Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-19 / 7. szám
A Szovjetunióban kidolgozták a Kaukázus fő vonulatán áthaladó vasútvonal tervét. Az új útvonal 1000 kilométerrel rövidíti le a Moszkvából Grúzia fővárosába, Tbiliszibe vezető utat. Oroszországot a Kaukázuson túli köztársaságoktól magas hegyek sűrűi láncával választotta el a természet, a hegyvonulat 1100 kilométer hosszan nyúlik a Fekete-tengertől a Kaspi-tengerig. Csak a két tengerparton húzódik egy-egy keskeny földsáv, amelyen áthaladva a vasútvonalak meg tudják kerülni a Nagy Kaukázust. Ám az itt közlekedő vonatokat is állandóan fenyegeti a földcsuszamlás, a lavina, a viharos hullámverés veszélye. Mindkét vonalat a század elején építették, a rajtuk lebonyolított teher- és utasforgalom azóta többszörösére emelkedett. A szovjethatalom évei alatt a Fekete-tenger partvidékén több száz új szanatórium és gyógyüdülő épült, amelyek tízezrével vonzzák a pihenni vágyókat. Közgazdászok kiszámították, hogy közel az idő, amikor az utak áteresztőképessége már csak a fürdöhelyi forgalom kiszolgálására lesz elegendő. Ma már a Kaspi-ténger partvidékén vezető út forgalma is meglehetősen intenzív. Hogyan lehet megoldani a problémát? Többféle javaslat is született. Például: építsenek füg- gőhidakat a Fekete-tenger és a strandok fölött, és ezen fussanak magasvasútszerűen a szerelvények. Egy ilyen pálya megépítése igen nehéz feladat lenne: a Fekete-tenger a partok mentén is mély. Gigantikus betonpilléreket kellene építeni, és ami a legfőbb, speciális berendezésekkel kellene megvédeni az építményt a hullámok ostromától. Hiszen azok nemcsak több ezer tonnányi vizet zúdítanának a tenger mélyén levő alapokra, hanem a fenékről fölragadott súlyos kövekkel bombáznák is azokat. Egyébként nemcsak a műszaki bonyodalmak miatt vetették el ezt a tervet. A Feketetenger kaukázusi partvidékén egymást érik a nagyszerű fürdőhelyek. Könnyen elképzelhetjük, hogy vége szakadna a pihenésnek, ha vasutat építenének a tenger és a strandok fölé. És miért ne folyamodhatnánk a legegyszerűbb megoldáshoz, újabbakat építve a már meglevő sínek mellé? Ez volt az egyik legelső javaslat, de a vizsgálat után ezt is elvetették: a második vonal kiépítésére egyszerűen nincs hely, túlságosan keskeny a tengerparti földsáv. Végül is valamennyi változatot áttanulmányozva a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a problémát csak a Kaukázus fő vonulatát átszelő vasútvonal oldhatja meg. Igaz, hogy hegyeken és sziklákon átvágva, szurdokokat és hegyi folyók medrét követve lehet csak lefektetni hágóra, amely 2400 méterrel van a tenger szintje fölött. Itt 23 kilométer alagutat vájnak majd a hegybe. Ezen keresztül kiérve a Kaukázus gerince alól, a vasútvonal leereszkedik majd a tajtékos Assza folyó völgyébe, és Ordzsonikidze város felé halad tovább. Mivel az Assza a várostól mintegy negyven kilométernyire keletre kanyarodik, itt is alagutat kell majd építeni, hogy a vonatok áthaladhassanak a Tyerszki hágó alatt, összesen körülbelül 40 kilométernyi alagutat kell építeni a Kaukázus hegyei alatt. Az új vasútvonal teljes hosz- sza 136 kilométer lesz. Ebből 93 kilométer 1170 méteres VONATON A KAUKÁZUS CSÚCSAIHOZ a síneket. Nagyon bonyolult műszaki konstrukció ez. Leo- nyid Brezsnyev mondta ezzel kapcsolatban: ,,Egy ilyen építkezés óriási nehézségekkel jár. De az út hiánya legalább ennyi problémát okoz. Itt az ideje, hogy komolyan nekilássunk e fontos gazdasági probléma megoldásának. “ A Kavgiprotransz, a Kaukázusi Állami Tervező és Kutató Intézet a leendő vasútvonal több tervét is benyújtotta elbírálásra a Szovjetunió Állami Tervhivatala Szakértői Bizottságának. A bizottság két változatnak szentelt különösen nagy figyelmet: a gori és az arhotszki variánsnak. Az előbbi 51 kilométerrel rövidebb a második változatnál, de a Gori- Alagir szakaszon fekszik az Ardon patak mély, földomlásokkal teli, szakadékszerű völgye, ahol körülbelül 40 kilométernyi útszakaszt lavinaveszélyes helyeken kellene megépíteni. Több alagútra, védőberendezésre, hídra lenne szükség. Ezért ennek a vasútvonalnak a megépítése többe kerülne, az üzemeltetési, fenntartási költségek is magasabbak lennének. Ezért az arhotszki változatra esett a választás. A Kaukázus gerincén áthaladó vasútvonal Zagesz állomásnál Tbiliszitől nem messze kezdődik majd, végighalad az Aragvi, majd mellékfolyója a Psavszkaja Aragvi völgyén. Hevszuretia központja, Bariszaha mellett rákanyarodik majd az arhotszki vagy annál nagyobb magasságban húzódik majd. A hegyi folyókon és patakokon átívelő 70 hídon és viadukton kívül több kilométeren kell majd védőépítményeket és berendezéseket emelni alavina, ahegy- omlás, a lezúduló hegyi vizek ellen, óvva a vasutat, a hegyoldalak talaját erdőtelepítéssel megerősíteni. Több helyen kell majd a szó szoros értelmében kisajátítani a folyómedrek egy részét, szilárd betonfalak közé szorítva tajtékzó áradatukat. Az elvégzendő földmunkák, vagy inkább sziklamunkák mennyisége 22 millió köbmétert tesz ki. A vasútvonal jelentős része olyan vidékeken halad majd keresztül, amelyeknek jelenleg az év kilenc hónapjában a légi közlekedésen kívül semmilyen kapcsolatuk sincs a világgal. Pedig csodálatosan szép tájak ezek, virágzó alpesi rétek, bársonyos zöld erdők, görgelék- kőből épült ősi erődítmények tornyai, a hegycsúcsokon vakító fehéren csillog a hó. A vasút lehetővé teszi, hogy szanatóriumok, üdülők, vendégházak és turistabázisok tucatjai épüljenek fel a hegyek között. Az új kaukázusi vasútvonal több mint ezer kilométerrel rövidíti le az ország központjából Grúzia fővárosába, Tbiliszibe és Örményország fővárosába, Jerevánba, valamint a Kaukázuson túli terület belső vidékeire vezető utat. Azt tervezik, hogy a továbbiakban majd meghosszabbítják a vonalat észak felé Kuberléig, majd a Kalácson keresztül Lipecig: így kiépül egy csaknem teljesen egyenes vasútvonal Moszkvától Tbilisziig. Már a távolabbi jövő tervei is születőben vannak. Az elgondolás szerint fölszednék a Fekete-tenger partvédőkén a síneket, és áthelyeznék őket a közeli hegyvonulatokra, a lehető legtöbb helyet biztosítva ezzel az üdülők bővítésére. Hogyan jutnak majd el ide a pihenni vágyók? A vonatok elszállítják a nyaralókat a partvidék északi részén fekvő végállomásra, Tuapszébe. Ott a vasúti peronról közvetlenül át lehet majd menni a kikötőbe, és felszállni a bármilyen időjárási körülmények közt közlekedő, gyorsított hajójáratokra. Egy másik változat is lehetséges: a tengerparttal párhuzamos hegyvonulaton közlekedő vonattal elutazni a célig, és ott a drótkötélpályán vagy a libegővei leereszkedni a tengerpartra. De ez már a jövő gondja... (Szocialisztyicseszkaja Indusztrija) A kairói „Ki kicsodábból Fuad Mohieddin a Nílus deltájának egy nagy földbirtokos famíliájából származik, amely hagyományosan jelentős szerepet vállal a politikában. Rokona Khaled Mo- hieddinnek, az ellenzéki haladó tömörülés pártja vezetőjének és Zakaria Mohieddinnek, a volt miniszternek, aki Nasszer bizalmasának számított. Az új miniszterelnök a kairói politikai szeráj egyik legdiszkrétebb figurája. Ez a diszkréció magasra értékelt tulajdonság egy olyan rendszerben, ahol „csak egy nap ragyoghat“, az elnök. Mohieddin 56 éves. 1949-ben fejezte be orvosi tanulmányait. Diákként az egyiptomi diákszövetség titkára volt. Mintegy tíz évig orvosi hivatásának élt, aztán, Nasszer időszakában, belevetette magát a politikába. Képviselőnek választották. Nasszer a rendszer lojális hívének tartotta, s ezért 1965-ben rábízta a Nílus deltavidékén az Arab Szocialista Unió vezetését, Szadat Alexandria, az ország második városa kormányzójának tette meg, aztán Gi- zeh élére került. Később a köz- igazgatás miniszterévé nevezte ki, végül Mohieddin 1974-ben az egészségügyi miniszteri tárcát kapta meg. Ezen a poszton vált ismertté, például azzal, hogy Franciaországgal egészségügyi együttműködést teremtett meg. Mégsem tudta igazán megjavítani az egyiptomi egészségügyi rendszert,' amely az utóbbi években csak tovább romlott Szadat 1980 márciusában kinevezte első miniszterelnök-helyettesnek egy olyan kabinetben, amelyet a „rais“ maga irányított az integrista mohamedán mozgolódás korszakában. Fuad Mohieddin tulajdonképpen ettől kezdve „technikai szempontból“ a kormány elnökének számított. Mubarak tábornok most politikai dimenzióval bővíti ki Mohieddin pozícióját, amikor „de jure“ miniszterelnökké nevezte ki. Abban a kényes átmeneti periódusban, amely most áll Egyiptom előtt: Szadat hirtelen eltűnése, és a Sinai-félszigetnek áprilisbán esedékes teljes felszabadulása között. (Le Monde) ÚJ SZÚ 15 1982. II. 19. Földrengésjelzés A Szovjetunióban óriási erőfeszítések és nagy anyagi eszközök árán földrengésbiztos házszerkezeteket fejlesztenek ki. Egy város vagy városrész gondosan, részletesen kidolgozott szeizmikus térképe megkönnyíti az olyan építési technika és építési anyagok kiválasztását, amelyek szavatolják az emberek és az épületek biztonságát, és megtakarítást tesznek lehetővé. A magasépítés manapság már a szeizmikus szempontból aktív vidékeken is elterjedt. Sokemeletes épületek több ízben is dacoltak erős földlökésekkel. A gátak még súlyos földlökések esetén is megbízhatóan ellenállnak. A Szovjetunióban évente körülbelül 1 milliárd rubelt költenek antiszeizmikus intézkedések céljára. Ha a tudósok nemcsak hosszú távra szóló szeizmikus prognózist adnának, hanem a közelebbi időben várható rengést is eléggé pontosan meg tudnák jósolni, akkor a gazdasági hatás még jelentékenyebb lenne, mivel az anyagi eszközöket ésszerűbben alkalmaznák. Másvalami azonban sokkal fontosabb - a földlökés pontos idejének - legfeljebb néhány órás eltéréssel történő - meghatározása megakadályozná a pánikreagálásokat. A sérüléseket a legegyszerűbb módon kerülnék el: kikapcsolnák az áramot és a gázt, végül pedig a lakosokat felszólítanák a házak elhagyására. A szovjet tudósok úgy vélik: míg hosszú távú előrejelzést már eléggé megbízhatóan, több mint 80 százalékos valószínűséggel készíthetnek a Szovjetunió és más országok számára (Kirgíziában ez a számarány még nagyobb), a rövid távú jelzés összeállításához még alapos tudományos és szervezői munkát kell végezni. Ám még a tudás jelenlegi szintjén és a rendelkezésre álló eszközökkel is ezeknél a prognózisoknál is jelentős sikert lehet megállapítani. így például 1978 márciusában idejekorán figyelmeztették a várható földrengésre az Isszik-Kul-tó partján levő városok és települések hatóságait. Az érdekelt 3000 lakos közül senki sem sérült meg. De hogyan értesülnek a szakértők a mélyen a föld belsejében végbemenő folyamatokról? Az erős földalatti vihar keletkezését olyan folyamatok lánca kíséri, amelyek egyre nagyobb területre terjednek ki. Manapság több mint 300 különböző jelenséget ismernek, amely egy lehetséges katasztrófát előzhet meg. Említsünk meg néhányat: a hegyi kőzet különböző tulajdonságai egy jövőbeli földrengésgóc kialakulása esetén a felszínen is világosan megmutatkoznak - a földkéreg meggörbül és deformálódik, felszínén a hajlásszög megváltozik. Ezt a föld vegyi összetételének, a fúrólyukakban a vízszintnek, a hegyi kőzetből elkülöníthető gázok összetételének, valamint elektromos vezetőképességének megváltozása kísérheti. Gyakran ultrahang és elektromos hullámok verődnek visz- sza. Minden ilyesféle eltérést speciális megfigyelőállomásokon, modern műszerekkel rögzítenek. A földrengésgócban megváltozik a különböző energiájú gyenge lökések számának viszonya, „nyugalmi övezet“ jön létre. A szeizmikus állomások feljegyzik a terjedési sebességnek a rugalmas hullámok átfutásakor történő, hirtelen megváltozását ... A helyes idő-előrejelzés szempontjából nagyon fontosak az állatmegfigyelések. Földrengés előtt például a kígyók elhagyják fészküket, a tyúkok pedig nem akarnak letelepedni a rúdjukra. Nem elegendő az előjelek felderítése és pontos regisztrálása. Az alapos tanulmány kimutatja, hogy egyik előjel sem számíthat egymagában feltétlenül megbízhatónak. A különböző előjeleket tehát egyidejűleg és sok helyen kell rögzíteni, annál inkább, mert gyakran a jövendő földrengésgóctól nagy távolságban jelentkeznek. A pontos prognózis megállapítása céljából tehát a megfigyelési hálózatnak több száz négyzetkilométerre kell kiterjednie. A Szovjetunió földrengés szempontjából aktív körzeteiben körülbelül 300 helyi szeizmikus állomás van, egymástól mintegy 100 kilométernyi távolságban. Kirgíziában mintegy 14 ilyen állomás működik. A legutóbbi években a helyi hálózatot a legfontosabb helyeken kísérleti területeken végzett megfigyelésekkel egészítik ki. 10 000 négyzetkilométeren 20 állomás van, amelyet nemcsak szeizmikus készülékekkel, hanem az alakváltozások, az emelkedési szög, a villamos feszültség és a mágneses mező, a talajvízszint és -összetétel megállapítására szolgáló mérőműszerekkel is felszereltek. Az ilyen állomások megfigyeléseket végezhetnek, és ugyanakkor tíz különböző irányban rögzíthetik a változásokat. A szeizmikus állomások tevékenységét két megfigyelő- állomás hangolja össze, és az értesüléseket feldolgozza: az egyik Frunzétól néhány kilométerre, az Alaarcsa- szakadékban van, a másik pedig az Isszik-Kul-tótól északra. ... Az Alaarcsa-szakadék érintetlenül szép természeti táj. A szürke ködfátyollal borított hegyek kétféléi a zöld parttal szegélyezett, sebesen örvénylő folyó keskeny szalagja mellé húzódnak, ahol itt-ott a csúcsok felé törekvő erdei fenyők néznek alá büszkén a kis pisztáciafákra. A meredek sziklába két, betontetővel ellátott, nagy kapuzatot mélyítettek. Itt van az intézet szeizmikus-geofizikai megfigyelési állomásai alagútjainak bejárata. Ezek az alagutak 80 méter mélységben átszelik a sziklát, és ott összekapcsolódnak. Hogy a legbelsőbb helyiségekbe jussunk, ehhez, akárcsak az atomreaktoroknál, négy páncélozott ajtón - hermetikus, automatikusan záró kapun - kell áthaladni. A megfigyelöállomáson elhelyezett 16 különböző műszer megköveteli, hogy a hőmérséklet és a nedvesség nagymértékben állandó maradjon, alatta pedig feltétlenül szilárd legyen a talaj. Itt nemcsak a földlökéseket mérik, hanem a földnek még a legkisebb zúgását is rögzítik, még a földteke túlsó pontján is. Sokáig kerestek megfelelő helyet az alagút számára. Emberek ritkán jönnek ide: az adatok gyűjtése és továbbítása teljesen automatizált. Az alaarcsai megfigyelőállomás igen átfogó szeizmológiai és geofizikai kutatásokat folytat majd, hogy évre, hónapra, később esetleg pontosan napra és órára szóló, megalapozott prognózist is összeállíthasson. (Novoje Vremja)
