Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-26 / 12. szám

Vasárnap 1982. március 28. ■v> A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.22, nyugszik 18 59 Közép-Szlovákia: 6 30. nyugszik 19.07 Nyugat- Szlovákia: 6 38, nyugszik 19.15 órakor A HOLD kel - 8.22, nyug­szik 22.56 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GEDEON ÉS SZONYA nevű kedves olvasóinkat •1472-ben született Fra BARTOLOMMEO olasz festő, a toscanai reneszánsz ki­emelkedő alakja (+1517) • 1592-ben született Jan Amos KOMENSKY filozófus, kiváló pedagógus, a cseh ba­rokk legnagyobb író szemé­lyisége (+1670) • 1897-ben született Bretislav BENDA cseh szobrász, nemzeti mű­vész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL NEMZETKÖZISÉG ÉS HUMANIZMUS M. SZ. DZSUNUSZOV ÍRÁSA A SZOVJET NÉP SZ. BRUK PROFESSZOR CIKKE . KÖVETKEZETESSÉG AZ ÓNÁLLÓ ELSZÁMOLÁSBAN PETER HLUCHÁN RIPORTJA EGYKORI DICSŐSÉGBŐL NEM LEHET *- MEGÉLNI GAZDAG JÓZSEF RIPORTJA MIELŐTT KATONÁK LESZNEK NÉMETH JÁNOS RIPORTJA KÁKA TÖVÉN KÖLT A RUCA... KOVÁCS FERENC ÍRÁSA A KERTÉSZ LUBOS JURÍK NOVELLÁJA A Bratislavai Kerületi Vetőmag-forgalmazó Vállalat tmavai vetömagtisztító állo­mása évente több mint 8000 tonna vetőmagot tisztit meg a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei számára. Az állomás dolgozói 10 fajta vetőmag tisztításával foglalkoznak, ebből a legnagyobb mennyiség - mintegy 6000 tonna - búza és kukorica. A képen: Mária Záhoráková (baloldalt) és Zuzana Melichová az automata mérleget és a zsákvarró berendezést kezeli. (Drahotin Sulla felvétele - ÓSTK) Hogy mik vannak—! Televíziót nézni nem­csak szórakoztató, de igen tanulságos is. Erzsi néni, miközben aprósüteményt majszol, úgy döbben rá: Af­rikában milliók éheznek. Józsi bácsi fotelben pihen, úgy érti meg: bátrak a Hi­malája csúcsait ostromló hegymászók. Lali sörözve figyeli: milyen új, Öntöző­rendszerek alkalmazásával lehet megelőzni a száraz­ság, az aszály okozta káro­kat. Kati forró teát szürcsöl­getve szömyülködik: a ku­tatók munkáját a Déli- sar­kon lépten-nyomon nehe­zíti az istentelen hideg, küzdelem ott a tudományos kutatás. Pityu pedig félbe­hagyja a modellezést, úgy lesi: a bajkonuri űrhajós- állomás központjából mit jelentenek, mire készülnek az űrkutatók. Egyszóval, sok mindent megtud az ember a képer­nyőről. S az egészért csak az a bizonyos testrésze fáj­dul meg a sok üléstől. Figyeljünk azonban most jobban a képernyőre, mert érdekes a látvány: feltűnt a város, pontosabban a vá­ros egyik, új része, amelyet most épitettek, illetve még most is építenek, de nagy­sága, fekvésének szépsé­ge elismerésre méltó. Nem kapják el a képet, nem tű­nik el a látvány, hisz a szik veszten műsorban megbí­rálták a szerkesztőket, hogy miféle új músorszám a szünet, és nemhiába, mert most ilyen képeket he­lyeznek elénk a szüne­tekben Figyeli is Józsi bácsi. Még rá is csodálkozik:-Hát ez meg...? Úgy nézi a városképet, mint aki valami furcsát lát.- Ha felül a buszra fél óra múlva odaér - mondom neki. - Nem látta még?- Nem - válaszol — És tényleg ilyen szép? Hosszú a szünet, néze­geti hát kedvére a városké­pet. Közben ügyet sem vet ismételt magyarázatomra, hogy félórás buszozás csak oda az út. Amikor eltűnik a kép, jóizút szusszanva mondja:- Hogy mik vannak . hogy mik ..! Azután már csak a be­mondóra figyel Mi van hát? A televízió­val pljutunk sokfelé, akár a Déli-sarkra, meg a világ­űrbe is. Esetenként perig a város végére, amely a ré­gi városnak ugyan a vége, de az új városnak a kez­dete IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az egyik irányba vezet a béke megszilárdí- tásának és az államok közötti békés együtt­működés fejlesztésének, az olyan eg> uttmú ködésnek az útja, amely a függr iség, a jogok és érdekek kölcsönös és szigorú tiszteletben tartásán, az egymás bel ügyei be való be nem avatkozáson, a biztonság, és a kölcsönös bizalom megszilárdítására irá­nyuló közös erőfeszítéseken alapul. Ezzel teljesen ellentétes az az ÜL amelyre az emberiséget szeretnék rákényszeríteni a hidegháború és a valódi háború szakadé­kénak szélén való veszélyes egyensúlyozás újdonsült hívei. Szeretnék elvetni az államok közötti kap­csolatok jogi és etikai normáit, amelyek év­századokon át alakultak ki. Kísérteteket tesz­nek arra, hogy módosítsák a világ politikai térkepét, s eközben valamennyi kontinensen kiterjedt térségeket nyilvánítsanak „létérde­keik“ övezetévé. „Jogot“ formálnak arra, hogy másnak parancsolhassanak, más felett ítélkezzenek és mást „büntessenek“. Szégyentelenül hirdetnek meg és igyekez­nek életbe léptetni különböző terveket a szá­mukra kényelmetlen kormányok és államok gazdasági és politikai „destabilizálására“. Cinikusan örülnek, ha valamely nemzet ne­hézségekkel találja magát szemben. A nor­mális kapcsolatokat és a nemzetközi keres­kedelmet szankciókkal és blokáddal, a kap­csolatokat és a tárgyalásokat állandó katonai fenyegetésekkel igyekeznek helyettesíteni. Az embernek csodálkoznia kell azon, mi mindent lat. Önkéntelenül is eszébe jut a kér­dés: miből van ebben a politikában több — könnyelműségből, nemzetközi tapasztala­tok hiányából, vagy felelőtlen és mecpnon- dom nyíltan, kalandorhozzáállásból az egész emberiség sorsát érintő komoly problémák­hoz? Nem mi, hanem az Egyesült Államok komoly polgári sajtója nevezte ezt a politikát a „politikai katasztrófára való orientáció­nak“. Ezzel a véleménnyel csak egyet lehet érteni. Mellesleg, ami a blokádot és a „szankció­kat“ íHeti, a Szovjetunió nagy ország, kiter­jedt gazdasággal és gazdag forrásokkal. És annál erősebb a szocialista közösség. A blo­kádot és a „szankciókat“ tehát túléljük, ezt senkinek sem szabad kétségbe vonnia. Azok közül az országok közül, amelyeket Wa­shington szövetségeseinek nevez, több olyan van, amely jóval nagyobb mértékben függ a külkereskedelemtől. Nem világos tehat. kinek az érdekeit károsítja meg jobban a nemzetközi kereskedelem és a normális gazdasági kapcsolatok elleni cowboytáma- dások politikája. Tárgyilagosan megfogalmazva, a nemzet­közi légkör további romlása, a lázas fegyver­kezés fokozása, az államok közötti normális kapcsolatok aláásása nem ígér semmi jót egyetlen nemzetnek sem, tehát az amerikai népnek sem. Károkat azonban az egész em­beriségnek okozhat. Ezért szilárd meggyőző­désünk, hogy ezt a távlatokat nélkülöző poli­tikát a nemzetek nem támogathatják. Minél hamarabb értik meg ezt a politika kezdemé­nyezői, annál jobb mindannyiunk számára. l (Ftészlet Leonyid Brezsnyevnek a szovjet szakszervezetek XVII kongresszusán mondott beszédéből) BlIIMÁWlor Jóval a munkaidő kezdete előtt érkezik az üzletbe. Drótot vág, előkészíti a művirágokat, s mindazt, ami a koszorúk ké­szítéséhez szükséges. Pedig özvegy Kovács Bamáné itt „főnök“, ö a részlegvezető. Az itt töltött több mint két évtized alatt még sohasem tódult elő, hogy munkatársával ne tettek volna példásan eleget felada­taiknak.- Teljesítménybérben dol­gozunk - mondja. - Mi látjuk el a járási szolgáltató vállalat tor­naijai és hnúst'ai temetkezési részlegét koszorúkkal, illetve csokrokkal.- Csak művirágokkal dol­goznak?- Nem. Megrendelésre élő virágból is készítünk csokrot vagy koszorút.- Hol tanulta meg ezt a szakmát?- Amikor huszonöt évvel ezelőtt a szolgáltató vállalat­hoz kerültem, csaknem két évig a kertészetben dolgoz­NEGYEDSZÁZAD tam Csank bácsi, a kertész, jó tanítómesterem volt, én meg igyekeztem jó tanítvány lenni. A beszélgetés közben elké­szült csokrot maga elé teszi, jobbról, balról igazít még rajta, majd újabb készítéshez fog hozzá. A dróttól kérges a te­nyere, de minderre ügyet sem vet A munkában keresett vi­gaszt akkor is, amikor 23 éves fejjel özvegyen maradt, s egyedül nevelte az cikkor 18 hónapos kislányát, aki ma már tanárnő.- Kétszobás szövetkezeti lakásom van s mindig találok odahaza is tennivalót - folytat­ja. - Ha egyéb elfoglaltságom nem akad, olvasok, tévét né­zek. Alig várom, hogy kitava­szodjon és a kertben dolgoz­hassak. A munkában találom meg a szórakozásomat. Kirán­dulni pedig az üzemi munkáké­EGY SZAKMÁBAN zösséggel járok. Tavaly Bulgá­riában voltunk, az idén pedig Magyarországra készülünk. Szabad időmben gyakran uta­zok Zvolenba a lányomhoz. Remélem, nemsokára az uno­káknak is gondját visehetem. Később papírokat vesz elő, elkészíti az anyagmegrende­lést A kimutatásokból megtu­dom, hogy az év első két hó­napjában is szorgalmasan dol­goztak.- Arra törekszünk, hogy za­vartalan legyen az anyagellá­tás - jegyzi meg. - Negyed­évenként járok árut választani, mindig kelló időben megren­deljük a fenyőgallyakat, s mind­azt, ami a munkához szük­séges.- Nem vágyik máshová dol­gozni? Csodálkozva néz rám. majd határozottan válaszol- Nem. Jól érzem magam itt, s remélem a feletteseim is elégedettek velem. Innen sze­retnék nyugdíjba menni. özvegy Kovács Bamáné. aki a harmadik megbízatási időszakban a tornaijai (Safari kovo) Városi Nemzeti Bizott­ság képviselője is. munkájá­ban rmodig a tudása legjavát adta. Ezért jutalmazták meg először a vállalat, később pe­dig a szakágazat legjobb dol­gozója kitüntetéssel. Igyekeze­te, szorgalma, jutalmául tavaly megkapta a „Kiváló munkáért“ kitüntetést is. NÉMETH JÁNOS (A szerző felvétele) ÚJ SZÚ 2 1982 III 26

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents