Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-12 / 6. szám
\ ÚJ szú 1982. II. 12. A Gabéikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése immár az 5. évébe lépett. Az eddigiekben több ízben tájékoztattuk olvasóinkat a csehszlovák oldalon zajló munkák menetéről, az építési eredményekről és nehézségekről egyaránt. Az alábbiakban az Új Szó-nak a beruházással kapcsolatos kérdéseire válaszol Jan Vytíisal mérnök, kandidátus, a CSSZSZK és az SZSZK kormánya Gabőíko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése irányításával megbízott hivatalának szakosztály- vezetője. 0 Milyen népgazdásági előnyökhöz jut hazánk a vízlépcsőrendszer elkészülésével?- A Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer a Bratislava-Budapest szakaszon lehetővé teszi a Duna komplex rendeltetésű hasznosítását, és a két szomszédos országnak egyaránt több hasznot hajt majd. Megoldja a folyó vízerejének hasznosítását, mégpedig a gabőíkovói és a nagymarosi vízlépcsőkön összesen 878 MW beépített teljesítménnyel és csúcsüzem esetén évente átlagosan 3675 GWó energiatermeléssel. Az ily módon kitermelt villamos energia jelentőségét növeli az a tény, hogy 70 százaléka a csúcsfogyasztási szükségletek kielégítésére szolgál. Az előállított energia mennyisége egyenlő részben oszlik meg a két ország között. A vízlépcsőrendszer megépítésével felszámoljuk a Bratislava-Gönyü szakaszon a gázlókat, amelyek sekély vízszintjükkel nehezítik a nemzetközi dunahajó- zást. A vízerőmű megépítésével a hajóút legalacsonyabb vízszintje 3,5 méter lesz, ami megfelel a nemzetközi hajózást irányító Dunabizottság követelményeinek. A vízlépcsőrendszer előnyösebb feltételeket teremt a Duna menti Síkság mező- gazdaságának fejlesztéséhez, azáltal, hogy a tökéletesebb árvízvédelmen kívül mindkét ország területén lehetővé teszi az öntözés fejlesztését. Az említetteken kívül hozzájárul a föld alatti ivóvízkészletek növekedéséhez és minőségük javításához, elegendő vízmennyiséget szolgáltat az ipar számára, lehetővé teszi üdülőkörzet létrehozását és a hatékonyabb környezetvédelmet. • Elmondható, hogy a vízlépcsőrendszer energetikai része elégséges gazdasági hatékonyságot szavatol?- A vízerőművek minősítésekor általában le kell szögezni, hogy hazánkban és szerte a világban egyaránt - a számítások szerint - 2000-ig megkétszereződik az energiafogyasztás. Idehaza napjainkban a villamos energia döntő részét a klasszikus széntüzelésű hőerőművekben állítjuk elő, a világ más országaiban jellemző a gáz- és a gázolajfűtés alkalmazása is. A szén és a kőolaj alapvető nyersanyag a vegyipar számára is, így elégetésükkel kissebbítjük a korlátozott mértékű készleteket, és ezzel a jövő nemzedéket nehéz kérdés megoldása elé állítjuk. A hőerőművek működtetésével szennyezzük a levegőt is, a szénkitermelő környezetben pedig a természeten hagyunk nehezen orvosolható nyomokat. Lásd az Észak-Csehországi Barnaszénkörzetet. Szerte a világon keresik a nem hagyományos energetikai erőforrások hasznosításának lehetőségeit, de még a legkorszerűbb megoldás is csak akkor alkal- I mazható, ha az gazdaságos is lesz. Éppen ezért fölöttébb furcsa lenne, ha meg- I feledkeznénk a vízi energia hasznosításáról. Ennek előnye már nagyon sokszor bebizonyosodott. , Az épülő Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer várható gazdasági előnyeiről részletesebben szólnék. Hazánk- és azonos arányban Magyarország- annyi villamos energiát nyer az erőmű- rendszer működése révén, amennyi 296 000 tonna kőolajnak felelne meg. Ha figyelembe vesszük a jelenlegi kőolajárat. ami 32 dollár hordónként, és azt, hogy 1 dollárnak 15 korona felel meg, akkor kiszámíthatjuk, hogy az energetikai rész építésére kiadandó költségek 2 év alatt, a vízlépcsőrendszer építésének költségei pedig 5 év alatt térülnek meg. Ha pedig sor kerülne az itt kapott villamos energiákból magyar illetve csehszlovák részről kivitelre is a Lengyel Népköztársasággal és Ausztriával kötött szerződések alapján, amelyek értelmében 1 MWó-ért 55 dollárt kapnánk, akkor az ebből származó bevétel nem egész négy esztendő alatt elérné az energetikai részre fordított költségeket, tíz esztendő alatt pedig ennek révén megtérülne az egész beruházásra fordított csehszlovákiai kiadások összege. A vízlépcsőrendszer gazdasági hatékonysága megállja a helyét az atomerőmű plusz csúcserőmú kombináció hasznosságával is (a mochovcei atomerőműre és a Fekete Vág-i csúcserőműre gondolok). A két erőműrendszer összehasonlításából kitűnik, hogy a Gabőíkovo- -Nagymaros Vízlépcsőrendszeren az egységnyi beépített teljesítményre eső beruházási költségek alacsonyabbak, mint a másik erőmű-rendszer esetében. A gazdaságosság mérlegének nyelve viszont egyértelműen a dunai vízlépcső- rendszer javára billen akkor, ha a villamos energia előállítási költségeit hasonlítjuk össze a víz illetve az atomerőműben előállított energia költségeivel. A vízlépcsőrendszer legfőbb haszna viszont az, hogy gyakorlatilag lehetővé teszi a villamosenergia-termelés pillanatnyi ingadozásainak kiegyenlítését, amit a hó- és atomerőművek gazdasági szempontból nem biztosíthatnak. Ezekből is látható, hogy a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer más energetikai erőforrásokhoz viszonyítva jelenleg a leggazdaságosabb megoldást nyújtja. • A Magyar Népköztársaság néhány folyóiratában az utóbbi időben olyan anyagok közlésére került sor, amelyek szerzői megkérdőjelezik a vízlépcső- rendszer építésének időszerűségét, illetve gazdasági hatékonyságát. Ha ismeri ezeket a véleményeket, milyen álláspontot foglal el velük kapcsolatban?- Igen, ismerem a magyarországi Valóság folyóirat múlt évi 11. számában megjelent „Egyre távolabb a jótól“ című cikket, amelynek szerzője Vargha János. Véleményem szerint bármilyen műszaki alkotás ügyének használ a bírálat, ha azt műszaki tényekkel és érvekkel támasztják alá. A közös mű gazdasági jelentősége a magyar fél számára is ugyanúgy bebizonyítható, mint számunkra. Kétségbe vonni a vízlépcsőrendszer építésének időszerűségét és helyességét abban az időszakban, amikor a mi részünkről a közös mű építésébe a tervezési munkák költségeivel együtt körülbelül 2,7 milliárd koronát fektettünk, és 1,55 milliárd forint értékű munkát végeztek el a magyarországi partnereink, nem tanúskodik megfontoltságról éS árt a közös ügynek. Az előbbiekben felsorolt érvek is bizonyítják, hogy a tervek kivitelezésében minden késedelem következménye jelentős nép- gazdasági kár mindkét fél számára. Ebben az esetben pedig a műszaki létesítmény építésének megkérdőjelezése ellentétben van az Egyezménnyel, amelyet mindkét állam képviselői aláírtak. Általában nem vetjük el a bírálatot, de annak konkrét tényekre kell támaszkodnia. A Valóság novemberi cikkében viszont sok a mellébeszélés, a féligazság és az idézetekkel történő manipulálás. Egy példa, idézem: „Az évente termelhető 1 milliárd kilowattórának 80 %-a, vagyis 800 millió kilowattóra jutott a Dunára...“. Ez esetben Magyarországra gondol a szerző. Hogyan lehetséges - kérdezem én ha a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszeren kívül a Duna magyarországi szakaszán a terveidben még 3 más vízerőmű építésével számolnak (Adony, Fájsz, Mohács), s a négy említett erőműn kívül csupán a közös vízlépcsőrendszerből évente 1800 millió kWó villamos energiához jut Magyarország. A felsorolt adatokat nagyon jól ismerik a magyarországi partnereink is. A Duna hasznosítását már 1951 óta készítettük elő - közösen. Az alternatív megoldások tucatjait vitattuk meg együtt. Sok részegyezményt vettünk figyelembe, amely fokozatosan került jóváhagyásra a két állam kormánya részéről. A Duna határmenti szakaszának közös hasznosításáról szóló első egyezmény Csehszlovákia és Magyarország kormánybizottságai között 1952. augusztus 2-án született. 1958-ban a kormányküldöttségek megállapodtak a nagymarosi vízlépcső elhelyezéséről. 1963-ban háromoldalú tanácskozás zajlott szovjet, magyar és csehszlovák szakemberek részvételével, amelyen ajánlották, hogy a Duna hasznosítását a csehszlovák területen építendő üzemvízcsatorna, s végül a Gabciko- vo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítésével tegyék lehetővé. A közös beruházási feladatot a csehszlovák és a magyar kormány 1974-ben jóváhagyta, 1977. szeptember 16-án pedig a CSSZSZK kormányának elnöke és az MNK Minisztertanácsának elnöke aláírta a CSSZSZK és az MNK közötti Egyezményt a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építéséről és üzemeltetéséről. Egy évre rá megszületett a Közös Tervdokumentum, és már 1978-ban megkezdhettük az építési munkákat. Számomra érthetetlenek a fent említett, s a valóságot nem tükröző, hamis hangvételű tájékoztatások a magyarországi sajtó bizonyos termékeiben. Nem befolyásolhatják az ilyen információk azokat a helyeket is, amelyeken az ország beruházási politikájáról döntenek? 0 Visszatérve a gazdasági hatékonyságra. Szeretném, ha ezt a kérdést a közös vízerőmű közlekedési és vízgazdálkodási oldaláról világítaná meg.- A Duna fontos közlekedési vonalat képez, amely lehetővé teszi az egész kontinensen keresztül nagy mennyiségű és térfogatú teher szállítását. A Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer több célt szolgáló mű, amely mindkét ország több népgazdasági ágazata számára nyújt számos előnyt és hasznot. Vargha Jánosnak, a szóban forgó cikk szerzőjének a tézise, miszerint a .....dunai duzzasztóművek és hajózsilipek létesítését még erőszakoltan sem lehetne más vízgazdálkodási érdek terhére írni“, csak abból adódhat, hogy nem értette meg a tárgykört, illetve nem tud arról, hogy a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcső- rendszer felépítésén kívül nincs más mód a Dunabizottság által megkövetelt hajózási paraméterek elérésére. A vízlépcsőrendszer építésének a befejezésével a hajózást az üzemvízcsatornába irányítjuk, így kiiktatjuk a duna- hajózásból azt a legnagyobb akadályt, amelyet a már említett Bratislava-Gönyü szakasz gázlói jelentenek. Ezáltal megteremtjük a vízi közlekedés gyorsabb fejlesztésének feltételeit is. A hajózási viszonyok javításával pedig valamennyi Dunamenti állam nyert. A cikk szerzőjének bizonyára nem álltak rendelkezésére azok az adatok, vagy nem is tud az ilyen adatok létezéséről, amelyek a dunai ha- jóútnak a magyar és a csehszlovák részről történő karbantartására vonatkoznak. Ezek a költségek évente összesen 200 millió koronát is kitesznek. A vízlépcsőrendszer alapvető vízgazdálkodási haszna az árvíz elleni védelem. Az eddig megvalósított árvízvédelmi intézkedések a szóban forgó terület számára nem nyújtanak megfelelő biztonságot. Bizonyítja ezt az 1954-es árvíz, amely a Magyar Népköztársaság területén Szigetközt sújtotta, és az 1965-ös árvíz, amely hazánkban 104 ezer hektárt öntött el. Az árvízveszély mindkét országban továbbra is fennáll, és az ellene való küzdelem fontosságát növeli, hogy a két szocialista állam építése során a Duna mentén olyan értékek halmozódtak fel, amelyeket okvetlenül védeni kell. • Végezetül, kérem, tájékoztassa olvasóinkat az építkezés jelenlegi üteméről, az idei feladatokról és a jövőben várható teendőkről. A Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcső- rendszer építése a csehszlovák oldalon 1978-ban kezdődött, ekkor 62 millió korona értékben végeztünk előkészítő munkákat. Ettől az évtől megkezdődött az építkezésre a kapacitások összpontosítása, és az építkezés bekerült a „kötelező állami építkezések“ sorába. Az építési munkák növekvő ütemét bizonyítja a beépített költségek alakulása a következő években: 1979-ben ezek a költségek 308 millió koronára, 1980-ban 589 millió koronára, tavaly pedig már 788 millió koronára rúgtak. Jól érzékelteti az itt elvégzett munka nagyságát a végrehajtott műveletek fizikai terjedelméről szóló több adat is. Tavaly például a humuszréteg letakarítása, az elsődleges és a másodlagos kotrások végrehajtása több mint 10 millió köbméter anyag megmozgatását tette szükségessé. A feltöltések tömörítésére például közel 2,5 millió köbméter földet használtunk fel. A gabőíkovói vízerőmű fenekének injektálását 403 ezer köbméteren végeztük el, ami az injektálási munkák harmadát képezi. A szemléltetés kedvéért megjegyzem, hogy a gabőíkovói vízerőmű fenekén több mint 16 futballpálya férne el. A csehszlovák oldalon már valamennyi fő objektum építését megkezdtük. Készül az alvízcsatorna, az alvízcsatorna zsilip- rendszere, a szivárogtató csatorna, maga az erőmű, a gabőíkovói hajózsilipek stb. Lényegében Bratislavától Szapig egy nagy építkezés a terület. Építőink hatalmas munkáját értékelve nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy már befejezés előtt áll a szociális program keretében a „Komplex szálláshelyek“ létesítése, amelyre félmilliárd koronát költöttünk. Ezt a teljesítményt csak úgy nyújthattuk, hogy hatalmas építőkapacitást összpontosítottunk ide, ebből sok a külföldi berendezés. Az építkezésre szállított baggerok és rakodók markolóteljesítménye összesen közel 100 köbméter, 42 bulldózer és scraper, több mint 200 tehergépkocsi dolgozik itt, 4 komplett injektáló központot létesítettünk stb. Az idén az eddigi utempen folytatjuk a megkezdett objektumokon a munkát. Az erdő és vízgazdálkodási, valamint az építésügyi miniszter között született egyezmény alapján 1982-ben 811 millió korona beépítésével számolunk. Erre társadalmunk elegendő devizát, üzemanyagot, építőgépet és egyéb anyagot bocsát az építők rendelkezésére, tehát várható a feladat teljesítése. Az elkövetkező időszakkal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy népgazdaságunknak és társadalmunknak szüksége van a dunai vízlépcsőrendszer mielőbbi befejezésére. Ez a határozat a rosszabb világgazdasági helyzet és a bonyolult beruházási helyzetünk ellenére is érvényben marad. Bármilyen más határozat a bonyolult gazdasági helyzetet a jövőben még tovább nehezítené. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a mezőgazdaságtól 5,5 ezer hektárt vettünk el, és hogy minden évben, amelyben tovább húzzuk az építést az eredeti időponthoz képest, a hőerőművekben 2 millió tonnával több szenet kell elégetnünk. • Köszönöm a beszélgetést. PÁKOZDI GERTRUD VÉLEMÉNYEK ÉS GONDOLATOK A VÍZLÉPCSŐRENDSZERRŐL
