Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-02 / 13. szám
ÚJ szú 3 1982. IV. 2. NEMZETKÖZISÉG ÉS HUMANIZMUS A proletár internacionalizmus elméleti kérdései az SZKP XXVI. kongresszusa anyagaiban nalista propagandát folytatnak. Ebben a propagandában mind ritkábban fordulnak elő nyílt támadások a Szovjetunió, valamint a szocializmus országai népeinek barátsága és testvérisége ellen. Mind gyakrabban folyamodnak hazugságokhoz, rágalmakhoz és más módszerekhez, hogy hassanak a népek nemzeti érzelmeire. A dolgozók nevelése a hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében ,,a párt szent kötelessége“, amint azt az SZKP XXVI. kongresszusa hangsúlyozta. A párt XXVI. kongresszusának határozatai az előző kongresszusok határozataihoz hasonlóan kiemelték, hogy a lenini párt mindig harcolt és elszántan harcolni fog a sovinizmus és a nacionalizmus minden megnyilvánulása, az antiszemitizmus és a cionizmus ellen. Ennek az irányvonalnak elvi fontossága van az internacionalista ember cselekvő élet- szemlélete formálásában. Az ilyen ember engesztelhetetlenül harcol a nacionalizmus minden formája és megnyilvánulása ellen nemcsak az ideológiában és a politikában, hanem az emberek hangulatában és magatartásában, nemcsak az elméletben, hanem a tudatban is. Az internacionalista harcol a nacionalizmus, a soviniszta góg és a nemzeti korlátoltság minden megnyilvánulása ellen. Az SZKP KB-nak ,,A Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának előkészületei“ című határozata hangsúlyozza, hogy a kommunisták „elutasítják a burzsoá nacionalista ideológia minden formáját, a nagyhatalmi sovinizmust csakúgy, mint a helyi nacionalizmust, a nemzeti felfu- valkodottságot és a nemzeti nihilizmust, az antiszemitizmust és a cionizmust egyaránt.“ A proletár internacionalizmus elmélete és gyakorlata - a tudományos kommunizmus részeként - korunk társadalmi haladásának fontostényezöje. Ezért nem véletlen, hogy a szovjet kommunisták legfelsőbb fórumának dokumentumai a proletár internacionalizmus problémáival is foglalkoznak. Elvei végighúzódtak az SZKP XXVI. kongresszusán a központi bizottság egész jelentésén. A szocialista országok szocialista nemzetei, vaunint a szocialista országok népei közötti barátság gyakorlatát a proletár internacionalizmus legmagasabb fejlődési fokának tekintik. A proletár internacionalizmus gyakorlata fejlődésének fontos iránya a szocialista országok és a felszabadító harc országainak népe közti együttműködés szilárdítása. A proletár internacionalizmus fejlődésének időszerű orientációja a kommunista világmozgalom egységének erősítése. A világtörténelem jelenlegi szakaszát az jellemzi, hogy a kommunista mozgalom átalakul tényleges világmozgalommá. A XXVI. kongresszus hangsúlyozta, hogy „a kommunista mozgalom folytatta sorai bővítését, tömegbefolyása elmélyítését. A kommunista pártok jelenleg a világ 94 országában fejtenek ki aktív tevékenységet“. Az utóbbi évtizedekben főleg azokban az országokban alakultak meg kommunista pártok, amelyek korábban gyarmatok, illetve félgyarmatok voltak. HAZUG GONDOLAT ELPLÁNTÁLÁSÁNAK KÍSÉRLETEI A burzsoá propaganda a leginkább, a legerőteljesebben és a leggyakrabban a proletár internacionalizmus elveit és azoknak a kommunista és a munkáspártok gyakorlati tevékenységében való alkalmazását támadja és ferdíti el. Az imperialista propaganda stratégái és szervezői megkísérlik a dolgozó tömegekbe beleoltani azt a hazug gondolatot, hogy a politikai stratégiában a proletár internacionalizmus elvének elismerése a kommunista pártok politikájának és tevékenységének uniformizálásához és dogmatiz- mushoz vezet. Arra törekednek, hogy a néptömegek és élcsapatuk - a kommunista és munkáspártok - mondjanak le a társadalmi élet valamennyi problémája, főleg a nemzetközi kérdések osztály- szemléletű, proletár megközelítéséről. A forradalmi világfolyamat nemzeti osztagait el akarják szigetelni egymástól. A munkásosztály marxista-leninista pártjait meg akarják fosztani attól a lehetőségüktől, hogy tevékenységükben a nemzetközit egybekapcsolják a nemzetivel. „Nem is olyan régen - hangsúlyozta L. I. Brezsnyev - egyes kommunista pártok vezetése erélyesen védeni kezdte a jriemzeti jogokat, síkra szállt a szocializmusért és a szocialista építésért folytatott harc nemzeti értelmezéséért és formáiért. Csakhogy - amennyiben elfogulatlanul foglalkozunk a kérdéssel - el kell ismerni, senki sem kényszerít rá másra semmiféle sablont és sémát, amely semmibe venné az adott ország sajátosságait.“ BECSÜLNI MÁS NÉPEK TAPASZTALATAIT A XXVI. pártkongresszus hangsúlyozta, hogy az internacionalista forradalmároknak ki kell nyilvánítaniuk a többi ország dolgozóinak forradalmi tapasztalatai iránti viszonyukat. L. I. Brezsnyev a párt XXVI. kongresszusán felhívással fordult a szovjet kommunistákhoz, az egész szovjet néphez, a kommunista, a munkás- és a nemzeti demokrata és az egyéb pártok kongresszusa résztvevő képviselőihez: „Tisztelt elvtársak, figyelmesen tanulmányozzuk át és nagyobb méretekben használjuk fel a testvéri országok tapasztalatait!“ A szovjet kommunisták legfelsőbb fóruma hangsúlyozta, internacionalistának lenni egyet jelent azzal, hogy tiszteljük más népek történelmi tapasztalatait és vívmányait, kultúrájukat, nyelvüket és hagyományaikat. A kongresszus - egyidejűleg a forradalmi elmélet különféle torzításainak bírálatával, rámutatott annak szükségére, hogy alkotó módon kell alkalmazni a marxizmus-leninizmus alapvető megállapításait. Abból a lenini tanításból indult ki, hogy a párt az egész világ munkásainak tapasztalataira, elméleti ismereteikre, öntudatosságukra és tudásukra, a marxizmus által összegezett tapasztalataikra, valamint a szomszédos országok proletárjainak gyakorlati tapasztalataira támaszkodik. A jelen feltételei között rendkívül időszerűvé válik azoknak a változásoknak a megértése a marxizmus- leninizmus szempontjából, amelyek a szocialista országok életében, a szocialista orientációjú országokban, Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak társadalompolitikai folyamataiban következnek be, továbbá a világ valamennyi országában a társadalmi fejlődés új jelenségeinek és tendenciáinak, főképp korunk forradalmi fejlődése dialektikájának elméleti általánosítása. A jelen feltételei között az internacionalizmus egyik legfontosabb követelménye a munkásosztály marxista-leninista pártjai arra irányuló igyekezetének egyesítése, hogy elméletileg általánosítsák az új forradalmi tapasztalatokat. Ide tartoznak - különböző feltételek között - a szocializmus építésének tapasztalatai, amelyekben megnyilvánulnak a szocializmusért és a szocialista társadalom felépítéséért vívott harcnak mind az általános törvényei, mind e harc nemzeti értelmezésének és formáinak sajátosságai. S ide tartoznak a töke országaiban a dolgozó tömegek létfontosságú érdekei megvédésének tapasztalatai, valamint a békéért és a társadalmi haladásért harcoló dolgozók tapasztaltai. A BELSŐ ÉS A NEMZETKÖZI FELADATOK EGYSÉGE A XXVI. kongresszus határozatai, valamint a lenini párt egész tevékenysége is világos példája aforradalmár internacionalisták belső és nemzetközi feladatai egységének, példája a munkásosztály nemzeti és nemzetközi feladatai helyes kapcsolatának. A Szovjetunió erejét és védelmi képességét erősítő minden lépés egyben erősíti az egész nemzeti forradalmi mozgalmat, kiterjeszti annak lehetőségét, hogy ténylegesen segítsük a népek felszabadító harcát. A szovjethatalom első éveiben az ország elsősorban forradalmi példája erejével hatott a világ fejleményeinek alakulására. Minél nagyobbá válik gazdasági potenciálja, annál inkább növekszik nemcsak példájának vonzereje, hanem az imperializmus ellen harcoló országoknak nyújtott külpolitikai, gazdasági és katonai segítsége is. Minél fejlettebb a Szovjetunió gazdasága, annál sikeresebben helytáll az agresszív erőkkel és a nemzetközi reakció cselszövéseivel szemben. A szovjet nép egymagában volt kénytelen elviselni a fasiszta hódítók elleni harc fő terhét. Döntő szerepe volt a fasiszta Németország legyőzésében, amely csaknem az egész tőkés Európa erőforrásaira támaszkodhatott. A Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei munkásainak, kolhozparasztjainak és értelmiségeinek a munkában elért sikerei kútforrását képezik a Szovjetország nemzetközi tekintélyének és alapvető hozzájárulást jelentenek a világproletariátus nemzetközi feladatai megoldásához. Minden újabb ötéves terv, a kommunizmus építésének minden új szakasza egyidejűleg meghatározza a nemzetközi munkásosztály, minden antimilitarista és forradalmi erő békéért és haladásért folytatott harcának politikai orientációját. A szovjet kommunisták a munkásosztály nemzetközi és nemzeti feladatainak oszthatatlanságából indulnak ki. Feladataikat sohasem választják el a világ forradalmi fejlődésétől, világviszonylatban a szocializmus és a béke ügyétől. A szovjet kommunisták pártja minden lehetőséget felhasznál a szocializmus megszilárdítására és sokoldalú fejlesztésére, valamint a kommunizmus felépítésére az országon belül és egyidejűleg világszerte a forradalmi harc támogatására. A tőkés országok, valamint a nemzeti felszabadító harc országai politikai ereje, a kommunista pártok befolyásának növekedésével mind nagyobb és tartalmukban mélyebb nemzeti feladatok megoldása hárul rájuk. Ezek a feladatok sokkal nagyobb mértékben növekednek a szocialista országokban. A kommunista mozgalom dialektikája olyan, hogy a nemzeti feladatok megoldásával bővül a nemzetközi feladatok megoldásának lehetősége. Viszont tisztában kell lenni azzal, hogy számos nemzeti feladat megoldása egyet jelent a nemzetközi feladatok teljesítésével. Előfordulnak olyan nemzetközi feladatok is, amelyeknek megoldása közvetlenül nem azonos nemzeti feladatok teljesítésével; ez csak hosszabb távra van így. Ezeknek megoldására ideiglenesen, önként szerényebbeknek kell lenni a nemzeti érdekekben és nemcsak erkölcsi és politikai, hanem egyben anyagi segítséget is kell nyújtani az imperializmus ellen harcoló népeknek. NACIONALIZMUS - A BURZSOÁZIA IDEOLÓGIÁJA A proletár internacionalizmus kénytelen átmenni a hurzsoá nacionalizmus különböző szakaszain. A proletár internacionalizmus létrejötte a munkásosztály tudományos ideológiájaként, forradalmi fordulatot idézett elő a társadalmi gondolkodásmód fejlődésében. Oroszország különböző nemzetiségei dolgozó tömegeinek összeforrottsága és egysége az abszolutizmus és a kapitalizmus elleni forradalmi harcban egyet jelentett a munkásmozgalomban a proletár internacionalizmus győzelmével a burzsoá nacionalizmus fölött. A kommunista pártok létrejötte az internacionalizmus elvei alapján, a II. Internacionálé pártjainak szociálsovinizmusa elleni harcban - ez a forradalmi munkásmozgalomban a proletár internacionalizmus győzelme a kispolgári nacionalizmus ellen. A dolgozók tudatában a proletár internacionalizmus a szocialista típusú nemzeti kapcsolatok kialakulása folyamatában arat győzelmet a burzsoá és a kispolgári nacionalizmus fölött. Ennek a folyamatnak legfontosabb eleme a proletár internacionalizmus átalakulása a szovjet emberek eszmei meggyőződésére és magatartásuk erkölcsi normájára. Ez lényegében forradalmi fordulat a tömegek tudatában, amely a népek internacionalista testvériségének életadó ereje. A munkában és a harcban formálódott a Szovjetunió népeinek szocialista testvéri viszonya. Ennek alapja a szovjet rendszer és a meg nem alkuvó harc a nacionalizmus, valamint a sovinizmus megnyilvánulásai ellen. A nacionalista előítéletek azonban, melyeket V. I. Lenin az egyik legmélyebb gyökerű kispolgári csökevénynek minősített, még mindig élnek az emberek tudatában és mentalitásában. Ezek az előítéletek a dolgozók egy részénél negatív magatartásként nyilvánulnak meg a nemzeti kapcsolatok különféle jelenségeinek és folyamatainak értékelésénél. Felnagyítják vagy lebecsülik a társadalmi élet nemzeti vonatkozásait, mesterségesen fékezik a nemzetek közeledésének természetes történelmi folyamatát, illetve azt oktalanul felgyorsítják. L. I. Brezsnyev a párt XXVI. kongresszusán hangsúlyozta: „Ellenezzük a nemzeti sajátosságok mesterséges elmosásának tendenciáit. De ugyanúgy megengedhetetlennek tekintjük mesterséges éltetésüket is.“ S zem előtt kell tartani, hogy az imperialista ideológusok a nacionalizmusra teszik tétjüket. Tömegkommunikációs eszközeink az utóbbi években feltűnően fokozták aktivitásukat és nacioHARCOLNI AZ ANTISZEMITIZMUS MEGNYILVÁNULÁSAI ELLEN A cionizmus bírálata a munkásosztály alapállásából megkívánja az egyidejű harcot az antiszemitizmus megnyilvánulásai ellen. Feltétlenül szem előtt kell tartani azt a körülményt, hogy a cionizmusnak és az antiszemitizmusnak azonos az osztályjellege és a dolgozók egysége megbontásának az ideológiai eszköze. A cionizmus és az antiszemitizmus ezt az egységbontó „munkát“ különféle formákban végzi. Például arra törekszik, hogy nemzetiségi alapon szembeállítsa egymással a dolgozó tömegeket és főleg az összes „nem szemita" nemzetiséget a zsidókkal. A cionizmus ideológusai a világ népeit két ellenséges táborra osztják fel: a zsidók (cionisták) és a nem zsidók (antiszemiták) táborára. A cionizmus ösztönzi az antiszemitizmust, a többi nemzetben lebecsüli a nacionalista szenvedélyeket és ezzel szemben az antiszemitizmus hozzájárul a cionizmus erősítéséhez. A cionisták azt a mítoszt terjesztik, hogy a Szovjetunióban létezik zsidó kérdés. A marxisták-leninisták a leg- elszántabban harcolnak a nacionalizmus valamennyi formája ellen, vagyis az antiszemitizmus és a cionizmus ellen is. A szovjet nép elítéli az antiszemitizmus és a cionizmus megnyilvánulásait. A Szovjetunió alkotmánya leszögezi, hogy minden nemzetiségi megkülönböztetés egyet jelent a szocialista törvényesség megsértésével és bűncselekményként büntetést érdemel. A Szovjetunióban nincs zsidó kérdés, mint ahogy'ukrán, üzbég, grúz vagy bármilyen más nemzetiségi kérdés sem. A nemzetiségi kérdés megoldása a proletár internacionalizmus alapján a szocialista építés törvényeinek egyike. Az SZKF* internacionalista hagyományaihoz hűen mindig engesztelhetetlen harcot vívott a nacionalizmus minden formája ellen. • M. Sz. DZSUNUSZOV
