Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-20 / 301. szám, hétfő
A Tyeatr 199 Szófia legkisebb színházáról P écs, a kétezeréves megyeszékhely egyebek mellett a bábjátszók Mekkája is. Az idei, sorrendben immár hatodik nemzetközi felnőtt-bábfesztiválon 18 együttes 25 produkciót mutatott be. A fesztivál nemcsak a nagy érdeklődést tanúsító pécsi közönségnek, hanem a 400 hazai és külföldi bábjátszónak is nagy élményt jelentett. Az öt napig tartó fesztiválnak szerves része volt A bábok különös világa című kiállítás, ahol a bábfigurák alkotóik egyéni ízléséről és művészi rangjáról tanúskodtak. Elismeréssel csodáltuk meg végre közelről is Ambrus Imre, Bródy Vera, Koós István s a már elhunyt Országh Lili színekbe és formákba foglalt, kitűnő stilizáló képességgel megfogalmazott alkotásait. A pécsi fesztivál két dologban tér el a hasonló rendezvényektől: itt a felnőttek találkoznak, szereplői pedig nemcsak hivatásos, hanem amatőr bábjátszók is. Az amatőr bábmozgalmat hét magyarországi együttes képviselte. A békéscsabai Napsugár Kodály Zoltán Mónár Anna és Kádár Kata székely népballada-feldolgo- zásait állította bábszínpadra. ElóAz Állami Bábszínház egyik produkciójának „főhőse“ (Archív - felvétel) Az egyik legrangosabb NDK- beli irodalmi folyóirat, a Neue Deutsche Literatur ezekben a napokban ünnepli megalapításának 30. évfordulóját. Az évforduló alkalmából a mostani novemberi szám ünnepi külsőben, bővített kiadásban jelent meg. „Nem véletlen, hogy a folyóirat első száma éppen novemberben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója tiszteletére jelent meg - írja visszaemlékező írásában Henryk Keisch, az egyik alapító, aki ma is a lap szerkesztője. - Mi az ifjú, népi demokratikus német államban ugyanazokat a célokat tűztük a zászlónkra, mint annak idején a haladó gondolkodású orosz és más nemzetiségű írók. A magunk eszközeivel iparkodunk hozzájárulni a békés, boldogabb élet feltételeinek megteremtéséhez, a társadalom céljaival azonosuló, azokért harcoló pártos irodalom kibontakoztatásához. Számos vállalkozásunk zsákutcába jutott, sokszor csak arasznyit haladtunk előre, de végső soron elmondhatjuk: erőfeszítéseinket siker koronázta: a folyóiratunk népszerű, nagy megbecsülésnek örvend. Hónapról hónapra új alkotásokat közlünk, értékeljük irodalmi életünk kiemelkedő eseményeit s olvasótáborunk számáadása méltó volt a nemzetközi porondokon is, többször „hitelesített“ jó hírnevéhez. Produkciójuk - mint a zenei darabok képi megjelenítésének követésre méltó példáját - stílusegység, effektivitás és a csodálatos színpadi látvány ha- misítatlansága jellemezte. Plaszti- kusabbnak a Kádár Kata sikerült, mert általa az együttes képes volt katartikus élményt nyújtani. A budapesti Astra Saint-Saéns Az állatok farsangja címú zenei groteszkjeihez kitalált, pazar képi rendszerben szerkesztett színes árnyjátékkal lepte meg a fesztivál közönségét. Az „állati“ mondanivaló szellemesen allegorizált bölcseleti gondolatokat, metaforákat rejtett. A megszámlálhatatlan geg, a sziporkázó ötletek rendre meghatványozódó tűzijátéka is azt bizonyította, hogy az Astra a bábszínház lehetőségeinek eszközeit jól válogatta, átgondoltan rendszerezte és mesterségbeli biztonsággal teremtett eleven légkörű előadást. A tiszakécskei Szitakötő - a fesztivál egyetlen gyermek- csoportja - A falba épített asszony című csángó népballadát mutatta be a tiszta, a balladisztikus elemeket jól érvényesítő előadásban, példás színpadi fegyelemmel. Az amatőr együttesek fellépéseit összegezve szükséges rámutatni, hogy az előadások sokszor csak átlagos színészi játékot hoztak. Több együttes inkább a vizuális hatás elérésére törekedett, s a bábut (mint szimbólumot) háttérbe szorította. A hitelt jelentó mozgás hiánya (s ezzel a kockázat is) túl nagy volt, mivel maga a látvány nem képes huzamosabb ideig tartani a közönséggel a kapcsolatot. A hiányosságok ellenére is rangos és érdekes konfrontációnak lehettünk tanúi, mely elsősorban az alkotóknak szolgált hasznos tanulságul. Ugyanakkor kópét kaptunk a magyarországi amatőr bábmozgalom legjobb képviselőinek színvonalas munkájáról. A kilenc hivatásos bábszínház hazai képviselője a pécsi Bóbita és a budapesti Állami Bábszínház volt. A Bóbita szintén zenei művek adaptációival szerepelt. Kodály Zoltán Háry János szvitjében kitűnő szcenikai alap volt a paravánnak használt mézeskalács ló, amely már az első pillanatban elindította a néző fantáziáját. Kár, hogy az együttes nem aknázta ki jobban az ötletet. Igor Sztravinszkij koncertszvitje, a Pulcinella volt a Bóbita harmadik zenei produkciója. Az elóra betekintést nyújtunk a baráti szocialista országok kulturális életébe is.“ A szerző ezután azoknak a szerkesztőknek a nevét említi, akik három évtizeddel ezelőtt ott ültek a Friedrichstrasse egyik házának szűk helyiségében a kéziratok fölött, s azon tanakodtak, milyen is legyen az első szám tartalma és formátuma. Willi Bredel, a lap első főszerkesztője hallatlanul vitális ember volt, szívóssága bölcs humora nagy erkölcsi erőt jelentett mindenki számára az indulás gondokkal, megoldatlan kérdésekkel teli hónapjaiban. „A biológiai kutatások alapján tudjuk - írja a továbbiakban Henryk Keisch -, hogy az élő szervezet sejtjei állandóan megújulnak, s egy bizonyos idő után ugyanazt a testet már más sejtek alkotják. Valahogy ez a helyzet a folyóiratunkkal is. Részben kicserélődött a szerkesztőgárda, többen sajnos már nincsenek az élők sorában. Ám a mostani szerkesztők tovább viszik a stafétabotot, s az egykor megfogalmazott, máig érvényes eszmék szellemében munkálkodnak a kortárs szocialista német irodalom további fejlődése érdekében.“ A novemberi szám egyik legértékesebb közleménye Heinrich adás jellemzői: szép színpadkép, precíz váltások, technikai biztonság, egyforma orrú groteszk bábuk, farsangi hangulatot idéző mozgalmasság stb. A Bóbita legjobb produkciójának végül is a stúdió-előadásként bemutatott"* negyedik, a Lábbeli-show bizonyult. Ez az előadás igazi ötletzuhatag volt. A csupaszív lendület, a bőven adagolt humor lebilincselte a nézőt. A budapesti ÁB hét bábpanto- mimból álló Tárgyak és emberek című műsora alapos dramaturgiai gondosságra, szellemes rendezői és kitűnő színészi játékra épült. A céltudatosan választott zeneművek (pl. Kodály gyermektáncok zongorára, Bartók: Medvetánc, Ravel: La Valse) lehetőségeit mind technikailag, mind színészi- leg maradéktalanul kihasználta az együttes. A nézőre sokszor éppen a megoldás egyszerűségének varázsával, a hitelt jelentő mozgással hatott. E műsor külön érdeme, hogy szemléltető módon, magas művészi szinten nyújtott keresztmetszetet a bábszínház sokrétű lehetőségeiről, a használható bábtípusok és technikák bő tárházáról, valamint helyes alkalmazásáról. A külföldi bábszínházak közül a kolozsváriak előadása (Alfred Jarry: Übü király) érdekes volt. A Baskír Autonóm Köztársaság ufai Állami Bábszínháza Gafuri -Baranov Galina címú balladisztikus hangvételű látványos adaptációját adta elő. Lírai és realista játékukkal tudtak szívszorító pillanatokat is teremteni a vertikális tagolású színpadon. A szép szövegmondás és a jó mozgatott bábuk közel hozták hozzánk az idegen mesevilágot. Megismerkedhettünk a fesztiválon az okayamai TAKENOKO (kétszemélyes) Bábszínház sokrétű profiljával. Láttunk szamuráj lovagi játékot (mint az ősi kultikus hagyomány sikeres felelevenítését), megrázó erejű előadást Hirosimáról vagy mai modern etűdöt - művészetté nemesített bábmozgatással. Erei Bass New York-i szólóbábos fellépését jó műsorösszeállítás (pl. tragikus játék után apoteó- zis). hiteles ábrázolás, humánum, humor fémjelezte. Az indián legenda mozzanatai döbbenetes hatást váltottak ki a nézőben. A pécsi VI. nemzetközi felnőttbábfesztivál elsősorban azt bizonyította, hogy a bábművészet világviszonylatban ismét továbbfejlődött. Más szóval a bábjáték mind jobban visszanyeri megérdemelt helyét a színházi műfajok között SZŐKE ISTVÁN Mann és F. C. Weiskopf levelezése, amely először jelent meg nyomtatásban. A leveleket az 1937-től 1949-ig tartó, megpróbáltatásokkal teli időszakban írták és ezért fontos kordokumentumok. Érdekes olvasmánynak ígérkezik Bruno Apits Der Regenbogen (A szivárvány) című regényének második kötete, amelyből részlet közöl a folyóirat. A kötet e napokban jelenik meg az egyik lipcsei kiadó gondozásában. Az Uj művek rovatban felfigyeltető tanulmányt olvashatunk Kurth Bartel prózájáról. Bartel ezeket az alkotásokat a harmincas években, csehszlovákiai emigrációja idején írta, Kuba álnéven. A kéziratok hosszú évek után kerültek elő, s most látnak először napvilágot könyvalakban. Színvonalas a Körkép rovat is, amelyben Jurij Surovcev tanulmányát olvashatjuk a hetvenes évek szovjet irodalmáról, a legfontosabb irányzatokról. Ugyancsak ebben a számban adják közre József Attila két versének - a Jövendő férfiak és a Tiszta szívvel címú- ek - német fordítását. József Attiláról Hans Jörg Rother írt viszonylag rövid, de jól összefogott dolgozatot. SZ. HLAVATÝ MÁRTA- Miért éppen százkilencvenki- lenc? - kérdezhetné bárki, hiszen nem mindennap neveznek el így színházat. A válasz egyszerű: pontosan ennyi férőhely van ebben az aprócska színházban, a bolgár főváros közepén. A jellegzetességeiről szólva mindenekelőtt meg kell említeni, hogy ez befogadó színház. Vagyis az igazgatón, a főrendezőn és a dramaturgon kívül nincs más tagja a társulatnak. Minden bemutatóra más-más színészekből, díszlettervezőből és rendezőből verbuválódnak az alkotó közösségek tagjai. Szinte az egész országból dolgoztak már művészek ebben a színházban, legtöbben olyanok, akiknek anyaszínházuknál nincs lehetőségük, hogy esetenként kísérletezzenek, érdeklődésüket felkeltő külföldi darabot bemutassanak. így a Tyeatr 199 a más színházaknál alkotó művészek találkozóhelyévé is vált. Az 1965 óta működő befogadó színház lényegesen kitágította a kísérletezés lehetőségét. A színészek számára például lehetőség nyílik, hogy egymástól lényegesen különböző rendezői és dramaturgiai elképzelések nyomán születő produkciókban tegyék próbára képességeiket. Monodrámákban, de szokatlan formanyelven megfogalmazott színházi gondolatok közvetítésében is szerepelnek. Vallják, hogy az időközönkénti váltás szemléletük, színészi játékuk fejlődéséi is szolgálja. Nemegyszer kiváló komikusokként ismert színészek itt tragédiákban játszanak, míg mások ko- médiázó kedvük és tehetségük bemutatására kapnak lehetőséget. A színház sikerét növelte az a gyakorlat, hogy repertoárját nem a művészeti vezetés, hanem maguk az alkotók határozzák meg. A „799“-ben (Szófiában így ismerik) egyforma eséllyel mutatkozhat be a színész, a fordító, de a fiatal író vagy a színművészeti főiskolát éppen befejező rendezőjelölt is. Ebből következik, hogy a színház műsorán szinte valamennyi új törekvés nyomán született drámai „Az antifasiszta emigráció művészete és irodalma 1933 és 1945 között“ címmel nagyszabású sorozatot ad közre a lipcsei Philipp Reclam jun. A szerkesztésben, a megírásban és az összeállításban közreműködő tudósok hatalmas anyagot dolgoztak föl, hiszen a tárgyalt korban a német művészek színe-vaja emigrációba kényszerült. Száműzetésben éltek olyan nagy alkotók, mint a Mann- fivérek, Anna Seghers, Johannes R. Becher, Bertolt Brecht, Lion Feuchtwänger, Arnold Zweig, Ludwig Renn, Erich Weinert, Friedrich Wolf. Műveik jelentős mértékben mű helyet kapott már. Néhány cím a bemutatott darabok közül: Arbuzov Régimódi történet, Kertész Ákos Özvegyek, Camus A félreértés, Alegria Kötélen a Niagara fölött. A felsorolásból is kitűnik, hogy ez a színház jelentős szerepet játszik a külföldi kamaradarabok bulgáriai népszerűsítésében. Gyakorlattá vált, hogy a színpadán bemutatott darab később az egész országban ismert és népszerű lett. Nem véletlenül, hiszen a „199“ szoros kapcsolatokat ápol a drámaírókkal, műfordítókkal. Ennek a kapcsolatnak az eredményeként figyelemmel kísérik a szocialista országok dráma- irodalmának fejlődését, s a nyugati országokban megszülető haladó alkotások bemutatóit is. A művészeti vezetés nagy gondot fordít a fiatal bolgár drámaírók nevelésére, így a fiatal szerzők egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a hagyományostól eltérő dramaturgia iránt. Nem lehet azt állítani, hogy a ,,199“-nek állandó közönsége lenne, mint például az Opera és Balett Akadémiai Színházának, a Nemzeti Akadémiai Színháznak vagy éppen az Ifjúsági Színháznak. A műsor, a rendezői és színészi munka sokszínűsége, esetenkénti különbözőségei a közönség érdeklődésének differenciálódását is okozzák. Az érdeklődés éppen ezért óriási, hiszen minden előadás más-más közönségréteget vonz. Gyakran száznál több előadást is megér egy-egy produkció. Például Leonyid Zorin Egy férfi és egy nő című darabját több mint háromszázszor játszották. A sikerekhez hozzájárul egy-egy előadás közvetlen, bensőséges légköre is. A Tyeatr 199 munkája számos kőszínházat arra ösztönzött, hogy kísérleti stúdiót nyisson a „nagy“ színház mellett. Áz ezekben kipróbált alkotói módszerek terméke- nyítóen hatnak a bolgár színházkultúrára, amelynek fejlettségéről idén a szófiai Nemzetek Színháza fesztiválon az egész világ meggyőződhetett. DUSZA ISTVÁN hozzájárultak a fasizmus felett aratott győzelem után az NDK új szellemi és kulturális életének kialakításához. A sorozat 7 kötetben, 4200 oldalon és 140 ezer példányban jelenik meg. Az egyes kötetek közük az eddigi kutatások eredményeit, számot adnak a korabeli emigrációs művészeti törekvésekről, irányzatokról és szellemi áramlatokról. A sok irodalomtudóst és kutatót megmozgató, közös vállalkozás vezetője, Werner Mittenzwei a sorozat mindegyik kötetét előszóval vezeti be. (Budapress - Panorama) Három évtized a szocialista irodalomért Harmincéves a Neue Deutsche Literatur A bábművészet rangja Jegyzetek a pécsi VI. nemzetközi fesztiválról Könyvsorozat német emigrációs irodalomról Nuretdinov, a fafaragó A múértők szerint Szirodzsiddin Nuretdinov, a 62 éves fafaragó alkotásai versenyre kelnek az utóbbi tíz-tizenöt évszázad folyamán Tadzsikisztánban élt híres mesterek legjobb alkotásaival. A tadzsikok ősidők óta cikor- nyás fafaragásokkal díszítették házaikat, mecsetjeik ajtaját, fagerendáit, oszlopait. Nuretdinov bátran alkalmazott a hagyományos, tisztán ornamentális, kompozíciókban ember- és állatfigurákat. (Arab hatásra régen tilos volt embert ábrázolni.) Nuretdinov faragott táblái és pannói előtt hosszan lehet álldogálni, gyönyörködve az alkotó fantáziájában, a motívumok elemeinek váratlan ötvözésében. A művész számára a faragás kezdetben csak szórakozás volt. Foglalkozására nézve tanító és az iskolában történelmet tanított. Csak harmincnégy éves korában alkotta meg első nagy művét - egy ornamentális pannót Lenin arcképével. A művet bemutatták az amatőr művészek kiállításán Du- sanbéban és az azonnal felkeltette a szakértők figyelmét. Nuretdinov abbahagyta a tanítást és testestől-lelkestől elmerült az ősi mesterek művészetének tanulmányozásában, felvette a kapcsolatot a népművészekkel. Tanítómestere a híres tadzsik fafaragó, Juldasbek Baratbekov. Nuretdinov ornamentális pan- nókat alkot Rudaki és Dzsámi, a keleti költészet klasszikusainak arcképeivel. „Tavasz“, „Béke“, „Lány a dámszarvassal“, „Arany ősz“, „Tánc“ című“ műveit bemutatják az NDK-ban, Törökországban, Belgiumban, Indiában rendezett kiállításokon. A Tadzsik SZSZK Érdemes művésze címmel tüntették ki. Érdekes megfigyelni, hogyan dolgozik Nuretdinov. Gyakran eltér az eredeti elgondolástól, improvizál, majd panaszkodik:- Ez a két kezem a hibás mindenben. Semmit sem tehetek ellenük. Egy valamire gondolok, és egészen más sikeredik. A vázlatban, a papíron minden egyszerűbb: ki lehet radírozni és ki lehet javítani. A fán egyetlen vonást lehet kitörölni. De faragókésének minden mozdulatában ékszerészi pontosság van jelen és „hibái“ valamilyen oknál fogva mindig nagyon tehetségesre sikerülnek. (Fáklya)
