Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-16 / 298. szám, csütörtök
; Tiszta szívvel Vilém Závada emlékére Kodály Zoltán és Szlovákia Beszélgetés dr. Zdenko Nováčekkel, a Csehszlovákiai Zeneszerzők Szövetségének elnökével Ma ünnepeljük Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóját. Ez a jelentős jubileum kínálta az alkalmat arra, hogy elbeszélgessünk dr. Zdenko Nováčekkel, aki a Csehszlovákiai Zeneszerzők Szövetsége elnökeként, továbbá mint a Szövetségi Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, s a bratislavai Konzervatórium igazgatója is sokat tett azért, hogy a világhírű magyar zeneszerző - akit oly sok szálak fűztek ehhez a vidékhez - jubileumát méltóan ünnepeljék meg Szlovákiában is. „Az igazságot! A kíméletlen igazságot!“ (Danton). Ez állt mottóként Vilém Závada Gyászünnepély (Panychída, 1927) című kötete címadó versének élén és vált a költő gondolatvilágának, emberi magatartásának meghatározó alapelvévé. Ezzel a kötettel indul a hazátlan, örök vándorlásra ítélt poéta több mint fél évszázados pályafutása. Költészetének József Attila-i „tiszta szívű“ társadalom-tagadása ugyanaz az őszinte, dacos és harcos póz, amellyel a vele egykorú költőtárs tör be a magyar irodalomba. S ugyanaz a „kor - korom rakódik le lelkére“ szülőfalujában, a „megskalpolt puszta tájon“, Ostrava-Hrabovában mint a mi József Attilánkra „a város peremén“. S habár két külön út az övék, azonos a hit, azonos az az ér, amely a két érzékeny és komoly lelkületű költő szívét, „a mélyben“ a „sziklák alatt a gyönge patakot“ táplálja: a ferencvárosi munkásokkal, ostravai. bányászokkal, s rajtuk keresztül a munkásosztállyal vállalt elkötelezettség. Ennek a tájnak versekbe foglalt első üzenetét veszi kezébe Ví- tézslav Nezval, amikor a prágai Národní tŕída kávéházban elkéri a fővárosban tanuló kezdő költő zsengéit. Az elsők között olvashatja a Gyászünnepély című verset, és már ekkor érzi, hogy megismerte az őt követő nemzedék legtehetségesebb alakját. Érzéke nem csal, példázza ezt már az első kötet osztatlan sikere is. F. X. Šalda, a kor nagy irodalomkritikusa, egyszeriben Jirí Wolker, Josef Hora, Vítézslav Nezval, Jaroslav Seifert és Konstantin Biebl mellé helyezi a lírikust. Ettől kezdve töretlen az elismerés, annak ellenére, hogy Závada programszerűen később sem csatlakozik kora egyetlen stílus- irányzatához sem. Tiszteli a poe- tizmust, szürrealizmust, naturalizmust, később a népdal-formát, a hagyományt - Nerudát, Vrchlic- kýt, Bezručot; Werfel, Trakl, ApolA színház óhajtása, vágyása rendhagyó módon alakult ki benne: Szerette a játékot, mint minden gyerek. Az viszont már a tehetség jele volt, hogy versmondásával kitűnt a többiek közül. Iskolai rendezvények, szavalóversenyek, Jókai-napok - így alakult a sorrend. Az alapiskola elvégzése után Szepsiben (Moldava nad Bodvou), a Mezőgazddasági Szakközépiskolába iratkozott be. Ott tudta meg, hogy az iskola egyik volt diákja - Ropog József- a MATESZ színésze lett. Mikor a társulat vendégszereplésre érkezett Szepsibe, első dolga az volt, hogy felkeresse Ropogot, s megtudakolta tőle: hogyan követhetné a példáját. 1968 márciusában komáromban részt vett a tehetségkutató vizsgán. Nem vették fel. Áprilisban a bratislavai Színművészeti Főiskolára jelentkezett. Elutasították. Ősszel újra jelentkezett a MATESZ tehetségkutató vizsgáján. A négyszáz jelentkező közül hat embert vettek fel, közöttük őt is. Színészi pályáját a MATESZ Thália Színpadán kezdte. Goldoni Két úr szolgájának Doktor Lombardi szerepében lépett először közönség elé.- Egy fontos pályaszakaszt zártam le életemben - mondja Horváth Lajos, akivel a Thália társalgójában Ibsen Babaotthonának próbája után ültünk le beszélgetni.- Tíz szezon alatt 33 darabban játszottam. És hogy mi a tíz év tanulsága? Úgy érzem, hogy a mi esetünkben rendkívül fontos a közösségteremtés, s ezen belül az, hogy egyforma áldozatot hozzunk. A Tháliában jó dolgok akkor születtek, amikor ez a kis társaság bánatban, örömben együtt volt.- Milyen körülmények idézték elő, hogy feladva a színészi státuszt most rendezőnek készül? linaire költészetét - merít belőlük, de mindenhez a valósáq felől közelít. Ez a komor hangulatú költészet, amely a felszabadulásig a nagy és megrázó társadalmi változások (gazdasági válság, az előretörő fasizmus, München, majd a második világháború) hű és rendkívül érzékeny „szeizmográfja“ inkább František Halasszal rokonítja, akivel a Devétsilben egy életre szóló barátságot köt. A felszabadulásig megjelenő további kötetei - a Sziréna (Siréna, 1932), Gyalogosan, (Cesta péšky, 1937), A vártorony (Hradní véž, 1940) - eszmeileg egy sorba állítják a társadalmi haladásért küzdő összes cseh költővel. Együtt zeng hangja a békét üdvözlőkkel - Feltámadás (Po- vstání z mrtvých, 1946) majd a szocialista építést, a megújuló életet, munkát, természetet, szülőföldet és a múlt keserű tapasztalatait, megszívlelendő örökségét ötvözi egységbe további köteteiben: A fény városa (Mésto svétla, 1950), Vadvirágok (Polní kvítí, 1955), Egy élet (Jeden život, 1962), Küszöbön (Naprahu, 1970), Köszönöm, élet (Živote díky, 1977). Vilém Závada irodalmi munkássága magyar szempontból is jelentős. Nemcsak azért, mert századunk harmincas éveitől jelen van a magyar irodalmi köztudatban - aminek legméltóbb kifejezője a Madách kiadó gondozásában 1977-ben megjelent Válogatott versek című gyűjtemény de azért is, mert egyike volt azoknak, akik már a harmincas években felfigyeltek a Duna mentén élő nemzetek együttműködését szorgalmazó törekvésekre. Tudunk arról, hogy 1937. október 20-án részt vett a prágai Prítomnost klubban rendezett esten, többek között Marie Majerová, Josef Hora, Vladislav Vančura társaságában. „Ady költészete komoly és mély érdeklődést váltott ki nálunk, a magyar költészet megismerésének hídjává vált“ - mondta. A költői szavait az a tény is alátámasztja, hogy Ady 1911-től folyamato- Valamit fel kell áldozni, s talán keveselltem is azt a munkát, amit kaptam. Mióta Beke Sándor elment a színháztól, úgy érzem, a fegyelem meglazult. Egyénies- kedések jöttek, nem a színházi munka volt a fontos, mint az elején. A vendégrendezök jöttek, elvégezték munkájukat és tovább álltak, de sem nem nevelték, sem nem irányították, sem nem építették a társulatot. Harmincéves voltam akkor. Mint színész azt mondtam: Elmegyek és megtanulom a szakmát. Rövidesen befejezem tanulmányaimat a prágai Színművészeti Akadémia rendezői szakán.- Milyen megfontolások késztették arra, hogy vizsgarendezésül Ibsen Babaotthonát választotta?- Olyan színházat szeretnék csinálni, ahol az eszme mellett fontos a színész is. Úgy érzem, a Thália színészei már nagyon is rászolgáltak néhány jó szerep eljátszására. Kövesdi Szabó Marikának például valószínű utolsó lehetősége, hogy eljátssza Nórát. Az igaz, hogy az ibseni témák A Kodály portré átadása és a Moszkvai Konzervatórium nagytermében rendezett Kodály-hang- verseny jelentette a csúcspontját annak az eseménysorozatnak, amelyet a nagy magyar zeneszerző és -tudós születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek a Szovjetunióban. A Sztanyisz- lavszkiról, és Nyemirovics-Dan- csenkóról elnevezett színházban - amelynek társulata úttörő szerepet játszott Kodály színpadi müveinek szovjetunióbeli népszerűsítésében - Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság nagykövete adta át a művelődési misan jelen van a cseh irodalmi köztudatban. A kölcsönös közeledés egyik legbuzgóbb kezdeményezője Anton Straka, akit Szabó Lőrinc - Závada személyes barátja - hű csehnek nevez. Ezt a folyamatot azonban megszakítja a háború és az azt megelőző események. Straka tevékenységét rossz szemmel nézik az irredenta és reakciós magyar politika képviselői. 1936-ban visszahívják budapesti posztjáról. Ezután Prágában folytatja tevékenységét. 1940. február 8-án a prágai Művészklubban Ady-estet rendez, amelynek résztvevői többek között dr. Václav Holzknecht és Václav Vydra. A műsort Bartók Allegro Barbaro-jával nyitják meg, Straka A magyar jakobinus dalát szavalja el és Adyról tart előadást. A fasiszta megszállás éveiben ez baloldali indíttatású antifasiszta cselekedetnek számít. Végül is elhurcolják a nácik, 1941 március 21-én. A Gross-Rosen-i lágerből már nem tér haza. Erre az Ady műsorra is emlékezett 1977-ben, a költő centenáriumának alkalmából rendezett est, amely összeállításában az 1940- eshez igazodott; jelen volt dr. Holzkencht és Vydra is. Az esten Vilém Závada emlékezett meg a költőről, felidézve személyes élményeit, kapcsolatait. 1950-ben jelent meg Závada tolmácsolásában egy-egy Petőfi- és Ady-kötet, ez utóbbiban František Halas, a költő barát befejezetlen fordításait kiegészítve közöl mintegy félszáz verset, ötvenkilencből való József Attila-kötete. Tehát a magyar líra gerincét a Pe- tőfi-Ady-József Attila vonulatot fordította, emberi nagyságát is igazoló szerénységgel: a fordításokat azonnal szakemberrel ellenőriztette. Tudta, hogy tollával egy baráti nép irodalma színe-javának bemutatására vállalkozott. Mint egyik gyakorlati megvalósítója is A magyar jakobinus dalában felvetett és a A Dunánál című versben meghirdetett programnak. GÁL JENŐ száz évvel ezelőtt vívták ki létjogosultságukat, de hiszem, hogy korunk emberének is közvetítenek üzeneteket.- Válasza első részéből arra is lehet következtetni, hogy a Babaotthon esetében a szereposztás nem okozott különösebb gondot.- Nórát Kövesdi Szabó Mária játssza, Helmezt Csendes László. Rank doktort Gyurkovics Mihály. mint vendég, Krokstadt Lengyel Ferenc, Lindénét Gombos Ilona. Anne-Mariét Szabó Rózsi, a szobalányt Házi Tánya és a hordárt Pólós Árpád. A dramaturg egyik prágai osztálytársnőm, Anna Dud- ková. A díszlet és a kosztüm Mi- kus Balázs fiatal festőművész munkája. A koreográfiát Csontho- vá Alica, a kassai Állami Színház balettművésze készítette, a zenét pedig Érsek György állította össze. A bemutató december 16- án, 19 órai kezdettel lesz Kassán, a MATESZ Thália Színpadán. Bízom benne, hogy nem vallók szégyent. Első rendezői munkám fogadtatását kíváncsian és izgatottan várom. SZASZÁK GYÖRGY msztérium ajándékát: Miskolczy László festőművész Kodály-port- réját. A Konzervetóriumban rendezett esti hangversenyen a Moszkvai Állami Filharmonikusok Akadémiai Szimfonikus Zenekara Eduart Szeröv vezényletével a Páva-variációkat, a Galántai táncokat, a Kádár Katát és a Háry-szvitet adta elő. A hangverseny bevezetőjeképpen Ivan Ivanovics Martinov zeneesztéta szólt Kodály életművének fontosságáról, módszertanának a szovjet zenepedagógiára gyakorolt hatásáról.- Ezt a kérdést ezekben a napokban. úgy vélem, nagyon sokan felteszik. Hogy él ma Kodály a szlovákiai köztudatban?- Véleményem szerint egyre alaposabban ismerjük, s ennek megfelelően becsüljük őt. Tudvalévő, hogy Kodály életének egyik meghatározó részét töltötte a mai Szlovákia területén. Galántán eszmélt rá a világra, ehhez a városhoz kötik őt életének első élményei, itt ismerkedett meg a zenével. Trnaván, az akkori Nagyszombatban járt gimnáziumba, s ez a tény sem jelentéktelen az ö életében. Tudjuk azt is, hogy többször járt gyűjteni a Csallóközbe, Mátyusföldre és a Zoboraljára, ismerte, becsülte a szlovák nép dalait is. Kodályt hazánkban kezdetben Michal Vilec népszerűsítette, később Ján Cikker és Eugen Suchoň - akikhez baráti szálak fűzték őt - is sokat tett azért, hogy ő nálunk is ismert és elismert legyen. Mindezek ellenére úgy érzem. Kodály főleg az utóbbi húsz évben vált ismertté, azóta már nemcsak a szűk zenei szakmában, hanem a közönség körében is népszerű lett. Meg kell említenem, hogy énekkaraink - a délszlovákiai magyar kórusok különösen -sokat tettek Kodály műveinek megismertetéséért. A szakemberek közül mind többen tanulmányozzák zenepedagógiai munkásságát is. így nyugodt szívvel mondhatom, hogy Kodályt jelentőségéhez mérten ismerjük és becsüljük. Jelentősebb alkotásai közül viszont a Háry Jánost nem adták még elő hazánkban.- ön személyesen is részt vett több szlovákiai Kodály-ünnepsé- gen. Hogyan értékeli ezeket?- Két emlékünnepségen vettem részt, s mint a két helyről jó benyomásokkal távoztam, Somorján elsősorban az tetszett, hogy a korszerű művelődési otthonban nagy volt az érdeklődés az előadások iránt, éreztem, hogy az emberek még többet szeretnének megtudni Kodály műveiről, életéről Galántán is szép volt az emlékünnepély, ugyanazt a szeretetet és megbecsülést éreztem, amellyel a zeneszerző viseltetett e város iránt. ■Pozitívan értékelem azt is, hogy e két központi rendezvényen kívül sok helyen, többek között a CSEMADOK járási bizottságai is méltóan emlékeztek meg az évfordulóról. Internacionalista feladatunknak tartom, hogy Kodály egyre erősebben éljen a szlovákiai köztudatban, s ehhez minden jól szervezett rendezvény hozzájárul.- Úgy vélem, Galántának továbbra is egyik nemes feladata méltón őrizni Kodály emlékét.- Valóban, hiszen Kodály tette főleg a Galántai táncokkal világhírűvé ezt a várost. Galántának ezért mindig vissza kell térnie Kodály életművéhez, szellemiségéhez. Ezért jó lenne megfontolni, nem lehetne-e a városban létrehozni a csehszlovákiai Kodály Intézetet, amely egyrészt a zeneszerző életművét, annak szlovákiai vonatkozásait kutatná, másrészt pedig a zeneoktatás időszerű kérdéseivel foglalkozna.- Talán nem leszek ünneprontó, ha megkérdem: véleménye szerint mi az oka annak, hogy a Kodály-módszer szinte az egész világon visszhangra talált, gyökeret eresztett, nálunk viszont mintha idegenkednének tőle.- Erre a kérdésre nagyon hosz- szan lehetne csak válaszolni. Mivel erre most nincs lehetőség, ezért csupán jelmondatokban említem meg, hogy nálunk még tovább élnek a cseh iskola hagyományai, máshol az Orff-iskolát kombinálják a Kodály-módszerrel. Igaza van abban, hogy hazánkban teljes egészében még sehol sem tanítanak a Kodály-módszer szerint. Ennek egyik okát abban is látom, hogy nálunk még nincs megnyugtatóan rendezve az alapfokú zeneoktatás.- Véleménye szerint nem kelle- ne-e többet tennünk azért, hogy Bartók és Kodály személyiségét, életművét, Szlovákiához, s a szlovák néphez fűződő meleg baráti kapcsolatát jobban megismertessük elsősorban a mai fiatalokkal, s ezzel is hozzájáruljunk internacionalista nevelésükhöz?- Említettem már az utóbbi két évtized eredményeit e téren, de ez nem azt jelenti, hogy mindent elvégeztünk. Bartók szlovák népdal- feldolgozásait például még elég kevesen ismerik, még kevesebben játsszák, s örülnénk annak is, ha Kodály műveit még több zenekar és kórus tűzné műsorára. Hangsúlyosan kellene szólni arról is, hogy Bartók, Kodály és mások is a legsötétebb években is a népek testvériségének, a kulturák kölcsönhatásának nemes eszméjét hirdették. Mi ugyanakkor azt is szeretnénk, ha például Janáček és más cseh és szlovák zeneszerző is egyre ismertebb lenne Magyarországon. Úgy vélem, ez a Kodály-jubileum is akkor lesz elsősorban eredményes, ha a nagy magyar zeneszerző szellemiségéhez méltóan tovább ápoljuk örökségét s még céltudatosabban munkálkodunk a két baráti ország kulturális értékeinek népszerűsítéséért, kölcsönös megismertetéséért. SZILVÁSSY JÓZSEF Vizsgarendezés előtt Kodály-ünnepség Moszkvában ÚJ SZÓ 6 »— £ - 1982. XII. 16. Szilva József fametszete Kodály Zoltán Fölszállott a páva című művéhez
