Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-15 / 2. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. január 15. XV. évfolyam 2. szám Ára 1 korona A Bratislavai Műszaki Üveggyár dúbravkai üzemének dolgozói számos olyan újítást nyújtottak be, mely jelentős energia-megtakarítást tett lehetővé. Az üzem egyik legeredményesebb újítója Ludovít Polák, a 3. párta lapszervezet elnöke. Felvételünkön a sikeres újítók egy csoportja (Jozef Zimmermann felvétele) MSWff N» IMII 7 Igencsak meglepődnénk, ha egy szép napon valaki a fenti kérdéssel fordulna hozzánk, mielőtt mindennapi munkánk végzésébe kezdenénk. Ha arra a kérdésre kellene felelnünk, hogy csak úgy tudunk-e dolgozni, mint tegnap, tegnapelőtt. Ha úgy tetszik: csupán a kitaposott úton tudunk-e haladni. Vajon mit válaszolnánk? Sokakat talán annyira meglepné a kérdés, hogy hamarjában egyáltalán nem tudnák, mit is mondjanak. De nyilván csak azokat, akik még sohasem töprengtek el azon, hogy a járt út - bár vitathatatnalul a legbiztonságosabb, legzök"- kenőmentesebb - nem szükségképpen a legrövidebb, legcélravezetőbb. Igen, akadnak (sajnos nem is kevesen), akik jóllehet becsületes munkát végeznek, nem sértik meg a munkafegyelmet, nem pazarolják az üzem- és az alapanyagot, gondját viselik a rájuk bízott gépeknek, de mindent elfogadnak úgy, ahogy van, az új, a jobb megoldásokat nem keresik. Azt várják, hogy mások töprengjenek helyettük is. Aligha szükséges hangsúlyozni az ilyen szemlélet helytelenségét, károsságát, hisz ez lényegében a passzivitás egyik változata. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt sem, hogy mi váltja ki ezt a magatartást. Vagyis vizsgálnunk kell az okait. Ám azt csak konkrét példák elemzésével tehetjük, hiszen (emberekről lévén szó) egységes, mindenütt elfogadható és alkalmazható recept ennek a jelenségnek a felszámolására sem létezik. Olykor csak egyfajta emberi tulajdonsággal állunk szemben, de ennél sokkal gyakoribb eset az új megoldások keresése, a tartalékok feltárása, a mindennemű kezdeményezés elkerülhetetlenségének a meg nem értése. A passzivitás okozója nem ritkán a kezdeményezés fel nem karolása, az újat keresők hasznos javaslatainak visszhangtalansága, a közöny, melynek falába ütközve még a leglelkesebb úttörők is kétkedővé válnak. Mert (minek is tagadnánk?) ez is előfordul. Gondoljunk csak például azokra az újítókra, feltalálókra, akiknek hosszú éveken át kellett harcolniuk újításuk vagy találmányuk megvalósításáért. Lehet a passzivitást kiváltó ok a bírálat elfojtása is. Csaknem mindig akadnak egyesek, akik nem veszik jó néven, ha valaki szóvá teszi azokat a hibákat, melyek kerékkötői az előbbre lépésnek. S ki más ellenezné a kritikát, mint a hibák elkövetői? És ha azok gazdasági tisztségviselők, azaz felettesei a bírálónak, bírálóknak, nem egy esetben (beosztásukkal visszaélve) megtorló intézkedésekhez folyamodnak, hogy megfélemlítsék az embereket. Szándékosan megakadályozzák a helyes bírálat és önbirálat érvényesítése légkörének kialakítását. Pedig a jó vezető egyik alaptulajdonsága éppen az, hogy beismeri tévedéseit, hibáit. Sőt, igyekszik mihamarabb jóvátenni őket. Szerencsére egyre kevesebb ilyen esettel találkozunk, melyre a bírálat elfojtása a jellemző. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a kommunista párt szervei és szervezetei helyesen értelmezik a párt vezető szerepét az egyes munkahelyeken, s a párt vezető szerepét kiterjesztik a gazdasági tisztségviselők munkájának ellenőrzésére is. A vezető dolgozókat rendszeresen meghívják (a pártonkívülieket is) a pártbizottság üléseire, hogy számoljanak be a gazdasági-termelési feladatok teljesítéséről, s válaszoljanak az elhangzó bírálatokra. A feladatok nem teljesítése esetében' azt is megkövetelik tőlük, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak, melyek szavatolják a kitűzött célok megvalósítását. A kommunistáktól magától értetődően várják el "az észlelt fogyatékosságok feltárását és a kezdeményezést. Igen sok hasznos észrevétel hangzik el a pártcsoportok tagjainak összejövetelein, melyekre előre jóváhagyott terv szerint kerül sor, de szükség esetén a tervezettnél gyakrabban is. Kivált akkor, ha váratlanul sürgős feladatot kell megoldani. Talán nem is létezik kiváló eredményeket elérő pártszervezet, melyben ne hasznosítanák a pártcsoportokból származó ötleteket, kezdeményezést. A pártcsoportok számos kezdeményezését valósították meg például az Úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság, az érsekújvári (Nővé Zámky) Brasna ipari szövetkezet, a Trikota Vrbové vágsellyei (Sala nad Váhom) üzeme pártalapszervezeté- ben. Ugyancsak sok kezdeményezés származott a pártcsoportoktól a senicai Slovensky hodváb pártalapszerve- zeteiben. A kezdeményezés lehetőségei tulajdonképpen korlátlanok, hiszen a dolgozók ötletei irányulhatnak az új, haladó munkamódszerek bevezetésére, az anyagokkal (főleg a külföldről behozottakkal) való takarékoskodásra, a munkaidő jobb kihasználására, a selejt csökkentésére, illetve az első osztályú termékek arányának növelésére, a munkavédelem javítására, a gépek jobb kihasználására. Az már a pártszervezetek és az egyes üzemek, vállalatok, munkahelyek gazdasági vezetőinek a feladata, hogy megfelelő irányba tereljék az emberek kezdeményezését. Hogy olyan légkört teremtsenek, melyben minden egyes dolgozó természetes követelménynek tartja az új és egyre jobb megoldások állandó keresését. Azt, hogy ma többet nyújtsunk a társadalomnak, mint tegnap, hogy holnap még jobban helytálljunk, mint ma. FÜLÖP IMRE
