Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-26 / 12. szám
> SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. március 26. XV. évfolyam 12. szám Ára 1 korona l Gyökeres György felvétele Zilahra menjen ez a félig-síró, Félig-vidor ének. Vén, kóbor diák küldi könnyek között Az ősi Schola fö-magisterének. Az ősi Schola már meg is ifjodott Gyönyörűn azóta. Csak minket csókolt öregre az idő, Távolság, küzdés, eszme, bor és nóta. Páris rikolt rám, míg e verset szövöm, Én, régi diákod. Én jó mesterem, jó görög tanítóm, Ma is átok még az ős görög átok. t Homérosz s felhős görög tragédiák Vágnak a szivembe. Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk, Istenem, istenek, mintha csak ma lenne. Pedig Homérosz kék ege be borult. Istenek és hősök Hullnak azóta szívemből szüntelen Hogy az élettel küzdők, kergetőzök. Anér, és andrósz a genitívusza. Én jó, bölcs tanárom? Beh elfeledtem görögül s férfiul, Már csak a sorsot, a végzetet várom. Arcomon ma is áldott tekintetét Szemeidnek érzem. Mennyit biztattál és az élet-öröm Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem. Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen S hogy higyjük: akartad. S míg játszadoztak rajta bús mosolyok, Erőt és hitet prédikált az ajkad. Te bérmáltál meg, kis, vidéki lapod, Hogy poéta lettem. Múltak az évek s én, verselő diák, öreg mesterem, hozzád-öregedtem. Te állsz előttem, ha már-már nem bírom, Mint az élet tússzá, Szép bölcs fejeddel, mely hogyha akarod, Vagy nem akarod, meg lesz koszorúzva. Úgy ér az ünnep: állasz lombtalanul. Volt egy rózsa-ágad: '-etépte a sors, a cudar és görög. Úgy-e hinni kell a mítosz-világnak? És úgy állok én, mint te: lombtalanul S még emlékem sincsen. Másokért élünk, mi mindig csak adunk: így rendelte el ezt a Végzet-Isten. Nem baj: zöldéinek a zilahi hegyek, Vidám pince-katlan Egy csöpp örömet, egy kicsi feledést Ad annak, kihez a sors irgalmatlan. És mégis - mégis, koszorús fejedet, ím, most sokan áldják. És mégis-mégis, ha nem is örömest, Szép megkísértni az élet talányát. És mégis-mégis, magam is itt vagyok Ünnep-kocsit tolni S én jó mesterem, szeretném a kezed Áldva-átkozva, sírva megcsókolni. , »■' * * Mara f f mq y JSB a í ar W r JKS Ifi I f/« W J a« .aqfe J ■■■H f i j .T D I / f j I Mf l/l I f I i W A m j I J—ÁJl J—jLX-j-g ..jB
