Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-08 / 1. szám
Kameraközeiben • Szinte az egész világon nagy érdeklődés nyilvánul meg az Éretlen málnák című csehszlovák televíziós alkotás iránt, amely a XVIII. Arany Prága nemzetközi tévéfesztiválon fődijat nyert. Az egyes televíziós társaságok képviselői szerint nemcsak a rendezői és színészi teljesítmények miatt értékes ez a tévéjáték, hanem az eszmei mondanivalója miatt is, amelynek lényege, hogy az ember eszményeivel, sorsával a nehézségek ellenére sem marad magára társadalmunkban. ★ ★ ★ • A Trójai faló címmel tízrészes román filmsorozat készült, amelynek története 1943-1944-ben játszódik. A kommunisták által vezetett antifasiszta>iarcot eleveníti fel Dan Pita és Alexandru Tatos rendezésében, Florin Piersic, Cornel Coman és Iona Bulca főszereplésével. ★ ★ ★ • Klaus Gendries tizenhét éve dolgozik az NDK televízióban, mindenekelőtt a gyermekeknek szentelve figyelmet. Nemrégiben készült el két filmje, mostanában pedig a Meschka unokája című tévéfilmet fejezi be.Meschka nagyapót Erwin Geschonneck játssza, akit az emlúlt évtizedekben gyakran láthattunk filmvásznon és a képernyőn. ★ ★ ★ • Annie Girardot, a jeles francia filmszínésznö fellépett egy szórakoztató televíziós műsorban. Sanzont énekelt, amely nagy sikert aratott mind a nézők, mind a szakma körében. Ennek is köszönhető, hogy fölkérték egy lemezalbum elkészítésére. •• Gábor Pál, a világsikert aratott Angi Vera rendezője ismér Vészi Endre regényéből forgat filmet, ezúttal a tévében. A Nyitott ház cselekménye a hetvenes évek végén játszódik, hősei magányos, magukra maradt emberek. Veszelo- vics Annát, a történet főszereplőjét Szabó Éva alakítja, aki az Angi Verában Muskát Mária szerepében remekelt.- Vészi Endréről közismert, hogy hőseiről pontos lélekrajzot ad, ezért is hiszem, hogy Veszelovics Annát is nagyszerűen megírta.- Amikor először olvastam el a könyvet, - mondja Szabó Éva -, bevallom, nem volt tisztán megfogalmazott, egyöntetű véleményem Annáról, hiszen nehezen körülhatárolható figura. Szülei minden kapcsolatot megszakítottak vele, s valójában senkije sincs, akihez egy kicsit is kötődne. Egy fényképész mellett dolgozik, állványokat cipel és néha fényképez is. Nincs könnyű munkája, de úgy érzi, még ez is jobb, mint egy titkárnői állás. Egyszer aztán mégis kiborul, mert elege van a cipekedésből, segítség kellene a műhelybe. És a főnöke megérti. Másnap egy fiatal srác lesz a társa, aki egyetemre készül. Gyönyörű a találkozásuk, hiszen Emil vonzónak találja a nőt. Mindenkit róla faggat, véleményez és moralizál. egyedül.“ Anna szereti az embereket, s őt is kedvelik, mondják is neki, hogy amikor belép a házba, erősebb lesz a fény. De hiába minden, Anna borzasztóan egyedül van. Mert Emil végül is nem a jövőt jelenti neki. Anna harminchét éves, a fiú majdnem tízzel kevesebb.- Szakítanak?- Igen, Emil miatt. Pedig a nő ragaszkodik hozzá. Talán anyai ösztöneit éli ki, amikor a fiúval van. Ugyanakkor másokhoz is így viszonyul. Mint a steffet, úgy viszi magával a magányos embereket. Hiszen, ha a sors nem szakította volna el a családjától, máshogy alakult volna az élete. Most már csak a vágott virágok életét éli. Mutatósnak mutatós, csak nem olyan szívós, mint a gyökeres virág. Az elválás is mély sebet ejt a lelkén. Reggel, amikor az első együtt töltött éjszaka után rájön, hogy a fiú elhagyta, teljesen kétségbeesik. A szobájában levő tükrön szürkehályog van, zöld a lépcsőházin, a hallbeli teljesen vak, de a szalon tükre csodálatosan ragyog. Azt veri szét bánatában.- Még arra vagyok kíváncsi, mi az, amiben hasonlít Veszelovics Annához, és mi a különbség kettőjük között?- Azt hiszem, néhány évvel ezelőtt még jobban hasonlítottam rá, bár most is kerülöm a megalkuvást. Csakhogy ma már jobban meg kell gondolnom, mi az, amit kimondhatok és mi Mint a vágott virág Tévéfilm VÉSZI ENDRE regényéből- És Anna hogyan reagál erre?- Felhergelődik, mert a fiú teljesen kiforgatja. Emil és Anna két ellentétes pólus, de mindketten magányosak, s ez éppen elég ahhoz, hogy közel kerüljenek egymáshoz. ,,Hogy mi a szép ebben? - teszi fel a kérdést az író. - Az, hogy két ember együtt van, elkezdenek bízni egymásban, s egyik test védi a másikat.“ Csakhogy Emil is passzív, mint Anna. Ki is mondja, hogy ő cselekvésképtelen ember, aki csak elméletben tud helyesen élni.- Anna egészen más típus, mégis boldogtalan.- Anna őszinte, tiszta ember, aki nem ismeri a megalkuvást, ami a szívén, az az arcán. De ez sem mentség arra, hogy egyedül éljen a világban.- Tehát elítéli őt?- Nem, dehogy. Inkább próbálom megfejteni magánya titkát. Talán maga is tehet róla, hogy így alakult az élete, hiszen igazából semmit sem tett ellene. ,,Sokan vannak mindig együtt - mondja Vészi -, de ha akarod, lehetsz köztük • Csodálatos gyermekkorom volt (Inkey Alice felvétele) az, amit nem, hiszen minél idősebb az ember, annál nehezebb az élete. Hogy miben vagyok más, mint Anna? A gyökereimben. Nekem ugyanis csodálatos gyermekkorom volt. Olyan emberek között nőttem fel, akik versengtek a köszönésben, s még az idegent is elsőnek üdvözölték a faluban. Nagy lakodalmak, tollfosz- tások jutnak most az eszembe, meg nagyanyám zsebkendője, amelynek négy csücskében négy unoka zsebpénze volt csomóra kötve, s ezek mind olyan emlékek, amelyek igazi útravalók az életemben. SZABÓ G. LÁSZLÓ- Apu, ezt a tévéműsort még szeretném megnézni - mondja nyolcéves leányom, ki tudja hányadszor, s engem, a szülőt, ugyanannyiszor állít dilemma elé. Minden bizonynyal mások is, akiknek hasonló korú vagy valamivel idősebb gyermekük van, többször föltették maguknak a kérdést: meddig nézheti a gyerek hétköznap vagy vasárnap a tévét, s naponta mennyi ideig? A választ elméletben viszonylag könnyű megfogalmazni. Addig nézheti, ameddig a tévé a gyermek értelmi és érzelmi fejlődését szolgálja, nem gátolja más, ugyancsak fontos teendőiben. Magyarán: ameddig mindez a hasznára válik és nem a kárára. Igen ám, de a gyakorlatban ezúttal sem ilyen egyszerű a helyzet. A szülők egy részének véleménye szerint a tévémesével kivétel nélkül véget ért a gyermekek számára az aznapi tévézés. Tovább sem hétköznap, sem ünnepek alatt nem ülhetnek a képernyő előtt. Csakhogy nem minden szülő gondolkodik így, s a gyerek az iskolában vagy a játszótéren meghallja a társaitól, milyen műsor volt például pénteken vagy szombaton este nyolctól. S hazaérve megkérdi szüleitől: ő miért nem nézhette meg azt az adást, amit az osztálytársai közül többen megtekintettek? Főleg a legnézettebb műsorok - sportközvetítések, tévésorozatok - idején hangzik el gyakran ez a kérdés. A gyermek kérdésére mindig válaszolni kell, méghozzá őszintén. A legrosszabb gyakorlatnak azt tartom, amikor a szülők még este is a tévé elé parancsolják a gyermekeket, mondván, addig ülj ott, ameddig elálmo- sodsz, nem bánom mit nézel, csak engem hagyj békén. S a kis emberpalánta kíváncsi lény, naponta órákig képes ücsörögni a képernyő előtt, s tágranyílt szemmel, olykor elborzadva szemléli a filmeket, krimiket és más - nem éppen nyolc-tízéves gyermeknek való - műsorokat. Pszichológusok tudományos érvekkel igazolták, hogy a helytelen szülői gyakorlat következtében is mind több az agresszív és neurotikus gyermek. Mit és meddig? Kisebb hibának, ám ugyanúgy helytelennek érzem, ha a szülő mechanikusan, az adott helyzet, vagyis a tévéműsor ismerete nélkül dönt, visszavonhatatlanul. Szerintem ugyanis, nem szükséges, hogy akár a már említett korú vagy valamivel idősebb gyermekek számára minden nap fél nyolc előtt befejeződjék a tévézés. A néhány nappal ezelőtt véget ért Magyar népmesék cimü sorozatot például minden bizonnyal nagyon sok kisiskolás, sőt óvodás is megtekintette, holott ez a műsor - helyesen, hiszen a felnőttek számára is értékes volt - hétköznap este nyolckor kezdődött. Ez a heti tíz perc senkinek sem okozott kárt, sőt biztosra veszem: minden nézőnek, elsősorban a gyermekeknek felejthetetlen élményt nyújtott. Ugyanígy elgondolkozhatunk azon, nem nézhet-e meg gyermekünk pénteken vagy szombaton este, mondjuk egy cirkuszt, mü- korcsolyaversenyt vagy más hasonló jellegű szórakoztató műsort. Nyilvánvalóan nem éjfélig. Manapság egyre égetőbb kérdés az is, mennyi ideig üljön a gyermek naponta a képernyő előtt. Valószínűleg erre sincs egyértelmű recept, de annyi tény, hogy a mai gyermeknek különösen szüksége van a mozgásra, az aktív pihenésre - méghozzá a friss levegőn. Kétségtelen, a mai gyermekek önállóbbak, fejlettebbek, következésképpen mások az igényeik, mint annak idején a mai szülőknek voltak. Az önállóság azonban nem jelenti azt, hogy teljesen magára hagyjuk a gyermeket, s teljesen rábízzuk azt is, mit akar megnézni a tévében. Az értelmes szülő teret ad gyermekének az önállóságra, de irányítja és végső soron - megfelelő eszközzel - jóváhagyja vagy megtiltja a szándékait. Vagyis a mi esetünkben a szülő megnézi, milyen műsort sugároz a tévé, s miután tisztában van gyermeke napirendjével, másnapi teendőivel, mindezek figyelembe vételével dönti el, mit nézzen a gyermek, és mennyi ideig a tévében. így érhetjük el, hogy a televízió jóbarátunk lesz, és nem ellenségünk. S2ILVÁSSY JÓZSEF Tévés Kép/telenségek/ (Mese) December közepén országos havazásokról számolt be a tévéhíradó. Húsz centiméteres hótakaró alá bújt a Csallóköz is, a gyerekek szánkókról, hógolyócsatákról nemcsak álmodtak, de a legkisebb emelkedőt is kipróbálták, s délutánra a házfalakon már fehér foltok éktelenkedtek - hócsaták nyomai. Este, miután beterelték a nebulókat a meleg szobákba, senki sem gondolt arra, hogy egy szerkesztő szeszélye nyomán a tévémesében csoda történik. Szülők meredtek a képernyőre megkövültén. Gyerekek nyaggatták őket, csodálkozva azon, amit látnak... Esti mese december közepén: a tavasz megérkezéséről ad hírt egy gombszemü kismadár. Mirr- murr, a kandúr pedig szeretné őt utánozni, ezért nyávog egy jót. így üdvözlik a tavaszt, így üdvözlik a tévések a telet, akik bizonyára úgy gondolják, hogy a gyerekeknek bosszúságot okoz, hogy szánkózni, hógolyózni lehet. Ezért vigasztalják őket a közelgő tavasszal. December közepén dúló hócsaták, zsivajgó szánkózások közben a mozgásra biztatás helyett, a tavasz téli meleg szobákból, szabadító erejéről mesélnek. Mintha csak azt mondanák: üljetek a szobákban, mert a tél csak hideget hoz, öröm nélkül. De majd jön a tavasz, amely ... amelyben majd a télről mesélnek a gyerekeknek. (Divat) ,,Mi nem nézünk tévét“; „Nem akarunk televíziókészüléket venni, mert rabjaivá leszünk“; „A tévében semmi említésre méltót nem láttunk“; „Csak az ember idejét rabolják“. Egymondatos vélemények, amelyek az utóbbi időben divatosak lettek. Azt hihetné az ember, főleg a magamfajta hivatásos tévénéző, hogy ennek okán senki sem néz tévét. Akkor pedig kinek írja KÉPtelenségeit a KEPernyö előtt, időnként el-el- KÉPedve a látott KÉPeken? Természetesen azoknak, akik nem nézik a tévét, mert divat nem nézni, és nem beszélni róla. Legalább így tudjanak arról, amit a tévékészülékekben és környékükön KÉPtelennek tartok. Vagy már olvasni sem divat? Dehát ez KÉPte- lenség, ráadásul már nem is tévés. Akkor meg mit csinálnak hosszú - véleményem szerint - unalmas estéken? A túlnépesedés sem fenyeget bennünket. A mozik, a színházak sem panaszkodnak a nézők megállíthatatlan áradatára. Akkor meg mi ez a KÉPtelenség, hiszen a KÉPtá- rakban sem tolonganak az emberek? Talán divat lett, hogy mindenfajta kulturált időtöltést illik hasznot hozóval felcserélni? Dehát a munkatermelékenységen se nagyon látszik meg a beletemetkezés. Akkor meg mi ez a KÉPtelenség? Vagy talán éppen a tévé terjeszti? (A csúf ajándék) Családi, nevelésközpontú műsor az ajándékozásról. Mindez karácsony előtt, a legnagyobb vásárlási láz közepette. A témák váltják egymást, így kerül sor az ajándékozásra. Egy vázát évek óta rejtegetnek, mert senkinek sem tetszik a családban. Elhatározták, hogy elajándékozzák. A váza pedig elindul vándorútra, amely a szokványos poén szerint is még a karácsonyestén visszakerül az útraindító- hoz. Mint „művészi“ értékű ajándéknak, ennek sem akadt gazdája, csak elajándékozója. Aztán mégis: a tévé gyártásvezetője évvégi takarékossági okokból elhatározta, hogy nem dobják ki. így ugyanaz a váza, ugyanabban a műsorban feltűnt, mint az egyik ünneplő család lakásának dekoratív dísze. Egyet azonban mégsem értek: miért hitették el a formájában a népi butellákat idéző kerámiáról, hogy vacak bóvli, ha öt perccel később megjelenik, mint értékes dísztárgy? KÉPtelen vagyok rájönni. ÚJ SZÓ 14 DUSZA ISTVÁN 1982. I. 8.
