Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-20 / 301. szám, hétfő
v új szú 5 1982. XII- 20. Nagyobb támogatást érdemelnek Tehetséges labdarúgókból, hozzáértő oktatókból és vezetőkből, lelkes nézőkből soha nem volt hiány Tornaiján (Šafárikovo), számottevő, komoly játékerőt képviselő csapata azonban nagyon régen nem volt a városnak. Az okok és összefüggések után kutatva elbeszélgettünk a szakosztály jelenlegi vezetőivel, vitattuk, vajon csupán az anyagiak hiánya akadályozza a szépen gyarapodó városkában a labdarúgósport fejlődését? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy igen. Az elmúlt húsz esztendőre visszamenőleg ugyanis kimutatható, hogy ha a város valamelyik nagyobb üzemének élére a sportot szerető igazgató került, egyszeriben fellendült a sportélet, elsősorban a labdarúgás. így volt ez a közelmúltban is, amikor a gépgyár élén néhány évig Juraj Xefo állt, s remélhetőleg így lesz a jövőben is, mert a ruhagyár élére „megfelelő szakember“ kerüít Li- gárt László személyében. Persze, a szűkülő szociális források, a minden téren takarékosabb gazdálkodás miatt ma már nem várható el a város egyetlen üzemétől sem, hogy magára vállalja az egyesület tevékenységének tetemes anyagi terhét, több üzem összefogása azonban egyfajta megoldást jelenthet. Ilyen szempontból jó partner a helyi állami gazdaság, melynek igazgatója Kovalčik Anton az egyesület elnöki tisztjét is betölti, csakhát tudomásul kell venni, hogy nekik a társközségek „kiscsapatait“ is támogatni kell. Egyöntetűen sérelmesnek tartják azonban a szakosztály vezetői, hogy a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottsága a sportegyesületek támogatásánál nem veszi figyelembe, hogy egy nagy hagyományú nevelőegyesü létről van szó. Meglátásuk szerint a juttatások nagy része olyan helyre kerül, ahol különben nincsenek szűkiben az anyagiaknak. Felvetődik persze a kérdés, vajon Tornaiján miért nem próbálkoztak mindeddig kisegítő tevékenységgel melléküzemági tevékenységgel. Nos, erre a Sajó partján is gondoltak már, de ehhez nem rendelkeznek megfelelő személyi feltételekkel, s néhány bíróságon végződött eset óvatosságra is intette őket. Az anyagi gondokat leszámítva azért nem vesztik el jövőbe vetett hitüket a sportvezetők. Ékes bizonyítéka ennek a fiatalokról való komoly gondoskodás. A serdülő csapat például a legszebb reményekre jogosítóan játszott néhány mérkőzésen a kerületi bajnokságban Kasza István vezetésével, s jó kezekben van az ifjúsági csapat irányítása is. Palmont István, a jelenlegi edző ugyanis korábban éveken keresztül a felnőtt csapattal foglalkozott, s nem kis mértékben az ő érdeme, hogy az utóbbi években a felnőttcsapat megállta a helyét az I. B, illetve az I. A- osztályban is.- Az új idény kezdetén új edző, Pauly Jenő került a csapat élére - mondotta Szajkó Béla, a labdarúgó-szakosztály elnöke -, ami annyiban jelent változást, hogy a csapat felkészítésében más elvek érvényesülnek, hiszen módszereik is különbözőek. Míg Palmont István következetes szigoráról volt közismert, Pauly baráti alapon próbál hatni játékosaira, s egyúttal eredményt is produkál. Úgy látjuk, mindketten jó szakemberek, s teljes mértékben élvezik a vezetőség bizalmát. Szobonya Vladimír, a szakosztály titkára szerint a legnagyobb gond pillanatnyilag abból adódik, hogy nem tudnak más egyesületekhez hasonló feltételeket teremteni.- Nálunk nincs munkaidő-kedvezmény az edzéseken, se téli, se nyári edzőtábor, ismeretlen fogalom a rajtpénz vagy a napidíj, s sokszor bizony még a tisztességes felszerelés, a segédeszközök, meg a labdák is hiányoznak. Hogy az előbbiek nem is dukálnak az I. A-osztályban szereplő csapatoknak, azzal persze valamennyien tisztában vagyunk, de hogy ellenfeleink táborában mindez megvan, azt sokan tudni vélik. Az az igazság, hogy manapság már nem jelent különösebb rangot tornaijai futballistának lenni, mert bizony a környékbeli községekben is jóval többet kapnak a tehetséges játékosok, mint nálunk. Ezzel lehet magyarázni aztán, hogy az őszi idényben abbahagyták a játékot olyan tehetségek, mint Gergely, Kovács és Válent. Tény, hogy az új edzőnek számos gondja-baja akadt idény közben is.- Különösen az tette nehézzé helyzetemet, hogy az októberi átigazolási időszakban Rimaszombatba távozott a védelem egyik oszlopos tagja, Esztergályos Sándor, s pótlását mindmáig nem tudtam megfelelően megoldani - mondotta az őszi idényt értékelve Pauly Jenő. - Részben ez a magyarázata, hogy az idegen- beni mérkőzéseken a vártnál két esetben is nagyobb arányú vereséget szenvedtünk, s a tervezett 18 pont helyett csak 16-ot gyűjtött a csapat. Mégis jól állunk, mert plusz két ponttal rendelkezünk. Tavasszal nyolc alkalommal játszunk hazai pályán, valósnak látszik az ötödik hely megszerzése, ami egyúttal a bentmaradást is jelentené a csapatnak. Az őszi idényben különösen elégedett voltam a kapuban Bodnárral, a közvetlen védelemben Vaculčiakkal, a középpályán Taliánnal, a csatársorban pedig Marcinek teljesítményével, de az egész csapat megtette a magáét. Az új játékosok közül Fükó és Farkas erősítést jelentett, s nagy hasznára volt a csapatnak a hosszú idő után csatasorba állt Völgyi dr. és a tapasztalt Lenkey is. Ismerve az itteni feltételeket, ismerőseim közül sokan megkérdezik tőlem, miért vállaltam munkát olyan egyesületben, ahonnan jóformán még fizetést sem remélhetek? Őszinte leszek; a jó közösség tart Tornaiján. Hosszú játékos- és edzői pályafutásom során (játszott Banská Bystricán és Rimaszombatban, edzősködött Rimaszombatban, V. Terjakovcén és Rima- szécsen - a szerző megj.) még sehol sem találkoztam ilyen jószellemű társasággal, jobb, tisztább öltözői légkörrel. Ilyen csapatot idény közben nem lenne szívem cserbenhagyni, mégha a nagy távolság miatt megerőltető is a munka. Kár, hogy nincs komolyabb mecénása ennek a csapatnak, mert megfelelő támogatás esetén a jelenleginél jóval ütőképesebb, akár a kerületi bajnokságban is helytálló csapata lenne a városnak. Tömören ennyit a tornaijai labdarúgósport jelenlegi helyzetéről a vezetők és az edző szemszögéből. A vélemények néhány kérdésben megoszlanak, de az edző utóbbi megállapítására többen is esküsznek. Talán mégis nagyobb támogatást érdemelne a város labdarúgása?! HACSI ATTILA Hangsúlyt kapott az ifjúsági labdarúgók helyzetének javítása (Néhány megjegyzés egy labdarúgó-szakosztály munkájához) A közelmúltban értékelték a nagymagyari (Agroprogres Zlaté Klasy) sprotegyesület labdarúgószakosztályának az elmúlt választási időszakban kifejtett tevékenységét. Beszélgettünk a vezetőség tagjaival, hogyan látják a Felső- Csallóköz eme központi nagyközségében a labdarúgás helyzete- nek alakulását. Csík Vilmost, a 260 fős szakosztály vezetőjét igazi sportemberként ismerik, aki - évek hosszú során jár ide Nagylégről, nem azért, mintha az ottani sportszervezetben nem tartanának rá igényt és nem találná meg a számára is megfelelő elfoglaltságot. Most mégis egy kicsit fáradtnak, megtörtnek látszik. Miért e keserűség a szája szögletében? Az emberek hajlamosak csak a sikereket értékelni, az esetleges mérsékeltebb teljesítmény után elfordulnak az edzőtől és a játékosoktól. Ez sajnos nemcsak faluhelyen van ígyA szakosztály tagsága körében csökkent a társadalmi munka iránti érdeklődés. Nem végezték el a sportlétesítmények karbantartására és a községfejlesztési akcióban való részvételre kitűzött 3000 óra társadalmi munkát. Az se megnyugtató érzés a szakosztály- vezetőnek, hogy nincs aktív játékvezetője, kevés a képzett edző, akik képesek volnának a csapat munkáját hosszú időn át irányítani. így azon sem lehet csodálkozni, hogy a felnőtt csapatnál ez évben már két idegen edző is dolgozott, sót a harmadik - Safarit Béla -, a helybeli tornatanár is- aki ugyan megállította a csapatot a lejtőn - csak ideiglenesen vállalta el ezt a nem éppen népszerű szerepet. Mindez természetesen a kerületi I. A-osztályban szereplő felnőtt csapat mérsékeltebb teljesítményére is hatással volt, hiszen az őszi bajnokság végén a táblázat közepén foglalnak helyet. Ez sem elvetendő eredmény, jegyzi meg Lengyel Lajos, a vezetőség másik tagja. Ha meggondoljuk, hogy nagyjából ez a csapat a tavaszi idényben 46:19-es gólaránnyal, ötpontos előnnyel nyerte a bajnokságot, akkor az őszi évadban elért 15 pont és 19:22-es passzív gólarány már inkább gólszegénységról, kidolgozott gólhelyzetek kihagyásáról, visszaesett csapatmukáról tanúskodik. Érthető, hogy erről sok szó esik, hiszen a bajnokság jövőre esedékes átszervezése folytán nem szeretnének búcsút venni a kerületi I. A-osztálytól. Ezért a játékosok téli alapozó edzésének az eddigieknél nagyobb figyelmet szentelnek, ezzek is növelni akarják a játékosok állóképességét és javítják a technikát- teszi hozzá Vlahy Ferenc vezetőségi tag. Az az igyekezetük, hogy elsősorban saját nevelésű játékosokra építik a csapatot. A megvalósítás egyik jeleként helyet kapott a csapatban az ifjúsági csapatból felkerült Sipos Zoltán, valamint a leszerelt Tóth Csaba, Maries László és Csóka István is. Az ifjúsági és diákcsapat munkájáról a szakedző Dávid László tornatanár így vélekedik: „Míg az ifjúságiak a kezdeti sikerek után megtorpantak, s most a 11. helyen állnak, a diákcsapat 18 ponttal, 42:10-es gólaránnyal a táblázat élén várja a tavaszi folytatást a kerületi bajnokságban.“ Az előttük álló feladatokról szólva a szakosztályvezető a kerületi bajnokságban való méltó helytállást tűzte mindhárom csapat elé, melyhez nélkülözhetetlen a szurkolók, a pártoló tagok és a játékosok, valamint a vezetőség közötti jó kapcsolat. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a szakosztályban folyó szakmai és politikai-nevelő munkára, a játékosértekezletek színvonalának javítására, a közösség nevelő erejének kihasználására, az ifjúság nevelésére. Ez utóbbi területen meg kell teremteni a fejlődésükhöz az erkölcsi és anyagi feltételeket is. Egy olyan „beruházás“, amely kamatostul megtérül a zöld gyépen nyújtott teljesítményekben. Ez az itteni fő célkitűzés. A közösségben nagy az érdeklődés a labdarúgás iránt. A hazai mérkőzéseket nagyszámú közönség előtt játsszák. Nem lehet közömbös a csapat jövőbeli szereplése, melyhez a játékosokon kívül a szakvezetésnek és a szurkolóknak is a maguk módján kell hozzájárulniok. MÉRI ISTVÁN A hazai labdarúgó-mérleg őszi javulásához nagyban hozzájárult a prágai Bohemians csapata, amely az UEFA Kupában a legjobb nyolc közé került. Képünkön Cermák, a prágaiak egyenlítő góljának szerzője örül. Mellette Prokeš látható. Felvételünk a Bohemians -Servette Genf 2:1 -es mérkőzésen készült. (ČSTK-felv.) A hazai labdarúgás idei margójára (ČSTK) - A távozó esztendőben más-más elbírálás alá esik élvonalbeli labdarúgóink elsó és második félévbeli teljesítménye. Ezt állapították meg a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség legutóbbi sajtóértekezletén. A legjelentősebb felszólalásokból a következőket közöljük. Vlastimil Stanék, a szövetség elnöke: „A telített időpontlista, a válogatott felkészítése a VB-re, s a végül a spanyolországi szereplésből eredő csalódás jellemezte az év elsó felét. A Mundial után az őszi idény kezdete előtt másfél hónapon át „fölöslegesen“ telt az idő. Ősszel az új válogatott kialakításának jegyében tevékenykedtünk, s az elsó lépések ígéretesek voltak. Döntetlent ért el a csapat a világbajnok elleni, Milánóban sorra került EB-selejtezőn, s nagyon értékes győzelmet aratott Koppenhágában Dánia fölött. Az év pozitív eredményeihez soroljuk a 18 évesekből állók válogatottjának Európa-bajnoki ezüstérmét Finnországban és sikeresen kezdte EB-szereplését a 21 évesek csapata, amely Prágában 2:1- re győzött Olaszország hasonló korú együttese fölött. Ebben az esetben azonban meg kell állapítani, hogy csak az eredmény elégítette ki a várakozást, a teljesítmény kevésbé. Jövőre korán kell kezdeni az olimpiai együttes kialakítását, amely a védő jogán szerepelhet Los Angelesben 1984. évi nyári olimpián és legjobb formájába kell juttatni a 20 évnél fiatalabb játékosokból álló válogatottat, amely június 3.-19. között Mexikóban részt vesz a korosztály világbajnokságán.“ František Havránek, a válogatott főedzője: „A Spanyolországban sorra kerülő világbajnokság bebizonyította, hogy az olyan nagy sorozaton válogatott játékosaink nem bírták fizikai és szellemi erőnléttel. Ősszel nemcsak az ellenfelekkel kellett megküzdenünk, de nagy erőfeszítést okozott a szurkolók elvesztett bizalmának visszaszerzése is. Célunk és feladatunk, hogy küzdeni kell a győzelemért és nem védekezni. A válogatott szereplésének szintjét mindig a ligaküzdelmek nívója biztosítja. Több egyesületben jelentős a fiatalítás, mint a Baník Ostrava, a Dukla Praha és a Zbrojovka Brno együttesében. Idén a legnagyobb sikert a Bohemians mondhatja magáénak, s az, amit ebben a csapatban müveitek, követendő példa lehet a többi együttes számára is. A következő hónapoknak a komoly és kemény felkészülés jegyében kell telniük, amikor labdarúgóinknak jelentős mértékben meg kell javítaniuk erőnlétüket.“ Dr. Karéi Knecht, a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség politi- kai-nevelő bizottságának elnöke: „Az őszi idény után adva van élvonalbeli labdarúgásunk irányvonala. Most meg kell mutatnunk, mennyire értünk a tervek megvalósításához. A legújabb tapasztalatokat érvényre kellene juttatni az egyesületek mindennapi tevékenységében.“ „Forradalom“ a profibokszban? Valamikor Jack Dempsey a profiökölvívás egyik kiemelkedő egyénsége mondotta: „Színházat játszanak a fiúk, a forgatókönyvet pedig valahol az alvilágban írják. Ó pedig tudta, hogy milyen törvények uralkodnak a profi ökölvívásban, amelyben mindig is a pénz játszotta a főszerepet, a sport csak ürügy volt. Éppen ezért meglepő hír látott napvilágot a közelmúltban: az USA-beli Nevada állam profi ökölvívó szövetségének technikai bizottsága megváltoztatta a professzionalista boksz szabályait a jövőben a kiütést szenvedett ökölvívó számára bizonyos meghatározott ideig tartó „karantént“ írnak elő; az egyes, menetek között pedig az eddigi egyperces szünet helyett másfél percig tartó pihenőt iktatnak be. Ezenkívül a megrendített ökölvívóra a vezető bíró köteles nyolcig számolni éppúgy, mint az amatőr mérkőzéseken. A legtöbb szakember ezt a döntést úgy értékelte, mint minden idők legnagyobb ,,forradalmát“ a profiringben és környékén. Minden esetre először fordult elő, hogy azok, akiknek az ökölvívás eddig csak pénzkérdést jelentett, elgondolkodtak azok egészsége fölött, akik számukra ezt a pénzt megkeresik... Persze, ez nem volt véletlen! A profiboksz számos áldozatot követelt, legutóbb november közepén egy dél-koreai öklöző lelte halálát a kötelek között. A Nevada állambeli döntés mindenesetre nagyon jelentős kísérlet. Kár, hogy van egy - ráadásul nem is kis - szépséghibája. Ugyanis az amerikai sportéletben egy ilyen döntésnek túlságosan kicsi a hatásfoka. Ennek elsősorban az az oka, hogy minden amerikai államban mások lehetnek a törvények, és így az egyes sportágak szabályai is. Az, ami érvényes Nevadában, nem érvényes Kaliforniában, Ohióban, vagy Mississippiben. így aztán az az ökölvívó, akit az egyik nap kiütnek Las Vegasban, másnap még szorítóba léphet Los Angelesben. Ebben persze nem is annyira a szabályok a ludasak, mint azok, akik a profibokszból élnek. És amíg a szorí- tók „hiénáit“ itt elsősorban a nyereség érdekli, addig nem fognak nagy összegeket öklözóik egészségének biztosítására költeni, ez pedig továbbra is azt jelenti, hogy az említett kísérlet csak kísérlet marad... (Mészáros)
