb hadgyakorlata, amelyen csapatunk ne vett volna részt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy egész évben több időt töltünk kint a terepen, mint a laktanyákban. A tényleges katonai szolgálatra behívott fiatalok számára két év ilyen megfeszített munka nem könnyű próbatétel. Ugyanakkor az eredmények magukért beszélnek. Hogy csak egy példát említsek: már hosszú évek óta az ezredben nem történt komolyabb fegyelemsértés. És ez törvényszerű dolog. Adjunk a fiataloknak feladatot, adjunk módot a bátorság, a leleményesség, a kitartás bizonyítására, és a legfegyelmezetlenebbek is megemberelik magukat. Meggyőződésem, hogy a kétéves szolgálat alatt - mint országunk állampolgárai - emberi szempontból is észrevehetően sokat fejlődnek. Vegyünk például egy olyan kérdést, mint a társadalmi javak őrzése. Mint hivatásos katonát a gyakorlótéren büszkeséggel tölt el fejlett technikánk látványa, ám magamban egy bizonyos kettöséget érzek: minden tonna üzemanyagot, amit harci eszközeink elfogyasztanak - hogy mást ne is em I itsek, - valami lyen békés programtól kell elvonni. Ezért van az, hogy katonáinkat az ezrednél eltöltött legelső naptól kezdve az üzemanyaggal, a felszereléssel való takarékoskodásra tanítjuk. Állandóan emlékeztetjük őket, hogy mindez milyen sokba kerül népünknek. Sok minden tanúskodik arról, hogy fiataljaink, visszatérve a polgári életbe, hasznát veszik az itt szerzett tapasztalatoknak. Egy sor levelet mutathatnék, amelyekben szülők, vállalati vezetők szó szerint a következőket írják nekünk: „Köszönjük, hogy igazi férfit és állampolgárt neveltek...“ Hadseregünkben a katonai szolgálat valójában iskola, a társadalmi érettség, a kollektivizmus, a munkaszeretetre való nevelés, a pontos végrehajtó fegyelem iskolája A tegnap katonái becsületesen dolgoznak az ország legfontosabb építkezésein: Tyumenyben, a KAMAZ-on, a nem feketeföldön, a BAM-on, Elmondhatjuk: a Szovjetunió fegyveres erőit az országgal azonos érdekek éltetik Nagyon tisztelem az idősebb vezetők tapasztalatát és tudását, de a nevelőmunkában többnyire az új nemzedék parancsnokaira támaszkodom Jobban megértik a fiatal katonákat, kitűnően ismerik a legújabb technikát. Kialakult egy íratlan szabály: elsőbbséget élveznek a müveit, kritikusan gondolkodó fiatalok. És ahol a fiatal katona őszintén tiszteli a parancsnokát, mint a legképzettebb, legerősebb, legügyesebb harcost, ott a dolgok rendben mennek. A modern harcmodor a katonától roppant nagy erkölcsi, fizikai és szellemi erőfeszítést igényel. Vegyünk például egy nem túl bonyolult feladatot: az ezrednek mély hóban kell bekerítenie az ellenség jól kiépített állásait, és a pontosan meghatározott időben oldalról csapást kell rá mérnie. Ehhez a gépesített lövészeknek hátra kell hagyniuk páncélozott terepjáróikat és szapora ugrásokkal jókora távolságot kell megtenniük. Aki gyenge és kifullad, alig tud elfutni a kijelölt helyig - az nem jó harcos. Arról nem is szólva, hogy nem egyszerűen futni kell, hanem akadályokat legyőzni, és közben erőt tartalékolni a közvetlen ütközethez. Ha megszámolnánk, hány száz kilométert tesznek meg katonáink a szolgálat alatt, az erőltetett menetek során, a sportfoglalkozásokon, a lőtérhez vezető úton és visz- sza, bizonyára többet, mint amennyi a Szibéria központjától a Szovjetunió nyugati határáig húzódó távolság. A gépesített lövészek „kenyere“ a lőkiképzés. Ahhoz, hogy ne „szikkadjon meg ez a kenyér“, sokat kell dolgozni Az általános feladatot így lehet megfogalmazni: első lövésre, az első sorozatra, az első indítására, ★★★★★★★★★ A szovjet katona erkölcsi nevelése ★★★★★★★★★ menet közben nappal és éjjel eltalálni a célt. Nem egyszerű tudomány, de- amint azt a gyakorlat is mutatja- meg lehet tanulni. A BMP (a gyalogság harcjárművé) személyzetének egy gyakorlaton tíznél is többfajta lőfeladatot kell megoldania, a szélirány, a hőmérséklet, a cél és a BMP kölcsönös mozgásának figyelembevételével. Természetesen vannak kész számítások és képletek, de harc közben kinek van ideje jegyzeteket böngészni? Az újonc számára, a komoly próbatételek között is az első helyen áll a harckocsikkal való közelebbi megismerkedés, azok bejáratása. Egyáltalán nem egyszerű dolog ott maradni a lövészárokban - még ha betonból van is - amikor feléd tart, és a fejed fölött zúg egy többtonnás páncélozott monstrum. Kezdetben szörnyű érzés egyenesen a földre feküdni a csörgő lánctalpak közé, átengedni magad fölött a páncélkocsit, aztán felugrani és utánadobni a kézigránátot. A gyakorlatok alatt a „pszichológiai harctéren“ a modern gyalogságot hidegvérrel végrehajtott cselekvésre és kitartásra oktatják. Megtanítják például arra, hogyan kell bátran átfutni a tűzön, hogyan kell a sűrű füstben torlaszokon, labirintusokon átgázolni, a lángokban álló ház homlokzatára felmászni. Megtanítják, hogyan kell a saját és a bajtársak égő ruháját eloltani, tüzet oltani a harcjárműben, a lőszerraktár közvetlen közelében. A katonák pusztán elméleti oktatása - kockázat és veszély nélkül - értelmetlen foglalatosság. De a legfontosabb, hogy ez a kockázat ne bénítsa meg az ítélőképességet, az éleslátás és az egészséges gondokodás- mód képességét. Az ezredben emlékeznek egy esetre, amikor az egyik harckocsiszázad erőszakos folyamátkelést hajtott végre víz alatti akadály leküzdésével, és az egyik harckocsi eltért a kijelölt menetiránytól. A víz alatt nem keresztbe haladt, hanem a víz folyásának irányában A közvetlen ok: a kiképzést szemlélő felsőbb parancsnok elrendelte a személyzettel való kapcsolat hirtelen megszakítását, és ezzel megszűnt a hadmozdulatnak a partról történő irányítása. Ilyen - harci helyzetben ez meglehetősen valószínű - esetben a víz alatt haladó harckocsi sorsa teljes mértékben két ember hidegvérétől függ: a harckocsi parancsnokától és a mechanikustól. Az adott esetben a parancsnok vesztette el a fejét Ráadásul letorkolta az alárendeltjét, aminek végképp semmi értelme Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a katona csak akkor hibázik, amikor rossz parancsnok vezeti. Én elválaszthatatlannak tartom a dicséretet a neveléstől, tekintetbe véve a hadsereg jelenlegi kontingensét. A dicséret több hasznot hoz, mint a túlzott követelmények és a büntetés. A parancsnokoknak - megengedett kereteken belül - figyelembe kell venniük a katonák kívánságait. Amikor divatba jött az elektromos beatzene, a klub számára rögtön beszereztük a Minszkben található legjobb hangszereket. Az ezredben 15 nemzetiség fiataljai szolgálnak, dalaikat mindegyikük egyéni stílusban mutatta be. A dologból amolyan fényes ara- beszk lett A hatás lenyűgöző volt, és a későbbiekben a katonák büszkék voltak a zenekarra is, meg az ezredre is. Az ezred minden vendége felfigyel a tantermek, laktanyák, a könyvtár, a klub szokásostól eltérő művészi díszítésre. A legénységi étkezde egy télikert hangulatát idézi pálmákkal és akváriumokkal. Mindezt a „rajz és véső“ szakkör tagjai készítették az ezredklub mellett működő tudományos-technikai társasággal közösen. A katonák kedvükre kibontakoztathatják alkotói tehetségüket. Elveink megegyeznek a parancsnokok véleményével. Lényege: minél tartalmasabban, értelmesebben tölti el a katona a szabad idejét, a kiképzés annál eredményesebb. A legfontosabb - az emberi tényező. Végül is nem lehet egyenlőségjelet tenni a hadsereg és a BMP, valamint a helikopterek és a fegyverek között. A hadsereg emberekből áll, akiket bátor katonákká nevelnek. Mint parancsnok, aki egységénél felelősséggel tartozik a szovjet csapatok harcképességéért, bizton kijelenthetem: szükség esetén katonáink méltó módon, hozzáértően teljesítik a haza védelmében vállalt kötelességüket. LEONYID KOVALJOV ezredes, a rogacsevi gépesített lövész-gárdahadosztály ezredparancsnoka (Molodoj Kommunyiszt) • A felderítő deszantegységek a földet érés után megkezdik a feladat végrehajtását A San Jtian-i campuson A pálmaliget a spanyol gyarmati stílusban emelt épületekkel úgy fest, mint a béke szigete. De ez csak látszat. A Puerto Ricó-i Egyetem San Juan-i campusá- nak bejárata előtt rohamrendőrök cirkálnak. A kaput fegyveres rendészek állják el, igazoltatnak minden belépőt. Ez az illetéktelen behatolók (köztük a diákszövetségesek vezetői és a riporterek) ellen hozott intézkedés. Odabent fegyveres rendészek járóröz- nek, meg kidudorodó zsebú civilek. A diákokra „vigyáznak“. (Puerto Rico karibi gyarmatszigetet az Egyesült Államok 1898-ban ragadta el a spanyol koronától. Azóta az ö gyarmata. Négy és fél millió „spanyol“. A Judith Porrato népjóléti miniszter-helyettestől kapott tájékoztatás szerint 60 százalékuk részesül a nyomorszint alatt élőknek járó élelmiszerse- gélyböl.) Az amerikai szövetségi költségvetés szociális és oktatási tételeinek Reagan-féle megnyirbálása különösen kiélezte a szigeten a társadalmi feszültséget. Ennek következménye a valóságos ostromállapot is az egyetemen. A tanév kezdete előtt ugyanis bejelentették, hogy az elsőévesek tandíját a háromszorosára, a felsőévesekét még nagyobb arányban növelik, számos ösztöndíjat csökkentének, vagy megszüntetnek. Az egyetemi diákszövetségek (szocialista, katolikus, protestáns) erre megszavaztatták a hallgatókat; 86 százalékuk kért más megoldást. Megértve, hogy az egyetem anyagi csőd szélén áll, javasolták például, hogy a tandíjat - ha már elkerülhetetlen - fokozatosan emeljék, és differenciáljanak a szülök jövedelme alapján, Antonio Mim Montillo rektor válaszul betiltatta a diákszövetségeket, vezetőiket kicsapta. Erre egyesített akcióbizottság alakult, és diáksztrájkot hirdetett meg. Az egyetemi rendészek összecsapást provokáltak, lövöldöztek, egy egyetemi dolgozó súlyosan megsebesült, több diákot őrizetbe vettek. Az újabb „zavargások“ elfojtására a rektor a rohamrendórségért telefonált, s az a kormányzó jóváhagyásával betört a campus területére. A diákok kövekkel védekeztek. A rendörroham tizenegy áldozatát kellett kórházba vinni. Az újságok és a tv-híradók szerint a tanítás azóta zavartalanul folyik. Újdonsült diák- és tanárbarátaim végigvittek az egyetemen. („Ha a rendészek megkérdik, ki vagy, azt feleljük : amerikai professzor. Ez itt varázsigeként hat" - mondták.) Magam győződhettem meg róla, hogy a campus egyetlen hatalmas sztrájktanya. A kertben, az épületek folyosóin, az erkélyeken csoportokba verődve vitatják a hallgatók a fejleményeket, a teendőket. Az előadásokat jóformán senki sem látogatja. Jártam egy-két szemináriumi helyiségben, ahol látszólag foglalkozást tartottak. Valójában az illegális sztrájkbizottság képviselőjét hallgatták a diákok, s az asztalnál ülő tanár ehhez „falazott“. A kertben hol itt, hol ott rendeznek 10-15 perces „miniröpgyúlést“. Rendszerint a színjátszó csoport ének- és táncszáma vezeti be, egy-két rövid bes*éd, aztán a résztvevők gyorsan elosztanak, mielőtt a rendőrség beavatkozhatna. Ottjártamkor a legújabb fejlemény az volt, hogy néhány nappal azelőtt a rendőrség könnygázzal, gumibottal kergetett szét egy diákgyülést, noha azt az egyetem területén kívül rendezték, hogy a kitiltott vezetők is részt vehessenek. Egyébként éppen arról volt szó, hogyan lehetne békésen kiegyezni az egyetem vezetőségével. Ez a különösen indokolatlan erőszak az addig ingadozó tanárok nagy részét is a szrájkolók mellé állította. (Arturo Melendez professzor, az egyetemi tanáregyesület elnöke már a rektor által állásából felfüggesztett személyként mutatkozott be nekem.) Sem a rendőrségtől tartó sztrájkolok, sem a riporterekre vadászó rendészek miatt nem volt könnyű fényképeznem. Legtöbb beszélgetőpartnerem arra is megkért, hogy a neyét se írjam fel. Voltak azonban kivételek is. — A felemelt tandíjat, kivált a csökkentett ösztöndíjak mellett, már csak a jómódúak gyerekei képesek megfizetni. Nekem egyáltalán nincs ösztöndíjam Az egyetem mellett dolgozom. A feleségem is. Attól tartok, ki kell maradnunk... - mondta Herminio Colón III. éves tanárképzés, az egyesített akcióbizottság tagja, s pillanatnyi habozás után abba is beleegyezett, hogy lefényképezzem. Még „harci pózba“ is vágta magát, öklét szocialista köszöntésre emelve. Jósé Luis Quinonen biológiaszakos hallgató pedig azt fejtegette, miért olyan fontos a hatóságoknak a megmozdulás elfojtása;- Először azért, mivel ez az első tömegakció Puerto Ricóban a Reagan-féle költségvetés-csökkentés óta, és azért a kormányzat keményen szét akarja verni, hogy senki se kövesse a példánkat. Másodszor mi, Puerto Rieó-iak az Egyesült Államokban kisebbségnek, számítunk. Ha mi szabadon tiltakozhatnánk, akkor jönnének utánunk a mexikóiak, a négerek, az indiánok... KULCSÁR ISTVÁN
