Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-05 / 5. szám
• Az új termelési csarnok néhány korszerű gépe Emlékeznek még arra a mondásra: „Inkább kevesebbet, de jobbat“? Biztosan igazat adnak, ha azt állítom: ezzel a véleménnyel ma már nem lehet érvelni. Mert szükségleteink kielégítése megköveteli, hogy a társadalmi igénynyel összhangban olyan minőségű terményeket gyártsunk, melyek jól eladhatók üzleteinkben és a külföldi piacokon. Az új hozzáállás egyik tipikus példájára a Kysucán találtunk, ahonnan a gépipar már régebben- még Szlovákia iparosítása idején - elűzte a nyomort. S helyében az ott élók ezrei magas szakmai képzettséget szereztek, megtanultak korszerű, nálunk és külföldön keresett termékeket gyártani. A gépipar fejlesztése Kysucán a hetvenes években tovább folytatódott. Egyik bizonyítéka ennek a őadcai Tatra, ahol a nagyarányú beruházás eredményeként az elmúltot év során a termelés megkétszereződött. Bármelyik vállalatban legyen az: az új, korszerű berendezések kihasználása az emberektől függ. Eléggé gyakori jelenség, hogy az üzemekben gondok vannak a termelési berendezések optimális kihasználásával, mert munkaerőhiánnyal küszködnek. Cadcán ezt nem ismerik. Elegendő szakképzett dolgozójuk van, akik a Tatra tehergépkocsik legbonyolultabb komponenseit - sebességszekrény, motorok és más alkatrészek- gyártják. Jozef Juriéka mérnök, beruházási és fejlesztési igazgatóhelyettes az új kapacitások kihasználásához hozzáfűzte, hogy a jó eredmények előfeltétele a termelés gyors felfuttatása, a tervezett termelési kapacitás eléréséhez szükséges idó lerövidítése. E véleményét, tapasztalataiból kiindulva, konkrét adatokkal egészíti ki: „Ha a műszakszám 1,69, akkor az állóeszközöket 93 százalékra használjuk ki. Egy termelési dolgozóra nálunk 18 négyzetméternyi munkaterület esik. Az állóeszközök ilyen arányú kihasználásával a Tatra vállalatban az első helyre kerültünk“. A termelési berendezések kihasználtsága tehát az üzemben magas, és ez elősegíti a termelés magas intenzitását, a terv mennyiségi mutatóinak sikeres teljesítését. Közben azonban fölmerülhet egy fontos kérdés: a termelés magas intenzitása nincs-e káros hatással a minőségre? Megtörténhet, de megelőzhető, ha a termelés komplex fejlesztését tartják szem előtt. A őadcai Tatra üzem dolgozói a termelés fokozásával párhuzamosan a kiváló minőséget úgy biztosították, hogy az irányí• Motor szerelése közelről tásban a szaratovi-lvovi módszer progresszív elemeit alkalmazták. Minden műhelyben nagy táblákon szerepelnek a termelésben dolgozók nevei, s mellettük - pontokban kimutatva - munkájuk minőségének eredményei. A pontértékelés alapja a 100 százalékos minőség, amiért a dolgozó 100 pontot kaphat. Ha munkája minőségében hibákat vesznek észre, ebből az összegből pontokat vonnak le, mégpedig külön e célra elkészített hibajegyzék szerint. Ha a dolgozó egy hónap alatt 96 pontot „gyűjt össze“, akkor minőségprémiumát teljes egészében (mozgó bérének 40 százaléka) megkapja; ha nem éri el a 96 pontot, minőségprémiumát pontszámával arányosan rövidítik. És mivel a mozgó bér az alapbér 30-35 százalékát teszi ki, a minőségi munka anyagi érdekeltsége eléggé magas és hatékonyan ösztönöz a lehető legjobb eredmények elérésére. Persze, az értékelés felvázolt rendszere megköveteli a termelés minőségi ellenőrzését, nyilvántartását és eredményeinek feldolgozását. De ha mindezeknek köszönhetően javul a termékek minősége, ha a rendszer kiváló munkára ösztönzi a dolgozókat, alkalmazása mindenképpen haszonnal jár. Erről a őadcai üzemben a se- lejtekre és a reklamációkért kifizetett kiadások tanúskodnak leginkább: jóval a tervezett szint alatt mozognak. És mi a véleményük az anyagi érdekeltség alkalmazott rendszeréről a dolgozóknak? Ezzel a kérdéssel fordultam Frantiéek Petrek minőségirányítási és ellenőrzési főelőadóhoz. Véleményéből kitűnik: a rendszer progresszív és hasonló módon is hat. „Arról, hogy elégedettek vagy elégedetlenek-e vele, inkább beszéljenek az érdekeltebb dolgozók,“ - teszi még hozzá, miközben Ludovít Furma- nik fúró munkahelyére vezet. Itt szintén felteszem az előbbi kérdést, melyre őszinte választ kapok: „Nálunk a munka minőségi követelményei igazán magasak. Az (A szerző felvételei) embernek nagyon kell igyekeznie, hogy elérje a megkívánt minőséget. Ez nem könnyű, de lehetséges. Én például a teljes minőségprémiumra szükséges pontokat általában megszerzőm. Nálam ez többé kevésbé természetes, mert egyben önmagamat is ellenőrzőm. De nem sikerül mindez az összes dolgozónak.“ Végül is ez így helyes. Mert a kevésbé igényes kritériumok a követelmények csökkenéséhez, az eredmények romlásához és a jutalmazás egyenlősdi elvének érvényesítéséhez vezethetnek. Furmaník elvtárs kiválóan dolgozik. Az önellenőrzési jog megszerzésének úttörői közé tartozik. Kívüle még 55 munkás rendelkezik az önellenőrzés jogával, s 234 versenyben van érte. Az „önellenőrök" felelősségteljes munkáját az üzemben 60- filléres óránkénti pótdíjjal ösztönzik. Az irányító dolgozók az önellenőrzésben tevékenykedő munkásokról dicshimnuszokat zengnek. És joggal! Mert a kiváló minőségű munka szarato- vi és Ivovi kezdeményezőinek őadcai követői döntő érdeméket szereznek abban, hogy a Tatra üzem dolgozóinak többsége a hibátlan termékek előállítását természetes kötelességének tekinti és továbbra is a tavalyi év irányvonalának (a selejtek miatt 15, a reklamációkra pedig 2,5 százalékkal kisebb összeget fizettek ki a tervezettnél) megtartására törekedik. Az üzem dolgozói így járulnak hozzá a Tatra tehergépkocsik minőségi paramétereinek további javításához. MARIÁN FUSEK ÚJ szú lemi atyja már folytat is ilyen jellegű kísérleteket. Az egyelőre még szokatlan erőforrások hasznosítására nemcsak a termékek utókezelésénél lehet sort keríteni, hanem más területeken is, pl. a növénytermesztésben, a palántanevelésben, a fóliasátrak alatti termelésben, a melegigényes növények hozamainak stabilizálásában, vízmelegítésben, fűtésben stb. A kelet-szlovákiai síkságon más eljárásokat alkalmazva is egyre többen próbálkoznak a napenergiával működő berendezések hasznosításával. A Micha- lovcei Állami Gazdaság med'ovi telepén pl. napkollektorokat szereltek fel a sugárzás árammá történő átalakítására. Persze, nemcsak síkvidéken használható fel ez az energiaforrás. Szinte felmérhetetlen lehetőségei vannak e téren a növény- termesztésnek, csak ki kell aknázni a felújítható erőforrásokban, a fotoszintézisben rejlő adottságokat. Számos szakember már a jövő bioenergiájának nevezi - és joggal - ezeknek az eszközöknek az összességét. Tudjuk, hogy a jövőben a termonukleáris szintézis és a nap tölti be a globális energiaforrás szerepét. A szakirodalom összegezései szerint az utóbbi évtizedben a világ legkülönbözőbb országainak kormányai összesen kb. 1 milliárd dollárt költenek évente a napenergia hasznosítása lehetőségeinek kutatására, és a magánszervezetek által finanszírozott hasonló kutatásokra is legalább ennyit fordítanak. ELŐTÉRBEN A BIOTECHNOLÓGIA ÉS AZ AGROENERGETIKA A mezőgazdaságban, elsősorban pedig az élelmiszeriparban egyre nagyobb figyelmet fordítanak az energiafogyasztás gazdaságosabbá tételére, és ennek keretében mindinkább, előtérbe kerül a biotechnológia, illetve az agroenergeti- ka. Hiszen közismert tény, hogy a szén, a kőolaj és a földgáz is asszimiláció révén létrejött növényekből keletkezett. A sajtó a közelmúltban hírt adott arról, hogy Svédországban az energetikai kutatók felfigyeltek egy igénytelen növény- családra, a sásfélékre. Ebben az országban kb. 1 millió hektárnyi területen csak sásfélék nőnek. E növényt megszárítás után porrá lehet őrölni, és ilyen halmazállapotban kiválóan alkalmas - kőolaj, illetve földgáz helyett - hőerőmű-kazán fűtésére. Egy hektár területről 10 tonna ilyen port lehet előállítani, és 1 kg ilyen tüzelőanyagból 5 kWó elektromos energia termelhető. Svédországban a sekély vizű tavakban is lehetne sást termelni, így további hárommillió hektár ilyen ültetvényt nyerne az ország. Svédországban az ország legnagyobb erdészeti főiskolája is foglalkozik úgynevezett energetikai ültetvények (egyelőre még kísérleti) létrehozásával. Főleg a gyorsan növő fafajtákra, a fűzre és jegenyére összpontosítanak. A rendkívül sűrűn ültetett ligetek hozama évente és hektáronként 50 m3 faanyag, amiből any- nyi energia állítható elő, mint 8 tonna kőolajból. Az ilyen ültetvényeket 3—4 évenként, a maximális növekedés időszaka végén vágják ki, majd új csemetéket ültetnek a régiek helyébe. Egy kg szárított biomasszából 5 kWó elektromos energia állítható elő, 1 kg kőolajból fjedig 12 kWó. Egyes szakemberek szerint az így nyert biomasszát nem kell szárítani, előnyösebb, ha a fából biotechnológiai folyamat keretében alkoholt állítanak elő. Ez az energiaforrás gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt előnyös. Hazánkban is számos ehhez hasonló energiaforrást ismerünk. A poőkaji fűrésztelep dolgozói pl. fűrészporral fűtik a Slatina típusú kazánokat. A rostélyokon való égetés problémáit - leleményes módon - egy végtelen csavar beiktatásával oldották meg. A módszer bevezetése óta a vállalatnak a fűrészpor és a többi hulladék eltávolítása sem okoz gondot. A Kelet-szlovákiai Vízművek dolgozói a tisztítóállomásokon keletkezett iszapgázt fűtésre, illetve a koáicei szennyvíztisztító állomáson dízel-elektromos erőmű üzemeltetésére használják fel. A tranzit gázvezeték kompresszorállomásain keletkező hulladékhőt már évek óta felhasználják üvegházak fűtésére. Ezen kívül más másodlagos energiaforrások is hasznosításra várnak. Ezek mellett még néhány éve is közömbösen mentek el az energiagazdálkodási dolgozók. A PILLANGÓSVIRÁGÚAK ÉS AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS A növénytermesztésben, a biotechnológiában és az agrotechnikában rendkívüli jelentőségű növény lesz pl. a csicsóka. A növény felső része takarmányként hasznosítható, de még ennél is fontosabbak a szénhidrátot^ tartalmazó föld alatti gumók. Sok szakember rámutatott már arra, hogy termesztésére már most fel kell készülni. A pillangósvirágú növények is egyre fontosabb tényezőivé válnak a korszerű mezőgazdaságnak. Ez a termény képes a levegőben levő nitrogén lekötésére is, így a pillangósvirágúak nagy mennyiségű takarmány mellett jelentős mennyiségű nitrogént is „termelnek“, így importkorlátozási és ökológiai szempontból is fontosak. Egyre szükségesebbé válik a nitrogénműtrágya-használat lehető legésszerűbb szabályozása. Eddig erre nem fordítottunk kellő figyelmet, így jelentősen veszélyeztettük ez által is az emberi és természeti környezet minőségét. Egy tonna nitrogénműtrágya előállításához pl. 5 tonna kőszénegyen- értékú tüzelőanyagra van szükség. A gyakorlatban - pillangósvirágú növények termesztésével - a termelés során, természetes folyamat keretében állíthatnánk elő a műtrágya egy részét. Egy kilojoule energiatartalmú élelmiszer mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban való előállítása során 1 kilojoule tüzelőanyagot fogyasztunk el. Ha jobban körülnézünk, itt is felfedezhetünk tartalékokat, amelyeket napjainkban nem szabad kiaknázatlanul hagyni, nem is szólva arról, hogy az élelmi lánc jobb szabályozásában, irányításában is jelentős tartalékaink vannak, fme, egy adat: ha a növényi eredetű, a babban, lencsében, borsóban levő fehérjét közvetlenül fogyasztjuk el, kb. 25 százalékra vagyunk képesek hasznosítani a növényben levő tápanyagot. Ha viszont közbeiktatjuk a háziállatokat, és takarmányként hasznosítva állattenyésztési termékeket állítunk elő az említett terményekből, a bennük levő energiát legfeljebb 6,25 százalékban hasznosítjuk. Az ország energiaszükségletének kb. 8 százalékát a mezőgazdaság igényli. Ez már jelentős részarány, így a nem hagyományos energiaforrások hasznosítására, a napenergia átalakítására stb. minden eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani. A mezőgazdaság bioenergetikai jelentősége is növekszik. A lehetőségek megismerésére és kiaknázására konkrét és sajátos viszonyainknak megfelelően jól fel kell készülni. MICHAL TUŐAN docens, kandidátus 1982. II. 5.
