Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-17 / 299. szám, péntek
Tovább erősítjük hazánk és a Szovjetunió kapcsolatait, rendíthetetlen barátságunkat, szövetségünket és együttműködésünket ĽUBOMÍR STROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE Az emberiség társadalmi haladásáért és békéért vívott harcának hosszú, göröngyös és drámai fordulatokkal teli útját olyan mérföldkövek jelzik, amelyek egyben a dolgozó ember valóban emberi életéért folytatott szüntelen harcának is meghatározó mérföldkövei. Hatvanöt évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ezen az úton olyan mezsgyekővé vált, amely történelmileg páratlan. A V. I. Lenin eszméi által ihletett forradalom óriási erővel és meg nem szűnő vitalitással megrengette a sokak szemében öröknek, változtathatatlannak vélt és ilyennek feltüntetett régi rendet. Az akkori Oroszország proletariátusának, elnyomott népének és nemzeteinek a lenini párt által egyesített akarata és alkotó energiája megnyitotta az emberiség új történelmi korszakába vezetó utat. Egy olyan korszakot nyitott meg, amelynek alapvető tartalma és meghatározó tendenciája az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba. Az olyan társadalmigazdasági rendbe történő átmenet, amelyben az értékek mércéjévé maga az ember és személyiségének sokoldalú fejlődése válik. Ez határozza meg az Októberi Forradalom nagyságát és világtörténelmi jelentőségét, ezért olyan magával sodró a példája. Jelképe lett minden elnyomottnak, valós kiindulópontja az egész világ munkásosztálya forradalmi harcának és a gyarmati iga alá hajtott népek felszabadító mozgalmának is. Az a bizonyos tíz nap, amely megrendítette a világot, a kezdete volt annak a hosszú útnak, amelynek során az első szocialista forradalom megerősítette önmagát, a szovjet hatalom kiállta a próbát az egész burzsoá világ támadásaival szemben és bebizonyította, hogy olyan életadó erő, amelyé a jövő. A dicső tettek hősi krónikájában, amelyben a forradalom kifejezte internacionalista jellegét és üzenetét, fontos helye van a Szovjetunió létrejöttének. Erre 1922. december 30-án került sor, s ennek 60. évfordulójáról az egész haladó és békeszerető világgal együtt most emlékezünk meg. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóját és csodálattal becsüljük nagyra mindazokat a sikereket, amelyeket a szovjet nép kommunista pártjának vezetésével elért. EGYEDÜLÁLLÓ TÖRTÉNELMI ESEMÉNY A Szovjetunió megszületése egyedülálló történelmi esemény volt. Megoldását jelentette az egyik legbonyolultabb feladatnak, a nemzetiségi kérdésnek. Sokat- mondóan tanúsítja, mit jelent egy soknemzetiségű állam számára a nemzetiségek önrendelkezési jogának érvényesítése, internacionalista egységük és testvéri együttélésük az egységes szovjet hatalom alapján. A társadalmi fejlődés törvény- szerűségeinek, a néptömegek vágyainak mély ismeretére, rendkívüli körültekintésre, bölcsességre és bátorságra volt szükség ahhoz, hogy megteremtsék a feltételeket a világ e hatodrészén élő nemzetek és nemzetiségek igazi egységéhez. Helyénvaló újra meg újra hangsúlyozni, mennyire nagyszabású és bonyolult feladat volt ez. Hiszen több mint száz nemzetet és nemzetiséget kellett egyesíteni, s ezek a társadalmi fejlődés különböző szintjein éltek, sokfajta nyelvük, kultúrájuk, hagyományuk és szokásuk volt. Az ilyen egyesítés csak a megdöntött kizsákmányoló osztályokkal és rétegekkel, az életmódban és a gondolkodásban fennmaradt antihumánus és reakciós hagyományokkal vívott harcban volt elérhető. Rendkívül nagy erőfeszítést és eszközt kellett fordítani arra, hogy ez a soknemzetiségű állam a mai, egységes akaratban tömörülő politikai, gazdasági, tudományosműszaki és kulturális komplexummá váljon. Nagyon sokat kellett tenni addig, amíg létrejött a szovjet nép fogalmával jelölt új kollektív közösség. A Szovjetuniónak a nemzetiségi kérdés megoldásában szerzett hatvanéves tapasztalatai szemléltetően és meggyőzően dokumentálják, mekkora jelentősége és súlya van a marxizmus-leninizmus fő elve, a proletár és a szocialista internacionalizmus következetes gyakorlati alkalmazásának. Ez egységesítő alapja minden olyan erőnek, amely a világ forradalmi átalakítására, a sokoldalú társadalmi haladásra és ennek keretében a nemzetiségi kérdés következetes megoldására törekszik. Érvényességét és hatékonyságát bebizonyították és szüntelenül alátámasztják a szocialista közösség szabad és egyenjogú államainak és nemzeteinek kapcsolatai is. Az államközi kapcsolatoknak ez az új típusa további bizonyítéka annak a marxista-leninista tételnek, hogy a nemzetek kapcsolatát igazságosan és következetesen csak a társadalom szocialista átalakításával lehet rendezni. Ezzel megvalósulnak Marx és Engels szavai, akik már a Kommunista Kiáltványban megjósolták, hogy az osztályellentétek felszámolásával egyidejűleg a nemzetek anta- gonizmusát létrehozó feltételek is megszűnnek. LENIN ÖRÖKSÉGÉNEK ALKOTÓ MEGVALÓSÍTÁSA A Szovjetunió létrejöttében, Szovjet-Oroszország nemzeti önrendelkezési jogának következetes érvényesítésében ismét Lenin zsenialitása győzedelmeskedett, teljes joggal mondták róla, hogy nemcsak az elmélet mestere, hanem a gyakorlat zsenije is. Nevéhez fűződik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítése és győzelme, az új szovjet demokrácia kiharcolása és megteremtése, valamint a soknemzetú és nemzetiségű Szovjetunió megszületése. Nevéhez fűződik a győztes forradalom és minden szocialista változás fó ereje, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nevéhez fűződik a szocializmus építésének elmélete és gyakorlata. Lenin örökségének alkotó megvalósítása nélkül elképzelhetetlen a szocializmusnak, mint nemzetközi erőnek és mint nemzetközi folyamatnak mai realitása. A leninizmus számunkra mindig élő tanítás volt és ma is az. Jurij Andro- povnak, az SZKP KB főtitkárának szavait idézve: a leninizmus nem az idő függvénye. Azért nem, mert hűen visszatükrözi a történelem objektív törvényszerűségeit, támaszkodik mindarra, ami a haladó társadalmi' gondolkodásban a múltban született és szüntelenül befogadja mindazt az újat, amit az idő folyása hoz magával. A leninizmus szüntelen alkotás, a társadalmi változások elemzése és általánosítása, a forradalmi gyakorlat hatására a forradalmi elmélet állandó önmegújulása. A Szovjetunió fennállásának 60 éve egyúttal a kommunista párt és a nép mindennapos szívós erőfeszítéseinek 60 éve, a társadalmi élet minden területének minőségi megváltoztatása, gazdasági erejének növelése, erkölcsi-politikai egységének szüntelen erősítése, a nép életének sokoldalú javítása, minden szovjet köztársaságnak és az egész Szovjetuniónak eddig példa nélkül álló fejlesztése érdekében. Mély tisztelettel és csodálattal értékeljük nagyra mindazt, amit a Szovjetunió népe ez alatt a történelmi szempontból rövid 60 év alatt tett és megvalósított. Tudatosítjuk, mily keményen gátolta az első munkás-paraszt állam fejlődését a kezdet kezdetén a hosz- szan tartó külföldi intervenció, s ugyanúgy később a Nagy Honvédő Háború rendkívül nehéz évei, amikor valóban a lét vagy nemlét kérdése forgott kockán. A mai Szovjetunió a fejlett szocializmus társadalma, amely sikeresen kezdte meg a kommunizmus anyagi alapjának építését. Óriási népgazdasági komplexuma van, amely a tudományos-műszaki haladás kibontakozására és egyre szélesebb körű alkalmazására támaszkodik. A szocialista gazdaság építésében elért sikerek lehetővé tették a nép életszínvonalának sokszoros emelését, a magas fokú műveltség megteremtését, a kultúra széles körű fejlesztését, s a szocialista életmód sokoldalú fejlesztése és megszilárdítása feltételeinek megteremtését. TEVŐLEGES, CSELEKVŐKÉPES DEMOKRÁCIA Különösen ezzel kapcsolatban kell újra kiemelni a szovjet állam nagymértékben demokratikus megszervezését. Hiszen éppen a burzsoázia és a lakájai által annyiszor elkárhoztatott Szovjetunió volt az első állam, amely teljesen valós tartalommal kezdte kitölteni a demokrácia, a népuralom fogalmát. Ez az új demokrácia a szocialista forradalom logikájából következik. A múltban és ma is feltétele a munkás-paraszthatalom fejlődésének és szilárdságának és egyben ki is fejezi ezt a hatalmat. Ennek híján az új társadalmi rend elveszítené jellegét, széles osztály- és valóban népi bázisa. Csak a mi társadalmi rendszerünk érdeke, hogy minél több állampolgár részt vegyen a közügyek eldöntésében. Ez tevőleges, cselekvőképes demokrácia. Feltételezi és megkívánja a közös ügyek és egyidejűleg a minden ember iránti érdeklődést. Megteremti a nézetek szükséges szembesítésének, a nyílt, elvszerű bírálatnak és az őszinte önbírálatnak legkedvezőbb feltételeit. Lehetővé teszi minden állampolgár politikai és általában társadalmi aktivitásának növekedését. Jellemzi az elv- társiasság, a kollektivizmus, a szocialista állampolgári együttélés légköre, a mély humanizmus és derűlátás, amely lábát megveti a mindennapos realitás talaján. Ez olyan demokrácia, amely alapvető módon hozzájárul az egész társadalom egyesítéséhez, a nemzetek és a nemzetiségek közeledéséhez. Nincs a világon még egy alkotmány, amely éppen ebben az értelemben annyi cikkelyben és olyan széles méretekben rögzítené az állampolgárok, a nemzetek és a nemzetiségek jogait és szabadságjogait, beleértve érvényesítésük szavatosságát, mint ahogy azt az 1977. évi új szovjet alkotmány teszi. Éppen ez az alkotmány újra meggyőző módon tanúsítja, hogy a szabadság, az emberi jogok, a demokrácia és a szociális igazságosság fogalma csak a szocialista társadalmi rendben kap konkrét tartalmat. Ezért bátran megállapíthatjuk, hogy az emberi jogok, a szabadság, a tényleges demokrácia és a nemzeti függetlenség zászlaja egyben a szocializmus zászlaja. Korunk antikommunista propagandája ereje teljéből arra törekszik, hogy kioktasson bennünket a demokráciáról és az emberi jogok érvényesítéséről, noha azok, akik ezt a propagandát a háttérből irányítják, a demokráciát és az emberi jogokat nap nap után sárba tiporják. Kioktatnak bennünket az ún. szabad világ demokratikus vívmányairól. Csakhogy mi tudjuk, semmiképp sem a burzsoázia érdeme, hogy egyes országokban a dolgozók harcának a korábbinál nagyobbak a lehetőségei. Ez a munkásosztály, a forradalmi kommunista és munkáspártok, és a többi haladó erő ádáz osztályharcának az eredménye és nem utolsósorban a létező szocializmus szüntelenül növekvő befolyásának következménye. Azt is tudjuk, hogy mi a céljuk ezzel a propagandahadjárattal. Szándékaik megvalósításához nincs szükségük egységünkre, hanem arra törekednek, hogy az ellentétek ékét verjék közénk, éltessék a viszályt, a meg nem értést. Nincs szükségük tettre készségünkre, hanem passzivitásra és közömbösségre, nincs szükségük tervszerűségünkre, tárgyszerűségünkre és kezdeményezésünkre, hanem az ösztönösségre és a meddő szószátyárkodásra. Egyszerűen le akarják járatni rendszerünket, csökkenteni tekintélyét és súlyát. Magatartásuk a múltban már nemegyszer zátonyra futott és nem lesz sikere a jövőben sem. Természetesen nem akarjuk tökéletesnek minősíteni mindazt, amit teszünk. A szocialista demokrácia fejlődésének folyamata távolról sem ért véget és kétségtelenül folytatódni fog, összhangban azokkal a szükségletekkel, amelyek a fejlett szocializmus további építése során felmerülnek. A szocialista országok kommunista pártjai, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusi tanácskozásai és a mai XVI. kongresszusunk is megszabja a szocialista demokrácia további fejlődésének új irányát. HATALMAS ES EGYSEGES NÉPGAZDASÁGI KOMPLEXUM Ha ma kimondjuk a Szovjetunió szót, akkor elsősorban gazdasági fejlettségére és erejére gondolunk, aminek köszönhetően világ- viszonylatban rangos helyet foglal el. Ennek a hatalmas és egységes népgazdasági komplexumnak a létrejötte a Szovjetunió Kommunista Pártja lenini politikájának, a szovjet nép mérhetetlenül áldozatkész és szívós igyekezetének egyik legjelentősebb eredménye. Döntő módon meghatározza a szovjet állam erejét és hatalmát és a fejlett szocialista társadalom legfontosabb vonásává vált. Ennek a komplexumnak építése a Szovjetunió valamennyi nemzete és nemzetisége testvéri együttélésének és közeledésének anyagi alapja lett, amely lehetővé tette elmaradottságuk felszámolását. Ennek a népgazdasági komplexumnak a megteremtése a Szovjetuniót olyan nagyhatalommá avatta, amely ma a világ ipari termelésének több mint egyötödét produkálja és az ipari termelés volumenjét tekintve világviszonylatban a második helyet foglalja el. A szovjet nép eredményei a társadalmi élet minden területén és főleg a szociális-gazdasági szférában a tudomány és a technika ismeretei széles körű alkalmazására épülnek. A Szovjetunió az erős tudományos bázis felépítése, a tudomány és a technika legkorszerűbb ismereteinek széles körű gyakorlati alkalmazása nélkül nem érhette volna el történelmileg olyan rövid idő alatt a mai, kétségtelenül magas szintet. Hiszen a szovjet tudomány jelenleg hozzávetőleg az egész világ tudományos teljesítményeinek egyharma- dát produkálja. Sok szakágban, egyebek között az egyik legmodernebben, a világűr tanulmányozásában és meghódításában elért eredményeivel számos vonatkozásban az első helyre került és joggal vívott ki széles körű nemzetközi elismerést. Olyan alap jött létre, amely lehetővé teszi a Szovjetunió Kommunista Pártja legutóbbi kongresszusain kitűzött legbonyolultabb gazdasági és tudományosműszaki feladatok teljesítését. Elsősorban a szovjet gazdaságnak az intenzív fejlesztés szakaszára történő átmenetéről van szó azáltal, hogy a szocialista társadalmi rend előnyeit hatásosan egybekapcsolják a tudományos-technikai forradalom lehetőségeivel és eredményeivel. A tervszerű irányi-; tásnak és a gazdasági mechanizmusnak további tökéletesítése, amint azt hangsúlyozta az SZKP XXVI. kongresszusa, elválaszthatatlan kapcsolatban áll a termelőerők fejlődésével, főleg a széles körű automatizálással, kibernetizá- lással és elektronizálással, egyéb korszerű technológiák alkalmazásával és a tudomány, a legfontosabb termelő erők következetes felhasználásával. Az anyagi-műszaki bázis építése szempontjából ugyanilyen fontosak további óriási tervek és programok, például Szibéria és a Távol-Kelet kimeríthetetlen kincseinek feltárása, avagy a nemrég jóváhagyott komplex élelmiszerprogram. E feladatok és szándékok megvalósításának célja következetesen gyakorlattá váltani az SZKP politikájának alapvető, legmagasabb rendű szándékát - szüntelenül javítani a szovjet emberek anyagi életfeltételeit, emelni anyagi és kulturális színvonalukat. A Szovjetunió hatalmas termelési és tudományos-műszaki komplexumának jelentősége messze túlszárnyalja határait. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy éppen a Szovjetunió gazdasága képezi az egész szocialista közösség gazdasági erejének a gerincét. Hiszen a Szovjetunió több mint kétharmaddal részesedik a KGST- országok nemzeti jövedelmében, 80 százalékkal minden beruházásukban és több mint kétharmadával a tudományra és a kutatásra fordított költségekben. Ezzel összefüggésben arról sem feledkezhetünk meg, hogy elsősorban a Szovjetunió védelmi potenciálja szavatolja egész közösségünk biztonságát és éppen népgazdaságára hárul az ezzel összfüggő költségek terhének túlnyomó része. Mindezek a tények arról tanúskodnak, hogy milyen a Szovjetunió gazdasági és tudományos-músza- ki potenciálja és az mit jelent a szocialista közösség számára. LÉTFONTOSSÁGÚ EGYÜTTMŰKÖDÉS Természeti kincsei, nyers- és tüzelőanyaga, energiája döntő szerepet tölt be a többi KGST- állam szükségleteinek kielégítésében. Aligha képzelhető el, hogy ezen a területen a Szovjetunió segítÉége és együttműködése híján - amely számunkra kifejezetten létfontosságú -, elérhettük volna fejlődésünk jelenlegi szintjét. Ez különösképpen az elmúlt évtizedre vonatkozik, amikor a nyers- a tüzelőanyaggal és az energiával való gazdálkodásban és kereskedelemben példátlan változások következtek be. Nemcsak az áremelkedésről van szó. Elsősorban általában a kereskedelemmel és különösképpen a nyersanyaggal, az élelmiszerrel és az egyéb alapanyagokkal kapcsolatos politikai szemlélet megváltozására gondolok. Néhány tőkés ország törekvésére, amelynek célja a kereskedelmet felhasználni a megkülönböztetés, a zsarolás és a bojkott politikája eszközeként.* Számunkra és a szocialista közösség többi országa számára azonban épp ilyen létfontossága van az együttműködésnek a feldolgozó iparban, valamint a népgazdaság más ágazataiban és szakágaiban. Hiszen a Szovjetunió a gyártmányok, a gépek és az alapanyagok széles palettáját állítja elő, sok esetben olyanokat, amelyeket egyetlen más testvéri ország sem termel. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió hatalmas megrendelő is, miközben lényeges szerepük van az olyan tényezőknek, amilyen a partneri viszony hosszútávúsága, tervszerűsége és stabilitása. ÚJ SZÚ 4 1962. Ali. 17
