Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-01 / 285. szám, szerda

SZLOVÁKIA GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉSÉNEK 1983. ÉVI FŐ FELADATAI ÚJ szú 5 1982. XII. 1. (Folytatás a 4. oldalról) lásában megkezdtünk. Továbbra is ez álljon a nemzeti bizottságok, állami és gazdasági szervek, vala­mint a mezőgazdasági vállalatok érdeklődésének középpontjában. Az ötéves tervvel összhangban gondoskodunk a föld termőképes­sége növelésére irányuló beruhá­zási és nem beruházási progra­mok megvalósításáról. A mezőgazdasági vállalatoknak a beruházási eszközök helyes fel- használásával megfelelő feltétele­ket kell teremteniük ahhoz, hogy gyorsabbá váljon az utókezelési gépsorok, raktárak, silók és sze- názsok építése. Ezek mind hozzá­járulnak a kezelési és a tárolási veszteségek mérsékléséhez. Az élelmiszer-termelés mozgó­sítható tartalékai maximális kiak­názása - mutatott rá erre a CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa is - semmiképpen sem lehet csak a mezőgazdaság ügye. A párt- és állami szervek jóváhagyták azoknak az ágaza­toknak a fejlesztésére irányuló ter­veket, amelyek gondoskodnak a lakosság élelmezéséről. Mind a mezőgazdaságtól, mind a gép­ipari, vegyipari és építőipari dolgo­zóktól elvárjuk e program követke­zetes teljesítését. MINŐSÉGFEJLESZTÉSI SZÁNDÉKOK A BERUHÁZÁSI SZFÉRÁBAN A fejlesztés, az igények maga­sabb színvonalú kielégítése és a hatékonyság növelése fontos feltételét jelentik az állóeszközök újratermelésére fordított erőforrá­sok. Országos viszonylatban még mindig a felhasznált nemzeti jöve­delem 29 százalékát fordítjuk ilyen célra. Az e téren felmerülő problé­mák megoldására ezért mind a CSKP XVI. kongresszusa, mind az SZLKP kongresszusa nagyon konkrét és névre szóló feladatokat jelölt ki. Ezeknek az irányelveknek az értelmében és az elért eredmé­nyek alapján mindenekelőtt a be­ruházási erőforrások intenzívebb kihasználásának erőteljesebbé té­telét szorgalmazzuk. Ezek első­sorban az erők és eszközök erő­teljesebb összpontosítását kíván­ják meg a befejezésre váró beru­házások esetében, valamint az építkezési határidők lerövidítését. Tekintettel az adott anyagi és kapacitáslehetőségekre, ezeket az alapvető feladatokat az 1983- as beruházások mennyiségének további csökkentése mellett kell végrehajtanunk. A csökkenés 1982 várható eredményeihez vi­szonyítva 5,9 százalékos lesz. A szükséges szerkezeti átalakí­tások végrehajtása megköveteli, hogy a beruházások 64 százalé­kát a termelési szférába koncent­ráljuk. A kivitelező munkák és szállítások 34 százaléka az iparra esik. Ezek a törekvések elsősorban a tüzelőanyag-energetikai bázis szükségleteivel függnek össze. E szféra fejlesztésére csaknem 6.2 milliárd koronát fordítunk, ami az összes beruházás 12,8 száza­léka. E komplexumban az eszkö­zök csaknem 50 százalékát az atomenergetika fejlesztésére for­dítjuk. A gépipari-kohászati szférában csaknem 5 és fél milliárd korona értékű beruházást realizálunk. En­nek 46 százaléka a legfontosabb termelő ágazatok fejlesztését, 10 százaléka a háttéripar fejleszté­sét, további 10 százaléka pedig az intenzifikációs és ésszerűsítési programok megvalósítását szol­gálja. Döntő feladat e téren az építkezések tervszerű befejezése, mert ezáltal 267 ezer köbméter termelőcsarnokban kezdhetjük meg a termelést. Ez az ilyen jelle­gű országos növekmény felét je­lenti. A jövő évben felhasznált beru­házási eszközök több mint 15 szá­zaléka a mezögazdasági-élelmi- szeripari komplexumba irányul. A több mint 7,3 milliárd koronát kitevő beruházások 27 százaléka intenzifikációs jellegű. Az eszkö­zök 17,4 százaléka az állatte­nyésztést, elsősorban a szarvas­marhatenyésztést, 13,7 százaléka pedig a talaj termőképességének növelését, elsősorban öntözőbe­rendezések építését szolgálja. A többi beruházási eszközt a ter­més védelmére és tárolására, az élelmiszeripar fejlesztésére é's korszerűsítésére fordítjuk, hogy így lehetővé váljon a mezőgazda- sági nyersanyag jobb hasznosí­tása. A beruházások ilyen módon va­ló ágazatonkénti elosztásának nagymértékben hozzá kell járulnia ahhoz, hogy hatékonyabban és nagyobb mértékben ki tudjuk ak­názni azokat a potenciális fejlesz­tési erőforrásokat, amelyeket az előző években fektettünk be, és a befejezetlen építkezések nagy száma miatt ideiglenesen nem tudtunk hasznosítani. Továbbra is a befejezetlen épít­kezések számának csökkentésére törekszünk. Ezek számának to­vábbi 15 százalékkal történő csök­kentése már az idén lehetővé te­szi, hogy a beruházási összegnél 2 milliárd koronával nagyobb érté­kű állóeszközt nyerjünk. A jövő évben ez a többlet már mintegy 8 milliárd korona állóeszközérté­ket tesz ki. Minden irányítási szinten asze­rint értékeljük az intenzifikáció fej­lesztésében elért eredményeket, hogy milyen a beruházás végső hatásfoka. E törekvéssel össz­hangban az SZLKP KB Elnöksége és az SZSZK kormánya a konkrét beruházóktól és kivitelezőktől megköveteli a kapacitásnyeréssel kapcsolatos döntő feladatok szi­gorú teljesítését. Arról van szó, hogy csaknem 12 milliárd korona költségvetési értékű, rendkívül fontos építkezés befejezését kell biztosítani. Ezek termelési kapaci­tása 10,6 milliárd korona, dolgozó­ként munkatermelékenysége pe­dig megközelíti a 710 ezer koro­nát. Exportra is termelő, illetve importhelyettesítő termékeket gyártó üzemekről van itt szó. A CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa hangsú­lyozta, hogy új fejlesztési beruhá­zások megkezdését mindig a jövő esztendők szükségleteinek szem­pontjából kell elbírálni. Az ilyen kapacitások műszaki-gazdasági paramétereinek legalább az üzembe helyezés időszakában ál­talánosan elérhető színvonalon kell lenniük. Ezeket az irányzatokat követ­jük, amikor meghatározzuk a megkezdett építkezések terje­delmét és kiválasztjuk a tervezés és kivitelezés szempontjából előké­szített akciókat. Egészében véve 11,2 milliárd korona költségvetési értékű új építkezés megkezdésével számo­lunk. E téren is szem előtt tartjuk, hogy még mindig prioritást élvez a termelési szféra. Az országos igényekkel összhangban e szférá­ban indítjuk be az új építkezések 80 százalékát, és ez főleg a tüze­lőanyag-energetikai bázist, a gép­ipart és az elektrotechnikai ipart érinti. Az új építkezések megkezdése során megkülönböztetett figyelmet fordítunk a hatékony és gyorsan megtérülő beruházási szándékok megvalósítására. így például meggyorsítjuk a Veľký Šariš-i Sör­gyár intenzív fejlesztését. Az SZSZK kormánya úgy döntött, hogy gyors ütemben be kell fejezni a Slovnaft gázellátásával kapcso­latos tervezési előkészületeket, és e téren meg kell kezdeni a többi intenzifikálási és ésszerűsítési ak­ció teljesítését. Hasonló feladat a turzovkai fürészmalom rekonst­rukciója is. Bytčán a sportfelszere­lés-gyártást, Modrán pedig a kerá­miagyártást bővítik ilyen módon. Az új beruházási programokkal kapcsolatban azonban bírálóan meg kell jegyezni, hogy sem a be­ruházók, sem ezek fölöttes köz­ponti szervei nem jártak el minden esetben kellő körültekintéssel az eddigi beruházási programok és az egyes akciók nagyobb igények szerinti átértékelése során. Szá­mos esetben a nagyon sürgető akciók tervezési előkészítése is késett, pedig a tervezett kapacitá­sok beindításával jelenlegi és jö­vőbeni szükségleteket elégíthettek volna ki. A helyzeten - már az 1984-es és 1985-ös feladatokra való felkészülés során határozot­tan javítani kell. A kijelölt szándékok és felada­tok végrehajtása megköveteli az építőipari szervezetektől, hogy idejében végrehajtsák a beruhá­zási struktúra módosítását, és en­nek során a tüzelőanyag-ipari és energetikai építkezésekre, a befe­jező munkálatokra összpontosít­sanak, és kellő területi átcsoporto­sításokat hajtsanak végre. A fő kivitelező (az Építőipari Minisztérium) vállalatainál 4,8 mil­liárd korona értékű munka elvég­zésére kell koncentrálni. Ez 95 központilag kiemelt építkezés ka­pacitásszükségleteinek kielégíté­sét jelenti. Nagy fontosságot tulaj­donítunk az öntözőberendezések és a szivattyúállomások építésé­nek is. Az erők és eszközök ilyen jellegű átcsoportosítása a kevés­bé fontos építkezések rovására is történhet. E téren rendkívül felelős feladatokat teljesítenek az Ipari Építkezés termelési-gazdasági egység vállalatai. Azonban meg­könnyíti a dolgukat, hogy kihasz­nálhatják a mélyépítő vállalatok ez évi első tapasztalatait. Az építőipari vállalatok fontos feladatokat teljesítenek azokon a területeken, ahol összpontosí- tottan folyik a beruházás. Itt Prá­gára, Bratislavára és az észak­csehországi kerületre gondolunk elsősorban. Az SZLKP KB Elnök­sége elvárja, hogy az irányító szervek, a pártszervek és szak- szervezeti szervek - az idén elért jobb eredményekhez kapcsolódva - jövőre is kiemelt feladatnak te­kintik az ezeken a területeken végrehajtandó teendőket. Az építőipar feladatai megköve­telik, hogy komolyabb haladást ér­jünk el az ágazat szerkezeti átépí­tésében. A szakmunkástanulók szakmai összetételének változta­tására és a hiányszakmákra való átképzés érdekében hozott intéz­kedések nem jártak kellő ered­ménnyel. A termelési-gazdasági egységek és a vállalatok ezért teremtsék meg e téren is a haté­konyabb feladatvégrehajtás felté­teleit. ­A terv kellő teret biztosít ahhoz, hogy nagyobb kapacitást irányít­hassunk az épületek karbantartá­sára, korszerűsítésére és rekonst­rukciójára, valamint az ilyen jelle­gű lakossági szolgáltatások nyúj­tására. E feladatok végrehajtása során különösen fontosak lesznek a helyiipari vállalatok, amelyek ka­pacitásuk 53 százalékát fordítják javításokra. A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉNEK MÓDJA A párt központi bizottsága ülé­sein már több ízben hangsúlyoz­ták, a nehezebbé vált gazdasági feltételek következményeit csak úgy hidalhatjuk át a lakosság élet- színvonalának jelentősebb csök­kenése nélkül, ha hatékonyabban és jobb minőségben fogunk dol­gozni. A jövő évi tervvel összefüg­gésben ennek a sürgető feladat­nak elsősorban három döntő fon­tosságú vonatkozását kell ki­emelnünk. Irányvételünk az újratermelési folyamat gyorsabb intenzifikálásá- ra szorosan kötődik minden szfé­rában és az irányítás minden szintjén a magas fokú gazdasá­gossághoz, a takarékossághoz és az anyagi eszközök célszerű fo­gyasztásához. Ennek egyik módjáról, a fűtő­anyag- és a szénfogyasztás ész- szerűsítéséről már beszéltünk. A terv ugyanilyen igényesfeladatokat foglal magába a kőolajtermékek megtakarítása viszonylatában is. Ezen a területen ebben az évben figyelemre méltó eredményeket érünk el. Az üzemanyag-fogyasz­tás hozzávetőleg 10 százalékkal csökken, ami elsősorban a döntő fontosságú fogyasztási ágazatok­nak, az építőiparnak, a mezőgaz­daságnak és a nemzeti bizottsá­gok által irányított gazdaságnak köszönhető. Ezekre és a további ágazatokra a jövőben az a feladat hárul, hogy megtakarítsanak 60 ezer tonna gázolajat és benzint, s ezzel lehe­tővé tegyék a korlátozott kőolaj­mennyiség hatékony feldolgozá­sát a petrolkémiai termelésben, valamint egyéb sürgető szükség­letek fedezését. Ebből a szempontból elsőrendű jelentőségű, hogy Szlovákia gaz­daságában a szállítói-megrende­lői kapcsolatok ésszerűsítésével további 4-4,5 százalékkal csök­kentsük a szállítási igényeket. Ez­zel egyidejűleg a tervben előny­ben részesítjük a kevésbé ener­giaigényes szállítórendszerek, fő­leg a vízi és a vasúti szállítás fej­lesztését. Minden üzemben, szer­vezetben és intézményben szi­gorúan kell gazdálkodni az üzem­anyaggal. Mi természetesen nemcsak ilyen módon törekszünk a gyönge pontok áthidalására, hanem első­sorban hatásosabban kívánjuk hasznosítani a nyers- és az alap­anyagokat a jobb minőségű és használati tulajdonságú gyártmá­nyokban. A termelés említett minőségi vonatkozásaira nagy súlyt helye­zünk azért is, mivel a gyártmányok így jobban értékesíthetőek a bél­és a külföldi piacon. Ebből a szempontból mindannyiunkat, fő­leg azonban az illetékes vállalatok és termelési-gazdasági egységek vezetőit kell, hogy óva intse a kö­rülmény: míg a múltban viszony­lag elvéve fordultak elő problémák a gyártmányok elhelyezésével, addig ma ez több ágazatban ta­pasztalható, ami nagy népgazda­sági veszteséggel jár. Erről az a tény tanúskodik, hogy a gyárt­mánykészletek jelenleg 40,4 milli­árd korona értéket kötnek le, s az utóbbi évben a készletek értéke 2,7 milliárd koronával növekedett. A gyártmányok minősége javí­tására mozgósító feladatokat tű­zünk ki főleg a fafeldolgozó, a könnyű- az elektrotechnikai és a gépipar, vagyis az olyan ágaza­tok vállalatai elé, amelyekre az export dinamikus növelése felada­tának dandárja hárul, s amelyek­nek ezen felül hozzá kell járulniuk a belföldi piacon az ipari árucikkek vonzerejének növekedéséhez. A magas műszaki-gazdasági színvonalat elérő gyártmányok ér­tékének 1983-ban az idei szinthez képest legalább 11 százalékkal kell növekednie, és hozzávetőleg el kell érnie a kötelezően értékelt gyártmányok volumenjében az el­ső minőségi osztályba soroltak 25 százalékos hányadát. A jó minőségű gyártmányok há­nyada még így sem lesz megfelelő főleg az élelmiszeriparban és a nehézgépipari vállalatoknál, ami megkívánja a helyzet rendezését. Csak a gazdasági szféra inten­zívebb fejlesztése e fontos ténye­zőjének ilyen komplex értelmezé­se teszi lehetővé, hogy az anyag- költségek 1981-1982. évi kedve­ző alakulására építhessünk és szintjüket 1983-ban további egy százalékkal csökkentsük. A gazdasági szervezetekben ennek segítségével a bruttó ter­meléshez képest kétszerte gyor­sabb ütemben kell növekednie a nettó termelésnek, és az egész népgazdaságban a felhasznált energia, nyers- és alapanyagok, minden koronájából 0,9 százalék­kal nagyobb nemzeti jövedelmet kell termelnünk, mint ezidén. A vállalatok, a termelési-gazda­sági egységek és a központi szervek vezetői címére meg kell monda­nunk, hogy dolgozóink hatéko­nyabb munkájának ezt a kedve­ző alakulását nem értéktelenít- heti el a nyers-, az alapanyagok, a félkész és a késztermékek jelen­tős hányadának lekötöttsége a nö­vekvő készletekben, amelyeknek összértéke már eléri a nemzeti jövedelem egyévi növekményét. Ez főleg a vegy- és a fafeldolgozó ipar vállalataira, valamint az építő­ipari minisztérium hatáskörébe tartozó építőipari vállalatokra vo­natkozik. A hatékonyság növelésének, a gazdálkodás belső arányai biz­tosításának második fontos vonat­kozása a munkatermelékenység gyorsabb növelése. Míg az 1981-1982-es években a gazdasági szervezetekben egy dolgozóra számítva évente 2,4 százalékkal növekszik a módosí­tott nettó termelési érték, addig 1983-ban a munkatermelékeny­séget legalább 4,3 százalékkal kell növelni. Egyszóval a terme­lésnek másfélszerte gyorsabban kell növekednie, miközben a dol­gozók számának gyarapodása nagyjából azonos lesz. Csak ebben az esetben lehet összehangolni a lakosság munka- jövedelmének alakulását a nem­zeti jövedelem növekedésével, szavatolni az átlagkeresetek 0,7 százalékos emelkedését, áruval fedezni a lakosság vásárlóerejét, s ezzel egyidejűleg megújítani a CSSZSZK külgazdasági kap­csolatainak egyensúlyi helyzetét. A harmadik vonatkozás a döntő fontosságú intenzifikációs ténye­zők következetesebb és hatéko­nyabb kihasználása. Lenárt elvtárs az SZLKP kong­resszusán elhangzott előadói be­szédében hangsúlyozta, a magas fokú minőség és hatékonyság elé­résének egyetlen módja a tudo­mány feljesztése és felhasználá­sa, a tudományos-kutatási alap munkája jobb előfeltételeinek megteremtése, nagyobb követel­mények támasztása vele szem­ben, s nagyobb társfelelősség a népgazdasági és végső soron a politikai eredményekért. Jóllehet a korlátozottabb lehető­ségek arra kényszerítenek ben­nünket, hogy minden szakaszon jobban takarékoskodjunk az esz­közökkel, továbbra is megteremt­jük a tudományos-kutatási alap kapacitása növelésének előfeltéte­leit. Dolgozóinak száma az 1980. évi 49,5 ezerről 1983-ban csaknem 54 ezerre nő. Ezekben az évek­ben a rendelkezésre álló pénzesz­közök volumenje 4,5 milliárd koro­náról 5,2 milliárd koronára növek­szik. Ez nem kevés, noha gyakor­lati lehetőségeink és eddigi ered­ményeink nem teszik lehetővé minden szükséglet fedezését, fő­leg az importból nem. Lépésről lépésre az erőket és az eszközöket mind jobban össz­pontosítjuk a kiemelt, effektiv fela­datokra. A közelmúlthoz képest bizonyos előrelépést jelent az is, hogy az új kutatási-fejlesztési fela­datok megoldásának átlagos ide­jét 3,7 évben határoztuk meg, no­ha ez még nem a legjobb ered­mény, s jelentősen elmarad az NDK-val szemben, ahol a felada­tok megoldására átlag kétéves ha­táridőt szabnak meg. Felette kritikus szemszögből kell azonban értékelnünk a tudo­mányos-kutatási alap munkájában az egyenetlenséget, aminek kö­vetkeztében 1983-ban a műszaki fejlesztés állami terve 116 kutatá­si-fejlesztési feladata közül csak 9 feladatot oldanak meg. Rövidebb távon abban látjuk a gazdasági szférában megoldás­ra kerülő tudományos-műszaki feladatok effektiv eredményei hasznosításának módját, hogy meggyorsítjuk az innovációs prog­ramok megvalósítását, és ennek segítségével igényesebb feladato­kat tűzhetünk ki majd a magas műszaki-gazdasági színvonalat elérő gyártmányok hányadának növelésében A növekvő szükséglet ezzei egyidejűleg az irányító szervektől, elsősorban a minisztériumoktól és a középszintű irányítási láncsze­mektől megkívánja a felelősség­teljesebb és hozzáértőbb megkö­zelítést a kutatási és a fejlesztési intézmények munkája irányításá­ban és értékelésében, hogy ez a munka az ágazatok legfonto­sabb szükségleteit elégítse ki. Sürgetően fontos javítani a be­ruházási, az anyagi és az értéke­sítési felkészülést a feladatok megoldására, s a vezető dolgozó­kat, valamint a feladatok megvaló­sítóit érdekeltebbekké kell tenni a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek alkalmazásában. Ezért elhatároztuk, hogy 1983- ban felépítünk néhány félüzemi berendezést, amelyek fontosak a kutatási eredmények szélesebb körű alkalmazása szempontjából. Ezt a célt szolgálják azok az intézkedések is, amelyeket a jövő évtől kezdve akarunk életbe lép­tetni a tervezésben, a pénzellátás­ban és a műszaki fejlődés szerve­zésében. Nagyobb méretekben lehetővé akarjuk tenni e folyamat valamennyi résztvevőjének diffe­renciált jutalmazását. A termelő- szervezetekben azzal számolunk, hogy jobban fogjuk értékelni a mű­szakilag haladó gyártmányokat; a tudományos-kutatási bázist lé­nyegében a megrendelő szerve- (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents