Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-28 / 307. szám, kedd

ÚJ szú 3 1982. XII. 28. Ma kezdődnek a libanoni-izraeli tárgyalások Tel Aviv nem hajlandó változtatni álláspontján (ČSTK) - Bejrút déli elővárosá­ban, Khaldában tegnapra virradó­ra folytatódtak az összecsapások a libanoni keresztény jobboldal alakulatai és a muzulmán drúzok között. Suf és Alaj hegyvidéki te­rületeiről is fegyveres incidensek­ről érkeztek jelentések. A tegnapi libanoni sajtó szerint a legutóbbi 36 órában 18 személy vesztette életét és legkevesebb 27 személy megsérült. A falangistáknak a dél-libanoni Szajda melletti állásait libanoni hazafiak egy csoportja megtá­madta. Szajdában helyezték el az izraeli vezérkar központját és érte­sülések szerint az összecsapá­sokban négy izraeli életét vesztet­te, hatan megsebesültek. Izrael ezt azonban határozottan cáfolta. Az akció után a város utcáin ellen­őrző állásokat létesítettek, az izra­eli katonák razziákat és letartózta­tásokat hajtottak végre. A katona­ság a várost körülzárta. Elie Szalem libanoni külügymi­niszter megerősítette, hogy az in­A PERUI ELNÖK FELHÍVÁSA (ČSTK) - Fernando Belaunde Terry perui elnök arra szólította fel a magát „Fényes ösvény“-nek nevező maoista terrorszervezetet, hogy tagjai adják meg magukat, s gátolja meg ezzel a további vér­ontást. Az államfő közölte, hogy Ayacucho tartományba, ahol az elmúlt napokban a szervezet több terrorcselekményt hajtott végre, katonai egységeket vezényelt, amelynek feladata a törvényes rend helyreállítása. A kormány szükség esetén az egész tarto­mányt a fegyveres erők ellenőrzé­se alá vonja - mondotta. Hivatalos adatok szerint a ter­rorszervezet az idén 36 rendőrt és 75 polgári személyt gyilkolt meg. Keserű csalódás (ČSTK) - Keserű és nem irigylésre méltó a sorsa azok­nak a volt lengyel állampolgá­roknak, akik nemrég hagyták el hazájukat és hittek a nyugati rádióadók hazug ígéreteinek. Sok lengyel emigráns érke­zik az Egyesült Államokba, és azt hiszik, hogy itt az utcákat arannyal kövezték ki - írja az USA Today című amerikai lap, majd így folytatja: azonban csalódás vár rájuk. Boguslaw Sewcik, a lengyel rádió egykori riportere,' aki jelenleg a Neb­raska állambeli Omahában la­kik, abból él, hogy a város piacán gyümölcsöt csomagol, esténként pedig a helyi mező- gazdasági lap szerkesztősé­gének helyiségeit takarítja cse­kély bérért. Bátyja, aki egyéb­ként szakképzett műszerész,, telefonautomatákat tisztít. A lap arról is beszámol, hogy az említett két lengyel férfi helyzete még elviselhető összehasonlítva azoknak a sorsával, akik az ipari váro­sokban lengyel közösségeket hoztak létre, s a munkanélküli­ség őket is kegyetlenül sűjtja. Az Egyesült Államokban egyre fokozódik az emigránsokkal szembeni ellenérzés. Az egyik vállalat igazgatója nemrég kije­lentette: ,,Hogyan indokolha­tom meg, ha egy emigránst veszek fel, amikor az elbocsá­tott helyi kohászok közül már több mint százan jelentkeztek munkára?“ A munkanélküliség fogalmát a lengyelek nem ismerik - álla­pítja meg a lap. ,,Kelet-Európa országaiban nem létezik mun­kanélküliség - idézi az egyik léngyel emigráns szavait -, mi egyszerűen nem tudjuk felfog­ni, mit jelent munka nélkül lenni“. váziós csapatok kivonásáról ked­den Khaldában kezdődnek meg az izraeli-libanoni tárgyalások. Szalem hangsúlyozta, hogy Liba­non továbbra is szorgalmazza „a libanoni területen tartózkodó vala­mennyi izraeli csapat kivonását és a libanoni szuverenitás felújí­tását“. Sáron izraeli hadügyminiszter viszont televíziónyilatkozatában hangsúlyozta: országa kitart amel­lett, hogy a tárgyalásokon Izrael ne változtasson „fenyegető állás­pontján“. Mint ismeretes, Izrael azt követeli, hogy Dél-Libanonban hozzanak létre egy 45 kilométeres „biztonsági övezetet“, amelyet teljes mértékben Izrael ellen­őrizne. (ČSTK) - Az Egyesült Államok acélművei az idei év harmadik negyedében kapacitásuknak csu­pán egyharmadát használták ki. Az amerikai gazdaság korántsem örvendetes helyzetével kapcsola­A kínai kormányfő Rabatban (ČSTK) - Csao Ce-jang kínai kormányfő afrikai kőrútjának újabb állomására, Algírból Rabatba ér­kezett. Háromnapos marokkói lá­togatása a hét közepén befejező­dő útjának harmadik állomása. Korábban az algériai vezetők­kel a kétoldalú kapcsolatokról és néhány időszerű nemzetközi kér­désről tárgyalt. Alígrban a kínai kormányfő találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának elnökével is. Olaszország Mozgalmas karácsony (ČSTK) - Rómában, Pármá­ban, Firenzében, Tarantóban és Olaszország számos más nagy­városában karácsony másnapján a dolgozók tiltakozó akciókat szer­veztek a kormány gazdaságpoliti­kája ellen. Az állami alkalmazottak tízezrei használták ki a karácsonyi ünnepeket arra, hogy konkrét in­tézkedéseket követeljenek a kor­mánytól a gazdaság felélénkítésé­re és a termelés növelésére. xxx A szicíliai maffia az ünnepek alatt újabb véres bűntetteket haj­tott végre. Palermóban 24 óra le­forgása alatt 6 embert gyilkolt meg. Az áldozatok mindegyike ki- sebb-nagyobb mértékben kapcso­latban állt ezzel a bűnszövetkezet­tel. Ezek a gyilkosságok is bizo­nyítják, hogy az egymás közt ver­sengő családi klánok egyre élező- dőbb harcot vívnak. WEINBERGER ÍGÉRETEI (ČSTK) - Weinberger amerikai hadügyminiszter azt ígérte az egyiptomi kormánynak,* hogy olyan összegű katonai támogatást nyújt Egyiptomnak, amilyet az or­szág kérni fog a washingtoni kor­mányzattól. A Kairóban megjelenő Al-Akhbar lapban közölt interjújá­ban azt is jelezte, hogy az ameri­kai törvényhozásban a Reagan- kormánynak nehézségekre kell számítania a különböző országok­nak nyújtandó katonai segélyprog­ramok keresztülvitelében. Az in­terjú egy hónappal Hoszni Muba­rak egyiptomi elnök tervezett wa­shingtoni látogatása elótt jelent meg, melyben a Pentagon vezető­je rámutatott a szoros amerikai­egyiptomi kapcsolatokra. A tervek szerint az Egyiptom­nak szánt katonai támogatás jövő­re eléri az 1,3 milliárd dollárt, majd 1984-ben ez az összeg 1,7 milli- árdra emelkedik. tos információt a CBS tévétársa­ság tette közzé. A Business Week ugyanerről a témáról azt írta, hogy a gazda­sági válság következtében a leg­nagyobb amerikai acélkonszernek az említett időszakban rekord­nagyságú, mintegy 684 millió dol­láros veszteséget könyvelhetnek el. A legnagyobb nyereségkiesés a Bethlehem Steelt érte mintegy 209 millió dolláros értékben, majd a sorban az Aramco Steel követ­kezik 123 millió dollárral. Az amerikai acélipar válsága azonban elsősorban a kohóipari dolgozókat érinti. Ennek következ­tében az utóbbi időben az említett iparágazatban a munkások és al­kalmazottak több mint 50 százalé­ka vesztette el állását. Amnesztiarendelet a Szovjetunióban (ČSTK) - A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége, szem előtt tartva a szocialista hu­manizmus elveit, a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából amnesztiarendeletet bocsátott ki. Eszerint mentesülnek a sza­badságvesztés büntetésének le­töltése alól az öt évig terjedő sza­badságvesztésre vagy az olyan büntetésre ítélt személyek, amely nem jár szabadságvesztéssel. Szabadon bocsátják a szabad­ságvesztés tartamára való tekintet nélkül a 60 évesnél idősebb férfia­kat és az 55 évnél idősebb nőket. Az amnesztia nem vonatkozik a különösen veszélyes államelle­nes cselekedetekért elítéltekre, a rendkívül veszélyes visszaeső bűnösökre és azokra a szemé­lyekre, akiket például szándékos emberölésért, az állami vagy tár­sadalmi tulajdonban okozott nagy­mértékű kárért, súlyosbító körül­mények mellett spekulációért, csúszópénzek elfogadásáért és nyújtásáért vagy közvetítéséért ítéltek el. A moszkvai Pravda teg­napi számában ..Wa­shingtonon a sor“ címmel kö­zölt cikket, amely megállapítja: Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szov­jetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a Kremlben rendezett ünnepi gyűlésen mondott beszéde vi­lágszerte széles körű vissz­hangra talált. Rendkívüli ér­deklődéssel fogadták azokat az új szovjet javaslatokat, amelyek a háborús veszély csökkentésére, az államok kö­zötti normális korrekt kapcso­latokhoz való visszatérésre és a feszültség enyhülésére irá­nyulnak. Ez érthető. Az embe­reket mindenütt a világon már kimerítette az USA ,,új irányvo­nala“ kimerítették a népek kö­zötti gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok szét­zúzására irányuló törekvések, a fenyegetések, hogy azok el­len, akik nem értenek egyet a washingtoni kormányzat né­zeteivel, katonai erőt fognak alkalmazni, s elfáradtak végül a lázas fegyverkezés értelmet­len fokozásától és a feszültség kiéleződésétől. A világnak stabilitásra és biztos jövőre van szüksége. És ennek a stabilitásnak, kitartásnak és az emberiség jövőjéről való változatlan gondoskodásnak a pillére volt a Szovjetunió és az is marad. Jurij Andropov beszámolója ezt ismét világo­san bizonyítja. Nagy figyelmet keltett a be­számolónak az a része, amely az európai nukleáris fegyverek korlátozásának kérdéseivel foglalkozott. Genfben a tárgya­lások egy éve alatt nem szüle­tett semmilyen eredmény e leg­égetőbb probléma megoldá­sában. Annak ellenére sem, hogy az amerikai fél időnként nyilatkozatot tesz: az USA állí­tólag komolyan veszi a tárgya­lásokat, és nincs semmiféle különleges ok az aggodalom­ra. Közismert, hogy az Egye­sült Államok holtponton tart­ja a tárgyalásokat, és semmi­lyen más helyzetet nem kíván. Eközben gyorsított ütemben folytatja az előkészületeket az új amerikai nukleáris rakéták gyártására, és Nyugat-Euró- pában már építik a kilövésük­höz szükséges berendezése­ket. Hogyan lehet megtörni Washington kitartó vonakodá­sát attól, hogy keresse az eu­rópai nukleáris konfrontáció csökkentésének módjait, ho­gyan lehetne az Egyesült Álla­mokat rábírni arra, hogy adja fel jelenlegi pozícióit, amelyek nem számolnak a Szovjetunió­val való megállapodás lehető­ségével - ez mindinkább ag­gasztja az emberek millióit, köztük az USA és a nyugat­európai NATO-országok la­kosságát. A kérdés ugyanis így vető­dik fel: vagy megállapodás, vagy lépések a kiéleződött és veszélyes nukleáris konf­rontáció felé. Ezt lehetetlen nem érteni. Ezért a szovjet ja­vaslatokat, amely az Egyesült Államokat hasonló konstruktív lépésekre kényszerítik, egyet­értéssel és reménnyel fogad­ták, abban a reményben, hogy a Nyugat nem szalasztja el a megállapodás lehetőségeit, hogy Európa történelmében első ízben sikerül áttörni a nuk­leáris arzenálok bővítésének bűvös körét és megkezdeni korlátozásukat. E kérdés megoldásáért a Szovjetunió sokat tett. Állás­pontjának fő eleme marad az a világosan kifejezett egyetér­tés: kész megállapodni ab­ban, hogy egyetlen repülő­géppel, egyetlen közepes hatótávolságú rakétával se rendelkezzen többel, mint a NATO. A Szovjetunió felké­szült arra, hogy csak annyi­rakétát tároljon európai terü­letén, amennyivel Nagy-Bri­tannia és Franciaország ren­delkezik. Ez azt jelenti, hogy a szovjet rakéták tucatjait és százait számolnák fel, köztük a legkorszerűbbeket, ahogy azt Jurij Andropov kijelentette. Ez azt is jelenti, hogy a köze­pes hatótávolságú rakéták te­rén a Szovjetunió és az USA között Európában nulla szinten lennének az erőviszonyok, és a Szovjetunió oldalán csak a brit és a francia fegyverek megfelelői maradnának. Ezek a NATO-országok a tárgyalásokon nem vesznek részt, és nukleáris fegyverze­tüket nem csökkentik. A köze­pes hatótávolságú nukleáris rakétákról szóló bármiféle - az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvének megfelelő- döntés során tehát tekintettel kell lenni erre az objektív hely­zetre. A szovjet fél kész arra, hogy Európában a lehető leg­kevesebb rakétát állomásoz- tasson, azonban számukat itt meghatározza a brit és a fran­cia erők létezése. Látni kell, hogy az adott feltételek köze­pette a Szovjetunió javaslatai a lehető legradikálisabb megoldást jelentik. És az adott viszonyok között a javaslatok visszhangja egyben próbaköve is az USA és a NA­TO viszonyulásának az európai nukleáris fegyverek korlátozá­sa kérdéséhez. Ezt lehetetlen a wa­shingtoni szószé­kekről elhangzott beszédekkel s még kevésbé a háborús hisztériával áthatott szavakkal palástolni. A Nyugaton sokan foglal­koznak ma azzal a kérdéssel, miként válaszol a szovjet ja­vaslatokra az amerikai kor­mány, vajon megértik-e Wa­shingtonban a pillanat jelentő­ségét, vagy - mint már annyi­szor megtörtént - a Szovjet­unió által a megállapodás felé kinyitott ajtót felelőtlenül be­csapják. A szovjet javaslatok­ra valóban elkerülhetetlen a válaszadás. Kitérni előle nem könnyű. A Szovjetunió egyoldalú leszerelését feltéte­lező irreális amerikai „nullá­val“ szemben a Szovjetunió egyszerű és mindenki számára érthető javaslatot terjeszt elő- Európában több százzal csökkenteni a szovjet és ame­rikai közepes hatótávolságú hordozókat és a lehető legala­csonyabb szinten erőegyen­súlyt teremteni a Varsói Szer­ződés és a NATO között. Közölték, hogy a Fehér Házban sürgősen értekezletet hívtak össze, amelynek dönte­nie kellett volna a további lépé­sekről. Nehéz megmondani, milyen eredményre jutottak a washingtoni politikusok. Úgy tűnik fel, hogy az ameri­kai hivatalos személyiségek egyes nyilatkozatai és kom­mentárjai az értekezletet köve­tően inkább a bizonytalanságot voltak hivatottak elfedni, s azt, hogy nem akarják feladni az új, amerikai rakéták nyugat-euró­pai telepítésére vonatkozó mi­litarista terveket. A konstruktív szovjet javaslatokra nem fogal­mazódott meg válasz. A nulla­megoldás életképtelen és egyol­dalú. Az USA-nak biztosít erőfö­lényt. Ez a megoldás a megfele­lő szovjet eszközök felszámolá­sát feltételezi, ugyanakkor az Európában elhelyezett ameri­kai fegyvereket egyáltalán nem érinti. Durván figyelmen kívül hagyja az egyenlőség elvét. Megvalósítása megbontaná a regionális és az általános erőegyensúlyt. A Szovjetunió komoly javas­latokat terjesztett elő. Nem le­het kézlegyintéssel elintézni őket, s értelmüket nem lehet elsietett nyilatkozatokkal elfer­díteni. Ma a jövőről döntünk. Ehhez felelősségteljes hoz­záállásra és felelősségteljes döntésekre van _ szükség Ezek, alapján fogják megítélni az államok valódi céljait és tö­rekvéseit. A sor az Egyesült Államokon van. (CSTK) Az Egyesült Államokban már csaknem 32 millió ember tengődik nyomorban. Ez a lakosság 14 százaléka, a legnagyobb hányad 1967 óta, és számuk szüntelenül emelkedik. Növekszik a legszegényeb­bek, a hajléktalanok száma is: az USA-ban ma mintegy 2 millió embernek nincs fedél a feje felett. Képünkön: különleges alkalmak­kor vagy nagyobb ünnepeken a legszegényebbek jótékony szerve­zetektől meleg vacsorát kapnak. Ezt a szerény eledelt a parkban „saját“ padjukon fogyaszthatják el. (Telefoto-ČSTK) Az amerikai acélipar válsága Washingtonon a sor

Next

/
Thumbnails
Contents