Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-17 / 299. szám, péntek

Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 5 íaöz. XII. 17. Ezek és a további tények meg­erősítik, hogy a Szovjetuniónak a szocialista közösség országai számára kulcsfontosságú a jelen­tősége, mert potenciálja megte­remti a szocialista gazdasági in­tegráció, a nemzetközi termelési szakosodás és együttműködés fejlődésének, az egyes országok­ban a szükséges és kölcsönösen összehangolt szerkezeti változá­sok tervezésének, egész közös­ségünkben a sorozatgyártás nö­velésének, az idő és a költségek^ megtakarításának alapvető elöfel-* tételeit és nagy lehetőségeit. Ma minden testvéri ország gaz­daságpolitikájában az intenzív fej­lesztésre törekszik. Különösen manapság, a rosszabbodott nem­zetközi politikai helyzetben', elkép­zelhetetlen a következetes együtt­működés, a céltudatos integrációs politika híján elérni az általunk ki­tűzött célokat. Ezért tartjuk szük­ségesnek a szocialista gazdasági integráció fejlesztése fő irányainak kidolgozását a következő 15-20 évre. A közép- és a hosszú távú integrációs szándékok tisztázása és megfogalmazása elősegíti az egyes országok és az egész kö­zösség gazdaságának fejlődését. Teljes tudatában vagyunk: e te­kintetben felelősségünk annál na­gyobb, mivel minden tervünknek és célunknak fontos nemzetközi vonatkozása van. Ezt ismét ki­emelte Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB novem­beri ülésén: ,,A párt ahhoz a körültekintő lenini tézishez igazodik, hogy a forradalmi világfolyamatra első­sorban gazdaságpolitikájával hat“. Ezzel összefüggésben ismét ki­emeljük, hogy a világméretű osz­tályharcnak számos különféle frontja van, az ideológiaitól a kato­naiig. A szociális-gazdasági fejlő­dés azonban az a terület, amelyen ennek a harcnak első, legfonto­sabb vonala húzódik s ez így lesz továbbra is. TEVŐLEGESEN A BÉKE MEGŐRZÉSÉÉRT Amikor a forradalom első nap­ján a II. össz-oroszországi Szov­jetkongresszus jóváhagyta a Bé­kedekrétumot, csak kevesen tuda­tosították, hogy a bekebelezés és a hadisarc nélküli igazságos béké­ről szóló egyszerű szavak rögzí­tették a szocializmus nemzetközi politikájának pontos elveit. A béke és annak megszilárdítása a Szov­jetunió politikájának természetes korparancsa lett, nagy humánus hozzájárulás az emberiség javára, amely csak az Októberi Forrada­lom pillanatától kezdte felfogni, hogy megvalósíthatja legszentebb jogát - az élethez való jogát. Moszkva békés hangja rendkí­vül sürgetővé vált azokban az időkben, amikor a világot bejárta a fasiszta veszély kísértete. A szovjet külpolitikához kötődnek a harmincas években a kollektív biztonság merész tervei. A Szov­jetunió és külpolitikája azután helytállt a háború nehéz próbatét­jeiben is. Még a második világhá­ború viharában, Jaltában és Pots- damban a Nagy Hármas konfe­rencián, lefektette a világ háború utáni együttműködésének alapjait. A béke pártolásának első doku­mentumát megerősítette aláírása is az Egyesült Nemzetek Szerve­zete alapokmányán. A béke kommunista filozófiája hatotta át az első szocialista állam minden tettét. Elsősorban ihletően hat arra az igyekezetre, amelyet a külpolitika területén szüntelenül kifejtenek a szocialista közösség országai, s amely a szocialista internacionalizmus közös érdekei­re épül. Ez kifejezésre jutott a Var­sói Szerződés szervezetében, a nemzetközi politika egyezteté­sében, a közös békekezdeménye­zésekben, amelyeknek célja a há­ború elhárítása, valamint a béke megszilárdítása Európában és a világ minden részében. Ezért büszkék vagyunk arra, hogy Prá­ga lesz a vendéglátója a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Bizottsága ülésének, amely két­ségtelenül továbbfejleszti közös­ségünk államai békepolitikájának stratégiai irányvonalát. Az elmúlt évtizedben több mint 100 olyan állam lépett a világ fóru­mára, amelyek a Szovjetunió megalakulása idején még a gyar­mati liga alatt senyvedtek. Befeje­ződött a Lenin által előre látott „gyarmati forradalom“, amely megerősítette, hogy a fiatal, fel­szabadult országok keresik a nemzetközi kapcsolatok megol­dásának más útját, igénylik az egyenjogúságot és a békés élet- feltételeket. Ezzel magyarázható, hogy sok ilyen állam a Szovjetunió­ban és a szovjet külpolitikában látja függetlenségének támaszát és zálogát. Az utóbbi időben tanúi vagyunk a béke világmozgalma átalakulá­sának is. Az SZKP legutóbbi kongresszusain meghirdetett Bé­keprogram és a Szovjetunió szün­telen békeoffenzívája megértésre és támogatásra talál az egyszerű emberek körében, akik a békében látják az egyszerű emberi boldog­ság zálogát. Ez bizonyíthatóan megerősítette a szovjethatalom egyik nagy céljának igazát, hogy a modern történelem össznépi té­nyezőjeként a béke abban a pilla­natban valósul meg, amikor kilátá­sai a néptömegek, a történelmi tapasztalatokból okult nemzetek ügyévé válik, amelyek elutasítják a vitás kérdések háborúk útján történő megoldását. A béke szelleme mélyen áthatja a Szovjetunió legutóbbi javaslatait is. Elsősorban egyoldalú döntését, hogy elsőként nem veti be az atomfegyvert, ami valóban törté­nelmi jelentőségű előrelépés. Ez megerősíti annak az országnak békés elveit, amely tettekkel bizo­nyítja felelősségét a béke megőr­zéséért és a világkatasztrófa elhá­rításáért. Ma egyes nyugati országok, el­sősorban az Egyesült Államok ka­tonai körei példátlan fegyverke­zéshez fogtak hozzá és érvénye­sítik a szocialista közösséggel va­ló konfrontáció irányvonalát, ami magára öltötte a kommunizmussal szembeni keresztes hadjárat jelle­gét. A Szovjetunió békekezdemé­nyezései jelenleg az utolsó gátat képezik, amelyen megtörnek az arra irányuló törekvések, hogy a világot belesodorják a háborús pusztulásba. Teljes mértékben támogatjuk az SZKP KB megállapítását, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzetet jel­lemző nehézségek és feszültség leküzdhető és le kell küzdeni. Az emberiség a végtelenségig nem törődhet bele a lázas fegyverke­zésbe, a háborúkba, ha nem akar­ja kockáztatni jövőjét.“ Ugyanakkor nem titkoljuk, a szocializmus egy pillanatig sem hanyagol el semmi olyasmit, ami­vel gyengülne biztonsága, ami megbontaná a jelenlegi erőegyen­súlyt és ahhoz vezetne, hogy az imperializmus katonai fölényre tenne szert. Szívünkkel és értelmünkkel tel­jes mértékben támogatjuk azt a politikai irányvonalat, amely kife­jezésre jutott az SZKP KB leg­utóbbi ülésén, azt az igyekezetei, amelynek célja a háború veszé­lyének elhárítása és bolygónkon a békés élet szavatolása. BARÁTSÁGUNK ÉS SZÖVETSÉGÜNK KIÁLLTA AZ IDŐ PRÓBÁJÁT a munkanélküliség és a nemzeti­ségi elnyomás ellen. A jelen és a jövő nemzedékei emlékezetükben örök időkre meg­őrzik a Szovjetunió magatartását, amelyet Csehszlovákia védelmé­ben München idején tanúsított, valamint a szovjet nép és dicső hadserege hősi áldozatos harcát a náci hódítók ellen s azt a nagy véráldozatot is, amellyel kiváltotta felszabadulásunkat. A Szovjetunió és Csehszlovákia 1943-ban megkötött barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és há­ború utáni együttműködési szer­ződése, amelyhez kötődött az 1970. évi új szövetségi szerződés, egyet jelentett külpolitikai orientá­ciónk megvalósulásával. Kommu­nista pártunk és a nép legszéle­sebb rétegei mindig erre töreked­tek. Számunkra, csehek, szlovákok és az országunkban élő nemzeti­ségek tagjai számára az említett dokumentumok megerősítik azt a megmásíthatatlan igazságot, hogy a Szovjetunió nélkül nem lenne nerhzeti és állami létünk, nélküle gyönyörű hazánk nem fej­lődhetne nyugodt, békés feltételek között. Ezt az igazságot találóan fejez­te ki Klement Gottwald elvtárs: ,,Mi tudjuk, hogy mit köszönhetünk a Szovjetuniónak. Tudjuk, hogy mellettünk állt München idején, 1939 sorsdöntő márciusában, a megszállás és a háború sötét korszakában. Mi tudjuk, ki áldozta a legtöbb vért azért, hogy ismét szabadok legyünk, azt is tudjuk, hogy 1945 emlékezetes évében honnan jött el hozzánk a szabad­ság. Mi tudjuk, kinek köszönhetjük az önzetlen segítséget a köztársa­ság építésében és a háború utáni nehézségek leküzdésében. S mi­vel ezt tudjuk, senki és semmi sem választhat el bennünket a Szovjet­uniótól.“ A Szovjetunióval való szoros szövetség, testvéri viszony és köl­csönös együttműködés alapelve jó és rossz időkben sikeresen kiállta az idők próbáját, a szocialista Csehszlovákia életének, létének és fejlődésének érinthetetlen elve lett. Az elmúlt két évtizedben a Szovjetunió iránti szívélyes, elv­társi viszonyunkat megszemélye­sítette Leonyid lljics Brezsnyev nagy személyisége. Ö maga részt vett kommunista pártunk négy kongresszusán, és nagy művet ha­gyott hátra a világbékéért, a nem­zetközi biztonságért, a szocializ­musért és a kommunizmusért fo­lyó küzdelemben. A csehszlovák kommunisták és az egész cseh­szlovák nép emlékét tudatukban és szívükben örök időkre meg­őrzik. A felszabadulás és a szocializ­mus építésének kezdetei óta szüntelenül elmélyül együttműkö­désünk a Szovjetunióval. Terebé­lyesedett, mélyült ez az együttmű­ködés és napjainkban nincs egyetlen olyan terület sem, ame­lyen ne tükröződnének és ne nyil­vánulnának meg felbecsülhetetlen értékű eredményei. Ez az együtt­működés beletorkoll az eljárás szoros egyeztetésébe, a két test­véri kommunista párt és állam bél­és külpolitikai tevékenysége vala­mennyi döntő szakaszán igyeke­zetük összehangolásába. Ez az együttműködés szívügyé­vé vált nemcsak a központi párt­ós az állami szerveknek, hanem a Nemzeti Front minden szerveze­tének, a kerületeknek, a járások­nak, a városoknak, a községek­nek, az üzemeknek, a szövetke­zeteknek és főleg az egyszerű embereknek. Kimeríthetelen tár­háza lett a mérhetetlen értékű ta­pasztalatoknak, roppant sok ösz­tönzést és példát szolgáltat, ame­lyet tartósan érdemes követnünk. Ezek közé tartozik a nemzetisé­gi kérdés lenini megoldás is, amely csehszlovák államunk föde­ratív rendezésének alapja, s amely szavatolja két nemzetünk és a nemzetiségek egyenjogú helyzetét, együttműködésüket és sokoldalú fejlődésüket. KAPCSOLATAINKAT MAGASABB SZÍNVONALRA EMELJÜK Már sok ízben elhangzott, hogy a Szovjetunió megalakulásához és fejlődéséhez kötődik nemzete­ink egész legújabb kori története. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom alapvető módon ösztö­nözte a cseh és a szlovák nép harcát is az önálló csehszlovák állam létrehozásáért és az új köz­társaság szocialista fejlődésének kivívásáért. Hatására, elvei alap­ján alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a világ első szocialista állama fejlődésé­ből és sikereiből levonta a tanul­ságokat. Ebből merített reményt, amikor harcolni volt kénytelen a válság, a nyomor, az éhínség, A nyolcvanas évek új, sokkal nagyobb követelményeket tá­masztanak velünk szemben s az idő múlik. Ez vonatkozik életünk minden területére, a gazdaságra pedig hatványozottan. Jelenlegi szoros gazdasági és tudományos­műszaki együttműködésünk a Szovjetunióval, irányvételünk a két.gazdaság még szorosabb kapcsolatának megteremtésére és sok vonatkozásban kifejezett átforíódására - alapvető záloga országunk szociális-gazdasági fejlődése stabilitásának és dinami­kájának. Ettől függ minden tervünk és távlati szándékunk megvalósí­tása. Jelenleg mindent meg kell ten­nünk, hogy kihasználjuk és követ­kezetesen megvalósítsuk a Szov­jetunióval eddig megkötött vala­mennyi jelentős szerződést és egyezményt. Ezzel egyidejűleg az együttműködés további fontos ter­veit váltjuk valóra. Ezek össze­függnek a tudományos-műszaki együttműködés század végéig szóló hosszú távú koncepciója ki­dolgozásával. Ez a döntő előfelté­tele annak, hogy a tudományos­műszaki haladás sokkal nagyobb hatást gyakoroljon népgazdasá­gunk fejlődésére és szerkezetére. Folytatjuk a termelési szakoso­dás és együttműködés fejlesztése évtizedünk végéig szóló hosszú távú programja szellemének és betűjének teljesítését. Számos fontos ágazati programot írtunk alá, illetve dolgozunk ki, amelyek konkretizálják ezt a széles körű programot. Fontolóra vettük annak lehető­ségét is, hogy Csehszlovákia részt vesz a Szovjetunió nagy tervei megvalósításában. Ez elsősorban az élelmiszer- és a tüzelőanyag­energetikai programra, valamint a szovjet népgazdaság egyes ágazatainak rekonstrukciójára vo­natkozik. Aligha kell hangsúlyoznunk, hogy együttműködésünk a Szov­jetunióval és a szocialista közös­ség többi országával az olyan döntő fontosságú tényezők egyi­ke, amelyek alapvetően hozzájá­rulnak legutóbbi pártkongresszu­saink stratégiai irányvonalának, a munka intenzifikálása, haté­konysága és minősége javítása irányvonalának megvalósításá­hoz. Segítséget nyújt a tőkés or­szágok válságából és megkülön­böztető politikájából következő kedvezőtlen befolyások leküzdé­sében. Lehetővé teszi, hogy erőn­ket összpontosítsuk saját erőfor­rásaink, potenciálunk gyorsabb és hatékonyabb mozgósítására, mi­vel nagyobb mértékben csak így járulhatunk hozzá a szocialista kö­zösség gazdasági súlyának és be­folyásának növeléséhez. Ez az irányvétel azonban meg­kívánja a tudományos-műszaki fejlesztés ütemének meggyorsítá­sát, főleg eredményeinek rugal­masabb és szélesebb körű gya­korlati alkalmazását, a gazdasági gondolkodásmódnak és a gazdál­kodás módjának lényeges meg­változtatását, hogy a munka jóval magasabb minőségi szintjén álta­lában növeljük népgazdaságunk teljesítőképességét. Noha a gyors, fájdalom- és konfliktusmentes fordulat elérésé­vel kapcsolatban nincsenek min­dent megoldó receptjeink, az alap­vető kiúttal tisztában vagyunk. Ezen túlmenően támaszkodha­tunk a Szovjetunió és a többi test­véri ország tapasztalataira, nem vitás, hogy az új szemléletre, az új megoldásokra, a nagyobb kon- cepciozitásra és minden tevé­kenységben a jobb végső ered­mény elérésére helyezett nagyobb hangsúlyra olyan szükségünk van, mint a sóra. Szükségünk van a na­gyobb szervezettségre, fegyelem­re és felelősségtudatra, s egyide­jűleg a cselekvésre kész kezde­ményezés lehetőségeinek bővíté­sére. Nagyobb határozottságra és merészségre van szükségünk a dolgok következetes megoldá­sában és megváltoztatásában. Népgazdasági fejlődésünk igé­nyes céljainak kell hogy megfelel­jen az igényes irányítás is, annak stílusa és módszerei, a mindenki­vel szemben támasztott igények, amint arra helyesen figyelmezte­tett Gustáv Husák elvtárs, a párt központi bizottságának főtitkára, köztársasági elnök, a legutóbbi központi bizottsági ülésen. HŰEN A GOTTWALDI JELSZÓHOZ A Szovjetunió örök időkre úgy fog szerepelni az emberiség törté­netében, mint az első állam, amely véget vetett az ember ember általi évezredes kizsákmányolásának, felszámolta a termelőeszközök magántulajdonát, visszaadta őket azok kezébe, akiknek munkája megteremtette ezeket az eszkö­zöket, és akiktől elorozták jogukat igazságosan részesedni a kiter­melt javakból. A Szovjetunió az emberiség történetében örök időkre olyan ál­lamként szerepel, amely sikere­sen megoldotta a nemzetiségi kér­dést, amely megteremtette nem­zetei és nemzetiségei harmonikus fejlődésének előfeltételeit. Új em­berközi viszonyokat hozott létre- az együttműködés, a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás viszonyát, amelynek velejárója a munka és a társadalmi szükségletek iránti öntudatos viszony. A Szovjetunió örök időkre olyan államként szerepel az emberiség történetében, amely létrehozta és szüntelenül tökéletesíti^a demok­rácia történelmileg teljesen új típu­sát - demokráciát a társadalom többsége számára. Állampolgárai­nak teljesen valósan - nemcsak szóban és nyilatkozatokban- olyan jogokat és szabadságjo­gokat szavatol, amilyeneket még manapság is, a huszadik század vége felé, megtagadnak sok or­szágnak köztük a gazdaságilag legfejlettebbeknek - állampolgá­raitól. A Szovjetunió örök időkre olyan államként szerepel a történelem­ben, amelyben első ízben vált a bei- és a külpolitika rendíthetet­lenül és következetesen érvénye­sített alapelvévé az ember legfon­tosabb joga - a békés élethez való joga. A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége, amely már hat évtizede utat tör a történelmi hala­dásnak, méltóképpen képviseli a világ ifjúkorát, bolygónkon a tár­sadalom jövőbeli arculatát, ami­hez az emberiség egyszer tör­vényszerűen és feltartóztathatat­lanul eljut. Mi, csehszlovák kommunisták, nagyra becsüljük a Szovjetunió le­nini Kommunista Pártjának szere­pét. Ez a párt óriási tapasztalatok­ra tett szert. Ezek kimeríthetetlen kútforrást jelentenek minden test­véri ország számára, amely a Szovjetunióval vállvetve építi a szocialista társadalmat. Forra­dalmi módon ösztönzik azokat a testvérpártokat, amelyek dere­kas harcot vívnak a töke, a gyar­mati uralom ellen, a békéért, a de­mokráciáért, a nemzeti független­ségért és a társadalmi haladásért. Mi, csehszlovák kommunisták és hazánk egész népe őszinte jókívánságait fejezi ki a Szovjet­unió testvéri kommunista pártjá­nak és népeinek dicső évforduló­juk alkalmából. Büszkék vagyunk, kedves elvtársak, az önök sikerei­re és arra is, hogy önökkel együtt, a szocialista közösség országai­nak szilárd, egységes szövetsé­gében részesei vagyunk korunk történelmi harcának. Biztosítjuk önöket sokoldalú testvéri szolidaritásunkról. To­vábbra is erőnk teljéből törekedni fogunk arra, hogy a marxizmus -leninizmus eszméi győzelmesen utat törjenek, világszerte szüntele­nül szilárduljon a béke, a szocia­lizmus és a haladás. Szilárd elhatározásunk tovább erősíteni népeink szoros kapcso­latát, rendíthetetlen barátságun­kat, szövetségünket és sokoldalú együttműködésünket. Hűek mara­dunk a gottwaldi eskühöz: ,,örök időkre a Szovjetunióval és soha másképp!“ Alcímek Új Szó

Next

/
Thumbnails
Contents