Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-02 / 13. szám
A kommunista párt tagjának lenni nagy megtiszteltetés, de egyben nagy felelősség is, hisz a párt tekintélye az egyes kommunisták tekintélyére épül, s ez fokozza a párttagság jelentőségét. ,,Mi kommunisták nem különbözhetünk és nem is akarunk különbözni semmi másban a többi dolgozótól csak abban, hogy nagyobb a felelősségtudatunk, öntudatunk és áldozatkészségünk“ - hangsúlyozta Husák elvtárs a XVI. pártkongresszuson. A CSKP KB 1981 júniusában megtartott 3. ülése megtárgyalta a párt tagsági alapja javításának és fejlesztésének kérdését, és megjelölte a pártszervezetekre váró feladatokat. Az elfogadott dokumentumban a Központi Bizottság felhívja a pártszervezetek figyelmét többek között azokra a kérdésekre, melyek közvetlenül összefüggnek a tagjelöltek és a fiatal párttagok hatékony nevelésével. Ez annál inkább érthető, mivel a párt soraiban egyre nő a fiatalok aránya. Hiszen az 1970 óta fölvett párttagok aránya meghaladja a negyven százalékot, s ezek jobbára fiatalok. A XV. pártkongresszus óta több mint 364 ezer tagjelölt kapott bizalmat, s ezeknek mintegy 91 százaléka 35 éven aluli. Ez pedig egyben azt jelenti, hogy a CSKP tagságának sorai olyan emberekkel bővülnek, akiknek nincsenek, s nem is lehetnek osztályharcban szerzett tapasztalataik. Ezek a fiatalok nem élték meg a burzsoá demokratikus köztársaság idején lezajlott harcokat, nem emlékeznek arra a nemzeti felszabadító harcra, melyet a kommunisták a hitleri megszállók ellen vívtak a II. világháború idején. A mostani fiatalok nem vettek részt 1945 és 1948 között az osztályharcban, mely során végleg eldőlt a politikai hatalom kérdése. Ezek olyan tényezők, melyek valóban igényessé teszik a kommunista párt fiatal tagjainak és a tagjelölteknek eszmei nevelését főleg a társadalmi jelenségek osztályszempontú megítélése tekintetében, eszmei meggyőződésük és politikai öntudatuk formálásában. A TUDOMÁNYOS VILÁGNÉZET ELSAJÁTÍTÁSA Ebből egyértelműen adódik, hogy a nevelő hatásnak komplexnek kell lennie. A fiatalok nevelése az ideológiai ráhatásban megköveteli a rendszerességet, az öntudatosságot és az összehangoltságot. Az új nemzedék nevelése során megkülönböztetett gondot kell fordítani a tudományos világnézet elsajátítására, a szocialista hazafiság elmélyítésére. A figyelem homlokterében az internacionalista nevelésnek kell állnia, s a munkára való nevelésnek el kell érnie, hogy a fiatalok felelősséget érezzenek a szocialista társadalom építéséért, a béke megvédéséért, a Szovjetunió és a többi szocialista ország barátságának erősítéséért. Pozitív eredményeket a fiatalok nevelésében csak ott várhatunk, ahol ez a munka a pártszervezet állandó feladatává válik. Ahol a kommunisták irányításával a gazdasági és társadalmi szervezetek, az állami szervek és intézmények is céltudatosan végzik munkájukat. Fontos, hogy egységesen hassanak a fiatalokra, ugyanakkor azonban differenciáltan járjanak el az egyes korosztályokkal, szociális csoportokkal szemben, megteremtve aktivitásukhoz a kedvező feltételeket. E munka megvalósítása során olyan eszközöket és formákat kell alkalmazni, melyek nem idegenek a fiataloktól, megfelelnek érdeklődésüknek és igényeiknek, s egyben vonzóak is. Ezért tartjuk fontosnak mindezt megemlíteni, mert a fiatal párttagok és a tagjelöltek komplex neveléséért elsősorban a párt- alapszervezetek felelnek, hiszen azok ismerik őket a legjobban, s így hatni is nekik áll leginkább módjukban. A pártszervezeteknek a fiatal tagok és tagjelöltek nevelését úgy kell szervezniük, hogy azok elsajátítsák a marxizmus- -leninizmus alapjait, megértsék a CSKP programjának lényegét és az abból eredő jelenlegi feladatokat, hogy megismerjék a párt alapszabályzatát, történelmi küldetését, célkitűzéseit. A pártalapszerveze- teknek figyelemmel kell kísérniük jövendő tagjaik fejlődését, segíteniük kell őket a nehézségek leküzdésében, ha arra egyedül nem képesek. A MEGGYŐZŐDÉS KIALAKÍTÁSA A fiatal párttagok jó felkészítéséről csak akkor lehet szó, ha az elméleti ismeretek megszerzése a személyi meggyőződés kialakulását jelenti számukra, s ha ismereteiket a mindennapi munkában, az életben is fel tudják használni, ha tudásuk segít a bonyolult társadalmi jelenségek helyes megítélésében, gondolkodásuk és cselekedeteik irányításában. Éppen ezért nagy a jelentősége a fiatalok pártoktatásának, melynek keretében elsajátítják a tudományos világnézetet, a pártépítés elméletét és gyakorlatát, és megismerik a bel- és külpolitika időszerű kérdéseit. Az elmúlt pártoktatási évben 21 918 fiatal párttag, illetve tagjelölt vett részt pártoktatásban. Igen nagy a jelentősége a fiatalok nevelésében a pártalapszervezet taggyűléseinek is. Ezen tapasztalatokat szereznek, s olyan tényekkel ismerkednek meg, melyeket majd politikai munkájukban hasznáihatnak'fel. A taggyűlés a fiatalokat konkrét feladatok elé állítja, s egyben számon kéri tőlük feladataik teljesítését. A taggyűlésen a fiatal párttag érvényesítheti jogát, s ez lehetővé teszi számára a kérdések megtárgyalásában való részvételt, a gyakorlati tevékenységet. Ugyancsak óriási szerepe van a fiatal párttagok és tagjelöltek nevelésében annak a munkakollektívának, melynek tagjai, amelyben dolgoznak. A közösségben a fiatalokat konkrét feladatokkal kell megbízni, hogy fejlődjenek, és szilárduljon meggyőződésük, edződjenek a CSKP politikája érvényesítéséért vívott mindennapi küzdelemben. A feladatoknak azonban csak akkor van nevelő hatásuk, ha címre szólóak, konkrétak, ellenőrizhetők Ezzel szemben az általános megbízatás, a formális feladat passzivitáshoz vezet, s kedvét szegi a fiatalnak Természetesen elsősorban az olyan munkaközösség hat pozitívan a fiatalokra, amely figyelemreméltó eredményeket ér el a kitűzött feladatok teljesítésében. A pártalapszer- vezetnek és az ifjúsági szervezetnek is példás tevékenységet kell kifejtenie ahhoz, hogy kedvező nevelő hatással legyen az új nemzedékre. Elgondolkoztató tény, hogy a párttagjelöltek nem minden ajánlója érez felelősséget a rábízott fiatalokért. Egyes ajánlók nevelőmunkája nem elég rendszeres. Sőt, az is előfordul, hogy az ajánló csak akkor találkozik a fiatallal, amikor felvételét jóváhagyják. A FORRADALMI HAGYOMÁNYOK Nem szükséges külön hangsúlyozni, milyen jól bevált eszköze a fiatalok nevelésének az ellenállási harcok színhelyeinek megismertetése, a forradalmi hagyományok termeinek látogatása. Jól kihasználhatók a helyi forradalmi hagyományok is, melyek a munkásosztály és a párt harcaival ismertetik meg az ifjú nemzedéket. A hagyományok megismerése hozzájárul a fiatalok szocialista hazafi- ságra való neveléséhez, a proletár nemzetköziség elvének elsajátításához. Segíti őket az antikommunizmus és a jobboldali opportunizmus valódi céljainak megismerésében. Minden egyes párttagra és tagjelöltre elsősorban az legyen jellemző, hogy következetesen megvalósítja a kommunista párt politikáját, példás a munkája, a politikai és társadalmi aktivitása és a magánélete. Ezt Lenin is kiemelte. A fiatalok nevelésének természetesen az alapszervezetek feladataiból kell kiindulnia. Ez a munka a párt lövőjével függ össze. Éppen ezért a tagság soraiba csak azok a fiatalok vehetők fel, akik a legjobbak közt is a legjobbak. A tagság kiválasztása az alapszervezétek egyik legfelelősségteljesebb feladata. JAROSLAV KLÓ LADISLAV BARTIAK Rendszeresség, céltudatosság, egység A fiatal párttagok nevelése A moszkvai Sarló és Kalapács Kohóüzem látja el rozsdamentes acéllal a szovjet autógyárakat, a háztartási gépeket és órákat gyártó üzemeket. A képen az üzem egyik csarnoka látható. Csak a két keze munkájából élt Szívós, erős, középtermetű ember Mátyás Gyula, a Perbetei (Pribeta) Efsz nyugdíjba készülő dolgozója. Magasra tartott okos fejében, ragyogó szemében minden ott van, amit neki tudnia kell, csak keveset szól.- Látta ugye, hogy az elnök velem is kezet fogott - mondja. - Azt jelenti ez a kézfogás, hogy én is, mint a többi tíz, mától fogva nyugdíjas vagyok. Megpróbálom hosszabb beszélgetésre késztetni, sorolom kérdéseimet, figyel mindegyikre, érti jól, hogy sorsának alakulását szeretném tudni, megismerni, de csak bólogat, késik a válasz. Azután megmozdul, kissé előrehajol, s úgy mondja, mintha valaki másról beszélne:- Apámra nem emlékszem. Hatéves koromtól árván nevelkedtem. Nehéz életem volt nagyon. .Gyermekkorom nem játszással, hanem nehéz, fárasztó munkával telt el. Elhallgat. Amikor újabb kérdéssel próbálom folytatásra biztatni, leint.- Beszéljünk inkább a máról. Tegnap még külön dolgoztam a szőlőben, metszettünk, merthogy a mezei munkacsoportba tartozom, amelyiknek Farkas Ferenc a vezetője. Holnap is metszeni fogunk, de talán nem megyek ki, néhány napra otthon maradok, megpróbálom, hogy milyen az, ha pihen az ember.- Tervek? Elképzelések? Megvonja a vállát.- Amit az előbb mondtam, abból megérthette, nincsenek olyan lehetőségeim, hogy talán fóliáznék, meg a régi kisgazdaságok példájára valamiféle ügyes, hasznos, háztáji gazdaságot teremtenék. Különben is másféle vagyok. Érti, hogy erre volnék leginkább kíváncsi, hát folytatja élete alakulásának elbeszélését.- Olyan vagyok, aki mindig csak a két keze munkájából élt. A felszabadulás után Árvába mentem, építkezésre, munkásnak. Meszire, hát néhány év múlva inkább a falunkkal szomszédos állami gazdaságba mentem dolgozni. Munkásnak. Azután megint közelebb, haza a földművesszövetkezetbe.- Úgy történt az életében minden, ahogyan elképzelte? Behunyja szemét. Nem siet a válasszal, de mosolyra derül, amikor kimondja:- A háború után úgy. Egyik fiam szintén kommunista, munkás, a szakmája kéményseprő, most fűtő. A másik fiam mérnök, a tőketerebesi termelési igazgatóság agronómusa. Szóval így, valahogy így képzeltem el.- Ahogy nevelte őket - mondom. Erre elmosolyodik- Megtettem amit lehetett, így pon-. tosabb. Nekik, maguknak is küzdeni kellett. Tudja, úgy van az, hogy amikor már tudásban többek a gyerekek az apjuknál, csak segíthetünk nekik. Persze, nemcsak pénzre gondolok. Arra a segítségre, hogy bíztatást, életvidámságot adunk, mert az kell a legjobban, ebben a rohanó életben, mindig bízni, tenni a dolgunkat.- Melyik fiára mondaná inkább, hogy az apja fia? Derül a kérdésen. Kacag is valamicskét.- Mind a kettőre. Az egyik azért, mert politikusán gondolkozó, csak persze bátrabb, harciasabb, mint én. A másikra meg azért, mert már gyermekkorában kitartó, szívós volt a tanulásban, munkának tartotta a tanulást és igyekezett. Apja fia mindkettő.- Szóval néhány napra otthon marad pihenni a nyugdíjaztatás után- ismétlem meg beszélgetésünk elején mondott közlését majd megint kérdezek: - Nem hagyja végleg másokra a munkát? Nem gondolja, hogy elég volt már a dologból, a politizálásból, a szervezkedésből?- Nem - mondja határozottan.- Ilyesmire nem is gondolok. Csak egy kicsit pihenni fogok. Nem gondolok én sehogyse a kimaradásra, a fél- reállásra. Nem és nem. Hogy is gondolhatna ilyesmire, aki nyugdíjazása napján is büszkén vallja, hogy ö munkás és az is marad. H. A, 1982. IV. 2. ÚJ szó,
