Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-09 / 292. szám, csütörtök
tim* Jubileum Lipcsében A HUSZONÖTÖDIK FESZTIVÁL Ernst Busch énekel. Szép és megrázó dalokat. Szépen és meg- rázóan. És nem véletlen, hogy mikor mit énekel. Dalai mögül kibontakozik századunk viharos történelme. Az egykori kiéli vasmunkásból lett kommunista művész - Brecht, Tucholsky, Weinert, Eisler barátja - s élete egy háromszázhét perces, hat részes tv-film tárgya, egy a maga nemében egyedülálló sorozaté, mely nagyszerű formát, eszközt talált az egyén és a történelem kapcsolatának bemutatására. Ezért is jutalmazta a jubileumi lipcsei fesztivál nagy szakmai tekintélyekből álló nemzetközi zsűrije különdíjnak számító arany galambbal. A sorozat Konrad Wolf elképzelése és irányítása alapján született, s a forgatás tragikus eseménye, hogy a befejező rész utómunkálatai közben érte a halál az NDK Egyik legjelentősebb dokumentum- és játékfilmrendezőjét. Talán ez a hatrészes, megrázó és ismert sanzonjai révén feleme- lően szórakoztató film testesítette meg legújabban mindazt, amit nemcsak az idei jubileumi évben „Lipcse szellemének“ nevezhetnénk. A haladó politikai filmek e talán legfontosabb világfesztiválja évről évre bizonyítja, hogy az emberek együtt és külön-külön is képesek a történelem formálóivá, és nemcsak annak részeivé, vagy átélőivé lenni. Az eddigiek és az idei fesztivál nagy érdeme, hogy ezt a gondolatot szinte végtelenül sokoldalúan tudta hitelesíteni, és végtelenül sok formában, a szatíra gyilkos leleplezéseitől, a leleplezett gyilkosok drámai bemutatásáig; a szocializmust építő világ különleges problémáinak bemutatásától, a jobb életért, emberi egyenjogúságért, szabadságáért folyó harc különböző példáinak ábrázolásáig; elnyomók módszereinek bemutatásától, leleplezésétől, az elnyomás ellen küzdő milliók harcának megörökítéséig tudta a nézők elé tárni, öt világrész hatvanhárom országának művészei jelentkeztek Lipcsében filmjeikkel és a kétezerötszáz percnyi versenyprogramban, szinte a világ és a világpolitika valamennyi sorsdöntő problémájáról szó esett. A harmincöt percnél rövidebb filmek kategóriájának nagydíját, az arany galambot egy az atomzsarolás világtörténetével foglalkozó Defa-film, Karl Gass Két nap augusztusban című kitűnő alkotása nyerte, mely mesterien ábrázolta a Los Alamos-i első kísérleti atomrobbantás, a potsdami értekezlet és a Hirosimára, Nagasza- kira (értelmetlenül) ledobott atombombák kapcsolatát napjaink politikájával. Nem véletlen - bizonyítja a film -, hogy Reagan elnök éppen harminchat évvel a hirosimai robbanás után, 1981. augusztus 6-án jelentette be az atomrakéta-prog- ramot, s nem véletlen, hogy három nappal később, a Nagaszaki-rob- banás évfordulóján, 1981. augusztus 9-én jelentette ki először, hogy ha kell, a rekétákat az Egyesült Államok nemcsak védelmi, de támadó céllal is hajlandó bevetni ... A harmicöt percnél hosszabb filmek nagydíját a kubai Orlando Rojas vehette át Olykor számba- veszem az életem című egész estés dokumentumfilmjéért, mely tulajdonképpen Harry Belafonte, a világhírű fekete bőrű amerikai színész, énekes életrajza. Rojas különböző helyeken szólaltatja meg Belafontét és elhangzó szavait, olykor vallomásait részben korábbi Belafonte-filmek részleteivel, részben egykori néma- és dokumentumfilmekkel, részben pedig az énekes kubai koncertkör- útján felvett ragyogó dalokkal illusztrálja. A mindvégig szórakoztató, filmes megoldásaival olykor meglepő, megnevettető alkotás egy igazán megnyerő ember és egy érezhetően nagy művész maradéktalanul szórakoztató, felüdülést jelentő életrajza. A fődíjakat jelentő ezüst galambokon öt kategóriában hat film osztozott. Josicsika Kojima Elveszett nemzedék című japán filmje azokról szól, akikről 1945-ben az atombomba robbanások után az amerikai tudósok azért készítettek filmfelvételeket, mert olyan sebeket szenvedtek, melyeket nem lehet túlélni. De e súlyos sebesültek közül néhányan ma is élnek. Őket keresi fel, szólaltatja meg a film. közreadva emlékeiket, bemutatva mai életüket. Megrázó és nagyszerű alkotás. A kubai Luiz Felipe Bernaza munkája, Pedro O százalék, egy pásztor portréja, akinek állatai közül az ő gondos munkájának eredményeképpen, hét év óta egyetlen egy sem hullott el. Meleg humorral, sok szeretettel megrajzolt, szívderítő portré. Ezüst galambot nyert- és ez évek óta a legnagyobb magyar siker Lipcsében - Magyar József Miért állnak? című filmje, mely a főfoglalkozású munkahelyen végzett munka intenzitásának kérdéseit boncolgatja, rámutatva a problémákra és azok főokaira. A film több jelenete láttán közbetapsolt a közönség.. Megosztott ezüst galambot kapott egy svéd és NSZK-film. Mindkettő a békeharc eredményeit ábrázolja, az utóbbi még címével is kifejezte mondanivalóját: Lehetséges a győzelem. És ezüst galambot kapott egy érdekes ausztrál film (Tűket kicserélik), mely az egykori kábítószeres dél-vietnami prostituáltak gyógyításának és átneve- lésének problémájával foglalkozik. A nemzetközi bemutatösoroza- ton összesen hét csehszlovák film szerepelt; négyet vetítettek a hivatalos versenyben. Közülük a legnagyobb sikert egy cseh dokumentum- és egy szlovák rajzfilm aratta. A prágai Olga Sommerová Veled, papi című alkotása olyan elvált férfiakat mutat be, akik gyermeküket vagy gyerekeiket maguk nevelik. A nagyszerű képi megoldással, kitűnő riportokkal elkészített film Lipcse egyik legmelegebb, legőszintébb sikerét aratta, s mél- tatói külön kiemelték, hogy ezt a tulajdonképpen drámai és elgondolkoztató témát, milyen egyszerű eszközökkel, milyen mélyen emberi humorral dolgozza fel. A film nagyrabecsült kitüntetést is kapott: a közönség nagy tapsa közben az NDK kulturális minisztériumának díjával jutalmazták. A négy perces Utolsó kő a bratislavai Jaroslava Havettová kitűnő animációs filmje a művész, az elfogadó és az érdekeltség sajátos viszonyáról szól egy szobrász munkássága kapcsán, remek technikával és eredeti humorral, mely nem is tévesztette hatását: a filmet a nemzetközi zsűri elismerő oklevéllel tüntette ki. Nagy tapsot kapott a világhírű Bretislav Po- jar Amikor című kilenc perces animációs filmje is, valamint A galamb szárnyai alatt (rendező Dušan Rapoš), mely a nemzetközi békemenet, Bécs-Bratislava- Szlovákia útjának krónikája. A három nemzetközi hírű animátor, Jaroslav Doubrava, Adolf Born és Miloš Macourek Kisebbségi érzés című parabolája - egy bűbájos animáció - óriási tapsot kapott, a zsűri azonban nem értékelhette, mert bemutatására az információs vetítéseken került sor. Szólnunk kell még a prágai Filmművészeti Főiskolán tanuló Pavel Koutecký érdekes alkotásáról, a Dialógus című vizsgafilmről, mely egy üvegtervező művész és az üvegfúvó munkások sajátos kapcsolatáról, együttműködéséről szól kitünően. Ez a film is az információs vetítéseken került bemutatásra. Még számos filmről kellene említést tennünk, de kötött terjedelmünk ezt nem teszi lehetővé. Mindenesetre annyi biztos: Lipcse fesztiválja korábban kivított nemzetközi rangjához méltó jubileumot ült és ezúttal is olyan filmeket mutatott be, s tárt a világ elé, melyekről - többségükben - évek múlva is beszélni fognak. FENYVES GYÖRGY FÜRDÖVÁROSI SZÍNHÁZ Karlovy Vary kulturális életének egyik fontos helyszíne a Vítézslav Nezval Színház. Impozáns épületére az útikönyvek is felhívják a turisták figyelmét, de azt már nem jegyzik, hogy az itt működő állandó színtársulat repertoárját is nagymértékben befolyásolja a város vendégeinek szórakozási igénye. Pedig ezt tartja szem előtt a színház vezetése, amikor előnyben részesíti a szórakoztató műfajt. Az idei évad harmadik bemutatójára november 20-án került sor. A műsoron Václav Kliment Klicpe- ra két egyfelvonása szerepelt: A madarász (Ptáčík) és a Mindenki valamit a hazáért (Každý néco pro vlast). A darab rendezője, Václav Martinec, aki az utóbbi hét évben hazánk számos színháztársulatánál dolgozott (például Prágában, Kladnón). Érdekes, sőt merész bemutatkozása volt Karlovy Varyban. Koncepciója nem fér bele egy hagyományos előadás kereteibe, mégha azt bizonyos mértékben kénytelen volt i figyelembe venni. Művészi felfogásában megkülönböztetett szerepet kap a tánc, a mozgás, a zene, kissé háttérbe szorul a hagyományos verbalitás, meghatározó a színész és a közönség kapcsolata - az őszi színjátszás lényeges elemei, (gy az első egyfelvonásos- ban az eredeti szöveg az egyhar- madára csökken, a másodikban pedig még lényegesebb változtatások találhatók. Annál nagyobb figyelmet fordít viszont a legapróbb részletekig kidolgozott mozgásra. A zene az egyik legfőbb eszköze a színész és a közönség közötti kapcsolatteremtésnek. A néző dalol, a szünetben a színház második emeleti folyosóján koncertet is hallgat. Már félórával a kezdés előtt a színészek dallal, kenyérrel és sóval, sorsjeggyel fogadják és számtalan apró, kedves ötlettel kedveskednek neki. A kapcsolat- teremtésen kívül mindennek más lényeges szerepe is van: a cseh megújhodás korát, légkörét idézi fel, emberközelbe hoz és élettel telít meg egy kort, amely egyre inkább feledésbe merül. A keretjáték után, már a mű részeként, megtudjuk, hogy ki is volt V. K. Klicpera, mi volt a nemzeti megújhodás eszmei lényege és minden nagyobb zökkenő nélkül kerülünk a darab és az események közepébe. A madarász lírai humora még érzékletesebbé teszi a kort, de a két darab közös és lényegi problémája - a megalkuvásra hajlamos emberi alkat kérdése - itt még derűs színekben jelenik meg. Annál megrázóbb a nyersebb humorú, prózaibb második darab kíméletlen iróniája: mindenki valamit a hazának, mindenki valamit magának. Már a nyilvános főpróba sikere is jelezte, hogy a rendezőnek kitűnően sikerült egyesítenie színházának, nézőközönségének és egyéniségének igényeit, elképzeléseit. Ez kétségtelenül biztató előjele lehet a további gyümölcsöző együttműködésnek. GÁL JENŐ Könözsi István felvétele Szülők, pedagógusok felelőssége Látogatás a Várgedei Alapiskolában Az idei tanévben a Várgedei (Hodejov) Alapiskolát összesen 367 tanuló látogatja, közülük 192- en magyar nyelven tanulnak, 175 kisdiák pedig szlovák nyelven igyekszik elsajátítani az alapismereteket. Mivel az iskola körzetében többségükben magyar nemzetiségű lakosok élnek, nemcsak a környékről, hanem az egész Medvesaljáról naponta szállítják ide autóbuszok a gyermekeket. Az iskolában tett látogatásom alkalmával elsősorban arra kerestem választ, hogy a magyar tagozat a tanulók felkészítése szempontjából menynyiben tesz eleget az elvárásoknak. Beszélgető partnereim Ondrej Benőik iskolaigazgató és Ond- rejcsák József igazgatóhelyettes.- A magyar nyelven tanulók helyzete a továbbtanulást illetően nem rosszabb, s nem is jobb a szlovák nyelven tanuló társaikénál - mondotta az igazgató. - Iskolánkban minden szempontból adva vannak a feltételek az eredményes tanuláshoz, s ezzel döntő többségükben élnek is a gyerekek. Ha valamelyest mégis kedvezőbb képet mutat a szlovák tagozat statisztikája, akkor ez egyszerűen abból adódik, hogy míg a szlovák osztályokban mindösz- sze 10 cigánygyerek tanul, addig a magyarokban 111. Különösen az utóbbi tíz évben emelkedett jelentősen a cigánytanulók aránya a magyar osztályokban. Míg például 1962-ben a tanulók létszámának 37 százalékát alkották, ebben a tanévben arányuk már elérte a 60 százalékot. Mondanom sem kell, hogy ez nemcsak a hiányzásokban, igazolatlan mulasztásokban mutatkozik meg, hanem az előmenetelben is. Persze, helytelen lenne általánosítani, hiszen a cigányszármazásúak között számos jó, sőt kitüntetett tanuló is akad, az eredmények azonban még jobbak lehetnének, ha a felkészítés terhe nem nehezedne csupán az iskolára.- A szülők talán nem eléggé támogatják törekvésükben a pedagógusokat?- Egyesek nem hogy nem segítik, hanem egyenesen hátráltatják a nevelőmunkát. Amíg napközibe járnak a gyerekek, nincs számottevő különbség tanulmányi eredményeik között. A felső tagozatosok tudásában viszont óriási űr tátong, ami abból adódik hogy a cigánygyerekekkel odahaza egyáltalán nem foglalkoznak a szülők, sőt a nagyobb lányokat lebeszélik az iskolába járásról, s különböző házi munkák végzésével, gyermekgondozással bízzák meg őket. Gondjaink voltak a múltban az iskolai segédeszközök, könyvek odakölcsönzésével is, mert ezeket pár nap alatt tönkretették. Még szerencse, hogy a helyi nemzeti bizottság a rendszeresen csavargó, iskolakerülő gyerekek szüleit gyakran felelősségre vonja, vagy meg is bünteti. Gyakoriak a családi látogatások, a szülői megbeszélések is, s a sok türelmet és fáradságot igénylő munkának reméljük előbb-utóbb eredményét is látjuk.- Ami a továbbtanulást illeti, eredményeink kielégítők - egészíti ki az elhangzottakat Ondrejcsák József. - A végzős növendékek 30—40 százaléka általában gimnáziumokba, szakközépiskolákba kerül, s a körülményeket figyelembe véve ezzel elégedettek lehetünk. Fokozott figyelmet fordítunk a szlovák nyelv tanítására; ennek eredményeként tanulóink különösebb nehézségek nélkül képesek tanulmányaik folytatására szlovák nyelvű középiskolákban is. Igen jó eredményeket érnek el növendékeink a járási szavalóversenyeken, a szlovák nyelv kiejtési versenyein is, ami elsősorban Strie- žovská és Chovanová elvtársnők áldozatkész munkájának köszönhető. A magyar osztályokban végzett tanulók közül sokan járnak főiskolára, néhányan külföldi egyetemekre is eljutottak. Ezzel szemben - többéves tapasztalataim szerint - a szlovák nyelven tanuló magyar nemzetiségű gyermekek nehézségei abban mutatkoznak meg, hogy a kezdeti, talán a legfontosabb időszakban képtelenek elsajátítani az igényes tananyagot. Gondoljunk csak a matematikára, vagy akár más tantárgyra, s ez bizonytalanná gátlásossá teszi őket - így olyan hátrányba kerülnek szlovák anyanyelvű társaikkal szemben, amit később már nem igen képesek pótolni.- S a magyar nyelven tanuló gyermekek általában elérik-e életcéljukat?- Elmondhatom, hogy igen. Persze, akadnak kivételes esetek is, amelyek gyakran abból adódnak, hogy a szülők nem fogadják meg a pedagógusok, a pályaválasztási felelős tanácsait. Pedig elsősorban ők ismerik a gyermek képességeit s a társadalmi igényeket is. Sok fölösleges csalódástól és megpróbáltatástól kímélhetnék meg az amúgy is sokszor érzékeny fiatalokat a szüleik, ha szorosabban együttműködnének az iskolával, a pedagógusokkal. Sajnos, az idén is van rá példa, hogy a szülök pedagógiai paiyara erőltetik gyermeküket, noha felvételi esélyeik nagyon csekélyek. Egyes szülők makacsul ragaszkodnak elképzeléseikhez, s azokat minden áron keresztül akarják vinni. Az előzetes felmérés alapján az idei húszas létszámú végzős osztályból négyen folytatják tanulmányaikat gimnáziumban illetve szakközépiskolában. Megnőtt az érdeklődés a szakmák iránt is. A fiúk többsége szakmunkástanulónak jelentkezik, s hosszú idő után az idén két bányásztanulónk is lesz. A lányok elhelyezése nagyobb gondot okoz, mert legtöbben csak a divatos szakmák felé orientálódnak. Sokan szeretnének bolti elárusítók, felszolgálók lenni, kevesebben készülnek a ruhagyárba, kötődébe, holott járásunkban éppen a konfekcióipar nyújt jó elhelyezkedési lehetőséget. Á rima- szombati és a tornaijai gépgyár létesítésével módosult járásunkban a társadalmi igény, így a következő években több jelentkezőt várnak a gépipari szaktanintézetek. Az idén is többen mennek mezőgazdasági szakmákra. Iskolánk vezetősége és pedagóguskollektívája a jövőben is azon fáradozik, hogy a tanulókat jól felkészítse a továbbtanulásra, az életre. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 6 * 1982. XII. 9.
