Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-30 / 309. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1982. XII. 30. Gálét Mária átveszi a bronzjelvényt Jaroslav Kmeť igazgatótól (Daniel Juráš felvétele) Egymást segítve és nevelve A diószegi (Sládkovičovo) Csehszlovák-Szovjet Barátság Magtermesztö Állami Gazdaságban immár sokéves hagyomány, hogy az év vége előtt találkoznak a szocialista munkabrigádok tagjai. A hosszú hetek,' hónapok fáradságos munkája után ünneplőbe öltözve, fehér asztalok mellett veszik számba az eredményeket, s a gazdaság vezetőivel együtt igyekeznek megkeresni azokat a tartalékokat, amelyek hasznosítása segít az új feladatok teljesítésében. Az a tény, hogy e találkozón évről évre egyre többen vesznek részt, önmagáért beszél. A gazdaságban - az idén megalakult három kollektíván kívül - huszonkét szocialista munkabrigád van. A dolgozók egyharmadá tagja a brigádnak. Az összejövetelen átadott ezüst- és bronzjelvényekkel együtt a közel négyszáz brigádtag közül 142-en már megkapták a bronz-, kilencvenkilencen az ezüst- és huszonnégyen az aranyjelvényt. Tibenský László, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke elsősorban nem a számok, adatok tükrében mérlegelte az egyes brigádokat, hanem azok nevelő és szervező^ feladatait elemezte. Hangsúlyozta: a brigádok tagjai az idén is mindent megtettek azért, hogy méltóan köszöntsék az Októberi Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóját, s teljesíthessék vállalásaikat. Abban, hogy a gazdaság teljesíti a kitűzött feladatokat, nagy része van a brigádoknak. Egymást segítve és nevelve, nem egy esetben rendkívüli helytállásukkal és példamutató kezdeményezésükkel hívták fel magukra a figyelmet. A brigádösszejövetelen megállapodtak abban, hogy a jövőben a lehető legszélesebb körben általánosítani kell a jó tapasztalatokat. Követésre méltó példa akad bőven. Amíg egyes brigádok a szaratovi munkamódszerek alkalmazásában, a balesetmentes munka feltételeinek megteremtésében, vagy az újítómozgalom kiszélesítésében és a tervek túlteljesítésére összpontosított igyekezetükkel jeleskednek, addig más közösségek a gazdasági vezetőkkel való szoros együttműködésben és a fiatalok nevelésében tűnnek ki. Hol, melyik közösség miben példamutató, s milyen szempontból kell a jövőben többet nyújtania, természetesen ezt is részletezte a beszámoló. Nem kis büszkeséggel hallgatták a dicsérő szavakat például a feketenyéki (Čierna Voda) részleggazdaság dolgozói, akik Varga Imre brigádvezetövel vettek részt a találkozón. A jelenlevők között volt Szabó Károly traktoros is, aki a feladatok példamutató teljesítéséért aznap kapta meg a bronzjelvényt. Kollégája, Szabó Zoltán silókombájnnal naponta átlagosan húszvagonos teljesítményt ért el, ez egynegyeddel több, mint amit az ilyen típusú géppel mások elérnek. Jogosan viseli ő is az ezüstjelvényt, akárcsak Fekete László agronómus, akinek nagy érdeme van abban, hogy a részleg idei eredményeivel a tavalyi siker után ezúttal is eséllyel pályázik az igazgató és a szakszervezet vándorzászlójának elnyerésére, pontosabban a megtartására.- Hozzájárultak a sikerhez a részleg szocialista munkabrigádjai is - mondta a vezető. - Az emberek megértik, ha többet várunk tőlük. A brigádtagok kezdeményezését látva, a többiek is követik a példát. Nálunk gépenként a napi répakiszántás kétszerese volt az állami gazdaság átlagos teljesítményének. Az sem véletlen, hogy a Pionier magkukorica a tervezett hozamnak közel kétszeresét adta. Nagy érdeme van ebben többek között annak az öt brigádtagnak, akik vállalták, hogy átvezetik az öntözőcsöveket a Kisdunán. Egyikük, Varga György, ma kapta meg a bronzjelvényt. Megérdemelten, hiszen így nagyobb területen öntözhették a kukoricát. Sokat jelent az is, hogy a brigád és Mészáros Ágoston részlegvezető között szoros a kapcsolat. A szemközti asztalsor mellett a feketenyéki faiskola Deák Júlia vezette brigád tagjai ültek. A beszámoló róluk szóló részében ugyancsak elhangzott több elismerő szó, s joggal, hiszen tervük valamennyi mutatóját túlteljesítették. Nógli Károly iskolavezető ennek hátterét részletezte.- A faiskola minden dolgozója tagja a brigádnak. Ez nagymértékben megkönnyíti az én helyzetemet. Ha egyes idénymunkára kisegítőket kapunk, a brigádtagok kötelességüknek érzik figyelni munkájukat. Megmagyarázzák, mit s hogyan kell csinálni, mire ügyeljenek. Megértők velük szemben. A kismamákat például ők maguk osztják be könnyebb munkára, de úgy, hogy ez keresetükben ne jelentsen kiesést. Fakiszántás- kor, amikor tovább tart a műszak, a kisgyermekes édesanyákat korábban hazaengedik, vállalva he lyettük is a munkát. És talán még egy példa a sokból. Mi a délben érkező szállítót sem várakoztatjuk meg. Először megrakjuk a tehergépkocsit, s csak azután ebédelünk. Az aktívaértekezleten Rencés Borbála és Bartalos Viktória ezüst-, Gálét Mária bronzjelvényt kapott. Az utóbbi mondta, még erősen az élmény hatása alatt.- Végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült kiérdemelnem az elismerést. Tizedik éve dolgozom a faiskolában, hosszabb ideig betegeskedtem, így csak most kaphattam meg a jelvényt. A kollektíva nagyon jó. Tagjai szigorúak és igényesek egymással szemben, ha a munkáról van szó, máskülönben megértőek és segítőkészek. Itt vannak a pusztafödémesi (Pusté Úľany) gépjavítók is. Tizennégy dolgozó, kettő kivételével már az ezüstjelvény tulajdonosa. A brigád munkájáról Jozef Peško és Tóth László műhelyvezető tájékoztatott.- Amit ránk bíznak, azt elvégezzük. Nem számít, ha délután, este, vagy éjszaka van, mi, ha kell, rendelkezésre állunk. Aratáskor mindenki kombájnra ül. Az idén egy társunk a gazdaság kombáj- nosversenyében az első lett, a csoport pedig elnyerte a legjobb kollektíva címet. Rendszeresen újítunk. Saját készítésű gépeink közül legjelentősebb a magrépát ültető. Eddig négy darab készült el belőle, s ahol ez dolgozik, ott már nem kell hajlongva, kézzel ültetni. Tagjaink közül többen rendszeres véradók, s természetesen közös kirándulásokra is jut időnk. Legutóbb családtagjainkkal együtt négy napon át gyönyörködhettünk Csehország szépségeiben. S természetesen folytathatnánk a sort, megemlítve a többi szocialista munkabrigád eredményeit is. Mert ahol brigád van, ott általában kiemelkedő eredmények születnek. Nem véletlen, hogy az aktívaértekezlet egyik jelentős célja a brigádok számának további bővítése. Elsősorban azokban a részleggazdaságokban kell megszervezni a szocialista munkabrigádokat, ahol jelenleg nincs brigád, de még a címért versenyző kollektíva sincs, mint például az állattenyésztésben. Végezetül hadd említsem meg, hogy a beszélgetés után Mit tud a Szovjetunióról vetélkedőn több brigádtag is részt vett. A vetélkedő színvonalas volt, és mindenki számára sokat nyújtott. EGRI FERENC Vérkép a világűrből Röviddel azután, hogy véget ért Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev 211 napos űrutazása, s a világ a szovjet űrhajózás kimagasló sikerét ünnepelte, dr. Milan Vigaš, a Szlovák Tudományos Akadémia Experimentális Endokrinológiai Intézetének igazgatóhelyettese és dr. Richard Kvet- ňanský osztályvezető már a következő szovjet űrrepülés célfeladatait ismertette az újságírókkal. A belső elválasztású mirigyek élet- és kórtanával foglalkozó bratislavai intézet ugyanis nem kis részt vállalt magára az Interkoz- mosz programból. Egy olyan orvosi műszer gyártását segítették elő, amellyel az űrhajósok a világűrben, tehát a súlytalanság állapotában vehetnek egymástól vért. Most, amikor ez a műszer már Moszkvában van és a szakemberek megállapítása szerint a célnak megfelel, dr. Richard Kvetňanský be is mutatta a fecskendőt valamint a hozzá tartozó műszereket. Először arra a kérdésre kaptunk választ, hogy valójában miért is fontos ez a Plazma Ol jelzésű műszer, amelyből eddig csupán öt darabot készítettek a Stará Turá-i Chiranában. Az űrrepülés tudósait már régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen hatással van az elő szervezetre a startot és a leszállást megelőző stresszállapot. Ennek felülvizsgálására elsősorban vérképekre van szükségük, s ráadásul olyan vérre, amelyet még fenn a világűrben vesznek egymástól az űrhajósok. Komoly, igényes feladatra vállalkoznak tehát a soron következő űrpilóták: tudományos kísérleteiken kívül még vérvétel is vár rájuk, s hozzá nem is ujjhegyből, hanem érből. A műszer értéke pedig abban rejlik, hogy egy kis centrifugával van ellátva, így az alvadásban gátolt vértől elválasztja a folyékony sejtközi állományt, vagyis a vérplazmát. Ezáltal aztán kiülepednek a vér alakelemei, a vörös és fehér vérsejtek, valamint a vérlemezek, s olyan állapotban kerülnek a tudósok asztalára, hogy a leszállás előtti sztresszhelyzetről pontos képet adnak. Az űrhajón természetesen nem a Földön megszokott formában vesznek vért a kozmonauták, hiszen a súlytalanság állapotában egészen más testhelyzetbe kerülnek, mint a moszkvai orvosi rendelőben. Lebegés közben kell majd érbe szúrniuk a tűt, s ez nem könnyű feladat. Még akkor sem, ha a kiképző központban, ahol rövid időre „kieshetnek“ a Föld vonzó erejéből, próbát tehetnek. A műszer négy részből áll: fecskendőből, centrifugából, hűtőberendezésből és egy kis szállítótartályból. A Stará Turá-i fecskendő önmagában egyszerű dolog, csak a gyártása bonyolult. Minden egyes darabba poliszaharidot kell beilleszteni, amely gátolja a vér alvadását. A plazma a centrifugá- lás után is a fecskendőben marad, s így kerül a hűtőbe. Milan Vigaš szerint az utóbbival volt a legtöbb gondjuk a szakembereknek s a kivitelezőknek, hiszen a hűtőben hosszabb időn át mínusz 30 fokon kell tartani a plazmát, hogy az tudományos vizsgálat tárgya lehessen. Szükséges-e a stresszállapot az embernél, adott esetben az űrhajósoknál, kérdezte a jelenlevők egyike, mert ha kell, gyógyszerrel ezen is tompítani lehet. A stressz az emberi szervezet védekező reakciója, tehát igen is szükséges, hangzott a válasz. Segít a kellemetlen helyzetek átélésében, s csak huzamosabb fennállása esetén vezethet szervi elváltozáshoz. Stressz nélkül nehezebben tennénk túl magunkat a veszélyes vagy veszélyesnek hitt helyzeteken, tehát bizonyos mértékig a szervezet hasznára válik ez a fokozott idegállapot. De hol a határ? Meddig lehet elmenni? A start és a leszállás előtti órák, percek, mennyire viselik meg a szervezetet? Azt a szervezetet, amely hónapokon át távol a Földtől, űrállomáson élt. A válasz ma még ismeretlen előttünk. De néhány hónap múlva már többet tudunk. Csak vérkép kell hozzá. SZABÓ G. LÁSZLÓ S ötét szemüveget visel, mert bántja az erős, nappali fény. Lassan lépked a lakásban, óvatosan mozgatja fejét, még fél egy kicsit, pedig tudja, hogy a nehezén már túljutott. Szembetegsége régen kezdődött. A második világháború után ételmérgezés következtében egész teste bedagadt, de a legnagyobb kínt az jelentette, hogy látása a szűnni nem akaró gyulladás következtében megromlott. Harminchat éves volt akkor, az orvosok csupán annyit értek el, hogy a gyulladás enyhült, de a szeme... A bratislavai szemklinikán Zoltán Oláh professzor kétségbeesett harcot vívott, hogy Ševec Margit legalább egyik szemét megmentse. Négy ízben több héten keresztül feküdt a kórházban, míg 1978-ban megműtötték, de látása sajnos tovább gyengült. Margit néni akadozva beszélt a megélt fájdalomról, a megvakulástól való félelméről. - Még a kórházban feküdtem, amikor Oláh professzor bejelentette, hogy egy utolsó kísérletet tesz velem. A klinikára látogató Fje- dorov professzorral, a moszkvai szemészeti klinika nagy hírű orvosával nézette meg a szememet, aki kijelentette, hogy még van remény látásom megmentésére. 1979 májusában a fiam Moszkvába kísért. Most már bevallom, hogy nagyon féltem. Hiszen alig láttam már... A kórházban töltött két hónap alatt többször is műtötték. Leoperálták szememről a szürkehályogot, műtéttel szétnyitották az összenőtt könnycsatornákat. Nem tudom elmondani, milyen kedvesen, mennyi szeretettel vettek körül. Mindenki segített, pedig oroszul nem is értettem. Július elsején azzal engedtek haza, hogy szeptember végén ismét találkozunk. Az orvosi jelentést olvasva tudtuk meg, hogy akkor végezték a szemlencse beültetést. A műtét sikerült, de „Margaréta asz- szony“ (így hívta mindenki Moszkvában) még nem látott. Ugyanis a műtött szemgolyót befedték valami áttetsző burokkal, amit három hónap után ismét műtéttel távolítottak el. Hogyan gondol vissza erre Ševec néni?- Emlékszem, egy szerdai napon történt ez a kis műtét és másnap kinyithattam a szeIgaz történet mem. Az első, amit megláttam a fölém hajló orvosnő fülbevalója volt. Nem tudom elmondani micsoda öröm volt ez számomra - csuklott el a hangja, majd folytatta. - A szobaorvos Zinaida Ivanovna Moroz, de Viktor Konsztantyinovics Zuev is öleltek, csókoltak örömükben. Állandóan kérdezték, milyen színű a függöny, a padló, a karosszék... Sírtam a boldogságtól és velem együtt a szobatársaim is. Hogy mi volt ezután? Margit nénit tavaly, november 13-án ismét megműtötték. Ez volt talán a legnehezebb műtét. A szájból kivett nyálkahártyával erősítették meg a szem szaruhártyáját.. Tizenhárom hosszú, sötét nap következett. Az orvosok, a nővérek, a konyha alkalmazottai ellátták mindennel, nyugtatták, de ő nagyon félt. Bízott az orvosokban, hitt abban, hogy látni fog, mégis...- Amikor a kórházba értem egy évvel ezelőtt, azonnal a ,,régi“ helyemre kísértek és annyi időm volt csak, hogy letegyem a táskáimat, átöltözhessek, mert máris a műtőbe vittek. A műtőben is ismerős arcokat láttam. A fájdalomtól nem féltem, hiszen a szememet és környékét érzéstelenítették. Attól féltem, hogy erre a szememre is megvakulok. De a félelem ellenére kimondhatatlan hálát éreztem és érzek ma is azok iránt, akik lehetővé tették, hogy én oda kerüljek. Mert csodálatos dolog az, hogy egy nyugdíjast külföldön gyógyítsanak. Ez a gyógyítás nemcsak abból áll, hogy megmútenek egyszer és kész. Hiszen én már négyszer jártam Moszkvában, ebből háromszor műtötték, egy alkalommal pedig ellenőrzésen voltam. És a kezelésnek még mindig nincs vége. - Hogyan? - kérdeztük. - Az utolsó műtét óta már eltelt egy év. Nézhetem a tévé adásait, elolvashatom az újságokat, megfőzhetem az ebédet - látok. Itt-ott még néhány pillanatra ,,bepárásodik“ a szemem, de hát már 72 éves vagyok. Esedékes egy újabb utazás, de majd csak tavasszal megyek, mert nem szeretem a zord hideget. A kezelőorvosaim levélben érdeklődnek egészségi állapotom iránt, összeköttetésben állnak Oláh profesz- szorral, akihez 2-3 hetenként ellenőrzésre járok. Két volt szobatársammal is'levelezem, persze az unokámon keresztül, mert annyira azért oroszul még nem tanultam meg - tette hozzá nevetve. Margit néni esete csak egy a sok közül. Tudjuk, hogy nem kezelhetnek mindenkit a moszkvai, de más szovjetunióbeli kórházakban sem. A szovjet szakemberek csak a különösen nehéz, bonyolult eseteket vállalják. Öt azért gyógyították a Szovjetunióban, mert ezt a műtétet nálunk még nem csinálják. Sok csehszlovák orvos a szovjet klinikákon tanulja azokat az új módszereket, amelyek alkalmazása során sok száz beteg nyeri vissza a legdrágábbat - az egészségét. Tavasszal, ha felengednek a kemény fagyok, Margit néni a fia, vagy az unokája kíséretében ismét Moszkvába utazik. PÉTERFI SZONYA
