Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-08 / 291. szám, szerda
ÚJ szú 5 1982. XII. 8. Szövetkezet a főváros peremén JÓ EREDMÉNYEK A BARÁTSÁG EFSZ-BEN Szovjet porcelán, kerámia és játékszerek Prágában Hazánkban sok szövetkezet nemrég határozta el a társulást. Ezek közé tartozik a bratislavai Barátság Efsz is, amely az idén alakult a főváros déli peremén lévő - pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice), vereknyei (Vrakuňa), f őrévi (Prievoz), és trnávkai- szövetkezetek társulásából. Nem volt egyszerűi feladat a társulás előkészítése, mert a termelési irányzat különböző volt az egyes szövetkezetekben, s ezáltal az elért gazdasági eredmények is eltérőek voltak, elsősorban a kommunisták, szakemberek érvelése, meggyőző agitációja útján értette meg a tagság a még eredményesebb gazdálkodás távlatait, amelyre a Bratislava területén lévő szövetkezetekben minden lehetőség megvan. A társult Barátság Efsz 2275 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, viszont a pénzügyi tervük megközelíti a 100 millió koronát. A jelentős összeg kitermelése átgondolt irányítást, sokoldalú szakértelmet, jó szervezést igénylő feladat. Az első évben elért eredményeket, nehézségeket Csóka György alelnökkel és Bálint István mérnökkel, az üzemi pártbizottság tagjával boncolgattuk.- Az egész évről még nem beszélhetünk érdemben - kezdi a beszélgetést Csóka elvtárs.- De az eddigi eredmények alapján már megállapíthatjuk, hogy nem lesz lemaradás a pénzügyi terv teljesítésében. Igaz, az egyes szakágazatokban van bizonyos kiesés, amit nehéz az év végéig behozni. Az eléggé szélsőséges tavaszi időjárás miatt gabonafélékből nem teljesítettük a kitűzött tervet. Szerencsére kukoricából rekord hektárhozamot értünk el, s így együttvéve a szemesekből teljesítettük a tervet. Sokkal bonyolultabb a helyzet az állattenyésztésben, s a szarvasmarhaállomány tervezett hasznosságát aligha érjük el. Országos jelenség, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés között nincs meg az összhang. Ez kétszeresen így volt nálunk az első félévben, s a szarvasmarha takarmányozása végképp nem volt kielégítő. A nyári és őszi hónapokban jelentősen javult a mennyiségi és minőségi takarmányozás, de már így is lehetetlen behozni a lemaradást, a tervezett súlygyarapodást. A tejeladásnál is jelentős volt a hátralék, de az utóbbi hónapokban a fejési átlag megjavult, és minden remény megvan a kitűzött feladat teljesítésére, s lehet hogy néhány tízezer literrel többet adunk el a tervezettnél. Az utóbbi hónapokban ugyanis a tehenenkénti fejési átlag rendszerint 4 ezer literen felül van.- A sertéshústermelésben is van lemaradás?- Ott sokkal jobb a helyzet, és az átlag súlygyarapodás 57 dekagramm körül mozog. Ha minden jól megy, az év végéig talán sikerül pótolnunk még a szarvasmarha húseladásból származó lemaradást is.- A takarmányozásnál kihasználják a nagyváros nyújtotta lehetőségeket?- Igyekszünk. Jelentős mennyiségű tejet és kenyérhulladékot vásárolunk fel, ami sokat jelent a sertések takarmányozásában.- Melyik a legjövedelmezőbb részleg a mezőgazdasági üzemben?- A kertészet, illetve a virágkertészet. A hét hektárnyi üvegházunkból mindössze másfél hektáron termelünk virágot, mégis az hozza a legtöbb pénzt a közös kasszába. A zöldségtermesztésre sem panaszkodhatunk.- Hogyan segíti a pártszervezet a szövetkezet sokoldalú tevékenységét? - kérdeztem Bálint István mérnököt.- Igyekszünk minél sokoldalúbban. A közel hétszáz szövetkezeti tag közül 86 a párttagok száma. Mivel gazdaságunkban az irányítási rendszer szakágazati, minden részlegen pártcsoportot hoztunk létre. A központi műhelyekben, illetve a melléküzemágakban két pártcsoport is tevékenykedik. A pártcsoportok, a taggyűlés után rendszeresen megtárgyalják az elfogadott határozatokat, illetve az abból rájuk háruló feladatokat. Persze ezenkívül többször is üléseznek, ha a helyzet megkívánja. Ahol szorít a csizma a pártbizottság a csoportvezetőkkel tanácskozik a problémák megoldásáról. De a rendszeres pártbizottsági és tagsági gyűléseken is értékelik a pártcsoportok tevékenységét. Ebben az esztendőben talán az állattenyésztésben és a növénytermesztésben tevékenykedő csoportokkal foglalkoztunk a legtöbbet.- S milyen eredménnyel?- A pártcsoportok tanácskozásain rendszeresen részt veszünk, közösen keressük a megoldást a problémákra. Itt van például az állattenyésztés, ahol - nemcsak objektív, hanem - szubjektív okokkal is magyarázható a lemaradás. Tény, hogy az istállók egy része korszerűtlen és ez is az egyik oka, hogy drágán termelünk. De ennek tudatában a kommunisták, a szakemberek és a becsületes dolgozók keresik a kivezető utat. A pártszervezet igyekszik ésszerű javaslatot tenni mindenütt a gazdaságosabb termelés érdekében. De erről talán Csóka elvtárs többet tudna mondani. Hosz- szú évekig volt a püspöki szövetkezet pártszervezetének elnöke, s most is a pártbizottság aktív tagja.- A gépek gondos, szakszerű üzemeltetése az egyik legjelentősebb a mezőgazdasági termelésben. Az évek során megfigyeltem, hányszor pöfögnek a traktorok, teherautók fölöslegesen az udvaron, s mennyit futnak a gépek üresen. Ennek a kommunisták, a pártcsoportok aktív közreműködésével véget vetettünk. De talán még jelentősebb az üzem részére az alkatrészfelújítás. Azelőtt ezzel vajmi keveset törődtünk. Most viszont, amit csak tudunk rendbe hozunk vagy újakat készítünk. Szakembereink képzettek, s a korszerű gépeket is jól megjavítják, üzemképessé teszik. De a leglényegesebb a takarékoskodás az üzemanyaggal és a szállítóeszközöket csakis mezőgazdasági célokra használjuk.- Készül már a pártszervezet az évzáró taggyűlésre?- A legutóbbi pártbizottsági gyűlésen tanácskoztunk a pontos előkészítésről. A pártcsoportok azt a feladatot kapták, hogy munkahelyükön tegyenek meg mindent a gazdaságosabb termelésért. A beszámolót előkészítő gyűléseken részt vesznek a pártcsoportok vezetői is. Mi mindent megteszünk, hogy érdemben tanácskozhassunk az eredményekről és a soron levő feladatokról. TÓTH DEZSŐ Ki ne csodálná meg a prágai szovjet ajándékboltban a Csajkában a díszes porcelánkészleteket, a kerámia tárgyakat és játékszereket, amelyek iránt egész évben, de különösen ilyenkor, karácsony előtt mutatkozik élénk érdeklődés. A napokban a Szovjetunió prágai kereskedelmi kirendeltségének kiállítótermében a Novoeksz- port szovjet külkereskedelmi vállalat a külföldön is keresett iparművészeti alkotásokat mutatta be. Különösen a kétszázötven esztendeje üzemelő leningrádi Lomo- nosz Porcelángyár újfajta, szép termékei népszerűek a világon. Semmivel sem kisebb azonban az érdeklődés a kiállításon a Szovjetunió szinte valamennyi köztársaságában gyártott különböző formájú, színű és díszítésű kerámiák iránt. A vázákat, tálakat, poharakat és a többi, szebbnél szebb lakberendezési tárgyat, mindenekelőtt a fából faragott, ötletes népművészeti játékszereket Bogorodszkoje falu népművészeinek az alkotásai egészítik ki. Öröm látni ezeket a kis figurákat, amelyek nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek arcára is mosolyt csalnak. A Volga parti Hohlo- ma falu népművészei viszont festett tárgyaikkal tűnnek ki. A csészék, poharak, serlegek, tálak, vagy kanalak jellegzetes számtalan változatú virágdíszei gyönyörködtetik a kiállítás látogatóit, akik elragadtatással szemlélik a művészi fésűket, a csontból faragott csatokat és főleg az Ural-hegy- ségben bányászott ásványokból, pl. nefritből, malachitból, lazurit- ból, kalcitból stb. csiszolt értékes dísztárgyakat.-kmA mélyművelésű bányákban alkalmazott szállítószalagok fedőrétegeit gyártja a napajedlai Fatra vállalat. Az eddig Angliából importált lágyítókat hazai adalékanyagokkal helyettesítik, s ezáltal devizában 16,6 millió koronát, az új technológia eredményezte anyagmegtakarítással pedig 11 millió koronát takarítottak meg. Az új termék tulajdonságai felülmúlják az importált anyagét. A felvételen az új gyártmány fejlesztésében részt vett dolgozók: (balról) Jaroslav Toufar mérnök, Zdenék Varmuža és Jaroslava Kŕĺžková. (Igor Zehl felvétele - ČTK) T öbb mint fél évtizede dolgozik az üzemben. Felettesei elégedettek a munkájával. A terv teljesítése érdekében szükség szerint túlórázott. Munkaerkölcse jó, műszakot soha nem mulasztott igazolatlanul. Lakóhelyén bekapcsolódott az ifjúsági szövetség munkájába.“ Az idézett véleményt az üzem igazgatója írta egy fiatal alkalmazottról. Ugyanerről a fiatalemberről lakóhelyének nemzeti bizottsága így vélekedett: „Tevőlegesen dolgozott a községben, másokat is megnyert társadalmi munkára. Részt vett a faluban rendezett akciókban. Közkedvelt, józan életű ember.“ Kifogástalan, példás magatartású, köztiszteletben álló egyén képe rajzolódik ki a fenti sorokból, melyeket akár kitüntetési javaslathoz is csatolhatnának. Hasonló véleményt olvastam másik három fiatalról, köztük két, a huszadik évüket még be nem töltött lányról. A vélemények egyik járásbíróságunk kérésére íródtak. Büntető eljárás lefolytatásával összefüggésben volt szükség rájuk. Az eljárást szocialista tulajdon meglopásának vétsége ügyében folytatták le az üzem négy fiatal alkalmazottja ellen. A vádirat szerint a délutáni műszakban dolgozó négy munkás az esti órákban az üzem gyártmányai közül néhány darabot elrejtett a kerítés mellett, ezeket a munka befejezése után személygépkocsiban elvitték, majd egymás között elosztották. Az eltulajdonított holmik értéke nem érte el az ötszáz koronát. A járásbíróság büntető végzésében ezerötszáz korona kárt meg nem haladó gazdasági vétség elkövetésében találta vétkesnek a tetteseket, s ezért fejenként négyszáz korona, be nem hajthatósága esetében ötnapi elzárásra változtatható pénzbüntetésre ítélte őket. Az ilyen esetekre szokták mondani az emberek, hogy megáll az ész ekkora meggondolatlanság fölött. Hogy felnőtt, értelmes emberek pár korona érték megszerzéséért kockára tegyék becsületüket. Mert az ilyen dolognak - kezeljék azt bármilyen diszkréten is - óhatatlanul híre megy a munkahelyen, a lakóhelyen. Megéri? Az ügy szereplőit megkérdezve kétségkívül tagadó választ kapnánk, s nem vitás az sem, hogy magukban százszor elátkozzák azt a percet, amelyben ama néhány tárgy törvényellenes megszerzésének lehetőségére gondoltak. M iért tették hát mégis? Nem vitás: meggondolatlanságból. Könnyelműen azt hitték, hogy a tettre nem derül fény, rejtve marad a világ szeme elől. Más dolog az, hogy egymás előtt nem szégyellték a dolgot, azt hogy a másik tudja róla: képmutató ember, a tisztességes dolgozó álarca alatt tolvajkodásra is képes. Elvégre miért szégyellték volna, hiszen egyformán részt vettek a végrehajtásban. Egy azonban bizonyos: nem mérték fel a következményeket, azt, hogy ha napvilágra kerül az ügy, kétarcúságukról mások is tudomást szereznek. Hasonló esetekről beszélgetve nemegyszer elnéző mosollyal, nagyvonalúan idézik az ismert mondást, miszerint a lónak négy lába van, mégis megbotlik néha. Csakhogy ilyen könnyedén, esetleg anekdótázva vagy kézlegyintéssel nem térhetünk napirendre az efféle ügyek fölött. Hasonló ügyeskedőkről sok ember tud. Családi vagy víkendházak építkezésére még a mostani szigorított ellenőrzések ellenére is gyakorta kerül olyan építőanyag, Nélkülözhetetlen a közreműködés szerelvény, kavics és homok, amelyről az építtető nem tudna számlát felmutatni. Sok fusizó, barkácsoló házi műhelyében találhatnánk olyan anyagokat, szerszámokat, esetleg kisebb gépeket is, amelyek szocialista szervezetek munkahelyeiről, raktáraiból nem éppen tisztességes úton kerültek oda. A háztájiban nevelt sertés, baromfi, esetleg szarvasmarha takarmányának egy része is lehet hogy a sötétség leple alatt, esetleg fényes nappal „böngészve“ került a szövetkezetből, az állami gazdaságból a szérűbe, a kamrába vagy a padlásra. A meggondolatlanság, a kapzsiság néha elfojtja a következményektől való félelmet, megakadályozza a józan gondolkodást. Pedig a következményekről soha nem lenne szabad megfeledkezni, mert aki törvényszegő, „sötét“ útra indul, soha nem tudhatja, hol végzi. Előfordult, hogy reggel a földekre igyekvő mezőgazdasági dolgozók jajgatva, törött lábbal találtak rá a lucernatolvajra, aki az éj sötétjében nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is megbotlott. Tudok olyan szőlőtolvajról, aki testi sértés miatt került börtönbe, mert súlyosan bántalmazta a mezőőrt. Megrendítő tragédiáról is hallottam, amikor a tettenért tettes megölte az éjjeliőrt, utána pedig önkezével vetett véget életének. A tisztességtelen útra lépés nem marad következmények nélkül. A kiderüléstől való félelem, a rettegés is az. E setenként csekély összegűnek tűnhet az „ügyeskedő“ emberek jogtalan „gyarapodása“, összességében azonban tetemes összeget vonnak el jogtalanul a társadalomtól, jelentősen megkárosítják a szocialista tulajdont. S amikor elnézően, kézlegyintéssel térünk napirendre a szemünk láttára lefolyó ilyen jelenségek fölött, általában nem is tudatosítjuk, hogy valójában saját magunk megkárosítása fölött tekintünk el. Ha a villamosban, boltban vagy másutt zsebtolvaj kihúzza a zsebünkből a pénztárcánkat, természetesen azonnal lármát csapunk és igyekszünk elfogni a tettest. De miért nem tesszük ezt minden esetben akkor is, ha a pénzünket közvetve húzzák ki a zsebünkből? Pedig a mi pénzünkről, a mi kárunkról van akkor is szó! Mert a társadalomtól eltulajdonított pénzt a mi rendszerünkben feltétlenül megérzi az egyén, az állampolgár életszínvonala. A szocialista tulajdon védelme társadalmunk fontos feladata, illetékes szerveinek figyelmét erre összpontosítja. A CSKP XVI. kongresszusának beszámolója hangoztatja, hogy a rendőrségnek, az ügyészségeknek és a bíróságoknak szent kötelességük éberen és lelkiismeretesen védeni rendszerünket, a társadalmi tulajdont, a közrendet. A szocialista és a személyi tulajdon kárára elkövetett vétségek és bűntettek tettesei a saját bőrükön érezhetik, hogy számolniuk kell törvényellenes cselekedetük következményeivel, s mind kevesebb esélyük van arra, hogy tettüket büntetlenül megússzák. Tavaly a bíróságok által megtárgyalt vétségek tetteseinek 53,3 százaléka, a bűntettek elkövetőinek pedig 24,9 százaléka gazdaságunk megkárosítói közül került ki. A tettesek jelentős része a megkárosított vállalat vagy szövetkezet alkalmazottja, illetve dolgozója. Nagy igazság rejlik abban a bölcs mondásban, miszerint alkalom szüli a tolvajt. A megelőzéssel összefüggésben az anyagi értékekért felelős vezetőknek ezt nem ártana az eddiginél sokkal jobban tudatosítani. Kétségkívül könnyebben „lába kel“ a holmiknak ott, ahol rossz a nyilvántartás, hiányos az ellenőrzés, laza a munkafegyelem, mint azokon a munkahelyeken, ahol mindennek a fordítottja érvényes. Kiváltképpen ártalmas az elnézés, a nem helyénvaló liberalizmus, a vétségek, netán a bűntettek takargatása. Bizonyára efféle káros jelenségeknek is része lehet abban, hogy a gazdasági vétségekért és bűntettekért felelősségre vont egyének száma a hetvenes évek második felében jelentősen csökkent egészen 1980-ig. Az elnézés, a nagyvonalúság, a hanyagság légköre törvényszerűen kedvez annak a tévhitnek, hogy következmények nélkül megúszható a szocialista tulajdon kisebb-nagyobb meglopása. A hatóságok ébersége és a közvélemény növekvő figyelme eredményeképpen egyre kisebb az esélye annak, hogy a tett büntetien marad. És ez így van rendjén! Nyerje el méltó büntetését mindenki, aki akár meggondolatlanságból, akár előre megfontolt szándékkal kezet emel közös tulajdonunkra. Ezt segítse elő mindany- nyiunk jól felfogott érdekében a közvéleménv. a nyilvánosság hatásos közreműködése. GÁL LÁSZLÓ
