Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-05 / 9. szám
ÜRESJÁRAT XLjL_j A bekerített, hatalmas udvaron járművek, erőgépek. Az egyik traktort éppen zsírtalanítják, azaz forró vízsugárral fürdetik. Azért kell tisztára mosni, mert útja most nem a mezőre, a földekre vezet, hanem a műhelybe, ahol szakmailag jól felkészült javítók teszik ismét alkalmassá a munkavégzésre. A Hetényi (Chotín) Efsz gépállomásán vagyunk. A gazdaság főgépesítójével, Schmel- haus Ferenc mérnökkel, Juraj Mokos műhelyvezetővel és Sárai Istvánnal, aszövetkezet vezetőségi tagjával, a javító- részleg szocialista munkabrigádjának vezetőjével beszélgetünk. A gépállomás másik szocialista brigádjába a traktorosok tartoznak. Sárai elvtárs brigádvezetői tapasztalatainak nyilván nem kis szerepe van abban, hogy az ő kollektívája az eredményesebb. Schmelhaus Ferenc mérnök, a főgépesítő- Amikor három évig bulldózeren dolgoztam, akkor a traktorosok brigádjának a vezetője voltam - mondja. - Azt megelőzően a brigád megalakulásakor itt a műhelyben én voltam a vezető. Hivatott tehát annak á kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon milyen erényeket nem nélkülözhet a jó brigádve- zetö.- Először is a szakmai hozzáértést - mondja határozottan a 31 éves fekete bajuszú kovács. - És persze tudnia kell, kivel hogyan kell beszélni, hisz az egyik ember érzékenyebb, mint a másik. Én egyáltalán nem vagyok híve a parancsolgatásnak. Szerencsére nincs is rá szükség. Sót, ha kell, munkaidő után is szívesen itt maradnak az emberek. Vagy szombaton, vasárnap is dolgoznak. Főleg aratás idején. A brigád különböző szakmák szakembereiből tevődik össze. Dolgozik a műhelyben két autószerelő, egy mezőgazdasági gépjavító, egy asztalos, egy hegesztő-lakatos, egy autószerelő. A bri- gádvezetö pedig, mint már említettük, kovács.- Mindegyikünkre egyformán szükség van - magyarázza Sárai István, aki 1969- től a kommunista pártnak is tagja. Rajta kívül még két párttag van a kollektívában. Hogy mekkora segítséget jelent a brigád a gépállomásnak, arról a fögépesítö szavaiból következtethetek a legjobban.- Már a feladatokhoz való hozzáállásnál meglátszik, ha brigádtagról van szó. Elvégzésüknél pedig kiváltképpen. A javítók jól előkészítették a gépeket az őszi munkákhoz. Ez lehetővé tette az agrotechnikai határidők megtartását. A tavaszi munkák első szakaszára is felkészültek már. A vontatóeszközök azonban még nincsenek kijavítva. Munkájukat alaposan végzik, pedig feltételeik nem éppen kedvezőek. Különösen télen.- Ilyen hideg telet átvészelni, mint az idei volt, bizony nem könnyű - sóhajt Sárai István. - Minden műhelyben csak egy kályha melegít. Igaz, már elkezdték az új műhelyek építését. Egyet még ebben az évben átadnak. A műhelyvezető azt is elárulja, hogy az építkezést a múlt év végén kezdték el, s a műhelycsarnokokat fokozatosan adják át rendeltetésüknek.- Vidám társaság vagyunk - fordítja tréfára a szót a brigádvezetó. - Néha ugratjuk is egymást. örömmel mondja, hogy a brigádtagok közt heves viták ugyan előfordulnak, de harag, az nincs. Ellenkezőleg: közös rendezvényeken is részt vesznek, melyek még jobban összekovácsolják a társaságot. Voltak például a Marcellházán (Mar- celová) megrendezett vadász-halász- -konyha napokon. Tavaly közösen tekintették meg a nyitrai Agrokomplex kiállítást. Beteg kollégáikat is meglátogatják. Utoljára két brigádtag Gábor Andrásnál volt látogatóban, aki a télen eltörte a lábát. Az is említést érdemel, hogy a brigádtagok egyben önkéntes véradók, és védnökséget vállaltak a helyi óvoda fölött. A nyári szünidőben a meghibásodott eszközöket, játékokat, ágyakat, játszótéri berendezéseket javítják. Az óvoda jelenleg 60 gyerek elhelyezésére alkalmas, de rövidesen 30-cal több befogadására is képes lesz. Az óvoda bővítésében részt vesz a szövetkezet is, amely a jövőben teljesen átveszi a községtől a kibővített létesítményt. A szocialista munkabrigád kötelezettségvállalásainak egy része a mindennapi munkával, a termeléssel, más része viszont a kollektíva életével kapcsolatos. Gépjavítók közt járva napjainkban szinte elkerülhetetlen téma az üzemanyaggal való takarékoskodás. Ezt tapasztaltuk a helyi gépállomáson is.- Nekünk különösen nagy gondot okoz a takarékoskodás - vélekedik Schmelhaus mérnök főgépesító. - Mi ugyanis számos gazdaságtól eltérően, eddig sem fuvaroztunk másoknak. Vagyis nincs mit visszafognunk. Pedig sokan éppen a fuvarozás megszüntetésével takaríthatnak meg jelentős mennyiségű üzemanyagot.- És önök mivel?- Mindenekelőtt ésszerűsítéssel. Például azzal, hogy a vetőgépek után fogast is akasztunk. A kombinátor alkalmazása lehetővé teszi, hogy a talajelókészító gépre rászerelhetjük a gyomirtó permetezőt. A két műveletet tehát egy csapásra fogjuk végezni. Nem fogyasztunk kétszer üzemanyagot, nem fizetünk duplán munkabért. A talajt sem fogjuk kétszer gyúrni. Bevallom, mindezek hallatán elcsodálkoztam. Hogy miért? Egysszerüen azért, mert olyan természetes ötleteknek tűnnek számomra, hogy szinte nem értem, eddig miért nem jöttek rá. A választ a főgépesító maga adja meg:- Eddig nem voltunk rákényszerítve, hogy ilyen megoldásokat alkalmazzunk. Úgy látszik, a szükség is jó iehet valamire. A gazdaságos megoldások keresésére, a tartalékok feltárására mindenképpen. S aki keres, az talál is. Nagy tartalékokat látnak a hetényiek abban is, hogy járműveiket az eddigieknél jobban kihasználják. Ha oda-vissza mindig teherrel fognak közlekedni. Magyarán, ha megszüntetik az üresjáratokat.- A javítók munkája hogyan járulhat hozzá az üzemanyagtakarékoskodáshoz?- Ha idejében és jól végzik el a javításokat - mondja a főgépesítő. - Ez lehetővé teszi, hogy az egyes munkálatokat azok a gépek végezzék, amelyeket arra a munkára beterveztünk. Ez azért is fontos, mert nem állunk bőviben az erőgépeknek. Mindössze 32 vontatóeszközünk van, s bizony ha egyetlenegy is kiesik, nagyon hiányzik. Azt a munkát, melynek végzésére kis gépet terveztünk, nem végezheti nagyobb gép, mert riö az üzemanyag -fogyasztás. A javításokat persze nehezíti, hogy állandó alkatrészhiánnyal küszködnek. Főleg olyanokkal, amilyeneket csak a speciális javítók kapnak. A leginkább a villamossági és a motorok felújításához szükséges alkatrészeket nélkülözzük. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a javításra nemegyszer azért van szükség, mert a gépek kezelői elmulasztották Munka közben Sárai István brigádvezető a napi karbantartást, pedig a traktorosoknak és sofőröknek napi egy órát azért fizetnek, hogy karbantartsák gépüket. Mégis akad, aki nem tölti fel desztillált vízzel az akkumulátort, nem keni le az érintkezéseket. Persze, jó példáért sem kell a szomszédba menniük. A példás járművezetők gépeit a javítóban azonnal megismerik. Közéjük tartozik többek között Lucza Balázs, Fekete Elek, Vladimír Novak. Amikor megkérdezem, hogy nekik ebből milyen hasznuk származik, Juraj Mokos műhelyvezető ezt válaszolja:- Közvetlen anyagi előnyük nincs belőle, csupán annyi, hogy akinek jó a gépe, tud dolgozni, tehát keresni is. Aki lekerül a gépről, azt órabérben fizetjük, s kevesebbet keres. Ebben az évben azonban már a megtakarított üzemanyagot is honorálni fogjuk. Ez predig egy újabb kihasználásra váró tartalék, hisz a helyes ösztönzés még a legöntudatosabb dolgozók esetében sem lebecsülendő. FÜLOP IMRE A fejlődés tükrében A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban született szovjet társadalom hihetetlen kulturális és gazdasági elmaradottságot örökölt a cári Oroszországtól. Ennek felszámolása nem volt könnyű feladat, húsz esztendőbe telt. Ä szocializmus a harmincas évek végén győzedelmeskedett hazánkban. Újabb harminc év múlva a fejlett szocializmus korszakába léptünk. Ám ebből "a harminc évből legalább tízet elvett a második világháború, majd a népgazdaság helyreállítása. Ez alatt a történelmileg rendkívül rövid időszak alatt jelentősen megváltozott a Szovjetunió társadalmi struktúrája. A szocializmus építésének kezdeti szakaszában a Szovjetunió társadalmi szerkezetében túlsúlyban volt a parasztság 1924-ben az egyénileg gazdálkodó parasztok és a szövetkezeten kívüli kézművesek családtagjaikkal együtt a lakosság 75,4 százalékát tették ki. A szövetkezeti dolgozók aránya 1,3 százalék, a munkásosztályé pedig 10,4 százalék volt. 1959- ben a munkáscsaládok már a lakosság felét, a kolhozparasztok pedig alig egyharmadát alkották. Az egyénileg gazdálkodó parasztok és a szövetkezeten kívüli kézművesek ekkor már a lakosságnak mindössze 0,4 százalékára apadtak. E számok jól tükrözik mind az ország iparosításának mértékét, mindpedig a munkás- osztály növekvő befolyását. Napjainkban a népgazdaságban foglalkoztatott munkások aránya már a lakosság kétharmada. A munkásosztály érettségére következtethetünk a szakképzettség, az általános képzettség arányából, abból, milyen mértékben vesznek részt az irányításban, illetve az ország társadalompolitikai életének vezetésében. 1925-ben a Szovjetunió ipari munkásságának mindössze 18,5 százaléka volt képzett vagy magasan képzett, 41,3 százaléka alacsony képzettségű, 40,2 százaléka pedig képzetlen. Az utóbbi két évtizedben rohamos változáson ment keresztül a munkás- osztály, és ennek eredményeképpen ma már a munkásság háromnegyede közép>- vagy felsőfokú képzettséggel rendelkezik. A Szovjetunió valamennyi irányító társadalompolitikai intézményében és szervezetében döntő vezető szerep jut a munkásosztálynak. A párt tizenhét és fél millió tagja közül hétmillió a munkás, a tanácsokban egymillió tevékenykedik. Nyolcvanmillió munkás tagja a szakszervezetnek. A kolhozparasztság soraiban is egyre nő azok száma, akik általános és szakmai képzettséggel rendelkeznek. A gépkezelők (gépészek, traktor- és kombájnvezetők, sofőrök) aránya 1980-ban 16,7 százalék volt, míg 1940-ben csuprán 4,5, 1965-ben predig 10,2 százalék. Ha ide soroljuk a többi szakképzett kolhozparasztot, megállapíthatjuk, hogy a kolhozparasztságnak több mint a fele felső- és középfokú képesítésű. Változik a különböző ágazatokban tevékenykedő értelmiségiek aránya is. A fejlett szocialista társadalomban lényegesen megnőtt a tudományos pályán dolgozó értelmiségiek száma (1970-ben 1959-hez képrest 217 százalékra), a műszaki-közgazdasági értelmiségieké 190 százalékra, a mérnököké predig ugyanebben az időszakban három és félszeresére emelkedett. Az elmúlt négy évtizedben körülbelül másfélszeresére növekedett a különböző tanintézetekben tanulók száma. Különösen gyors ütemben gyara- prodtak az olyan főiskolák, melyek túlsúlya a társadalom szociális struktúrájának érettségéről tanúskodik. Az utóbbi negyven évben a főiskolai hallgatók száma 5,3-szorosára, a technikumi tanulóké predig 3,7-szeresére nőtt. A nyngdíjasok száma négy évtized alatt több mint tizenkétszeresére emelkedett. A fejlett szocialista társadalom jellegzetes törvényszerűsége, hogy a nyugdíjakat mind egyenletesebben osztják el a társadalmi cso- prortok tagjai között. VAGYIM SZEMJANOV profeszor 1982 111 5 ÚJ SZŐ A javításra küldött gépet előbb megtisztítja Bakulár János (A felvételeket Hajdú András készítette)
