Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-28 / 307. szám, kedd

Kamatozó előrelátás A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Törzstenyésztö Vállalat tapasztalatai ÚJ SZÚ 1982. XII. 28. A TELEFON ördöge a közel­múltban megtréfált bennünket. December elején ugyanis rövid hírben arról számoltunk be, hogy a Rimaszombati Magtermesztő Állami Gazdaság dolgozói - a kö­zép-szlovákiai kerületben első­ként - teljesítették idei tej- és húseladási feladataikat. Nos - bár úgy tűnik, az említett üzemben is határidő előtt célba érnek - az elsőség nem őket, hanem a má­sik rimaszombati nagyüzemet, a törzstenyésztő állami gazdasá­got illeti. Amikor a sajnálatos esetről és következményeiről említést tettem Haás Tibor mérnöknek, a gazda­ság főállattenyésztőjének, elnéző­en mosolygott.- Sebaj, a lényeg, hogy valóban mi lettünk az elsők. Különben még a posta is gyakran összetéveszt bennünket, s szinte hetente kell cserélnünk a címzettje tévesztett küldeményeket. Tulajdonképpen mi már decem­ber elsejétől 1983-at írunk - foly­tatta a témát hiszen ténylege­sen ezen a napon eleget tettünk 3 millió 570 ezer literes tejeladási feladatunknak. Ha nem csalnak számításaink, áz év utolsó hónap­jában még 260 ezer liter tejet adunk közfogyasztásra, s ezáltal el szeretnénk érni az egy tehénre eső 4520 literes fejési átlagot.- S va]bn mi a titka idei jó eredményeiknek?- Azt hiszem, túlságosan leegy­szerűsítenénk a kérdést, ha csu­pán az idei eredmények alapján minősítenénk a gazdaság állatte­nyésztését, ezen belül a tejterme­lést. Tíz, tizenkét évvel ezelőtt ugyanis a gazdaság még nem tar­tozott az élenjárók közé, s az évi fejési átlag alig haladta meg a 2700 litert. Az 1970-es évben nagyjából a jelenlegihez hasonló állomány mellett évi össztermelé­sünk alig haladta meg az egymillió 300 ezer litert, tavaly viszont már 3 millió 800 ezer litert teljesítet­tünk. Tehát mintegy évtizede tartó folyamat eredménye a jelenlegi siker. Eredményeink ugyanis csu­pán a tenyészmunka javulásának és a takarmányozási kérdés meg­oldásának arányában javultak. Alapelvünk kezdettől fogva a saját tenyésztésű állomány megterem­tése volt. Szerintem vásárlásokkal aligha juthattunk volna el idáig, hiszen - most magunkról tudjuk- egyik gazdaság sem a legjobb hasznossági tulajdonságú állatait értékesíti. Valahogy úgy vagyunk mi ezzel, mint a fejlett iparral ren­delkező országok a licencekkel; soha nem a legkorszerűbb gyárt­mányaikról mondanak le, mert kü­lönben mások megelőznék őket.- A tenyészmunka javításán kí­vül mit tartottak még lényegesnek a hasznosság, a szarvasmarha­tenyésztés hatékonyságának fo­kozása szempontjából?- Nagyon fontos szerepe van a takarmányozásnak, s ebben az emberi tényezőnek, azaz a gon­dozó-nevelő munkának. Azt hi­szem, nyugodt lelkiismerettel kije­lenthetem, hogy mindkét vonatko­zásban nagyot léptünk előre az elmúlt évtizedben, de tisztában vagyunk még kihasználatlan tarta­lékainkkal is. Az idei takarmány­helyzet például nem az eredeti elképzeléseink szerint alakult, kü­lönösen pillangósokból termett ke­vesebb a tervezettnél, s készlete­ink silóból és egyéb szálas takar­mányból sem olyan gazdagok és jók, mint a korábbi esztendőkben. Ebben a helyzetben sem törek­szünk azonban a termelés szin- tentartása végett az abraktakar- mány-felhasználás fokozására. Ellenkezőleg, az idén egy liter tej előállításához csupán 25 deka­gramm abraktakarmányra volt szükségünk, ami lényegesen jobb eredmény a korábbi esztendőké­nél. Napjainkban - érthetően- előtérbe kerülnek a korszerű és olcsó takarmányozási módszerek. Néhány progresszív eljárást mi még azokban az időkben kipróbál­tunk, amikor arra igazában nem is volt szükségünk, hiszen még bő­vében voltuk a takarmányoknak. Előrelátásunk most kamatozik.- Mit tudna mondani az állat- gondozók, fejők munkájával, vagy­is az úgynevezett emberi ténye­zővel kapcsolatban?- A sokat emlegetett szubjektív faktor nálunk felöleli a fejőket, a gondozókat, a technikusokat, vagy akár a főállattenyésztőt egy­aránt. Igazi csapatmunkára van tehát szükség, e nélkül ma már az állattenyésztésben sem lehet eredményt elérni. A megfelelő munkahelyi légkör kialakítása ugyancsak nagyon lényeges. A vezetőnek a legapróbb jelekre, jelzésekre is oda kell figyelniük Egyetlen példát a közelmúltból. A bábahídi istállókban egyik nap­ról a másikra mintegy 200 literrel visszaesett a termelés. Az első nap szóltam erről az ottani technikusoknak, s miután másnap sem következett be a javulás, sa­ját magam mentem a helyszínre. A tehenek többségénél semmilyen rendellenességet nem tapasztal­tam látogatásom során, mindösz- sze 20 tehénnél vettem észre ét­vágytalanságot, néhányuk előtt szinte érintetlen volt a takarmány. Amikor megnéztem a frissen fel­bontott silógödröt, rájöttem az ét­vágytalanság okára. A takarmá­nyozással megbízott dolgozók ugyanis etetéshez szállították a néhány centiméter vastagságú fedőréteget is, ami nagy hiba, hi­szen amellett, hogy értéktelen ta­karmány, bűzlik és mellékíze is van. Az ilyen apró munkahelyi fe­gyelmezetlenséget csírájában kell elfojtani. Gondozóink többségére persze nem jellemzők a fegyelme­zetlenségek. Céljainkat kitűnően szolgálja a szocialista munkabri- gád-mozgalom és az anyagi ösz­tönzés. Ez utóbbi gazdaságunk­ban egyre inkább a minőség felé irányul. Talán ennek köszönhető­en értékesítettük idei tejtermelé­sünk 90 százalékát I. minőségi osztályban. Hogy az emberek megtalálják számításukat, áttér­tünk a váltóműszakos gondozás­ra, s mindenki számára tudunk legalább heti egy szabadnapot biztosítani, öt évvel ezelőtt beleol­vadt gazdaságunkba az egykori guszonai földművesszövetkezet, ahol annak idején 2200 liter volt az évi fejési átlag, s menekültek az emberek az istállókból. Ma ugyan­ezen a munkahelyen 4700 literes fejési eredményt mutatnak fel, s válogathatunk a jelentkezőkben. Ez pedig kétségtelenül jó jel.- Ha már a jövő került szóba. Mit gondol, fokozható még a ter­melés, s nem tartanak attól, hogy jövőre még nagyobbak lesznek a gazdasággal szembeni elvá­rások?- Feladatainkat már ismerjük, s az idei tervhez viszonyítva tehe­nenként mintegy 130 literrel kell nagyobb teljesítménnyel számol­nunk. Hogy az elvárások évről évre nagyobbak, az csak termé­szetes. Úgy véljük, számunkra adottak a lehetőségek a termelés további fokozásához. Van azon­ban üzemen belüli mércénk is, s ezt mi nagyon komolyan vesz- szük. Már január elsején többet kell termelnünk, mint a tavalyi év kezdetén. Ha ez nem lesz így, akkor biztos.hogy valamit nem jól csinálunk, s elégedetlenek le­szünk magunkkal szemben még akkor is, ha közben az állami ter­vet teljesíteni fogjuk is. A gazda­ságon belül az sem titok, hogy az ötéves időszak végére el akarjuk érni az egy tehénre eső évi ötezer literes fejési átlagot. Elengedhe­tetlenül szükségünk lesz azonban néhány beruházásra, mert jelenle­gi istállóink már elavultak. Ezeknél is figyelembe vesszük azonban mások tapasztalatait, s nem ra­gaszkodunk a költséges megoldá­sokhoz, sokkal inkább a haszno­sabbhoz. Ilyen szempontból jól beillik elképzeléseinkbe az új szovjet fejési rendszer, melyet al­kalmunk volt az idei nyitrai Agro- komplexen részletesen is megis­merni. A következő tervidőszakban már számolunk az állomány 30-35 százalékos növelésével. Idei húseladási feladatainknak már szintén eleget tettünk, s jó eredményeket értünk el a juhte­nyésztésben is. Gazdálkodásunk idei mérlege természetesen még nem készülhetett el, a háromne­gyedévi 11 millió koronát megha­ladó tiszta nyereség azonban sej­teti, hogy igen sikeres esztendőt zárunk. A főállattenyésztő által elmon­dottakhoz minden különösebb ér­tékelés helyett végezetül csupán annyit, hogy a tíz esztendővel ezelőtti gyengén gazdálkodó me­zőgazdasági üzem idei eredmé­nyeivel az élvonalba került. HACSI ATTILA AZ ÖNÁLLÓ ELSZÁMOLÁSI RENDSZERREL KÖNNYEBB Fiatal üzemünkben, a parti- zánskéi Augusztus 29.-e Cipőgyár komáromi üzemében a termelés aránylag nehezen indult meg. Fel­adatainkat sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem tudtuk teljesíteni, s ennek több oka volt. Az okok közül elsőként kell meg­említenünk azt a tényt, hogy dol­gozóinknak - akiknek nagy része előzőleg háztartásbeli és mező- gazdasági munkát végzett - a szalagrendszerű munkafolya­matokkal kapcsolatban úgyszól­ván semmilyen tapasztalatuk nem volt. Ma már azonban a gyár ,.tanu­lóévei“ magunk mögött vannak, s eljött annak az ideje, hogy teljes felelősséggel átgondoljuk a mun­ka minőségi színvonalának és ha­tékonyságának a helyzetét. Éppen ezért - természetesen eléggé bá­tortalanul és csak fokozatosan - kezdtük bevezetni az önálló el­számolási rendszer szerinti bére­zést. Az üzemnek mind a 16 rész­lege számára havonta részletesen meghatározzuk azokat a gazda­sági mutatókat, melyek teljesítése számunkra meghatározó. Annak az üzemegységnek a dolgozói, melyben a tervezettnél jobb gaz­dasági eredményeket értek el, minden hónapban külön jutalom­ban részesülnek. Az év első kilenc hónapjában ilyen jutalmazási forma keretében 59 ezer korona prémiumot fizet­tünk ki. Természetesen ez nem nagy összeg, különösen na figye­lembe vesszük, hogy dolgozóink száma meghaladja az 1200-at. Mégis, már most érezzük annak a hatását, hogy érdeklődnek az emberek e jutalmazási forma iránt, s figyelmet fordítanak a gazdasá­gosság és a minőség színvonalá­ra is. Az egyes műhelyek közt az egészséges rivalizálás légköre alakult ki. A munkaértekezleteken is egyre kevesebb alkalommal ta­lálkozni a formalizmus megnyilvá­nulásaival, hiszen ezeken olyan kérdésekről esik szó, melyek köz­vetlenül összefüggenek minden dolgozó keresetével. Leginkább azonban annak örülönk, hogy - vi­tathatatlanul az igazságosabb bé­rezési-jutalmazási rendszer ered­ményeként - az év kilenc hónap­jában feladatainkat teljesítettük, és adottak a reális feltételek, hogy az 1982-es évet sikeresen zárjuk. Ez a gyár életében gyakorlatilag először történik meg. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az önálló elszámolási rend­szer alapján történő jutalmazás terén még csak a kezdeti lépése­ket tettük meg. Meg kell erősíte­nünk az emberek tudatában, hogy az említett forma megbízható ala­pot teremt annak az elvnek a meg­valósításához. hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet is ke­ressen. A gazdasági dolgozók fel­adata, hogy az embereknek ismert érvek alapján és érthető módon magyarázzák meg ezt az elvet. Pártalapszervezetünk feladata pe­dig az, hogy e téren még inkább aktivizáljuk a kommunistákat. RÖBERTLANGAUER, a komáromi cipőgyár pártalapszervezetének elnöke A prágai metró építésében a Szovjetunió­val szoros együttműködé­sünk jelképe­ként nevezték el a moszkvai metró egyik ál­lomását Prágá­ról, hazánk fő­városában pe­dig a most épü­lő IB metrósza­kasz egyik állo­mása kapja meg a szovjet főváros nevét. A felvételen Ka­rel Holcbauer és Zdenék Lich- tenberg - két metróépítő. (Felvétel: ČTK- Petr Matička) Hiánycikkek a puft alatt MIT TALÁLTAK A NÉPI ELLENŐRÖK AZ ÉLELMISZERBOLTOKBAN? A karácsonyi ünnepek előtt leg­többünkön erőt vett a vásárlási láz Jártuk az üzleteket, hogy megvásároljuk az ajándékokat. Az élelmiszerboltokban is fokozódott a forgalom: az ünnepi asztalra mindenki a legjobb falatokat sze­retné tálalni. Bosszankodtunk ele­get. ha nem kaptuk meg a keresett árut. és szidtuk a kereskedelmet. Némely esetben maguk az eláru­sítók fosztották meg a vásárlókat az örömtől. Hogy hogyan? A kere­sett árucikkeket elrejtették (nehéz kideríteni, milyen céllal) a vevők pedig csalódottan távoztak. Néhány ilyen esetet lepleztek le a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Népi Ellenőrző Bizottság dolgozói, a közbiztonsági szervekkel együtt­működve. A járás 24 élelmiszerüz­letét látogatták meg, ezek közül tizenhatban 48 605 korona értékű elrejtett árut találtak, melyeket a vásárlók hiába kértek. A legna­gyobb mennyiséget a kiskürtösi (Malý Krtíš) 04-053-as számú élelmiszerboltban: 35 fajta kere­sett árut összesen 18 654 korona értékben. Nézzük milyen áruról van szó: néhány kilogramm koc­kacukor, lencse, 1,9 kilogramm fő­zőcsokoládé, 33 darab jugoszláv Vegeta, 12 csomag mazsolaszőlő, 23 zacskó Bon pari és Bon ami cukorka. 21 doboz rágógumi, 1,5 kilogramm kókuszliszt, 24 eper­és 6 ananász kompót, mogyoró­ból, mandulából 5-5 csomag, 0,4 literes Hubert pezsgő 55 üveggel, 10 zacskó kakaópor, 20 darab NDK-ból behozott tejszínhabpor. A gyerekek kedvenc cukorkájából, a Lentilkyből 157 dobozzal volt az üzletben, illetve a raktárban nem látható helyeken. Az egyéb rejtek­helyeken, nem úgy mint az üzlet­ben, bő választék volt alkoholból is: magyarországi félliteres cse­resznyepálinkából 33-at, barack­ból 3 üveggel találtak, 0,7 literes Spišská borovičkából 24, féllite­resből 120, literesből 20 üveggel, Karpatská horkából 40, 0,7 literes Kord vodkából 24, 0.5 literes Be- cherovkából 55 üveggel találtak. S hogy mivel védekezett, illetve magyarázta az üzlet vezetője a té­nyeket? Nemsokára nősül a fia, az esküvőre tette el az árut. Furcsa, hogy mi minden kell egy lakoda­lomhoz, s az még hihetetlenebbé tette vallomását, hogy arra is hi­vatkozott, nem volt idejük az árut kirakni, mert kevés volt az elárusí­tó. Az ilyen ellentmondások sok mindent elárulnak. Az említett üzletvezető majd a bíróság előtt felel tettéért. A Zdroj kékkői (Modrý Kameň) 008-as élelmiszerüzletének veze­tője szintén. Itt 10 330 korona ér­tékű, többnyire hiánycikknek szá­mító árut találtak az ellenőrök. Négy évvel ezelőtt, amikor fűsze­rekből volt látszólag hiány, ebben az üzletben 63 kilogramm volt a raktáron. S hogy az ellenőrök távozása után mit vásárolhattak a vevők? Kétszáz vaníliás cukor, kétféle jugoszláv Vegeta, három­féle mogyoróból 80, illetve 100 csomag, 108 csomag kókuszliszt, 80 csomag mandula, 15 kilo- gramm kimért és 130 csomag ma­zsolaszőlő, 80 darab külföldi tej­színhabpor, 160 csomag Bon ami cukorka, néhány üveg magyaror­szági cseresznyepálinka és hazai vörös pezsgő került a polcokra. A magyarázat ez esetben sem maradt el: sok volt a vásárló, nem értek rá kirakni. Pedig a gyakorlat­ból tudjuk, hogy az ilyen árut nem­igen kell rakosgatni. A legtöbb önkiszolgálóban az a bevált mód­szer, hogy egy két darabot muta­tóba kitesznek, a többi a dobozok­ból rövid időn belül elfogy. Esetleg a pénztárnál osztják egyenként, hogy megakadályozzák, hogy egy-egy vásárló nagyobb mennyi­séget vigyen a keresett áruból. Az inámi (Dolinka) 04-062/2 számú élelmiszerüzletben az el­múlt évekhez hasonlóan idén is találtak eldugott árut. A jugoszláv Vegatát állítólag az óvodának tette félre az üzletvezető, a cukorkákat, pezsgőket pedig saját részére. Az ellenőrök sem itt, sem másutt nem azt kifogásolták, hogy az üzletve­zetők saját üzletükben vásárolnak, hanem azt, hogy az ilyen árut ki kellett volna fizetniük, s ha a számlával egy helyen találták volna ezeket, nem került volna sor a büntetésre. Az inárni üzletben 1208 korona értékű áru eldugásá- ért 1500 korona büntetést fizet az üzletvezető. A zsélyi (Želovce) 11-092/5 számú élelmiszerüzletbe egy pa­naszos levél alapján mentek az ellenőrök és a közbiztonsági tes­tület tagjai. A névtelen levélírónak igaza volt. Sokféle keresett árut találtak a raktárban: 20-20 cso­mag mazsolaszőlőt, illetve man­dulát, 12 csomag kókuszlisztet, háromféle (30 + 50 + 24) zacskó mogyorót, 40 zacskó kakaóport. De akadt néhány üveg magyaror­szági cseresznyepálinka, Vörös pezsgő, sőt a bányásznapi árusí­tásra szánt 2 literes olasz borból is ,,kimaradt“ két üveggel. A megta­lált áru értéke összesen 3275 ko­rona volt. Leszenyében (Lesenice) 4397 korona értékű árut fedeztek fel. Nem könnyű az elmondottak­hoz kommentárt fűzni. De néhány gondolat mégis ide kívánkozik: mi­ért kell a több éve helytálló üzlet­vezetőknek épp ilyesmiért bünte­tést kapni, bíróság előtt felelni tet­tükért? Nem lett volna egyszerűbb ezt az árut minél előbb eladni? Amire a kereskedelmi dolgozók­nak szükségük van, azt fizessék ki és vigyék haza - ezt nem vetné , senki a szemükre. Azt viszont már jogosan, hogy a hiánycikkek'közé sorolt árut, miért nem adják el a vevőknek kivétel, protekció nél­kül. Az érintettek bizonyára levon­ják a tanulságot, ahol pedig még nem jártak az ellenőrök, talán a pultra, a polcra kerülnek az elrej­tett ..hiánycikkek“. DEÁK TERÉZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents