Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-24 / 305. szám, péntek

iFENYBEN adott szó ösztönző ereje :özi normák pontos fábbi tíz-tizennégy ízdetben száz kör- íeptemberben már eletnek könyvelné ekújvári üzemben ül, mintegy kettő­nek alig negyedét igyományos égő. szerint ötszáz égő bb eltérés valame­erésre köteleznek ký mérnök, vezető ii tervünket 100,2 itel adott, hogy az ny nélkül tegyünk iqssrr valamennyi A kilenc hónap í az egész évre vállalt arányban ít, s ráadásként, gondokkal, nehéz­ős beruházásnak. ág példái a vaskonstrukció magunk végzünk, gységes Földmű- :onmunkák idején t. Ugyanakkor dol- jrát dolgoztak az (rmelés rovására bbi tagja magára (mi étkezdét, hogy gozóknak. )k szavait Borbély emi pártbizottság ki. últra tekint vissza az átlag életkor a munkalendület, jghatározó nálunk k kijáró anyagi és ról való sokoldalú szociális gondoskodás. A szakszervezet és a pártszerve­zet felkarolja a kezdeményezést. A vállalásokkal elsősor­ban a technológiai fegyelem erősítését, a gépek lehető legjobb kihasználását és karbantartását, valamint a terme­lés gazdaságosabbá tételét kívánjuk elérni. Elmondta még, hogy az idén összesen egymillió hétszáz­ezer korona értékű vállalást tettek, s ennek nagy részét már az első félévben teljesítették. Ebben nagy érdeme van a huszonhárom szocialista munkabrigádnak. Közülük a galvanizáló brigádot emelte ki. Bronz- és ezüstjelvényes tagjai nagyban hozzájárultak, hogy a részleg harmadik negyedévi eredményeivel elnyerte az üzfem igazgatójának és a szakszervezetnek vándorzászlaját. Az első hely elérését a huszonkét nőt és kilenc férfit tömörítő kollektíva mestere, Stanislav Klobučník így rész­letezte:- A munkafegyelem, a technológiai előírások szigorú betartása és a munkahely tisztasága, ez részlegünk sike­rének alapja. A termelési értekezleteken nyíltan meg­mondjuk egymás hibáit, s ha először neheztel is a kritikáért valaki, később belátja, hogy társainak igaza volt. Szinte mindent megbeszélünk, megvitatunk egymás között. A zászló elnyerésében a műszaki előkészítő osztály hat­hatós segítségén kívül én ezt az elvtársi és baráti viszonyt teszem az első helyre. A termelést előkészítő részlegen dolgozik Tóth Tibor mérnök és Rudolf Domaniža, ők az egyik legutóbbi sikeres újításukról tájékoztattak.- Mindketten tagjai voltunk annak a komplex racionali­zációs brigádnak, amely a lemezvágó gépeknél jobb anyaghasznosítás megoldását vállalta. A feladatot sikere­sen teljesítettük, az anyaghasznosítás tizenkét százalék­kal jobb a korábbiaknál.- Az újítás lényege, hogy bizonyos izzótípusok csatla­kozófejeit ezekután nem negyven, hanem hetvenöt milli­méter széles szalaglemezból vájuk ki. A feladat kettős volt. Egyrészt meg kellett találni a legoptimálisabb szélességet, másrészt ennek megfelelően át kellett állítani a gépeket, örülünk, hogy munkánkkal jelentős mértékben hozzájárul­tunk anyagtakarékossági vállalásunk teljesítéséhez. A kérdésre, hogy tömegpolitikai szempontból mi a siker alapja, többen is ezt mondták: a vezetők és a beosztott dolgozók kölcsönös bizalma, megértése. Mindenki tudja, hogy érdemes jól dolgozni, mert aki többet ad, az többet is kap. EGRI FERENC Éppen egy hónapja, hogy Bratis­lavában, a Tomašík utcai postán megkezdte próbaüzemelését az a japán levélosztályozó automati­kus gépsor, amelynek hazánkban csupán Prágában van párja. A be­rendezés ára nem kevesebb, mint kétmillió dollár. Hogy mekkora a teljesítménye? Nos, egy óra altt 30 ezer levelet és képeslapot osz­tályoz a gép. Persze, önmagában nem sokat mond ez a szám. Te­gyük hát hozzá, hogy a legügye­sebb postai alkalmazott óránként maximálisan 800 küldeményt ké­pes feldolgozni. Este hat óra van; csúcsforga­lom a postán. Zsákszámra érkez­nek a küldemények. Michal Hlavatý, a levélosztály vezetője a heti kimutatást teszi elém.-Nézze csak: tegnap 201 312 levelet és képeslapot továbbítot­tunk. Hét dolgozónk naponta há­romszor szedi ki a postaládákat, s mindannyiszor mérlegre tesszük a zsákokat. Tapasztalataink sze­rint ez a legjobb formája az ellen­őrzésnek, mert ha például tegnap 110 kilót nyomott a zsák, me leg- fejlebb öt-tíz kilóval lehet kisebb a súlya. Ha netán könnyebb ennél, máris felmerül a gyanú, hogy né­hány postaládát kihagyott az ille­tékes. Persze a küldemények na­gyobb része vonat- és autópostá­val érkezik; éjfélkor jön az első Zvolenból, ezt követi a brnói és a prágai vonatposta, közben egy­más után futnak be az autók Seni- cából, Partizanskéból, Dunaszer- dahelyről és Léváról. A bratislavai posták a délutáni órákban továb­bítják a küldeményeket, így aztán este hatra már ezer és ezer levél fut be hozzánk. A gépsor először a címzés sze­rint osztályozza a küldeményeket. Pontosabban az irányítószám alapján.- Mivel is kezdjem - néz rám tanácstalanul Michal Hlavatý. - Amilyen okos ez a gép, legalább olyan igényes is. Nem nézi el, ha az irányítószámot sietve vagy ép­pen reszkető kézzel írták fel a bo­rítékra. Ha nem olyan a szám­jegy, mint amilyennek ismeri, már nem is vesz tudomást a levélről. Tehát a címzett csak abban az esetben kapja meg gyorsabban a küldeményt, ha a feladó szépen, pontosan írja be a kockákba az Száz láda jókívánság irányítószámot. Gondot okoz az is, hogy sok még az olyan boríték, amelyen nincs kijelölve az irányí­tószám helye. Ha ilyet címez meg a feladó, a cím alatt utolsóként tüntesse fel a város irányító­számát.- Végül is mi lesz azokkal a kül­deményekkel, amelyekről a gép nem tudja leolvasni az irányító­számot?- Azok a kézi osztályozóba ke­rülnek és néhány órával később indulnak útra a címzetthez.- Tehát a legnagyobb szerepet a számjegyek játszák.- Igen. A gép csak erre kíván­csi. Ha leolvassa, akkor már pilla­natok alatt kódra fordítja a számot és 12 közlekedési gócpont szerint osztályozza.- Milyenek a tapasztalataik; sok vagy kevés a gépet kiszolgáló ti­zennyolc munkaerő?- Pontosan kiszámoltuk, hány emberre van szükségünk, tehát senki sem ül ölbe tett kézzel a gépsor mellet. Főleg most, az ünnepek előtt. Naponta száz meg száz láda jókívánságot osztályoz a gép; láthatja, hogy aki itt van, annak nincs nagyon megállása. Egyébként 12 órás műszakban dolgozunk. A szomszédos helyiségben, ahol kézzel osztályozzák a levele­ket, síri csend fogad. Pedig lá­nyok, asszonyok rakják itt reke­szekbe a küldeményeket. A hat­vannégy éves Anna Kittová na­ponta nyolcvan-kilencven kiló le­velet és képeslapot osztályoz.- Megmondom őszintén, én a szememnek meg a kezemnek jobban hiszek, mint a gépnek - szól határozottan. - Higgye el, a gépi osztályozásnak nemcsak előnye van, hanem hátránya is. Mert a gép ugye, nem tudja a ko­máromi irányítószámot, én igen. Tehát ha látom, hogy a cím vagyis az irányítószám nem helyes, kija­vítom. A gép viszont arra a postá­ra küldi a lapot, amelynek az irá­nyítószámát megkapta. A feladók ugyanis nem egyszer egészen más postai számot tüntetnek fel a küldeményre, mint kellene.- És mi lesz akkor, ha műszaki hiba miatt leáll a gépsor? Győzik-e majd kézzel osztályozni a tenger­nyi küldeményt - kérdezem Pavol Majerník mérnöktől, a gép techni­kusától.- Eddig szerencsére csak ki­sebb elakadásaink voltak, de bí­zunk benne, hogy az esetleges nagyobb hibákat is képesek le­szünk azonnal kiküszöbölni. Mondhaton, úgy ismerem a gép belső részét, mint a tenyeremet. Két hónapot töltöttem a tokiói NEC- cégnél, ahol a japán szakemberek mindenre megtanítottak bennün­ket, amit a géppel kapcsolatban tudnunk kell. De ne fessük az ördögöt a falra! Inkább örüljünk, hogy van egy korszerű berende­zésünk, amely lerövidíti az utat a levél feladója és a címzett kö­zött. SZABÓ G. LÁSZLÓ család olytatta a gondolatot - a falusi párt- 'rvezet javaslatára a Gimeskosztolányi 5 képviselőjévé, majd elnökévé vá­ltottak. Noha két évvel túlhaladtam nyugdíjkorhatárt, továbbra is itt dol- •om.- Nem fárasztó, hogy lakhelyéről na- íta legalább tizenkét kilométert kell znia? A családban ugyan mondták már, \y hagyjam abba. A választók bizal- /al azonban nem élhetek vissza, izségfejlesztésben megkezdett akció­be kell fejeznem, s csak ezután atom át a stafétabotot. \ felesége, aki időközben a karácsonyi idékokat, a fenyődíszeket és a házi­készített szaloncukrokat mutogatta, beszólt: Nézze, én is nyugdíjas vagyok. De nem akadályoz abban, hogy aktívan jozzam a társadalmi szervezetekben, többet a Vöröskereszt helyi szerve- ? érdekében teszek. Ezenkívül a nőbi- sággal együttműködve rendszeresen doskodunk a falu idős polgárairól. ]y a fiatalokat bevonjuk ebbe a mun- a, természetesen nekünk idősebbek­kelI elsősorban jó példát mutatnunk, ztán arról érdeklődtem vendéglátóim- hogyan látják eddigi életüket? Mindenesetre vagyont nem gyújtöt- r - válaszolta a férj. - De korszerúsí- ik a régi családi házat, majd egy autót íroltunk és két gyermeket neveltünk Most rajtuk kívül négy unokának indhetünk, akik vidáTnságukkal iga­boldogságot varázsolnak szerény inunkba. Ennél pedig nem kell na- bb öröm... SZOMBATH AMBRUS Hálóhúzás (A szerző felvétele) Pontyok, harcsák, fogasok Pompás színielőadásra emlékeztettek a látot­tak. Nézők is akadtak - a gátakon csoportokba verődve a környező falvak lakosai álltak. A tó fölött éhes sirályok és gémek köröztek. A színé­szek - a gumicsizmás, köpenyeges férfiak nem igen figyelték mi történik körülöttük. Nem is volt arra idejük. Egészen más járt az eszükben, mint azoknak, akik azért jöttek ki a határba, hogy tanúi legyenek a tó lehalászásának. Hideg volt a reggel, a kíváncsiskodók fázósan húzták össze kabátjukat, de a fülig sáros férfiakat fűtötte a munka heve. Megismerkedtünk Imrich Máčajjal, a kvetnái farm vezetőjével, a halászok­kal és az alkalmi segítőkkel, akik hatalmas hálókkal merítették ki a zavaros vízből, illetve a hatalmas húzóhálóból a pontyokat, majd a te­hergépkocsikra helyezett nagy kádakba tették a halakat. Évente megismétlődő munka ez. Fárasztó, de ugyanakkor érdekes látványt nyújt az érdeklő­dőknek. A halászok úgy mondják, ilyenkor arat­ják le egész évi munkájuk gyümölcseit. Igazuk is van, hiszen nem kis szakértelem és sok munka kell ahhoz, hogy három év alatt 2,5-3 kilogram­mos pontyokat neveljenek. A kvetnái tógazdaság dolgozói akik egyéb­ként a Stupavai Állami Halgazdaság alkalmazot­tai, egészen természetesnek tartják, hogy jó eredményeket érnek el. Tizenkét halastavat gondoznak - összesen 120 hektárnyit - gyakor­latilag három járás - az érsekújvári (Nové Zámky), a lévai (Levice) és a komáromi (Komár­no) - területén. Az idei eredményük: 500 000 darab egyéves ponty további tenyésztésre, 180 000 darab kétéves ponty és 50 tonna már fogyasztásra alkalmas ponty, ami 15 tonnával több a tervezettnél. A farm halászcsoportjának tagjai - Dano Gyula, Farkas Nándor, Mikus Tibor, Madarász Lajos és a többiek elárulták, hogy számukra munkájuk nemcsak kötelesség. Ezt el is hisszük nekik, hiszen ahhoz, hogy valaki ilyen nehéz körülmények között dolgoz­zon - esőben, hóban vagy fagyban, amikor a csizma ólomként húzza a lábat - valóban szeretni kell ezt a mesterséget. Ezt megerősítet­te Juraj Vaicenbacher, az állami halgazdaság zootechnikusa is:- Valóban kiváló eredményeket érnek el a farm dolgozói. Huszonhárom hektárnyi terüle­ten ebben az évben hektáronként 350 kilogram­mos súlygyarapodást értek el az egyéves pon­tyoknál. A kétéveseket csak tavasszal halász­szák le, de az öt halastóban hektáronként 650 kilogrammos gyarapodást mutatnák ki, ami va­lóban figyelemre méltó. A legjobb eredményeket érik el gazdaságunk keretében a tavak tisztasá­gában, a telepítésben, az etetésben és a lehalá­szásban is. Eredményességükhöz bizonyára hozzájárulnak a kedvező éghajlati viszonyok is, itt ugyanis magasabb az átlaghőmérséklet és gyakoribb a napsütés mint a többi tavunk vi­dékén. Imirch Máčaj a gáton állva az utolsó utasítá­sokat adta a halaskádakat szállító gépkocsik vezetőinek. - A pontyokat tegyétek a nagy haltartályokba, a csukákat, harcsákat, fogaso­kat, compókat pedig a növényevő halakkal együtt a halivadék nevelő tartályokba. Tudják - fordult felénk, miközben a kocsik értékes rakományukkal útnak indultak - ezek a halfajták nálunk mellékterméknek számítanak, nem ke­rülnek piacra, visszahelyezzük őket a tavakba, hogy pusztítsák a ragadozó halakat és esetleg a nemkívánatos növényzetet is. Néhány perc múlva újabb teherkocsik érkez­tek a gátra, hogy elszállítsák a biňai halastó idei gazdag termését is. A terv szerint 15 tonna pontyot kellene ebből a tóból a piacra szállítani­uk, de minden bizonnyal többet fognak ki. A ha­lászoknak volt mit tenniük, míg az utolsó kövér pontyot is kivették merítő hálóikkal a nagy háló­ból. Amint végeztek ezzel, a magasabban fekvő gödrökhöz siettek, hogy az oda tévedt halakat a mélyebb vízbe kergessék. A legtöbb munkát a csukák adták, mindent elkövettek azért, hogy kikerüljék a hálólfet. Ezután csónakba emelték a nagy hálót, melyet a tó másik végébe vittek át. Ott ismét kiterítették és a mintegy három árnyi területről a gát felé húzták a gazdag zsákmányt.- Ezen a tavon ma már másodszor húzzuk a hálót - vetette felénk Imrich Máčaj, miközben a munkát irányította. - Próbára tesz bennünket ez a tó, olyan sok a hal benne, hogy azt egy háló nem tudná egyszerre kihúzni. Okos ötlet volt ennek a tógazdaságának a létesítése. A nyolc tavat a Kvetňanka patak táplálja, a víz fokozato­san az egyik tóból a másikba ömlik, majd innen az utolsóból a Garamba kerül. így természetes, hogy ebben a nyolcadik tóban van a legtöbb hal. Ismét hálóhúzás következett. A tó betonszé-; léhez erősített hálóban szinte hemzsegtek a pik­kelyes haltestek. A halászok merítő hálóikkal külön-külön tartályokba helyezték a pontyokat, harcsákat, fogasokat, kárászokat és a többi halfajtát. A pontyok hatalmas tartályokba kerül­tek, ahonnan néhány hetes pihenés után folytat­ták útjukat - a karácsonyi piacra. JOZEF SLUKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents