Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-07 / 290. szám, kedd
Nem kell mindig hallanunk Szovjet filmek fesztiválja a légy zümmögését EGY SZEMINÁRIUM JEGYZETFÜZETÉBŐL Csillaghullás A Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya legutóbb a vers- és prózamondásról rendezett szemináriumot, Kassán (Košice). Nem jött el mindenki, akit meghívtak, de így is mintegy harmincan voltak jelen - pedagógusok, a három kerület magyar iskoláiból. Mind nő, tanítónő, két férfi kivételével. Ezt azért emelem ki, mert az ő számukra is drága - hétvégi - napokon, szombaton és vasárnap volt a szeminárium, mint általában az ilyen és hasonló tanácskozások. Mégis eljöttek, még a Zoboraljáról is. Mint hamarosan kiderült, mindnyájan olyan pedagógusok, akik nemcsak beszélnek arról, hogy a jelenlegi korántsem problémátlan oktatási körűiméÉLMÉNYT NYÚJTÓ ORGONAHANGVERSENY Az illetékes intézmények már valóban sokat tettek a komáromi (Komárno) lakosság zenei nevelése, ízlésformálása és kulturált szórakoztatása érdekében. Igen jónak mondható a Szakszervezetek Háza és a Dunamenti múzeum nagytermeiben tartott zenei rendezvények műsora, kitűnő muzsikusoknak és énekeseknek tapsolhattunk, gazdag élményekben lehetett részünk. Az igényességre és a fejlődő- képességre jellemző, hogy az idei komáromi zenei ősz már a legnagyobb elvárásoknak is eleget tehet. Bemutatkozott a középkor zenéjét és költészetét klasszikus hangszereken megszólaltató Guillaume de Machaut francia kamaraegyüttes, a Bratislavai Zenei Ünnepségekre érkezett Moszkvai Kamarakórus, és Tatjana Lenková zongoraművésznő. Nagy érdeklődés előzte meg Kristiane Köbler, NDK-beli orgo- namüvész szereplését is, amiről azért is érdemes részletesebben írni, mert több száz ember számára tette lehetővé a zeneélvezetet, másrészt pedig ezáltal a híres orgonáról is szólhatunk egy-két szót. A fiatal művésznő - akinek apja, Robert Köbler professzor is orgonaművész - a lipcsei Felix Mendelssohn-Bartholdy Zenei Főiskola hallgatója, ahol Wolfgang Schetelich és Herbert"Sahling professzorok tanítványa volt. Nyaranta Prágába és Bécsbe is ellátogat, hogy tudását Milan Őlechtánál, illetve J. E. Köhlernél tökéletesítse. Az 1980. évi lipcsei VI. nemzetközi Bach-verseny harmadik díjasa, műsorát elsősorban a zeneóriás müveiből állította össze (köztük az E-moll prelúdium és fuga), de játszotta egyebek között az iskolájának nevet adó Félix Mendelssohn 3. A-dúr szonátáját, és apjának, Robert Köblernek egyik szerzeményét is. Az András-templom orgonája, amelyen Kri§tiane Köbler játszott, egyike hazánk és Közép-Európa legtökéletesebb hangszereinek. Kristine Köbler csodálatosan szólaltatta meg ezt az orgonát. Hangversenye nagy, emlékezetes élményt nyújtott a hallgatóknak. TOK BÉLA Dúdor István: Emlék nyék között miként lehetne-kelle- ne fejleszteni a gyermekek szépérzékét, művelni érzelemvilágát, formálni irodalommal-müvészettel gondolkodását, viselkedését, hanem tesznek is mindezért, a legtöbbjük hosszú évek óta. Az egyes előadások után hozzáértéssel és szeretettel szóltak tanítványaikról, és olyan örömmel mondták - egymásnak is - eredményeiket, saját tapasztalataikat, hogy az újságíró notesza nem maradhatott táskában. Az egyik tanítónő elmesélte, hogyan zajlott le kis tanítványainak találkozása egyik költőnkkel, akinek nemrégiben jelent meg újabb gyermekverskötete. A várva várt esemény előtti napokban a gyerekek feladatul kapták, hogy az említett könyvből ki-ki tanulja meg a neki legjobban tetsző verset, melyet majd elmondanak a költő bácsinak. Vagyis ezzel fogadnák, lepnék meg őt. Elsősorban azonban a tanító néni lepődött meg, amikor a találkozó elején kiderült, hogy vagy huszonötén a Vonatosdi című verset tanulták meg. Ekkor, mivelhogy a jóból is megártana a sok, elhangzott a javaslat: próbáljátok meg eljátszani a verset. Nem kellett kétszer mondani: a gyerekek ott helyben játékot rögtönöztek a versből, körbe- vonatozták-verselték a költőt, aki aztán természetesen maga is részt vett a játékban. Persze nincs ebben a kis sztoriban semmi különös. Nem is adtam volna közre, ha nem tudnék gyer- mekolvasó-író találkozókról, amelyeknek fagyos a légkörük, amelyeken csak azt szabad kérdezni, amit a tanító enged, vagy mondott, esetleg le is íratott még a találkozó előtt; és csak úgy szabad viselkedni, hogy a légy zümmögését is meg lehessen hallani. „Különben, mit szólna a költő bácsi?“ Egy másik tanítónő a rendszeres tevékenység fontosságát emelte ki. Elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt készített föl először gyerekeket vers- és prózamondó versenyre, és mindjárt három díjjal tértek haza „védencei“, az országos döntőről. Azóta sok gyerekkel foglalkozott és foglalkozik. És szeretettel, azt hiszem. Amikor az Kommunista mozgalmunk vezetői az 1948-as februári győzelem értékelésével kapcsolatban szüntelenül hangsúlyozták, hogy ez a győzelem az általános történelmi fejlődés törvényszerű kicsú- csosodása volt a cseh országrészekben és Szlovákiában is. Klement Gottwald kiemelte azt a tényt, hogy Február megerősítette Csehszovákia Kommunista Pártja politikai irányvonalának helyességét. Gustáv Husák a szlovákiai fejleményeket értékelve hangsúlyozta, hogy a dolgozó nép erejének és politikai fejlettségének köszönhetően, a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékának szellemében 1948 februárjában félreállította a politikai életből azokat, akik elárulták a Felkelés és a népi demokrácia alapelveit. Csehszlovákia Kommunista Pártjának a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való átalakulásáért folytatott küzdelmét értékelve nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a történelmi tényt, hogy különösen az 1946. évi választások után elmélyült a politikai válság és 1947 őszén Szlovákia nemzeti szerveiben jelentős kísérletek történtek a helyzet megoldására. x Klement Gottwald, aki az 1946. egyik tanítványa első lett kategóriájában, ugyancsak az országos döntőben, hazaérkezvén mindjárt a tanító nénihez szaladt, aki éppen a kórházban feküdt, súlyos gerincbántalmakkal. „Tanító néni, én nyertem“ - mondta. „Még meg sem tudtam csókolni“ - tette hozzá a tanítónő. Hallottunk aztán könyvtár órákról, ami airt jelenti, hogy az egyes osztályok rendszeres időközökben ellátogatnak a könyvtárba, és a pedagógus közreműködésével aktívan ismerkednek a könyvekkel, az irodalommal. Hallottunk igazgatóról, aki számára nem mindegy, hogy a gyerekek szeretik-e a verset, vagy sem; nemcsak kérte a tanítónőt, hogy foglalkozzon mind több tanulóval, és készítse fel őket versenyre, hanem segítő figyelemmel is kíséri munkáját, meg is becsüli. Volt, aki a szövegválasztással kapcsolatban a Bihari gyermekmondókákra hívta föl kollégái figyelmét. Figyelemre méltó és elgondolkoztató annak a tanítónőnek a felszólalása, aki ezeknek a versenyeknek a légkörét kifogásolta. Konkrétan azt a módot, hivatalos hangot, ahogy a gyerekeket szólítja színpadra a zsűri, például: következik Nagy Péter, felkészül Kovács Éva. Abban meg végképp igaza van, hogy az ilyen jellegű verseny a legalapvetőbb célját sem teljesítheti, sőt, többet árt, mint használ, ha azt két szomszédos teremben egyidőben rendezik, az egyik teremben a vers-, a másikban a prózamondókét. Merthogy még tetszést sem szabad nyilvánítani hangosan, nehogy megzavarjuk a másik teremben éppen előadó versenyzőt. Ilyen és hasonló kérdésekről is szó volt tehát a szemináriumon, amely azonban, mint fentebb jeleztem, a jelenlévők számára nem a panaszkodásra a hiányok sorolására volt alkalom, hanem mindenekelőtt tapasztalatcserére, ismeretszerzésre, ami nélkülözhetetlen a további okos és érzékeny cselekvéshez. A gyerekekkel közösen végzett munkához. Nem a jó pontokért, hanem a gyerekekért. BODNAR GYULA évi vaiasziasoK uian — a legerősebb csehszlovákiai politikai párt elnökeként - a csehszlovák kormány elnöke lett, már 1946-ban, a CSKP KB májusi ülésén azt mondta a CSKP választási győzelmének a gyakorlati politikában való megnyilvánulásával kapcsolatban; ha úgy döntünk, hogy kezünkbe vesszük a kormány irányítását, tudatosítanunk kell azt, hogy ez nagyon nagy horderejű lépés... Most meg kell szűnni mindannak, amit azelőtt halogattunk és különböző okok miatt megtűrtünk... Azoknak az ellenfeleinknek, akik beletörődnek, hogy a hatalmat kezünkbe vesszük, az az illúziója lesz, hogy kudarcot vallunk.' Ennek az elvárásuknak nem teszünk eleget...“ Az a program, amellyel Gottwald új kormánya lépett fel, a Kassai Kormányprogram folytatását jelentette. Nagyon konkrét volt ez a program. A Nemzeti Frontban a burzsoá partnerek is világosan látták, hogy a CSKP a kezében levő hatalmi eszközök segítségével mit akar elérni. Szlovákiában elsősorban arról volt szó: meg kellett akadályozni, hogy a reakciós erők ne használhassák fel saját céljaikra a nemzeti szerveket, ne szabotálhassák a Gottwald-kormány építő programjának megvalósítását. Az SZLKP számára kedvezőtlen helyzetben, Igor Talankin nevét elsősorban a Csajkovszkijról szóló, 1970-ben készült film révén őrzi az emlékezet. Pedig a jeles szovjet rendező már az 1960-ban forgatott Messzi utca - Szerjózsa című filmjével is feltűnést keltett. A kritikusok már akkor felfigyeltek az alkotó filmszerű látásmódjára, a gyermekiélek aprólékos ismeretére, művének egyszerűségére és gyengéd költészetére. Eddigi hét filmje közül három, Az élet kapujában, a Nappali csillagok és a nálunk most látható Csillaghullás, valamiképpen összetartozik, trilógiát alkot; közös vonás: a háborúhoz való kapcsolódás köti: őket össze. Tizenhat év alatt készült el a trilógia (1962-1978 között) ez idő alatt Igor Talankin azonban más témájú filmeket is rendezett, így például A cél kiválasztását, vagy a Szergij atyát. A trilógia első darabja önéletrajzi film volt; egy fiatalemberről szólt (ez maga a rendező), aki tizenhat évesen a háborús világ poklában találta magát. A Nappali csillagok már nem önéletrajzi mű, bár a háború megpróbáltatásait mutatja be - a frontkatonák, az otthon maradt anyák, menyasszonyok és feleségek szemével. A Csillaghullás sem önéletrajzi ihletésű, pedig mintha az első darab, Az élet kapujában című rész fiatalember-hősének első háborús élményeit örökítené meg, egy soha be nem teljesülő szerelemmel. Megrendítően szép film a Csillaghullás, a háború testet és lelket pusztító valósága ellen emeli fel =^p\/At Cselekménye egyszerű: amikor is a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Jozef Lettrich a demokratikus párt képviselője lett, a Megbízottak Testülete élére Gustáv Husák került. Rendkívüli felelősség nehezedett vállára. Klement Gottwald ezt tudta, teljes mértékben bízott benne és támogatta öt. Természetesen a kormány, a Megbízottak Testületének nem kommunista tagjai és a képviselők nem akadályozhatták nyíltan az építő program megvalósítását, de amint már a múltban több ízben, mesterségesen feszült légkört teremtettek, például az ellátási nehézségekkel kapcsolatban. Azt a látszatot akarták kelteni, hogy a Nemzeti Front keretében a kommunisták korlátozzák pozícióikat; a demokratikus párt vezetői szívesen hangoztatták, hogy „Prága diktátuma“ alatt állnak. A Nemzeti Front céltudatos belső gyengítését rendszerint áldemokrata jelszavakkal kendőzték el, ezek segítségével próbáltak olyan képet festeni a kommunistákról és tevékenységükről, amely mély ellentétben állt a valósággal és a lakosság többségének tapasztalataival. így jártak el a Gottwald-kormány építő programjának egyik legfontosabb feladatát illetően - az új alkotmány előkészítéséről a háború dúlta Krímben egy sebesült kiskatona néhány napja. Hirtelen fellobbanó szerelme az ápolónője iránt, aztán visszahőkö- lése a szerelem felelőssége elől. Hiszen ki tudja, mi lesz egy hét, egy hónap múlva? Élve marad-e? A háború csak háttér ebben a filmkölteményben, de éppen a személyiség középpontba állítása emeli irtózatos méretűvé a kollektív tragédiát. E műben nincsenek harcok, csak sebesülteket és egy rögtönzött kórházat látunk, s e színes felvételek a film fiatal hősének gyermekkori emlékképeivel váltakoznak; az egész kompozíció rendkívül természetes egységet alkot, tehát a felhasznált stíluselemek különbözősége nem zavarja egymást, hanem integrálódik az alkotásban, szinte újfajta minőséget hozva létre. Van valami utánozhatatlan lebegő, tragikus tónusa a filmnek, egyszerre van morális súlya, hallatlan lírai és drámai ereje, éspedig harmonikus egységbe fonódva. A Csillaghullás olyan mű, mely méltán illeszkedik a legnagyobbak sorába. Formanyelve Csuhraj, Kalatozov, Tarkovszkij és Bondar- csuk balladásan tömör, a filmképet szinte képzőművészeti alkotássá emelő stílusával rokonítható. S a filmkritikusok szerint belső rokonság fűzi a hajdani remekművekhez, a Ballada a katonáról, a Szállnak a darvak, az Iván gyermekkora vagy az Emberi sors című, a szovjet filmművészetben annak idején korszakot nyitó alkotásokhoz. -ymfolytatott tárgyalások során. Be- neš, a nemzeti szocialisták és a néppártiak bár a kormányprogramra szavaztak, szabotálták megvalósítását, sőt, Szlovákia és a szlovákok helyzetét illetően kitartottak az ún. egységes csehszlovák nemzet soviniszta koncepciója mellett. Az alkotmányt előkészítő bizottságban javaslataikkal, valamint személyes állás- foglalásaikkal is a szlovák nemzeti szervek megszüntetését követelték úgy, hogy ezeket adminisztratív igazgatási tartományi rendszerrel helyettesítsék. Sajtójukban szlovákellenes kampányt folytattak, amelyet kommunistaellenes és szovjetellenes támadásokkal kombináltak. t „A felszabadulás után végbement hatalmi és gazdasági változások állandó jellegűek“ - figyelmeztetett Gustáv Husák 1947. január 4-én a Nové Slovoban. 1947. joggal a cseh és szlovák kommunistáknak a nemzeteink többségének megnyeréséért, bizalmáért folytatott küzdelme eredményes időszakának nevezhető. Ennek a küzdelemnek több síkja volt. Az egyik, a legjelentősebb, a parasztság megnyerésére irányult. A harc további jelentős színtere, amelyen összeütköztek a reakciós erők érdekei a dolgozó nép akaratával, az ún. konfiskált vagyonok megszerzéséért folytatott harc volt. Ez a küzdelem tulajdonképpen harc volt a csehszlovák népgazdaság döntő ágazatainak fokozatos társadaimi tulajdonba vételéért. Hatalmas politikai küzdelem folyt a közélet megtisztításáért, különösen a cseh és a szlovák Pjotr Fjodorov és Darja Mihajlova - a kiskatona és ápolónője a Csillaghullás egyik jelenetében AZ 1948. ÉVI FEBRUÁRI ESEMÉNYEK ELŐJÁTÉKA Az 1947-es drámai ősz ívta: VILIAM PLEVZA akadémikus ÚJ SZÚ 4 1982. XII. 7
